Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: János Kelemen x
  • All content x
Clear All Modify Search
Restricted access

„Mein eigen Selbst zu ihrem Selbst erweitern”

(Dante e Averroè, Goethe e Hegel)

Neohelicon
Author: János Kelemen

Zusammenfassung  

L’autore, percorrendo diversi criteri che permettono di elaborare un’analisi comparata della Divina commedia e del Faust, adotta un approccio “strutturalista” secondo cui l’opera goethiana occupa, nel suo contesto storico e culturale, un posto analogo a quello che l’opera dantesca occupa nella propria epoca. Entrambe le opere racchiudono un contenuto intellettuale straordinariamente ricco, ricapitolando le idee fondamentali filosofiche, religiose e scientifiche del loro rispettivo periodo storico; idee che—proprio per l’intento di unficarle—molte volte si contraddicono. Nel saggio vengono confrontati l’”averroismo”, oppure l’aristotelismo radicale, di Dante e il presunto “hegelismo” di Goethe; due teorie che permettono, in modo analogo, di attribuire al genere umano il significato di una soggettività collettiva che poi sarà individualizzata nella figura dei due protagonisti: in quella di Faust e in quella di “Dante personaggio”. Si propone, infine, la tesi che l’integrazione di filosofie diverse in un unico quadro sia possibile soltanto sul piano estetico. Il compito da risolvere, con la Divina commedia e con il Faust, era proprio quello di creare, in forma estetica, l’unità delle tendenze spirituali che rappresentavano la totalità delle epoche dei nostri autori.

Restricted access
Acta Biologica Hungarica
Authors: Márta Kotormán, Zita Kelemen, Phanindra Babu Kasi, and János Nemcsók

We tested the amyloid fibril formation inhibitory effect of seven teas diluted in 55% ethanol at pH 7.0 at a protein concentration of 0.15 mg/ml α-chymotrypsin. In the experiments we investigated the formation and inhibition of amyloid fibrils by turbidity measurements, aggregation kinetics experiments and Congo red binding assay. The results suggest that the different teas effectively inhibit the formation of amyloidlike fibrils. The two most potent inhibitors were peppermint and melilot, extracts which almost completely inhibited the formation of aggregates in 5-fold dilution. The inhibitory effect on the aggregation formation of melilot and peppermint extracts was concentration dependant. The extent of inhibition was found to be proportional with the total concentration of phenolic compounds.

Restricted access

Absztrakt:

A szerzők egy 52 éves nőbeteg esetét mutatják be, akinél a sorozatos syncopék hátterében generalizált tónusos-clonusos epilepsziás rohamok álltak, amit implantábilis loop recorder (ILR-) vizsgálat mozgási műtermékei alapján diagnosztizáltak. A beteg a beállított antiepileptikum hatására 9 hónapja panaszmentes. Orv Hetil. 2019; 160(29): 1143–1145.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Andrea Rzepiel, Nóra Kutszegi, Judit Cs. Sági, Andrea Kelemen, Krisztina Pálóczi, Ágnes F. Semsei, Edit Buzás, and Dániel János Erdélyi

Absztrakt

Extracelluláris vesiculák minden szervezetben képződnek. Három legintenzívebben vizsgált csoportjuk az apoptotikus testek, a microvesiculák és az exosomák. A sejtek közötti kommunikációban, immunreakciókban, angiogenezisben betöltött szerepük csak néhány az eddig megismertek közül. A fiziológiás folyamatok mellett sokféle betegségben leírták változásaikat; a patomechanizmusban betöltött szerepük mellett felvetődik potenciális használatuk biomarkerekként. A szerzők betekintést kívánnak nyújtani az extracelluláris vesiculák kutatásába, kiemelve azt a néhány tanulmányt, amely a hematológiai malignitásokra fókuszált. A microvesiculák és exosomák vérplazmában mért mennyisége, a terápia során megfigyelt minőségi változása miatt felmerült, hogy a diagnosztikában, prognosztikában, illetve a minimális residualis betegség monitorozásában is használhatók lehetnek. Akut myeloid leukaemiában a természetes ölősejtek aktivitásának szupresszálásában bizonyított a blasteredetű exosomák szerepe. Krónikus lymphoid leukaemiában a microvesiculák közreműködése valószínű a gyógyszer-rezisztencia kialakulásában is. Orv. Hetil., 2016, 157(35), 1379–1384.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Bence András Lázár, Ildikó Katalin Pribék, Csenge Kovács, Ildikó Demeter, János Kálmán, János Szemelyácz, Gábor Kelemen, Zoltán Janka, Zsolt Demetrovics, and Bálint Andó

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Alkoholbetegek egészségügyi ellátása során az alkoholfogyasztás csökkentésével vagy annak elhagyásával alkohol okozta megvonási szindróma alakulhat ki. Jelenleg hazánkban nem áll rendelkezésre olyan standardizált mérőeszköz, amellyel az alkoholmegvonás tünetei mérhetők lennének. A nemzetközi szakirodalom, illetve irányelvek a megvonás tüneteinek monitorozására elsődlegesen a Clinical Institute Withdrawal Assessment of Alcohol, Revised mérőeszközt ajánlják, melynek hazai bevezetése hiánypótlónak tekinthető. A jelen vizsgálat célja a Clinical Institute Withdrawal Assessment of Alcohol, Revised hazai változata (Alkohol Megvonási Skála) pszichometriai mutatóinak feltárása, illetve a mérőeszköz alkalmazásának bemutatása. Módszer: A vizsgálat a Szegedi Tudományegyetem Pszichiátriai Klinikájára alkohol okozta megvonási szindróma iránydiagnózissal osztályra felvett páciensek (n = 30) körében történt, utánkövetéses elrendezésben. Kétnaponta, hat alkalommal került felvételre az Alkohol Megvonási Skála, illetve mellette a Klinikai Globális Összbenyomás – Súlyosság Skála. A felvételek során kapott átlagok összehasonlítása ismételt méréses varianciaanalízissel történt. Belső konzisztenciai mutatók (Cronbach-alfa, tétel-totál korreláció), konvergens és divergens validitási mutatók (Alkohol Megvonási Skála, illetve a Klinikai Globális Összbenyomás – Súlyosság Skála közötti Pearson korrelációs elemzés alapján) kerültek kiszámításra. Eredmények: Szignifikáns csökkenés volt megfigyelhető a 6 adatfelvételi időpontban az Alkohol Megvonási Skála (F = 202,46, p<0,001), illetve a Klinikai Globális Összbenyomás – Súlyosság Skála (F = 503,04, p<0,001) pontszámainak esetében. A Cronbach-alfa-értékek az első 3 mérési napon 0,7 felett voltak. Az egy időben felvett Alkohol Megvonási Skála és a Klinikai Globális Összbenyomás – Súlyosság Skála minden esetben 0,45 feletti korrelációt mutatott. Következtetés: Az Alkohol Megvonási Skála megbízható és érvényes mérőeszköz a megvonási tünetek részletes szimptomatológiai vizsgálatára. Így lehetővé teszi a hazai betegellátási gyakorlatban az alkoholmegvonás tüneteinek felismerését és súlyosságának meghatározását. Orv Hetil. 2019; 160(30): 1184–1192.

Open access