Search Results

You are looking at 1 - 8 of 8 items for

  • Author or Editor: János Bezsilla x
Clear All Modify Search

Absztrakt

A hasfali sérvek kezelése minden általános sebész napi feladata. Számos megoldás ismeretes. A hagyományos, varratokkal történő műtét magas hosszú távú kiújulási kockázattal bír. A hálóbeültetéssel végzett rekonstrukciók kisebb recidívaaránnyal járnak, de a hasfali szövetek kiterjedt preparálását igénylik, mely gyakoribb sebfertőződéssel és egyéb komplikációval párosul. A minimálisan invazív hasfalisérv-sebészet a 90-es évek elején fejlődött ki. A módszer azonos fizikai és sebészi elveken alapul, mint a nyitott retromuscularis hálóbeültetés technikája. A laparoscopos „intraperitoneal onlay mesh” (IPOM) műtét módszere és az alkalmazott implantátumok az évek során jelentős fejlődésen mentek keresztül, és számos közlemény igazolta sikeres alkalmazásukat akár nagy sérvek, kövér vagy idős betegek esetében is. A minimálisan invazív módszer haszna a kisebb sebészi traumában, a következményesen csökkent műtéti fertőzési kockázatban és a ritkább sérvkiújulásban rejlik. A laparoscopos hasfali rekonstrukció egyre elfogadottabb, hiszen rövidebb kórházi ápolással, jobb eredményekkel és kevesebb szövődménnyel végezhető, mint a nyitott műtét.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Attila Berencsi, János Bezsilla, László Sikorszki, Rita Temesi and Sándor Bende

Absztrakt

A situs inversus totalis (SIT) egy ritka, veleszületett rendellenesség, amelyben a hasi és mellkasi szervek mindegyike tükörkép-pozícióban helyezkedik el. Egy 57 éves, ismert situs inversusos férfit széklethabitus-változás, véres székletürítés miatt kezdtünk vizsgálni. A colonoscopia és a hasi, kismedencei CT-vizsgálat stenotizáló sigmatumort igazolt. Osztályunkon az elektív laparoscopos vastagbél-resectio a nyitott műtét alternatívája, mintegy 60%-ban választott eljárás. Cikkünkben Magyarországon elsőként számolunk be sikeres, dokumentált, tumor miatt végzett laparoscopos sigmaresectióról situs inversus totalisban. Áttekintést adunk a biztonságos műtéti technikáról, melyet fotóval dokumentáltunk. Megfelelő anatómiai ismeret és kellő haladó laparoscopos jártasság esetén a laparoscopos resectio ilyen különleges, ritka esetben is biztonsággal alkalmazható eljárás.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A laparoszkópos colontumor-sebészet létjogosultságát több I/a szintű evidencia támasztja alá. A sigmatumorok és felső harmadi rectumtumorok esetén is kiváló korai és késői eredményekről számoltak be a laparoszkópos sebészet javára. A kemoirradiált rectumtumorok sebészetében kevés az ilyen szintű irodalmi állásfoglalás. Anyag és módszer: 2006. 01. 01. és 2011. 12. 31. között 196 beteg kapott neoadjuváns kezelést alsó és középső harmadi rectumtumor miatt a BAZ Megyei Kórház Sebészeti Osztályán. A 196 beteg közül 12 beteg nem volt követhető, így 184 beteg adatait elemeztük. Laparoszkóposan operáltunk 67 beteget, ebből 15 esetben konverzió történt. Nyitott műtétet végeztünk 117 betegnél. Eredmények: A Dukes-stádiumok hasonlóak voltak, az ASA-stádium szintén. A betegek BMI tekintetében sem mutattak jelentős különbséget. Az eltávolított specimenek hossza és a tumorméret is hasonló volt. A betegség kiújulását meghatározó faktor a körkörös reszekciós szél (CRM) érintettsége, a TME komplett kivitelezése, mely saját anyagunkban a laparoszkópos technikánál is megfelelő volt, nem találtunk szignifikáns eltérést (khí-négyzet teszt, p = 0,94). A műtéti idők a laparoszkópos, konvertált és nyitott csoportban hasonlóak voltak, nem volt szignifikáns különbség. Az ápolási idő a laparoszkópos csoportban volt a legrövidebb, de a Mann–Whitney-teszt nem mutatott szignifikáns különbséget. Jelentős különbség mutatkozott a laparoszkópos és nyitott csoport transzfúzióigényében. A két csoport között a nyitott hátrányára szignifikáns eltérés mutatkozik (khí-négyzet teszt, p = 0,04). Betegeink utánkövetése során sem a betegség kiújulásában, sem a túlélésben nem találtunk szignifikáns különbséget. Konklúzió: A laparoszkópos műtét rövid távú előnyei mellett onkológiailag is biztonságos a rectum kemoirradiált tumorainak megoldására.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Iván Karaffa, Zoltán Barra, Tamás Balog, Zita Farkas and János Bezsilla

Absztrakt:

Bevezetés: A laparoszkópos coecumkúp-reszekció indikációi között a szakirodalomban sokféle tumoros és nem tumoros betegség szerepel, de leggyakrabban appendicitis acuta, appendix mucokele és coecumpolypusok válogatott eseteiben végezzük. Célkitűzés: Összefoglaljuk a laparoszkópos coecumkúp-reszekciók indikációit. Ismertetjük a 2010. január 1-jétől 2016. december 31-ig osztályunkon végzett laparoszkópos coecumkúp-reszekciók eredményeit. Részletesen tárgyaljuk egy coecumpolypus miatt operált betegünk kórtörténetét. Betegek: 2010. január 1. és 2016. december 31. között osztályunkon 56 esetben végeztünk laparoszkópos coecumkúp-reszekciót. A betegek átlagéletkora 42 év volt (14–83 év), 28 férfi és 28 nő. 46 esetben heveny féregnyúlvány-gyulladás komplikált eseteiben, hat betegnél appendix mucokele, négy esetben endoszkóppal el nem távolítható, benignus coecumpolypus miatt történt laparoszkópos coecumkúp-reszekció. Eredmények: Az átlagos műtéti idő 65 perc volt. A műtéthez két 10 mm-es és egy 5 mm-es portot használtunk, a reszekcióhoz 45 vagy 60 mm-es laparoszkópos vágó-varró gépet alkalmaztunk, az esetek 57,1%-ában hasi drenálást végeztünk. Három esetben (5,4%) kényszerültünk konverzióra, egy esetben vérzés, két esetben technikai probléma miatt. Műtéti szövődményt négy esetben (7,1%) észleltünk: egy betegnél Clavien–Dindo-klasszifikáció szerinti I-es, három betegnél III-as fokút, ezen utóbbiak közül két esetben reoperáció történt. Reoperációt összesen három esetben (5,4%) végeztünk: egy hasfali phlegmone és egy pericoecalis tályog miatt, illetve egy ízben coecum melletti tályog gyanújával, amely utóbbi nem igazolódott. Mucokele és coecumpolypus miatt végzett műtéteinknél szövődményt nem észleltünk. Perioperatív mortalitás nem volt. Konklúzió: A laparoszkópos coecumkúp-reszekció endoszkópos vágó-varró gép alkalmazásával relatíve egyszerű, gyors és biztonságos műtét alacsony morbiditással és mortalitással, a minimálisan invazív műtétek ismert előnyeivel. Az eljárás alkalmas nemcsak az appendicitis acuta komplikált esetei, hanem az appendix mucokele és az endoszkóppal el nem távolítható, megfelelő lokalizációjú benignus coecumpolypusok válogatott eseteinek laparoszkópos ellátására. A coecumpolypusok preoperatív pontos lokalizálása kulcskérdés coecumkúp-reszekció alkalmazásakor.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Sikorszki László, Bezsilla János, Botos Ákos, Berecz János, Temesi Rita and Bende Sándor

Absztrakt

A feszülésmentes technika elterjedése, modern, szövetbarát hálók gyártása új műtéti technikák bevezetését tette lehetővé. A minimál invazív sebészet térnyerése a hasfali sérvek rekonstrukciójánál is megfigyelhető. A szerzők ennek tükrében végeztek laparoscopos hasfali rekonstrukciókat, melynek eredményei az irodalmi adatokkal egybecsengően igen kedvezőek. Az eljárás egyesíti a minimál invazív sebészet és a feszülésmentes technika előnyeit.

A szerzők 102 beteg laparoscopos technikával operált hasfali sérv műtéti eredményeit ismertetik. Osztályukon 1999. január 1. és 2006. december 31. között 978 hasfali sérvműtét történt, ebből 102 laparoscoposan.

A hasfali defektus átlagos nagysága 62 (12–160) négyzetcentiméter, a beültetett háló átlagos nagysága 300 (150–750) négyzetcentiméter volt.

Az átlagos műtéti idő 70 (30–180) perc. Az átlagos ápolás 4 (1–7) nap.

Az eddig operált és visszarendelt betegeiknél 2 recidívát észleltek. Betegeiket 2–96 hónapja ellenőrzik, az átlagos követési idő 18 hónap. Műtéti eredményeiket kedvezőnek ítélik, a laparoscopos megoldás jelentősen csökkenti a szövődmények gyakoriságát, a kórházi ápolási időt, gyorsabb felépüléshez vezet, a nyílt műtétnél jóval alacsonyabb recidívaaránnyal jár, kozmetikailag kedvezőbb, lehetővé teszi incisionalis sérveknél a fel nem ismert kisebb sérvkapuk feltárását és fedését.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Rita Temesi, János Bezsilla, Ákos Botos, László Sikorszki, János Berecz, Tímea Pap, Zsuzsanna Ludvig and Sándor Bende

Absztrakt

A mucokele mucinnal telt, tágult, egy- vagy többrekeszű üreg, amely ritka az appendixben. A betegség legtöbbször tünetmentes, gyakran mellékleletként kerül felismerésre. Malignus elváltozások kizárása céljából részletes kivizsgálást igényel. A sebészi kezelés a műtéti lelettől, illetve a szövettani feldolgozástól függően appendectomiától a jobb oldali hemicolectomiáig terjedhet. Cikkünkben áttekintjük a betegség klinikumát, diagnosztikus lehetőségeit, valamint saját tapasztalataink figyelembevételével a műtéti megoldásokat. Öt beteget mutatunk be, kiknél három esetben jobb alhasban tapintható fájdalmatlan rezisztencia, egy esetben bizonytalan jobb alhasi fájdalmak, egy esetben hasi fájdalmak, fokozódó hasmenés miatt indult kivizsgálás, melynek során hasi ultrahang és CT-vizsgálatok felvetették a mucokele lehetőségét, colonoscopos vizsgálat intraluminalis eltérést nem talált. Laparoscopos exploratiót követően két esetben laparoscoppal asszisztált coecumkúp-resectiót, két esetben laparoscopos appendectomiát és egy esetben laparoscopos coecumkúp-resectiót végeztünk. A szövettani feldolgozás appendix mucokelét igazolt malignitásra utaló jel nélkül. Mindegyik betegünk szövődménymentesen gyógyult, a posztoperatív 5. napon emittáltuk őket. A mai napig, 6–30 hónapos követés után, betegeink panaszmentesek. Az appendix mucokele műtéti megoldásaként ajánlható a laparoscopos technika.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Rita Temesi, László Sikorszki, János Bezsilla, Ákos Botos, Attila Berencsi, András Papp, Örs Péter Horváth and András Vereczkei

Absztrakt

Bevezetés/célkitűzés: A sebészi technika és tapasztalat jelentősen meghatározza a rectosigmoidealis tumorok kezelését. Anyag és módszerek: 2005 és 2009 között 200 rectum- és rectosigmoidealis tumor miatt operált betegünket prospektíve 39,8 hónapig követtük. Recidív tumor és távoli áttét kizáró ok volt. Elsődleges célunk volt összevetni az átlagos túlélést a két csoport közt; a másodlagos célunk volt összehasonlítani a stádiumfüggő túlélést, a helyi kiújulás és távoli áttétek incidenciáját. Kielemeztük az intra- és postoperativ szövődményeket, műtéti időt, a specimen oncopathologiai minőségét és az ápolási időket. Eredmények: A hároméves követés alatt a túlélési és kiújulási adatok nem mutattak szignifikáns különbségeket. Az ápolási idő a laparoscopos csoportban szignifikánsan rövidebb volt, valamint a középtávú túlélési adatok is az előrehaladottabb stádiumú eseteknél jobbnak mutatkoztak. Az incisionalis sérvek aránya is szignifikánsan kevesebb a laparoscopos csoportban. Következtetések: A laparoscopos rectum- és rectosigmoidealis resectiók eredményei nem rosszabbak, sőt jobbak, mint a nyitott műtétek esetén. Hozzáadva a minimálisan invasiv technika előnyeit, elsőként választandó módszer lehet.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: , Budapest, Üllői út 78., 1082, Csilla András, Péter Bartek, István Battyáni, János Bezsilla, György Bodoky, Barna Bogner, Attila Bursics, Tibor Csőszi, László Damjanovich, Magdolna Dank, Zsófia Dankovics, Pál Ákos Deák, Kristóf Dede, Attila Doros, Ibolyka Dudás, Tamás Györke, Oszkár Hahn, Erika Hartmann, Erika Hitre, Zsolt Horváth, Marianna Imre, Károly Kalmár Nagy, Zsolt Káposztás, László Kóbori, Péter Kupcsulik, László Landherr, Zoltán Lóderer, László Mangel, Zoltán Máthé, Tamás Mersich, Klára Mezei, Elemér Mohos, Attila Oláh, Péter Pajor, András Palkó, Zsuzsanna Pápai, András Papp, Mihály Patyánik, András Petri, János Révész, Ágnes Ruzsa, Krisztina Schlachter, László Sikorszki, István Sipőcz, Eszter Székely, Attila Szijártó, László Torday, Lajos Barna Tóth, Edit Dósa, László Harsányi, Gábor István, László Landherr, György Lázár, József Lövey, Zsuzsa Schaff, Ákos Szűcs and András Vereczkei
Open access