Search Results

You are looking at 1 - 10 of 19 items for

  • Author or Editor: János Kálmán x
Clear All Modify Search

The purpose of this study is to present the notion of mercenaries laid down in literature and in international law, as its applicability to private military companies and their employees so. The first chapter examines the use of the notion of mercenaries in literature and in international treaties. It explores whether the definition laid down in international treaties, reflect customary international law, or not. The second chapter of the study scrutinizes the various conditions listed in the afore-mentioned notions and tries to find out whether and to what degrees private military companies and their employees meet them. The final conclusion of this paper—of the perspective of international law—is that private military companies and their employees, in accordance with the rules of international law, cannot be considered mercenaries.

Full access

Az esendőségszindróma fokozott stresszérzékenységgel, csökkent alkalmazkodási potenciállal járó állapot, leginkább az időskorúakat és krónikus betegeket érinti. Növeli az adverz egészségügyi kimenetel kockázatát (fertőzés, elesés, delírium, institucionalizáció és mortalitás), gyorsítja a társbetegségek progresszióját. A szindróma hátterében immun és neuroendokrin diszreguláció állhat. A fenotípusmodell szerint kritériumai az izomgyengeség, kimerültség, meglassultság, fogyás, aktivitáscsökkenés, míg a kumulatív modell szerint az egészségügyi problémák száma határozza meg. Hangsúlyozandó, hogy az öregedés, esendőség, dementia és depresszió önálló klinikai entitások: fennállhatnak egymástól függetlenül, de potencírozhatják is egymást, így a szűrőtesztek többsége a fizikai, mentális, szociális dimenziókat együtt vizsgálja. Egyénre szabott gondozási tervvel az enyhe-mérsékelt esendőség potenciálisan reverzíbilis, progressziója lassítható. Ennek feltételei a primer ellátásban használható gyors, egyszerű szűrőtesztek, amelyek alapján e kockázati csoport további diagnosztika és kezelés céljából szakambulanciákra irányítható. Jelen írásban a szerzők áttekintik ezen újra felfedezett, napjainkban időszerűvé váló klinikai fogalom irodalmát, különös tekintettel az alapellátás gyakorlati vonatkozásaira. Orv. Hetil., 2014, 155(49), 1935–1951.

Full access

Az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív mérőskála az egyik leggyakrabban használt tesztbattéria az Alzheimer-kórral kapcsolatos klinikai diagnosztikus munka és kutatások során. Célok: Az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív mérőskála magyar verziójának Alzheimer-kóros betegeken és egészséges kontrollszemélyeken történő validálása és megbízhatóságának megállapítása. Módszerek: Hatvanhat, enyhe és középsúlyos stádiumú, klinikailag diagnosztizált Alzheimer-kóros beteget és 47 kontrollszemélyt vontak be a vizsgálatba. A kognitív státust az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív mérőskála magyar változatának és a Mini-Mental Teszt felvételével állapították meg. A diszkriminációs validitást, az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív teszt életkortól és iskolázottságtól függő kapcsolatát, a teszt szenzitivitás- és specificitásértékeit határozták meg. Eredmények: Mind a Mini-Mental Teszt, mind az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív teszt szignifikánsan elkülönítette az enyhe és középsúlyos Alzheimer-kóros betegeket és a kontrollcsoportot. Az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív tesztpontszám nagyon erős negatív korrelációt mutatott a Mini-Mental Teszt pontszámával az enyhe és középsúlyos Alzheimer-kóros csoportban. Az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív teszt az iskolázottság és a mért kognitív teljesítmény között gyenge negatív kapcsolatot mutatott, míg az életkor és az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív tesztpontszám közötti pozitív korreláció csak a kontrollcsoportban volt bizonyítható. A ROC-görbe analízise szerint az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív teszt szenzitivitás- és specificitásértékei igen magasak. Következtetések: Az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív teszt magyar verziója nagy megbízhatóságú, valid skála, amelynek alapján alkalmazása ajánlható az Alzheimer-kórban szenvedő betegek állapotának meghatározására és nyomon követésére. A teszt jelenlegi magyar nyelvre fordított változata azonban nem elégséges, a szólistákat és nyelvi elemeket a magyar standardoknak megfelelően kell a jövőben összeállítani. Orv. Hetil., 2012, 153, 461–466.

Full access

Absztrakt:

A mindennapi klinikai gyakorlatban a hyponatraemia fogalma csaknem 100 éve ismert. Magyarországon az utóbbi 15–20 évben került előtérbe az irodalmi adatok szerint. Klinikai jelentősége fokozatosan növekszik, különös tekintettel súlyos, életveszélyes szövődményeire. A múlt század második felében egyre inkább bebizonyosodott a kórkép korai felismerésének, elkülönítő kórismézésének és hatékony kezelésének jelentősége. Mind a mai napig vannak még vitatott kérdések, eltérő álláspontok, főként az adekvát kezelést illetően. A betegség főleg az idősebb korosztályokat érinti, azokban is inkább a nőket, akik több különböző betegségben szenvednek egyidejűleg. Minden klinikai szakágban megfigyelhető – multidiszciplináris jelentőségű –, az intrauterin élettől kezdődően az elmúlásig végigkíséri a betegeket. Annak ellenére, hogy fatális szövődményeket okozhat, gyakran átsiklunk felette, nem vagy nem időben diagnosztizáljuk, nem vagy nem jól kezeljük a hyponatraemiában szenvedő betegeket. A szerzők 3 típusos hypotoniás hyponatraemiás esetet ismertetnek annak reményében, hogy felhívják a figyelmet ezen igen fontos kórkép menedzselésére. Orv Hetil. 2019; 160(8): 314–319.

Open access

Az angiodysplasiák a gastrointestinalis traktus leggyakoribb vascularis anomáliái és a vérzésből eredő mortalitás jelentős tényezői. Az obskúrus gastrointestinalis vérzések (OGIV) hátterében megközelítőleg 40%-ban vékonybél-angiodysplasiák állnak, és ebben a betegcsoportban a leggyakoribb vérzésforrást jelentik. Kialakulásuk oka ismeretlen, valószínűleg dominálóan szerzettek, és korral összefüggő degeneratív folyamatok eredményezik őket. Diagnosztikájuk nehézsége egyrészt multiplex megjelenésükből, másrészt kicsiny nagyságukból adódik. Az eddig elvégzett kapszulás endoszkópos (CE) vizsgálatok azt igazolják, hogy manifeszt vérzés során elvégzett CE szenzitivitása lényegesen jobb, mint lezajlott vagy okkult vérzés esetén. Esetismertetés: 61 éves, 13 éve antikoaguláns terápiában részesülő nőbeteg vizsgálatát végeztük el tisztázatlan eredetű, ismétlődő gastrointestinalis vérzés miatt negatív felső endoszkópiát és kolonoszkópiát követően kapszulás endoszkópiával. A vizsgálat során a gyomor antrumában típusos angiodysplasiát és a jejunum felső harmadában aktív vérzést észleltünk látható vérzésforrás nélkül. Következő diagnosztikus lépésként szelektív mezenteriális angiográfiát végeztünk a diagnózis pontosítására, és egyidejűleg radiológiai intervencióra is sor került. Következtetés: A kapszulás endoszkópia megváltoztatta az OGIV-betegek diagnosztikáját, és negatív felső endoszkópiát és kolonoszkópiát követően elsődleges diagnosztikus eljárássá vált. A vizsgálat kellő időben történő alkalmazása esetén a CE jelentősen lerövidítheti a diagnosztikus ténykedések idejét, definitív terápiát eredményezhet, és számos alacsony diagnosztikus értékű és költséges vizsgálat takarítható meg. A vékonybél-angiodysplasiák sikeres terápiája ma is nehéz; a radiológiai intervenció jelenti a legkisebb megterhelést a beteg számára.

Full access

Absztrakt:

A Lewy-testes demencia (DLB) és a Parkinson-kórhoz társuló demencia (PDD) számos klinikai, patofiziológiai és morfológiai átfedést mutató neurodegeneratív kórkép. Neuropatológiai szempontból meghatározó a kóros α-szinuklein-aggregátumokat tartalmazó Lewy-testek (LB) jelenléte. DLB-ben nagyszámú LB található a corticalis régiókban, míg PDD-ben elsősorban a subcorticalis területek érintettek. Továbbá, DLB-ben gyakoribb az Alzheimer-kórra (AD) jellegzetes β-amyloid-plakkok és neurofibrillaris kötegek megjelenése. A mai napig vitatott, hogy valóban két külön betegségről vagy egyazon kórkép különböző megnyilvánulásairól van-e szó. A klinikai diagnózis alapja a motoros és a kognitív tünetek megjelenése között eltelt idő: DLB-ben a demencia gyakran a parkinsonizmus előtt jelentkezik, míg PDD-ben a motoros tünetek alakulnak ki korábban. Az egyre pontosabb képalkotó módszerek alapján DLB-ben nagyobb mértékű a corticalis károsodás, a kolinerg deficit, valamint a társuló AD-patológia, mint PDD-ben. Terápiás szempontból a PDD-ben gyakran használt levodopa DLB-ben kevésbé hatékony, sőt növelheti a pszichózis kialakulásának kockázatát, a betegség magtüneteihez tartozó hallucinációk és viselkedési tünetek kezelése pedig a jelentős antipszichotikum-hiperszenzitivitás miatt ütközik nehézségekbe. Összefoglalónkban részletesen tárgyaljuk a kórképek jellegzetességeit a patológia, a radiológia és a klinikai tünetek vonatkozásában, külön figyelmet fordítva az átfedések, valamint a különbségek bemutatására. Orv Hetil. 2020; 161(18): 727–737.

Open access

Absztrakt:

A Lewy-testes demencia a második leggyakoribb neurodegeneratív demencia. A pontos diagnózisa gyakran csak neuropatológiai vizsgálattal lehetséges. A betegség fő morfológiai jellemzője a kóros α-szinukleinben gazdag Lewy-test és Lewy-neurit – csakúgy, mint a rokon kórkép Parkinson-kór és az ahhoz társuló demencia esetén. A patomechanizmus fontos tényezői a neurotranszmitter rendszerek zavara, a szinaptikus diszfunkció és az ubikvitin-proteaszóma rendszer elégtelen működése. Jellemző a kognitív teljesítmény fluktuációja, parkinsonizmus és vizuális hallucináció. Mivel gyakran nem típusos a klinikai kép és időbeni lefolyás, a képalkotó eljárások és biomarkerek elősegíthetik a korai felismerést. Noha hatékony oki terápia nincs, életminőséget javító kezelések lehetségesek. A klinikopatológiai vizsgálatok kiemelten fontosak a patomechanizmus jobb megértése, a pontos diagnózis és a hatékony terápia érdekében. Orv Hetil. 2017; 158(17): 643–652.

Open access

Abstract  

Decontamination technologies are generally developed to reduce the collective dose of the maintenance and operation personnel at nuclear power plants (NPP). The highest efficiency (i.e., the highest decontamination factors) available without detrimental modification of the treated surface of structural material is the most important goal in the course of the application of a decontamination technology. At the Paks NPP the AP-CITROX procedure has been utilized for the decontamination of the primary coolant circuit’s components (e.g., main circulating pump (MCP) and steam generators (SGs)). Our previous studies have revealed that a ‘hybrid’ structure of the amorphous and crystalline phases was formed in the outermost surface region of the austenitic stainless steel tubes of SGs as an undesired consequence of the industrial application of the AP-CITROX decontamination technology during the period of 1993–2001. In this paper, we report some comparative findings on the corrosion and surface chemical effects of the AP-CITROX procedure and the novel decontamination technology elaborated at our institution. On optimizing the operational parameters the latter technology may become suitable for the effective decontamination of both dismountable (e.g., MCP swivel) and separable (e.g., SGs) equipments. For this purpose experiments were performed. In this laboratory scale experiments, the passivity, morphology and chemical compositions of the treated surfaces of tube specimens were investigated by voltammetry, and SEM–EDX methods, respectively. The SEM–EDX results have revealed that the oxide removal is surprisingly uniform even after 2 or 3 consecutive cycles. The electrochemical studies have provided evidences that no unfavorable tendencies in the general corrosion state of the tube samples can be detected in the course of the chemical treatments.

Full access

A pikkelysömör kialakulásában és progressziójában a betegek és az orvosok jelentős hányada a stresszt tartja az egyik legfontosabb rizikótényezőnek. Mivel a stresszor és hatásai is egyaránt szubjektumfüggőek és így nehezen mérhetőek, sokáig csupán kevés, a stressznek a betegség kialakulásában játszott szerepét vizsgáló tanulmány készült. Az elmúlt években azonban egyre több nívós, objektív mérésekkel alátámasztott vizsgálat született, amelyek új, értékes adatokkal szolgáltak a háttérben zajló patofiziológiai folyamatok megértéséhez. A szerzők a szakirodalomban fellelhető stresszexpozíciót és -percepciót befolyásoló pszichológiai (alexithymia, személyiség, hangulat) és a stresszválaszt szabályozó biológiai (kortizol-, adrenalinszintek, neurogén gyulladás) tényezőket elemző vizsgálatokat integratív, pszichoszomatikus szemlélettel tekintik át, és bemutatják, hogy az eddig főleg csak tapasztalati szinten bizonyított kapcsolatot egyre több modern, magas színvonalú kutatási eredmény igazolja. Ismerve a stresszcsökkentő pszichofarmakológiai és pszichoterápiás intervenciók sikerességét a pikkelysömör kezelésében és a betegek életminőségének javításában, a szerzők bíznak abban, hogy tanulmányuk hozzájárul a pszichoszomatikus szemlélet szélesebb körű elterjedéséhez a mindennapi bőrgyógyászati gyakorlatban. Orv. Hetil., 2014, 155(24), 939–948.

Open access

Absztrakt

Háttér: A nyelőcsőszűkületet okozó daganat kiindulási helye általában maga a nyelőcső, de okozhat stenosist a cardia, a tüdő, a mediastinum tumora és ritka esetekben mammatumor metastasisa is. Az ilyen esetek nagy része inoperábilis, általában a betegség előrehaladott stádiuma, illetve a komorbiditás és az életkor miatt. A betegek többsége ezért csak palliatív terápiában részesülhet. A legáltalánosabb és az életminőséget leginkább befolyásoló tünet a dysphagia, melynek megoldására több lehetőség is kínálkozik. Dolgozatunkban az öntáguló fémsztentekkel szerzett tapasztalatainkat foglaljuk össze. Betegek és módszerek: 2003–2008 között tumoros nyelészavar/-képtelenség miatt osztályunkon összesen 64 betegnél (15 nő / 49 férfi) végeztünk 68 endoscopos sztentbehelyezést. Radiológiai kivizsgálást követően a tumor pozíciója alapján distalisan nyitódó antireflux-billentyűvel ellátott vagy a nélküli fedett sztenteket alkalmaztunk, egy esetben proximalisan nyitódó fedett sztent került behelyezésre a tumor magas pozíciója miatt. Célunk a per os táplálhatóság biztosítása, illetve az esetleges fistulák fedése volt. Erdemények: A nyelés minden esetben jelentősen javult. A dysphagia score a sztentbehelyezés előtt átlagosan 3,2 volt, míg a sztent behelyezése után 1,7-re csökkent. Fontos adat, hogy a fistulák zárása minden esetben eredményes volt. A sztentek behelyezése kapcsán technikai problémák alacsony arányban (2/68 – 2,94%) adódtak. A beavatkozásokat követően egy esetben észleltünk 7 napon belül migratiót. Egy betegnél a beavatkozást követően 2 nappal nem fatális myocardialis infarctus alakult ki. Késői szövődményként tumorbenövés, illetve túlnövés öt alkalommal, vérzéses szövődmény összesen négy alkalommal jelentkezett. Fistulaképződést három esetben észleltünk. Hét napon túli sztentmigratio két esetben következett be. Resztentelésre összesen négy esetben, falatelakadás miatt ismételt endoscopos beavatkozásra három esetben került sor. Következtetések: A dysphagia-értékek javulása bizonyítja, hogy a fémsztentek hatékonyan javítják a betegek nyelési funkcióját. Tapasztalataink alapján a sztentfüggő szövődmények összaránya alacsony. Véleményünk szerint az öntáguló fémsztentekkel végzett nyelőcső-intubatio biztonságosan és eredményesen alkalmazható a malignus oesophagus obstructio palliatív terápiájában.

Full access