Search Results

You are looking at 1 - 10 of 27 items for

  • Author or Editor: János Fazakas x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

Korunk egyik kiemelkedő eredménye a szervátültetés, mely a végstádiumú szervelégtelenségben szenvedő betegek egyetlen kezelési lehetősége. A transzplantációk sikeressége a donorgondozáson, a beteg műtéti előkészítésén, a szervátültetés perioperatív időszakán és az utógondozáson múlik. A sikeres transzplantáció ezért szükségessé teszi a sebész, az aneszteziológus, a radiológus, a belgyógyász-hepatológus, a labororvos és szinte valamennyi társszakma magas szintű, folyamatos együttműködését. Az új kutatási eredmények alapján kialakított komplex interdiszciplináris szemléletnek köszönhetően célzott gyógyszeres kezeléssel, fizioterápiával, pszichoterápiával a beteg állapota javítható, konzerválható lesz a várólistán eltöltött időtartam alatt. A perioperatív graft resuscitatióban történő aktívabb, célzott terápiás lehetőségének megjelenése segítheti a jelenleg még nem transzplantálható rosszabb minőségű graftoknak már a recipiensen kívül (gépi perfúzió) vagy a recipiensben történő resuscitatióját, ezáltal a májtranszplantációk számának növekedését. A hemosztatikus folyamatok mélyebb megismerése a sebészeti technikák fejlődésével együtt növelné a vérkészítménymentes transzplantációk számát, így javítaná a graftok hosszú távú túlélését. A jelen összefoglaló tanulmány célja a májtranszplantáció anesztéziájának és korai intenzív terápiájának bemutatása az alkalmassági elbírálástól az altatáson át a korai intenzív terápiás kezelésig. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1891–1897.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Barna Babik, János Fazakas, Andrea Matusovits, János Gál and Béla Fülesdi
Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Barna Babik, János Fazakas, Andrea Matusovits, János Gál and Béla Fülesdi

Absztrakt:

Az emberi vörösvértest-koncentrátum és thrombocytaszuszpenzió labilis készítmények, ezért biológiai és gazdasági okokból nem szereplői a nemzetközi (gyógyszer)piacnak, így nem is pótolhatók külső forrásból. A humán allogén vörösvértest- és thrombocytakészítményeket a fentiek alapján a közös nemzeti vagyon részének kell tekintenünk. Újratermelésük, optimális felhasználásuk rendszerszintű gondolkodást, az esetleges hiányukból fakadó közös kockázatok közös feladatokat és közös felelősséget jelenítenek meg a betegellátás gyakorló résztvevői és irányítói számára egyaránt. A transzfúzióra került vörösvérsejt-koncentrátum mennyisége a fejlett egészségügyi rendszerrel rendelkező országokban az utóbbi években csökken. A változások mögött kezdetben a megengedő (liberális) és megszorító (restriktív) transzfúziós határérték (trigger) fogalmának és gyakorlatának terjedése állt, később megjelent a perioperatív vérfelhasználás komplex, átgondolt rendszere, a Patient Blood Management, illetve Nemzeti Véradó és Vérmentő Program, és paradigmaváltás jelentkezett az életveszélyes perioperatív vérzések ellátásában is. A biztonságos és elégséges vérellátás ezzel párhuzamos, erőteljes kihívása, hogy világszerte csökken a véradási hajlandóság. Az emberi vörösvértest-koncentrátum és thrombocytaszuszpenzió felhasználásának észszerűsítése elengedhetetlen Magyarországon. Egészséggazdasági intézkedésként segíthetné a vérmegtakarítást, ha az életveszélyes vérzések ellátása során a haemostasis helyreállítására használt allogén készítményekre, illetve stabil faktorkoncentrátumokra fordítható, jelenleg mereven elkülönített pénzügyi források az intézmények számára átjárhatóvá válnának. A perioperatív felhasználást klinikai eszközökkel csökkentené a Nemzeti Véradó és Vérmentő Program széles körű terjesztése, mely összetett és összehangolt oktatási, interdiszciplináris szervező és logisztikai, irányítói munkát kíván. Orv Hetil. 2020; 161(37): 1545–1553.

Open access

Absztrakt:

Az életveszélyes periprocedurális vérzések növelik a perioperatív morbiditást és mortalitást, és koncentrált terhet rónak az egészségügyi betegellátó rendszer humán- és anyagi erőforrásaira. A nemzetközi transzfuziológiai gyakorlatban 2009 óta csökken a transzfúzióra került allogén készítmények mennyisége, ami a perioperatív vértakarékossági program és az életveszélyes perioperatív vérzések ellátására vonatkozó új innovációk térnyerésének köszönhető. A progresszív elemek adaptálása megkerülhetetlen feladatokat ró a magyarországi betegellátó rendszer gyógyítói és működtetői oldalára. A súlyosan vérző betegek ellátásának legfontosabb új elemeit a stabil koagulációsfaktor-koncentrátumok első vonalbeli használata, a betegágy melletti viszkoelasztikus véralvadási tesztek és az irányelvek együttes alkalmazása képezi. Napjaink és a közeljövő másik, a betegellátás teljes vertikumát átható problémáját a fenyegető vérkészítmény-ellátási nehézségek jelentik. Az életveszélyes perioperatív vérzések ellátásához kapcsolódó diagnosztikus és terápiás modalitások részben új erőforrásokat igényelnek, de az allogén készítményekre és a faktorkoncentrátumra fordítható pénzügyi keretek intézeti/intézményi szintű, országosan szervezett átjárhatóvá tételével megteremthetnénk a faktorkoncentrátumok első vonalbeli használatának anyagi lehetőségét, és jelentős vérmegtakarítást érhetnénk el. Orv Hetil. 2019; 160(6): 203–213.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Az irányelvek és a képzések hatására hazánkban az elmúlt évtizedben mind a betegágy melletti haemostasismonitorozás, mind a faktorkészítmények elérhetősége, alkalmazása megnőtt, illetve a vérkészítmény-felhasználás csökkent. A felmérés célja az intenzív osztályok (ITO) protokolljainak, személyi, tárgyi feltételeinek vizsgálata volt az ellátás és a betegbiztonság további fejlesztéséhez. Módszer: Az aktív betegellátó intézetek aneszteziológiai és intenzív terápiás osztályainak e-mailben elküldött kérdőívvel 2019 tavaszán vizsgáltuk az irányelv és a helyi protokollok alkalmazását, a képzettség mértékét, a haemostasissal kapcsolatos elérhető diagnosztikai lehetőségeket, valamint a transzfúziós, illetve a haemostasis helyreállítására szolgáló stabil faktor- és gyógyszerkészítmények elérhetőségét. Eredmények: Az ITO-k 49%-a 46 kérdőívet küldött vissza. 91,3%-uk alkalmaz irányelvet, 43,5%-uk helyi protokollt is. 6 ITO a haemostasisról, 17 pedig a Patient Blood Management (PBM-) programról szóló továbbképzés hiányát jelezte. A Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság (MAITT) szakmai irányelvét alkalmazók 65,1%-a számolt be arról, hogy a vörösvérsejtkoncentrátum-felhasználás csökkent, ez az arány friss fagyasztott plazma (FFP) esetén 67,4%, míg thrombocyta esetén 30,2% volt. A vérkép, az INR, az APTI és a fibrinogén kivételével a laboratóriumi vizsgálatok és a viszkoelasztikus tesztek elérhetősége korlátozott. Ahol a viszkoelasztikus tesztek elérhetők, és csökkent a vörösvérsejt-felhasználás, ITO-ágyanként 2,9-szer több orvos vett részt haemostasisképzésen. A FFP és a thrombocyta esetében ez az arány 1,7–2,5-szeres volt. Egy beteg masszív vérzésének ellátásához szükséges faktorkészítmény-mennyiséggel az ITO-k 32%-a rendelkezett. Következtetés: A haemostasis- és a PBM-képzések megfelelő eszköz-, faktorkészítmény- és gyógyszer-elérhetőségek mellett javítják a betegellátást. A PBM-program térnyerése és a betegbiztonság javítása érdekében a perioperatív szakmák és a háziorvosok képzésével, a társszakmákkal való egyeztetéssel párhuzamosan az ellátás és a finanszírozási háttér újrastrukturálása szükséges. Orv Hetil. 2020; 161(37): 1606–1616.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: János Fazakas, Tamás Mándli, Gábor Ther, Balázs Füle, Szabolcs Tóth, Judit Fazakas, Endre Németh, Márta Hidvégi and Mónika Árkosy

Az élődonoros májlebeny-donáció után a posztoperatív cardiovascularis és thrombemboliás szövődmények a donor halálozását okozhatják, amelynek kockázata részletes kivizsgálással csökkenthető. A preoperatív funkcionális tesztek felmérik a fiziológiás tartalékot, és kiszűrik azt a donort, aki kevésbé alkalmas a sebészeti beavatkozásra. A CT-volumetria, MR-vizsgálat és a máj funkcionális rezervkapacitásának meghatározása alapján (indocianin zöld retenciós arány) a májreszekció biztonságosan végezhető. A donor citokrom P-tesztjei kiszűrik a kóros metabolizmussal rendelkező gyógyszereket. Epiduralis anesztéziával kombinált balanszírozott anesztézia során máj- és veseprotektív, illetve ischaemiás prekondicionáló gyógyszereket alkalmaznak. Fontos a normovolaemiás extrahepaticus perfúziós és oxigenizációs viszonyok fenntartása. A hepaticus oxigenizációs és hemodinamikai viszonyok biztosításával a centrális vénás és arteria hepatica nyomás csökkentése kedvező a májreszekció szempontjából. Intraoperatív trombózis profilaxisra szekvenciális összeszorító készüléket használunk. Egy májreszekciót követően a donormorbiditás csökkenthető hatásos fájdalomcsillapítással, trombózis-profilaxissal, májprotektív gyógyszerekkel, a beteg szórós megfigyelésével. Mobilizálás előtt javasolják az alsó végtagi vénás áramlás ultrahang-Doppler-vizsgálatát.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Mándli, János Fazakas, Gábor Ther, Mónika Árkosy, Balázs Füle, Endre Németh, Judit Fazakas, Márta Hidvégi and Szabolcs Tóth

A májreszekció a hepatocellularis carcinomának, a biliaris tumoroknak, a colorectalis és más extrahepaticus tumorok metasztázisainak, az élő donoros májátültetéseknek és egyéb jóindulatú májbetegségeknek a gyógyító eljárása. Célkitűzés: A májfunkció kiértékelési módszereinek áttekintése élő donoros májátültetést és májreszekciót megelőzően. Módszer: Az irodalmi adatok áttekintése és összefoglalása a májfunkció kiértékelése szempontjából. Eredmények: A perioperatív morbiditást, mortalitást elsősorban a májra irányuló preoperatív kivizsgálás határozza meg. A reszekciót követően a maradék májszövetnek meg kell felelnie a fokozott metabolizmus, a portális keringés fokozódása, a csökkent érhálózat és epeútmennyiség, valamint a műtétet követő oxidatív stressz okozta kihívásoknak. Amennyiben a maradék májszövet nem képes ellátni feladatát, akut májelégtelenség alakul ki. Ez felveti a máj funkcionális rezervkapacitásának és a maradék májszövet meghatározásának szükségességét. A Child–Pugh-osztályozás széles körben elterjedt a kimenetel megítélésére. A dinamikus funkcionális tesztek, mint az indocianin zöld retenciós teszt, a galactosyl humán szérumalbumin-szcintigráfia és az aminopirin kilégzési teszt a máj rezervkapacitásának megítélésére használhatók. A visszamaradó máj volumenének meghatározására olyan korszerű képalkotó eljárások állnak rendelkezésre, mint a CT-volumetria és a hepatobiliaris szcintigráfia. Következtetések: A részletes kivizsgálást követően a reszekció mértéke az onkológiai szempontból még elfogadható mértékűre csökkenthető, annyi parenchyma megkímélésével, mely elegendő a túléléshez (1% visszamaradó májszövet/tskg). Az alapos preoperatív kivizsgálás közel nullára csökkentheti a mortalitást.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: István Zátroch, Anikó Smudla, Barna Babik, Krisztián Tánczos, László Kóbori, Zsuzsanna Szabó and János Fazakas

Absztrakt:

Bevezetés: Nemzetközi tapasztalatok alapján a COVID–19-fertőzött, kórházban kezelt betegek több mint 30%-ában vénás, artériás és microvascularis thrombosis, disszeminált intravascularis véralvadási zavar, illetve thromboembolia alakul ki. Ennek laboratóriumi jellemzői a magas D-dimer- és fibrinogénszint, valamint a megnyúlt prothrombinidő és aktivált parciális thromboplastinidő. Módszer: Az esetbemutatások során intenzív osztályon kezelt, COVID–19-fertőzött betegek (n = 3) ClotPro® trombolasztométeres (EX-test, IN-test, FIB-test, RVV-test és TPA-test) eredményeit értékeltük a klinikai állapottal összefüggésben. Eredmények: A ClotPro®-paraméterek procoagulatiót, hypercoagulatiót, fibrinolysist vagy annak „shut down” megnyilvánulását jelezték, és összhangban voltak a hagyományos alvadási tesztekkel, illetve a kompenzált disszeminált intravascularis coagulopathia meghatározásával. Következtetés: Eredményeink magyarázatot adhatnak a vénás thromboemboliás szövődményekre, támogatják a terápiás alvadásgátló kezelés és a thrombocytaaggregáció-gátlás fontosságát. A gyógyszer típusának, adagolási algoritmusának, optimális időtartamának meghatározásához intervenciós klinikai vizsgálatok szükségesek, ezek engedélyeztetése folyamatban van. Orv Hetil. 2020; 161(22): 899–907.

Open access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors: Fanni Gelley, Attila Doros, Tamás Micsik, János Fazakas, Imre Fehérvári, Gergely Zádori, Zsófia Müller, András Gelley and Balázs Nemes

Abstract

Adult-onset Still's disease is a rare systemic non-infectious inflammatory disease of unknown aetiology. It is characterized by high spiking fever, sore throat, arthralgia, transient maculopapular rash, hepatosplenomegaly, liver cytolysis, weight loss, leukocytosis, neutrophilia, lymphadenopathy, myopathia and polyserositis. Mild or moderate liver involvement is common but fulminate liver failure is a rare manifestation. We report a 41-year-old male with undiagnosed adult Still's disease who underwent liver transplantation due to acute fulminate liver failure. He died 6 months after the liver transplantation in a septic condition. To date, six patients with adult Still's disease-related liver failure have been reported who required liver transplantation. We emphasize that adult Still's disease should be considered in the differential diagnosis of fulminate liver failure, especially in young adults with fever of unknown aetiology or typical features in the history.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Balázs Nemes, Enikő Sárváry, Zsuzsa Gerlei, János Fazakas, Attila Doros, Andrea Németh, Dénes Görög, Imre Fehérvári, Zoltán Máthé, Zsuzsa Gálffy, Alajos Pár, János Schuller, László Telegdy, János Fehér, Gábor Lotz, Zsuzsa Schaff, Péter Nagy, Jenő Járay and Gabriella Lengyel

A hazai májátültetési programban magas a hepatitis C-vírus (HCV) okozta végstádiumú májbetegség miatt végzett májátültetések aránya. Célkitűzés: A szerzők dolgozatukban elemzik a C-hepatitis miatt májátültetésen átesett betegek adatait. Módszer: Az 1995 óta végzett 295 primer májátültetés adatainak retrospektív elemzése: donor- és recipiens-, valamint perioperatív és túlélési adatok, szérumvírus-RNS-titer, percutan májbiopsziák szövettani eredményei. Eredmények: A műtét 111 betegnél történt HCV-fertőzés miatt, ez az elvégzett májátültetések 37,6%-a. A vizsgált 111 beteg közül 22 beteg (20%) a posztoperatív időszakban, a vírus kiújulásának észlelése előtt, egyéb okból meghalt. A 89 beteg közül 16 esetben (18%) a vírus visszatérését még nem észlelték, 73 betegnél (82%) azonban a vírus kiújulása szövettanilag igazolható volt. Negyven betegnél (56%) a C-vírus okozta hepatitis kiújulását egy éven belül észlelték, közülük 28 esetben (39%) 6 hónapon belül, 12 esetben hat hónapon túl, de 1 éven belül (17%), és 32 betegnél (44%) egy éven túl. A végstádiumú C-cirrhosis miatt májátültetett betegek kumulatív 1, 3, 5 és 10 éves túlélése 73%, 67%, 56% és 49% volt. A HCV-negatív, májátültetett betegeknél ezek az értékek 80%, 74%, 70% és 70%, a különbség szignifikáns. A májgraft kumulatív túlélése HCV-pozitív betegeknél 72%, 66%, 56% és 49% volt, míg HCV-negatív betegeknél 76%, 72%, 68% és 68%, itt nem szignifikáns a különbség. Korai kiújulás esetén szignifikánsan magasabb szérumvírus-RNS-titert mértek az első 6 hónapban májátültetés után. A májátültetés után 6 hónappal vett protokollbiopszia korai kiújulás esetén magasabb Knodell-pontszámot eredményezett, mint késői kiújuláskor. A fibrosisindex esetében ez fordítva volt. A májátültetéstől az első antivirális kezelésig eltelt idő 1995–2002 között átlagosan 20 hónap volt, 2003 óta 8 hónap. Következtetések: Az idősebb donorokból származó, marginális májgraftok magasabb vértranszfúzió-igény mellett történő beültetése előrevetíti a hamarabb bekövetkező vírusrekurrenciát. Ezt a tendenciát erősíti a posztoperatív akut rejectio és az emiatt adott szteroid boluskezelés. A kombinált antivirális kezelés protokollja különbözik az általánosan alkalmazottól: az ún. „stopszabály” nem érvényes. Vírusnegatívvá a betegek csak kevesebb mint 10%-a válik, melynek a fenntartott immunszuppresszió az oka. A májátültetés után korán, akár fél éven belül elkezdett antivirális kezelés a beteg- és grafttúlélést pozitívan befolyásolja, és feltehetően csökkenti a HCV-reinfekció miatti retranszplantációk számát. A második májátültetésnél akkor várhatók jó eredmények, ha időben történik, a recipiens még megfelelő fizikai állapota mellett. Ennek megítélésében a MELD-score segít.

Restricted access