Search Results

You are looking at 1 - 10 of 17 items for

  • Author or Editor: János Fodor x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Az adjuváns sugárkezelés, módosított radikális mastectomia és emlőmegtartó műtét után korai invazív emlőrákban, jelentősen csökkenti a lokoregionális recidíva kockázatát és evidenciákra alapozott. Hagyományos klinikai és patológiai jellemzőket használva, a betegek a lokoregionális recidíva kockázata szerint csoportosíthatók. A magas kockázatú csoportokban a sugárkezelés abszolút haszna nagyobb. A betegek minden csoportban túlkezeltek, mert jelentős részüknél a sugárkezelés elhagyásakor sem alakul ki recidíva, és egyeseknél a sugárkezelés után is kifejlődik. Molekuláris markerek használata egyénre szabottabbá teheti a kezelést, de a klinikai gyakorlatban használható markerek száma még kevés, és az eredmények ellentmondásosak. A sugárterápiás gyakorlatban az ER, PgR és a HER-2 az általánosan használt prognosztikai és prediktív faktor. Az adjuváns sugárkezelés nemcsak a lokoregionáis recidívák gyakoriságát csökkenti, de megelőzésükkel az emlőrák-specifikus túlélést is javítja. Legnagyobb a mortalitáscsökkenés a jó prognosztikai faktorokkal (<4 pozitív axillaris nyirokcsomó, daganatméret <2 cm, Grade 1 tumor, ER- és PgR-pozitív, HER-2-negatív) rendelkező, mastectomiával kezelt betegeknél. A recidívák döntő többsége lokálisan (ipsilateralis emlő vagy mellkasfal) alakul ki. Az axillaris recidíva kockázata alacsony axillaris disszekció után. Axillaris és supraclavicularis recidívával a túlélés általában rossz, mert a daganat távoli szóródására utalnak. A sugárkezeléssel kapcsolatos túlélésjavulást elsősorban a lokális recidíva megelőzése okozhatja. A sugárkezelést követő lokális recidíva növeli a daganatos elhalálozás kockázatát, de jó prognosztikai faktorokkal a 10 éves túlélés 80–90%. Az ipsilateralis emlőben kialakuló ≤2 cm-es recidíva ismételt emlőmegtartással is sikeresen kezelhető. Individualizált, CT-re alapozott besugárzástervezéssel a tüdő és szív lényeges károsodása elkerülhető. A betegek 3–4%-ánál atrófiás dermatitis és Grade 3 fibrózis alakulhat ki. Az ipsilateralis emlő angiosarcomájának incidenciája két ezrelék alatt van, de az elhalálozási ráta nagyon magas.

Restricted access

Abstract

The article offers a general overview of risk assessment in the environmental and Earth sciences. To begin with natural and man-made hazards are discussed, followed by general definitions and the treatment of uncertainty and risk. The main steps of risk assessment in the Earth sciences are discussed step by step. Finally, the problems of decision-making are briefly treated. To assist the interested reader a comprehensive list of essential references is also presented.

Restricted access

Az elmúlt négy évtizedben az emlőmegtartó műtét és a teljes maradék emlő sugárkezelése általánosan elfogadottá vált a korai (0–I–II. stádiumú) emlőrák kezelésére. A mammográfiás szűrések bevezetésével jelentősen nőtt a jobb prognózisú emlődaganatok aránya. Ez a változás az újonnan felfedezett emlőrákok prognosztikai jellemzőiben új lehetőségeket nyitott a klinikai kutatás számára az egyénre szabott sugárterápiás protokollok keresésére. Számos kutatócsoport vizsgálta az akcelerált (részleges vagy teljes) emlőbesugárzás hatékonyságát, ami a korai emlőrák sugárkezelésének új kezelési paradigmájává vált. Mások a betegek olyan alcsoportjait próbálták meghatározni, akiknél a radioterápia emlőmegtartó műtét után is biztonsággal elhagyható. Az utóbbi időben a molekuláris génexpressziós vizsgálatok segítségével lehetőség nyílt a lokoregionális recidívák prognosztikai és prediktív markereinek feltérképezésére. A szerzők ezeknek a vizsgálatoknak az eredményeit foglalják össze a korai emlőrák szervmegtartó műtétje utáni sugárkezelés egyéni kockázatra szabott lehetőségeinek kiemelésével. Orv. Hetil., 2012, 153, 45–55.

Restricted access

Az emlőrák a nők leggyakoribb rákos megbetegedése. Évente több mint egymillió nő betegszik meg emlőrákban. Az emlőrákos morbiditás meredeken emelkedett a fejlett ipari országokban az utóbbi pár évtizedben, de a mortalitási ráta mostanában csökken. Az utóbbi a szervezett lakossági szűréseknek, a korszerű sebészi és sugárterápiás beavatkozásoknak és a hatékonyabb szisztémás kezeléseknek köszönhető. A fejlődés egyik legizgalmasabb területe az új terápiás szerek bevezetése a klinikai gyakorlatba. A célzott terápia (tirozinkinázok gátlása) rohamosan fejlődik. Korai (0./I./II. stádium) emlőrákban a daganatot műtéttel eltávolítják, és ezt követi az adjuváns kezelés. Az adjuváns kezelés célja a lokoregionális és távoli mikroszkopikus daganatdepozitok elpusztítása. A daganatos kiújulás kockázatának megbecsülésére prognosztikai faktorokat használunk. Az optimális individualizált kezelés meghatározását a prediktív faktorok segítik. A dolgozatban a korai emlőrák kezelésének jelenlegi helyzetét tárgyaljuk, beleértve az emlőmegtartó kezelést, a mastectomia utáni sugárkezelést, a hormon- és kemoterápiát, valamint a humán epidermális növekedési faktor receptor-2- (HER-2-) pozitív daganatok trastuzumabkezelését.

Restricted access

A tanórán és iskolán kívüli tanulási elfoglaltságok motivációjának kvalitatív vizsgálata kiemelkedő kognitív képességű tanulóknál

Qualitative Analysis of the Motivation of Extracurricular and Outside School Learning Activities in Students with High Cognitive Abilities

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Fodor Szilvia, Páskuné Kiss Judit, Máth János, and Fehér Ágota

Háttér és célkitűzések

A tanulási és elsajátítási motiváció a tehetségfejlődés folyamatának az alapvető hajtóerejét jelenti. A motivációs háttér kvalitatív vizsgálata ezért különösen érdekes, ugyanakkor kevéssé alkalmazott módszer a tehetségkutatásban. Célunk, hogy kutatásunkkal a motiváció eddig kevésbé feltárt aspektusait vizsgáljuk, az eredményekkel pedig elősegítsük a tehetségfejlődés optimális támogatását. Módszer: A Magyar Templeton Program beválogatási folyamata során az intellektuális téren tehetségesnek nevezhető tanulók (N = 2132) motivációját különféle eszközökkel vizsgáltuk, többek között egy félig strukturált írásbeli interjú segítségével térképeztük fel a tanórán kívüli elfoglaltságaikat, illetve azok motivációs hátterét. Ez utóbbit elsősorban a kedvelt tevékenységre vonatkozó „Miért szereted?” kérdés mentén, mert a kedvelt tevékenység, illetve a választás indoklása feltételezhetően a személy jellegzetes motivációs témáira utal. A válaszokat tartalomelemzéssel vizsgáltuk.

Eredmények

Az elfoglaltságok mennyiségének és megjelenési formáinak feltérképezése során kiderült, hogy a kognitív téren tehetséges fiatalok között is jelentős az olyan iskolán kívüli tevékenységek mennyisége, amelyek nem az akadémiai területekhez kötődnek: a leggyakoribb válasz a sport volt. A válaszok tartalomelemzése során azt találtuk, hogy a kompetencia és az érdeklődés a kedvelt tevékenységek fő motivációs hajtóereje, illetve hogy az életkor előrehaladtával csökken az identifikáció és az érdeklődés, valamint nő a kompetencia és az ego-célok szerepe. A befektetett idő összefüggést mutat a sikerélmény megélésével és a társas élményekkel, de ebből a szempontból jelentősek a tanulási-tanítási kontextus jellegzetességei is.

Következtetések

Megállapíthatjuk, hogy a gyerekeket jellemző késztetések nem választhatók el a tanulási környezet tartós jellemzőitől (kihívást jelentő feladatok, kreatív klíma, társas inspiráció), valamint hogy az autonómia, a fejlődés iránti vágy és a kapcsolódás iránti szükséglet a tanulási tevékenységek belső motivációjának meghatározó elemei.

Background and goals

Learning and mastery motivation are basic drives of talent development. Therefore qualitative analysis of motivation is essential, although rarely used methodology in talent research. Our goal is to explore the understressed subjective aspects of learning motivation and to support optimal talent development.

Method

During the identificational phase of the Hungarian Templeton Program, motivation of students with high cognitive abilities (N=2132) was assessed by several tools, including a semi-structured written interview focusing on the motivational aspects of students’ extracurricular and outside school activities. The question ’Why do you like it?’ was asked to explore their characteristic personal motivational dispositions behind the choices. These answers we examined by content analysis.

Results

Studying the number and content of extracurricular and outside school activities it was revealed that even among cognitively outstandig students there is a significant number of outside school activites that are not related to academic fields: the most frequent answer was doing sport. Content analysis showed that competence and interest are the main motives for these activites, and the role of identification and interest decreases, while competence and ego-related goals grow with age. Concerning the invested time, success and affiliation seems to be the most relevant motivational factors, however the characteristics of the learning environment are also significant.

Discussion

It can be stated that the individual motivational patterns cannot be seperated from the permanent characterisitcs of the learning context (eg. challenging tasks, creative climate, social inspiration), and autonomy, eagerness to grow and the need for relation are determining elements of the intrinsic motivation in extracurricular learning activities.

Open access

Two hundred and twelve Rhodococcus equi strains were isolated from soil, nasal and rectal swabs of horses and immunocompromised human patients in Hungary and serotyped using Prescott’s serotyping system. One hundred and forty-seven strains (69.3%) belonged to serotype 1, 22 strains (10.4%) to serotype 2, 6 strains (2.8%) to serotype 3 and 1 strain (0.5%) to serotype 4. Serotypes 5, 6 and 7 were not found and 36 strains (17%) could not be typed. Serotype 1 (72%) was the type most commonly isolated from clinical samples of foals or from the soil of horse facilities. Six out of 8 R. equi strains from humans belonged to serotype 2, and two human strains were untypable. The data show that the prevalence of R. equi serotypes varies in different geographic areas of the country.

Restricted access

Three new serotypes were found among Rhodococcus equi strains, which could not be assigned into any of the seven serotypes of Prescott’s system. Fortythree R. equi strains out of 44 previously nontypable ones isolated in Hungary could be allocated into one of the three new serotypes using the agar gel immunodiffusion (AGID) test. The three new suggested serotypes are serotype 8 (proposed reference strain: HNCMB-138003), serotype 9 (proposed reference strain: HNCMB-138004) and serotype 10 (proposed reference strain: HNCMB-138005). Hyperimmune sera produced in rabbits against the new serotypes and reference strains gave precipitation only with their homologous antigens, and no crossreactions were observed. All of the previously nontypable isolates from clinical samples of horses (lung abscesses, intestinal lymph nodes, mediastinal lymph nodes) proved to be serotype 8, while strains of serotypes 8, 9 and 10 could be isolated from nasal and rectal swabs of horses and from the soil. Serotype 9 dominated among the previously nontypable strains of swine origin. One of the previously nontypable human strains was serotype 10. This serotype was also isolated from pigs, horses and the soil. The description of the three new serotypes can help us reveal new correlations between the host species, geographical origin and serotype of R. equi isolates.

Restricted access
Magyar Onkológia
Authors: László Gyarmathy, Géza Varjas, Tibor Major, János Fodor, and Miklós Kásler

Absztrakt

Hazánkban ötven évvel ezelőtt, 1958-ban az Országos Onkológiai Intézetben egy Gravicert típusú készülékkel kezeltük az első beteget telekobalt-besugárzással. Az évforduló alkalmából áttekintjük a hazai kobalt-teleterápia első 50 évének a történetét és tárgyaljuk annak mai szerepét. Az első hazai kobaltágyú (Gravicert) Bozóky László tervei alapján készült, hét évvel a világon elsőként Kanadában üzembe helyezett kobaltágyú után. A Co-60-sugárforrás megavoltos (átlagenergia: 1,25 MeV) gammasugárzása lehetővé tette a mélyebben fekvő daganatok eredményesebb kezelését a röntgenterápiához képest. A következő két-három évtizedben, a nagyenergiájú lineáris gyorsítók elterjedéséig, a Co-60-teleterápia jelentette a korszerű sugárkezelést az egész világon. A besugárzási technika minőségi javulása szükségessé tette a daganatok pontosabb lokalizálását és a besugárzástervezési módszerek továbbfejlesztését is. Kezdetben a lokalizálás röntgenkészülékkel, a dóziseloszlás-számolás manuális módszerrel történt. 1965-ben egy Rotacert típusú kobaltágyút telepítettek intézetünkben, mely már többirányú és forgó besugárzásra is alkalmas volt. Hazánkban, több lépésben a többi sugárterápiás központban is telepítettek kobaltágyúkat, kezdetben Gravicerteket, majd később már külföldi készülékeket. A kezelések minőségét lényegesen javította a számítógépes besugárzástervezés bevezetése, melynek fontos eleme volt az 1978-ban a NAÜ támogatásával létrejött Országos Besugárzástervezési Hálózat. A következő jelentős fejlődést a CT-képekre alapozott dózistervezés bevezetése jelentette 1981-ben. A korszerű lineáris gyorsítók elterjedésével a kobaltágyúk szerepe ma már jelentősen csökkent, de napjainkban még közel 2500 kobaltágyú működik világszerte. Technikai fejlesztésekkel a használatukat azonban még tovább lehetne növelni. Jelenleg hazánkban még nyolc sugárterápiás központban végeznek sugárkezelést kobaltágyúval.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Regőczi, János Jósvay, András Bálint, János Csaba, Wanda Rákossy, Erzsébet Fodor, and István Kiss

Krónikus végstádiumú veseelégtelenek kezelésénél elfogadott vesepótló kezelés a peritonealis dialízis. A dializálóoldat hasüregbe juttatásához egy katéter szükséges, amelynek beültetése két fő elvre épül: a hagyományos (nyitott), illetve a laparoszkópos technikára. Célkitűzés: Közleményünkben elemeztük az általunk végzett műtétek technikai lépéseit, kiemeltük mindkét típus előnyeit, hátrányait, feldolgoztuk betegeink, műtéteink adatait. Módszer: 2001. szeptember–2009. június között 124 betegnek kétféle módon (hagyományos vagy laparoszkópos) ültettünk be Tenckhoff-féle peritonealis dializáló katétert. Eredmények: Betegeink átlagéletkora 62 év, 54 férfi beteg és 70 nőbeteg. Hagyományos műtét 110, laparoszkóppal asszisztált eset 14 alkalommal történt. Következtetések: A peritonealis dialízis mára egy elfogadott, gyakran használt dializáló technika. A katéter beültetésénél a hagyományos műtét esetében előnyként kiemelendő, hogy helyi érzéstelenítésben elvégezhető, biztonságos, ismert technikát alkalmaz, minimális gyógyszerigénnyel, illetve műtéti költségigénnyel jár, a betegek a kis megterhelés (altatás hiánya) miatt jól tolerálják. A laparoszkópos technika elterjedése óta viszont lehetővé vált a szem ellenőrzése mellett történő kismedencei katéterbehelyezés, csökkent az infekciók, a sebsuppuratiók, posztoperatív szövődmények száma, ritkább lett a leakage előfordulása, csökkent a sebfájdalom, illetve a kórházi ápolási napok száma. Ennek ellenére intézményünkben fenntartjuk a laparoszkópos technika alkalmazását egy szűkebb betegcsoportra, ahol több előnnyel jár annak használata.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Katalin Jánosi, László Stipkovits, Róbert Glávits, Tamás Molnár, László Makrai, Miklós Gyuranecz, János Varga, and László Fodor

The purpose of this study was to develop and evaluate an aerosol infection method with Histophilus somni that closely resembles the natural way of infection of calves. Another aim was to compare the virulence of two H. somni strains by collecting clinical and postmortem data of experimentally infected and control animals. Seventeen conventionally reared 3-month-old calves were divided into three groups. Two groups of six animals each were exposed to suspensions containing H. somni on three consecutive days using a vaporiser mask. The third group of five animals was used as control. The data of individual clinical examination were recorded daily. All animals were exterminated, and gross pathology of all lungs was evaluated on the 15th day after the first infection. Both H. somni strains caused an increase of rectal temperature, respiratory signs, decrease of weight gain, and severe catarrhal bronchopneumonia in both infected groups. Although some chronic lesions were detected in the lungs of the control animals as well, the histopathological findings in the infected and control groups were different. H. somni was recultured from all lungs in the challenged groups but it could not be reisolated or detected by PCR examination in the control group. This is the first paper on aerosol challenge of calves with H. somni using repeated infection and verified by detailed pathological, bacteriological and histopathological examination. The infection method proved to be successful. There was no difference in the virulence of the two H. somni strains used in the trial.

Restricted access