Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for

  • Author or Editor: János Fazekas x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A krónikus obstruktív tüdőbetegség metabolikus következményei

Metabolic consequences of chronic obstructive pulmonary disease

Orvosi Hetilap
Authors:
Mónika Fekete
,
Vince Fazekas-Pongor
,
Gergő Szőllősi
, and
János Tamás Varga

Összefoglaló. Bevezetés: Krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) az obesitas mellett a csökkent fizikai aktivitás nagymértékben fokozza a metabolikus szindróma kialakulásának valószínűségét. Célkitűzés: Kutatásunk célja volt felmérni a metabolikus szindróma prevalenciáját COPD-ben, valamint azt, hogy milyen mértékben függ össze az életkorral, a nemmel, a társbetegségekkel, a tüdőfunkció károsodásának mértékével, a tápláltsági állapottal, a fizikai terhelhetőséggel és az életminőséggel. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálatot végeztünk az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet Légzésrehabilitációs Osztályán fekvő betegek körében 2019. július 1. és december 31. között. A véletlenszerűen kiválasztott 300, 40 év feletti betegnek ismertük az antropometriai, légzésfunkciós vizsgálati eredményét és laboratóriumi paramétereit. Adatokat gyűjtöttünk a dohányzási szokásokról, az előző évi exacerbatiók számáról és a kortikoszteroidok használatáról is. Az életminőség mérésére a betegségspecifikus Szent György-féle Légzési Kérdőív magyar nyelvre validált változatát használtuk. A metabolikus szindrómát a Nemzetközi Diabetes Szövetség kritériumai alapján határoztuk meg. Eredmények: A metabolikus szindróma a betegek 72%-ánál fordult elő, férfi: 65,9% nő: 77,2% (p = 0,031). A metabolikus szindrómás betegek esetében rövidebb 6 perces sétatávolságot mértünk ([m] 250 [150–330] vs. 295 [162–360]; p = 0,384), és szignifikánsan több volt az előző évi exacerbatiók száma (3 [0–6] vs. 1 [1–2]; p<0,001) a nem metabolikus szindrómás betegekhez képest. A BMI-re történő stratifikáció után a metabolikus szindróma jelenléte nagyobb volt BMI≥25 kg/m2 esetén. A hasi elhízás, a magas vérnyomás, a hyperlipidaemia és a hyperglykaemia szignifikánsan gyakoribb volt BMI≥25 kg/m2 esetén (p<0,001). Következtetés: Eredményeink azt sugallják, hogy a metabolikus szindrómás betegekben megnő az együttes morbiditási index, különösen azok körében, akik túlsúlyosak vagy elhízottak. Ezért a COPD-s betegekben nagyon fontos időben felismerni és megfelelően kezelni a metabolikus szindrómát. Orv Hetil. 2021; 162(5): 185–191.

Summary. Introduction: Both obesity and the lack of physical activity among chronic obstructive pulmonary disease (COPD) patients increase the risk of developing metabolic syndrome. Objective: The goal of our study was to assess the prevalence of metabolic syndrome among COPD patients and to examine its correlation with age, gender, comorbidities, lung function values, nutritional status, exercise capacity, and quality of life. Method: A cross-sectional study was performed at the Department of Pulmonary Rehabilitation of the Hungarian National Korányi Institute for Pulmonology between July 1st and December 31st, 2019. A total of 300 patients aged over 40 were selected at random. Anthropometric data were collected along with lung function values, laboratory parameters, smoking status, the number of exacerbations in the previous year, and the use of corticosteroids. Quality of life was measured by the validated Hungarian, COPD-specific Saint George Respiratory Questionnaire. Metabolic syndrome was defined according to the International Diabetes Federation criteria. Results: Metabolic syndrome affected 72% of COPD patients (male: 65.9%, female 77.2%; p = 0.031). In patients with metabolic syndrome, shorter 6-minute walking distance was measured ([m] 250 [150–330] vs. 295 [162–360]; p = 0.384) and the number of exacerbations in the previous year was significantly higher (3 [0–6] vs. 1 [1–2]; p<0.001) compared to patients with no metabolic syndrome. After stratification for BMI, metabolic syndrome was more frequent in the case of BMI≥25 kg/m2. Central adiposity, hypertension, hyperlipidemia, and hyperglycemia were also significantly more frequent among patients with BMI≥25 kg/m2 (p<0.001). Conclusion: Our results suggest that the co-morbidity index increases in patients with metabolic syndrome, especially in overweight or obese patients. Therefore, early detection and appropriate treatment of metabolic syndrome in patients with COPD is very important. Orv Hetil. 2021; 162(5): 185–191.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
János Imre Barabás
,
Tivadar Hüttl
,
István Hartyánszky
,
Levente Fazekas
,
Zoltán Oláh
,
Endre Zima
,
Erzsébet Paulovich
,
Andrea Kőszegi
, and
Zoltán Szabolcs

Az epicardialis pacemakerek ritka, de akár életet veszélyeztető szövődménye a generátortelepnek a subcostalisan kialakított zsebből a hasüregbe történő elvándorlása. A szerzők 69 éves nőbetegük esetét ismertetik, aki aspecifikus hasi panaszokkal jelentkezett a klinika sürgősségi osztályán. Anamnéziséből kiemelendő, hogy korábbi mitralisműbillentyű-műtétét követően kialakult III. fokú atrioventricularis blokkja miatt epigastrialis pacemakert helyeztek be úgy, hogy a pacemakergenerátort a subcostalisan kialakított intramuscularis zsebben helyezték el. Mellkasátvilágítás igazolta, hogy a telep – eredeti helyétől messzire – a Douglas-üregbe vándorolt. A szokatlan helyre és távolságra vándorolt készüléket hasi feltárásból távolították el, közvetlenül azt követően, hogy új endocardialis pacemakerrendszer került beültetésre. A beteg szövődménymentesen, a 7. posztoperatív napot követően otthonába távozott. Orv. Hetil., 2015, 156(4), 154–157.

Open access

Ambuláns rehabilitációs programok COVID–19-betegek számára

Outpatient rehabilitation programs for COVID-19 patients

Orvosi Hetilap
Authors:
Mónika Fekete
,
Zsófia Szarvas
,
Vince Fazekas-Pongor
,
Zsuzsanna Kováts
,
Veronika Müller
, and
János Tamás Varga

Összefoglaló. A COVID–19-fertőzésen átesett betegek közül többen elhúzódó panaszokról számolnak be a felépülést követően, sokaknál tartósan fennáll a köhögés, a nehézlégzés, a mellkasi fájdalom, a légszomj attól függetlenül, hogy enyhe vagy súlyosabb tüneteket okozott a koronavírus. A betegek erőtlennek érzik magukat, erős fáradtságérzetre panaszkodnak, míg mások gyomor-bél rendszeri panaszokra, fejfájásra, depresszióra, a szaglás- és ízérzékelés elvesztésére. Számtalan kutatás leírja, hogy a fertőzés még akár hónapokkal később is hatással lehet a tüdő működésére, és korábban egészséges tüdőn is látható a koronavírus-fertőzés a gyógyulás után három hónappal készült kontroll-mellkas-CT-leleten. Éppen ezért szükség van a fertőzés lezajlását követően tüdőgyógyászati kivizsgálásra, ha a betegnek elhúzódó panaszai vannak, vagy ha a betegség tüdőgyulladást okozott. Szükség van a jelenleg működő fekvőbeteg-légzőszervi rehabilitáció mellett a kezelés ambuláns kiterjesztésére is, melynek célja újabb kórházi ápolás nélkül a teljes gyógyulás elérése a betegeknél. A COVID–19-fertőzésen átesett betegeknél a komplex rehabilitáció hatására javul a terhelhetőség, az életminőség, javulnak a légzésfunkciós értékek, csökkennek a panaszok, javul a betegek fizikai és pszichikai állapota. Összefoglaló kutatásunk célja áttekinteni, hogy milyen COVID–19 ambuláns rehabilitációs programok indultak el a koronavírus-fertőzésen átesett betegek esetében nemzetközi és hazai színtereken. Orv Hetil. 22021; 162(42): 1671–1677.

Summary. Several patients with COVID-19 infection report prolonged complaints after recovery and many of them suffer from persistent cough, dyspnea, chest pain and shortness of breath regardless of whether the coronavirus caused mild or more severe symptoms. They complain of severe fatigue and weakness while others grizzle about gastrointestinal complaints, headache, depression, loss of sense of smell and taste. Numerous studies describe that the infection can affect lung function even in months and coronavirus infection can be detectable in previously healthy lungs by taking a control chest CT scan three months after recovery. Therefore, chest follow-up is required after the infection if the patient has prolonged complaints or if the disease has caused pneumonia. In addition to the currently operating inpatient respiratory rehabilitation, there is also a need for an outpatient extension of treatment to achieve complete recovery in patients without further hospitalization. For those patients who have had the COVID-19 infection complex rehabilitation can improve their workload, quality of life, improves their respiratory function values, reduces their complaints and also improves their physical and mental condition. The aim of our summary research is to review what COVID-19 outpatient rehabilitation programs have been initiated for patients who went through coronavirus infection on international and domestic scenes. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1671–1677.

Open access
Physiology International
Authors:
Monika Fekete
,
Zsofia Szarvas
,
Vince Fazekas-Pongor
,
Agnes Feher
,
Norbert Dosa
,
Andrea Lehoczki
,
Stefano Tarantini
, and
Janos Tamas Varga

Abstract

Introduction

Patients with chronic obstructive pulmonary disease (COPD) are a vulnerable group in terms of the outcome of coronavirus infection in relation to their disease or its treatment, with a higher risk of developing serious complications compared to the healthy population.

Aim

The aim of our summary study is to review the background and health outcomes of chronic obstructive pulmonary disease and COVID-19 infection in the presence of both diseases.

Methods

Review of national and international medical databases (PubMed, MEDLINE, and MOB) with keywords COPD, COVID-19, disease risk, cause, prevention, complications, and prognosis.

Results

Meta-analyses show that COPD is one of the most common underlying conditions in patients hospitalized for COVID-19. Such patients are five times more likely to develop a serious complication due to oxygen supply problems therefore they are more likely to be admitted to intensive care units, where they may require mechanical ventilation. In the case of underlying COPD, the usual care plan for COVID-19 infection should be followed, as well as all public health recommendations to minimize the risk of developing and transmitting COVID-19.

Conclusion

Coronavirus infection is especially dangerous for COPD patients, who are much more likely to become seriously ill, so increased surveillance, prevention, early detection, adequate treatment and rehabilitation of the disease group are of paramount importance.

Open access
Physiology International
Authors:
M. Fekete
,
V. Fazekas-Pongor
,
P. Balazs
,
S. Tarantini
,
G. Szollosi
,
J. Pako
,
A.N. Nemeth
, and
J.T. Varga

Abstract

Background

Pathological alterations in nutritional status may develop in Chronic Obstructive Pulmonary Disease (COPD) patients through production of inflammatory cytokines and inadequate diet.

Objective

The aim of our study was to determine the correlation between nutritional status and quality of life of COPD patients.

Methods

We evaluated the nutritional status of COPD patients of Hungarian National Koranyi Institute for Pulmonology using the Malnutrition Universal Screening Tool (MUST) and bioelectrical impedance analysis (BIA) between January 1 and June 1, 2019. Lung function, physical fitness, and respiratory muscle strength were included in the assessment.

Results

Fifty patients (mean age was 66.3 ± 9.6 years) participated in our study. Mean body mass index (BMI) was 26.2 ± 6.1 kg/m2 and mean fat-free mass index (FFMI) was 16.8 ± 2.4 kg/m2. Overweight patients had better lung function values (FEV1ref%: 46.3 ± 15.2) than normal (FEV1ref%: 45.1 ± 20.9) and underweight patients (FEV1ref%: 43.8 ± 16.0). The Modified Medical Research Council Dyspnea Scale (mMRC) was significantly associated with various parameters; strongest correlation was found with FFMI (r = −0.537, P < 0.001), skeletal muscle mass index (SMMI) (r = −0.530, P < 0.001), and 6-minute walking distance (6MWD) (r = −0.481, P < 0.001).

Conclusions

Our results indicate that malnourished COPD patients may have reduced lung function and lower quality of life compared to normal weight patients. Thus, our findings suggest that nutritional therapy be included in the treatment of COPD patients combined with nutritional risk screening and BIA during the follow-up.

Open access
Magyar Sebészet
Authors:
Ilona Szentmihályi
,
János Imre Barabás
,
Ágnes Bali
,
Gábor Kapus
,
Csilla Tamás
,
Balázs Sax
,
Endre Németh
,
Miklós Pólos
,
László Daróczi
,
Andrea Kőszegi
,
Chun Cao
,
Kálmán Benke
,
Péter Barnabás Kovács
,
Levente Fazekas
,
Zoltán Szabolcs
,
Béla Merkely
, and
István Hartyánszky

Absztrakt

A szívtranszplantáció kiemelt projekt lett a Semmelweis Egyetemen belül. Ennek megfelelően a szívátültetés és a mechanikus keringéstámogatás finanszírozása is rendkívüli jelentőséget kapott. A szerzők a transzplantációs és műszíves betegek költségeinek összehasonlításáról végzett költséghatékonysági számítási modell felépítéséről számolnak be. A modell megalkotásánál direkt allokációs költségszámítást, döntésifa-modellt, inkrementális költséghatékonysági rátát és költséghatékonysági térképmódszert használtak. Módszerükkel össze tudják hasonlítani a műszívbeültetésen átesett és a szívtranszplantációs betegcsoportok kezdeti, perioperatív és utókezelési költségeit. Modelljük alkalmas lehet hosszú távú utánkövetés és kellő elemszámú beteg bevonásával költséghatékonysági elemzések elkészítésére, gazdasági döntéstámogató következtetések meghozatalára.

Full access
Orvosi Hetilap
Authors:
János Imre Barabás
,
Áron Kristóf Ghimessy
,
Ferenc Rényi-Vámos
,
Ákos Kocsis
,
László Agócs
,
László Mészáros
,
Dávid Pukacsik
,
Judit Andi
,
András Laki
,
Fanni Vörös
,
István Hartyánszky
,
Alexis Panajotu
,
Levente Fazekas
,
Zoltán Szabolcs
, and
Béla Merkely

Absztrakt:

A 3D tervezés és 3D nyomtatás nyújtotta lehetőségek folyamatosan bővülnek az orvosi gyakorlatban. A technológia leggyakoribb felhasználási területe a 3D anatómiai modellek nyomtatása sebészi döntéstámogatás céljából. Az így személyre szabott és kinyomtatott modelleknek számos egyéb felhasználási területük van: komplex anatómiai szituációk pontos megjelenítése, az adott beteg sebészi beavatkozásának szimulációja a tényleges beavatkozást megelőzően, betegoktatás és a különböző diszciplínák között az eset megbeszélésének megkönnyítése. A technológia szívsebészeti vonatkozásában kiemelendő a kamrákat és a nagyereket érintő elváltozások 3D anatómiai modellezése és funkcionális elemzése, míg a mellkassebészetben az onkológiai betegek erősen vaszkularizált tumorának eradikálásakor lehet a sebészi terápia felállításában szerepe. A virtuális és 3D nyomtatott modellek új diagnosztikai lehetőséget jelentenek, melyek segítségével egyes sebészi beavatkozások standardizálhatók, így személyre szabott terápiás döntéseket lehet kidolgozni. A 3D projekt a Semmelweis Egyetemen 2018-ban kezdődött a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikájának és az Országos Onkológiai Intézet Mellkassebészeti Osztályának kooperációja során. A szerzők a technológia ismertetése mellett az eddigi 121 tervezés és 49 személyre szabott 3D nyomtatás során megszerzett tapasztalataikat és a technológia orvosi szempontból való előnyeit ismertetik. Orv Hetil. 2019; 160(50): 1967–1975.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
István Hartyánszky
,
Ádám Koppányi
,
Zoltán Szabolcs
,
Ferenc Horkay
,
Levente Fazekas
,
Tivadar Hüttl
,
Miklós Pólos
,
László Daróczi
,
Andrea Kőszegi
,
Kálmán Benke
,
Roland Tóth
,
Péter Kovács
,
János Imre Barabás
,
Endre Németh
,
István Ferenc Édes
, and
Béla Merkely

Absztrakt:

A mechanikus keringéstámogatás az elmúlt 5 évben programmá fejlődött a Városmajori Szív-és Érgyógyászati Klinikán. Mindehhez szükséges volt a megfelelő Szívtranszplantációs és Szívelégtelenségi Intenzív Osztály kialakítása, valamint a megfelelő eszköz- és humánerőforrás-fejlesztés. Jelenleg már a teljes mechanikus keringéstámogatási arzenállal rendelkezünk, aminek köszönhetően minden indikációban és minden stratégiában ellátást tudunk biztosítani mind rövid, mind közép-, mind pedig hosszú távon a végleges műszívbeültetéssel bezárólag. Munkánkban megvizsgáltuk az elmúlt 5 évben végzett extracorporalis membránoxigenátor (ECMO-) beültetéssel szerzett eredményeinket. Klinikánkon 2012 és 2017 között összesen 140 betegnél alkalmaztunk mechanikus keringéstámogatást, valamennyi esetben konvencionális terápiával nem stabilizálható szívelégtelenség esetén. ECMO-terápiát 111 alkalommal végeztünk: szívátültetést követően 33 alkalommal, 18 alkalommal szívműtét utáni postcardiotomiás szindróma miatt, 37 esetben akut myocardialis infarctus utáni akut keringési elégtelenség miatt, 14 alkalommal végstádiumú szívelégtelen betegek akut keringésmegingása miatt, 4 esetben súlyos légzési elégtelenség, 1 esetben gyógyszermérgezés miatti malignus ritmuszavar, 3 esetben szövődményes katéteres aortaműbillentyű-implantáció állt a háttérben. A 2018. első félévi adataink a korábbi adatok és indikációk tendenciáját tükrözik, az esetszám jelentős emelkedésével. Eredményeink szerint a terápia összesített mortalitása 46% volt. A mechanikus keringéstámogatás eredményeinek vizsgálatakor elengedhetetlen a paradigmaváltás. A mortalitási adatokat nézve betegeink felét elveszítettük, ugyanakkor ebben a betegcsoportban a betegek 100%-a meghalt volna a konvencionális terápia mellett, vagyis az ECMO-terápia sikerességének megítélésekor nem a mortalitási, hanem a túlélési adatokat kell tekinteni. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1876–1881.

Open access