Search Results

You are looking at 1 - 10 of 27 items for

  • Author or Editor: János Kálmán x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

The purpose of this study is to present the notion of mercenaries laid down in literature and in international law, as its applicability to private military companies and their employees so. The first chapter examines the use of the notion of mercenaries in literature and in international treaties. It explores whether the definition laid down in international treaties, reflect customary international law, or not. The second chapter of the study scrutinizes the various conditions listed in the afore-mentioned notions and tries to find out whether and to what degrees private military companies and their employees meet them. The final conclusion of this paper—of the perspective of international law—is that private military companies and their employees, in accordance with the rules of international law, cannot be considered mercenaries.

Full access

Abstract

In the 21st century, the two administrative instruments that have the greatest impact on the legal situation of members of society, administrative enforcement and administrative legislation, have been and are being confronted with a number of social challenges (global economic crisis, refugee crisis, epidemics and pandemics). The challenges of the 21st century require public intervention to provide a rapid, accurate and effective response to the problems that arise, while ensuring legality and the protection of the rights of the citizens. The first responses to social problems are provided by sectoral regulations, which may conflict with general rules of administrative procedure. The study analyses administrative decisions of general scope in the light of special sectoral regulation and review the points of conflict with general rules of administrative procedure. The study concludes with a proposal.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Sára Kálmán
,
Magdolna Pákáski
, and
János Kálmán

Az esendőségszindróma fokozott stresszérzékenységgel, csökkent alkalmazkodási potenciállal járó állapot, leginkább az időskorúakat és krónikus betegeket érinti. Növeli az adverz egészségügyi kimenetel kockázatát (fertőzés, elesés, delírium, institucionalizáció és mortalitás), gyorsítja a társbetegségek progresszióját. A szindróma hátterében immun és neuroendokrin diszreguláció állhat. A fenotípusmodell szerint kritériumai az izomgyengeség, kimerültség, meglassultság, fogyás, aktivitáscsökkenés, míg a kumulatív modell szerint az egészségügyi problémák száma határozza meg. Hangsúlyozandó, hogy az öregedés, esendőség, dementia és depresszió önálló klinikai entitások: fennállhatnak egymástól függetlenül, de potencírozhatják is egymást, így a szűrőtesztek többsége a fizikai, mentális, szociális dimenziókat együtt vizsgálja. Egyénre szabott gondozási tervvel az enyhe-mérsékelt esendőség potenciálisan reverzíbilis, progressziója lassítható. Ennek feltételei a primer ellátásban használható gyors, egyszerű szűrőtesztek, amelyek alapján e kockázati csoport további diagnosztika és kezelés céljából szakambulanciákra irányítható. Jelen írásban a szerzők áttekintik ezen újra felfedezett, napjainkban időszerűvé váló klinikai fogalom irodalmát, különös tekintettel az alapellátás gyakorlati vonatkozásaira. Orv. Hetil., 2014, 155(49), 1935–1951.

Restricted access

Az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív mérőskála az egyik leggyakrabban használt tesztbattéria az Alzheimer-kórral kapcsolatos klinikai diagnosztikus munka és kutatások során. Célok: Az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív mérőskála magyar verziójának Alzheimer-kóros betegeken és egészséges kontrollszemélyeken történő validálása és megbízhatóságának megállapítása. Módszerek: Hatvanhat, enyhe és középsúlyos stádiumú, klinikailag diagnosztizált Alzheimer-kóros beteget és 47 kontrollszemélyt vontak be a vizsgálatba. A kognitív státust az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív mérőskála magyar változatának és a Mini-Mental Teszt felvételével állapították meg. A diszkriminációs validitást, az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív teszt életkortól és iskolázottságtól függő kapcsolatát, a teszt szenzitivitás- és specificitásértékeit határozták meg. Eredmények: Mind a Mini-Mental Teszt, mind az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív teszt szignifikánsan elkülönítette az enyhe és középsúlyos Alzheimer-kóros betegeket és a kontrollcsoportot. Az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív tesztpontszám nagyon erős negatív korrelációt mutatott a Mini-Mental Teszt pontszámával az enyhe és középsúlyos Alzheimer-kóros csoportban. Az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív teszt az iskolázottság és a mért kognitív teljesítmény között gyenge negatív kapcsolatot mutatott, míg az életkor és az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív tesztpontszám közötti pozitív korreláció csak a kontrollcsoportban volt bizonyítható. A ROC-görbe analízise szerint az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív teszt szenzitivitás- és specificitásértékei igen magasak. Következtetések: Az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív teszt magyar verziója nagy megbízhatóságú, valid skála, amelynek alapján alkalmazása ajánlható az Alzheimer-kórban szenvedő betegek állapotának meghatározására és nyomon követésére. A teszt jelenlegi magyar nyelvre fordított változata azonban nem elégséges, a szólistákat és nyelvi elemeket a magyar standardoknak megfelelően kell a jövőben összeállítani. Orv. Hetil., 2012, 153, 461–466.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Márta Kovács
,
Péter Pák
,
Gábor Pák
,
János Fehér
, and
Kálmán Hüttl

Az angiodysplasiák a gastrointestinalis traktus leggyakoribb vascularis anomáliái és a vérzésből eredő mortalitás jelentős tényezői. Az obskúrus gastrointestinalis vérzések (OGIV) hátterében megközelítőleg 40%-ban vékonybél-angiodysplasiák állnak, és ebben a betegcsoportban a leggyakoribb vérzésforrást jelentik. Kialakulásuk oka ismeretlen, valószínűleg dominálóan szerzettek, és korral összefüggő degeneratív folyamatok eredményezik őket. Diagnosztikájuk nehézsége egyrészt multiplex megjelenésükből, másrészt kicsiny nagyságukból adódik. Az eddig elvégzett kapszulás endoszkópos (CE) vizsgálatok azt igazolják, hogy manifeszt vérzés során elvégzett CE szenzitivitása lényegesen jobb, mint lezajlott vagy okkult vérzés esetén. Esetismertetés: 61 éves, 13 éve antikoaguláns terápiában részesülő nőbeteg vizsgálatát végeztük el tisztázatlan eredetű, ismétlődő gastrointestinalis vérzés miatt negatív felső endoszkópiát és kolonoszkópiát követően kapszulás endoszkópiával. A vizsgálat során a gyomor antrumában típusos angiodysplasiát és a jejunum felső harmadában aktív vérzést észleltünk látható vérzésforrás nélkül. Következő diagnosztikus lépésként szelektív mezenteriális angiográfiát végeztünk a diagnózis pontosítására, és egyidejűleg radiológiai intervencióra is sor került. Következtetés: A kapszulás endoszkópia megváltoztatta az OGIV-betegek diagnosztikáját, és negatív felső endoszkópiát és kolonoszkópiát követően elsődleges diagnosztikus eljárássá vált. A vizsgálat kellő időben történő alkalmazása esetén a CE jelentősen lerövidítheti a diagnosztikus ténykedések idejét, definitív terápiát eredményezhet, és számos alacsony diagnosztikus értékű és költséges vizsgálat takarítható meg. A vékonybél-angiodysplasiák sikeres terápiája ma is nehéz; a radiológiai intervenció jelenti a legkisebb megterhelést a beteg számára.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
József Vígh
,
György Ábrahám
,
János Kálmán
,
Magdolna Zöllei
, and
Tamás Forster

Absztrakt:

A mindennapi klinikai gyakorlatban a hyponatraemia fogalma csaknem 100 éve ismert. Magyarországon az utóbbi 15–20 évben került előtérbe az irodalmi adatok szerint. Klinikai jelentősége fokozatosan növekszik, különös tekintettel súlyos, életveszélyes szövődményeire. A múlt század második felében egyre inkább bebizonyosodott a kórkép korai felismerésének, elkülönítő kórismézésének és hatékony kezelésének jelentősége. Mind a mai napig vannak még vitatott kérdések, eltérő álláspontok, főként az adekvát kezelést illetően. A betegség főleg az idősebb korosztályokat érinti, azokban is inkább a nőket, akik több különböző betegségben szenvednek egyidejűleg. Minden klinikai szakágban megfigyelhető – multidiszciplináris jelentőségű –, az intrauterin élettől kezdődően az elmúlásig végigkíséri a betegeket. Annak ellenére, hogy fatális szövődményeket okozhat, gyakran átsiklunk felette, nem vagy nem időben diagnosztizáljuk, nem vagy nem jól kezeljük a hyponatraemiában szenvedő betegeket. A szerzők 3 típusos hypotoniás hyponatraemiás esetet ismertetnek annak reményében, hogy felhívják a figyelmet ezen igen fontos kórkép menedzselésére. Orv Hetil. 2019; 160(8): 314–319.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
L. János Kálmán
,
Xénia Gonda
,
Lajos Kemény
,
Zoltán Rihmer
, and
Zoltán Janka

A pikkelysömör kialakulásában és progressziójában a betegek és az orvosok jelentős hányada a stresszt tartja az egyik legfontosabb rizikótényezőnek. Mivel a stresszor és hatásai is egyaránt szubjektumfüggőek és így nehezen mérhetőek, sokáig csupán kevés, a stressznek a betegség kialakulásában játszott szerepét vizsgáló tanulmány készült. Az elmúlt években azonban egyre több nívós, objektív mérésekkel alátámasztott vizsgálat született, amelyek új, értékes adatokkal szolgáltak a háttérben zajló patofiziológiai folyamatok megértéséhez. A szerzők a szakirodalomban fellelhető stresszexpozíciót és -percepciót befolyásoló pszichológiai (alexithymia, személyiség, hangulat) és a stresszválaszt szabályozó biológiai (kortizol-, adrenalinszintek, neurogén gyulladás) tényezőket elemző vizsgálatokat integratív, pszichoszomatikus szemlélettel tekintik át, és bemutatják, hogy az eddig főleg csak tapasztalati szinten bizonyított kapcsolatot egyre több modern, magas színvonalú kutatási eredmény igazolja. Ismerve a stresszcsökkentő pszichofarmakológiai és pszichoterápiás intervenciók sikerességét a pikkelysömör kezelésében és a betegek életminőségének javításában, a szerzők bíznak abban, hogy tanulmányuk hozzájárul a pszichoszomatikus szemlélet szélesebb körű elterjedéséhez a mindennapi bőrgyógyászati gyakorlatban. Orv. Hetil., 2014, 155(24), 939–948.

Open access

Abstract

Since acquiring writing skills in the English language is a multiplex task as it includes several complex cognitive activities (Tillema, 2012), it is a challenging skill to master for English as a foreign language (EFL) students. The acquisition of this skill is also affected by motivation, which has a great impact on the success or failure of learning the target language (Dörnyei & Ushioda, 2011), and significantly influences the learner's academic and professional performance (Csizér & Dörnyei, 2005). Lack of research focusing on investigating the motivating effect of different aspects of English writing in the Myanmar context provided inspiration to conduct the present pilot study, which focused on mapping the motivational profile of 54 EFL pre-service teachers in English writing in Myanmar. The questionnaire developed by the authors was piloted in September 2020. Results indicate that out of the 12 dimensions measured, pre-service teachers' ideal selves and instrumental motivation seem to be the most motivating aspects of English writing, and there is a strong correlation between these two scales suggesting that the participants' ideal L2 self has a pragmatic focus. Moreover, regression analysis shows that pre-service teachers' intrinsic motivation, and their ideal selves contribute most to their motivated learning behavior.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
János Bencze
,
Viktória Simon
,
Erika Bereczki
,
Réka Majer
,
Gréta Varkoly
,
Balázs Murnyák
,
János Kálmán
, and
Tibor Hortobágyi

Absztrakt:

A Lewy-testes demencia a második leggyakoribb neurodegeneratív demencia. A pontos diagnózisa gyakran csak neuropatológiai vizsgálattal lehetséges. A betegség fő morfológiai jellemzője a kóros α-szinukleinben gazdag Lewy-test és Lewy-neurit – csakúgy, mint a rokon kórkép Parkinson-kór és az ahhoz társuló demencia esetén. A patomechanizmus fontos tényezői a neurotranszmitter rendszerek zavara, a szinaptikus diszfunkció és az ubikvitin-proteaszóma rendszer elégtelen működése. Jellemző a kognitív teljesítmény fluktuációja, parkinsonizmus és vizuális hallucináció. Mivel gyakran nem típusos a klinikai kép és időbeni lefolyás, a képalkotó eljárások és biomarkerek elősegíthetik a korai felismerést. Noha hatékony oki terápia nincs, életminőséget javító kezelések lehetségesek. A klinikopatológiai vizsgálatok kiemelten fontosak a patomechanizmus jobb megértése, a pontos diagnózis és a hatékony terápia érdekében. Orv Hetil. 2017; 158(17): 643–652.

Open access

A Parkinson-kórhoz társuló demencia és a Lewy-testes demencia patológiai és klinikai összehasonlítása

Pathological and clinical comparison of Parkinson’s disease dementia and dementia with Lewy bodies

Orvosi Hetilap
Authors:
Viktor Bencs
,
János Bencze
,
V. László Módis
,
Viktória Simon
,
János Kálmán
, and
Tibor Hortobágyi

Absztrakt:

A Lewy-testes demencia (DLB) és a Parkinson-kórhoz társuló demencia (PDD) számos klinikai, patofiziológiai és morfológiai átfedést mutató neurodegeneratív kórkép. Neuropatológiai szempontból meghatározó a kóros α-szinuklein-aggregátumokat tartalmazó Lewy-testek (LB) jelenléte. DLB-ben nagyszámú LB található a corticalis régiókban, míg PDD-ben elsősorban a subcorticalis területek érintettek. Továbbá, DLB-ben gyakoribb az Alzheimer-kórra (AD) jellegzetes β-amyloid-plakkok és neurofibrillaris kötegek megjelenése. A mai napig vitatott, hogy valóban két külön betegségről vagy egyazon kórkép különböző megnyilvánulásairól van-e szó. A klinikai diagnózis alapja a motoros és a kognitív tünetek megjelenése között eltelt idő: DLB-ben a demencia gyakran a parkinsonizmus előtt jelentkezik, míg PDD-ben a motoros tünetek alakulnak ki korábban. Az egyre pontosabb képalkotó módszerek alapján DLB-ben nagyobb mértékű a corticalis károsodás, a kolinerg deficit, valamint a társuló AD-patológia, mint PDD-ben. Terápiás szempontból a PDD-ben gyakran használt levodopa DLB-ben kevésbé hatékony, sőt növelheti a pszichózis kialakulásának kockázatát, a betegség magtüneteihez tartozó hallucinációk és viselkedési tünetek kezelése pedig a jelentős antipszichotikum-hiperszenzitivitás miatt ütközik nehézségekbe. Összefoglalónkban részletesen tárgyaljuk a kórképek jellegzetességeit a patológia, a radiológia és a klinikai tünetek vonatkozásában, külön figyelmet fordítva az átfedések, valamint a különbségek bemutatására. Orv Hetil. 2020; 161(18): 727–737.

Open access