Search Results
You are looking at 1 - 10 of 84 items for
- Author or Editor: János Kovács x
- Refine by Access: All Content x
I am greatly honoured by the invitation of the Editors of Acta Biologica Hungarica to write about my scientific career, however, I do it with some reluctance because only time can decide what is really valuable and important in one's views and results for the development of science.
A magyarországi gyakorlat az Alföldet a legutóbbi időszakig nem számolta az erózió által veszélyeztetett területek közé. Ezt mutatja, hogy sem a térképeken (Magyarország Nemzeti Atlasza, 1989), sem statisztikákban (pl. KSH, 1986) nem szerepel erózió által veszélyeztetett alföldi terület. Tény, hogy itt a talajerózió mértéke jelentősen elmarad a dombsági területeken tapasztaltaktól, de a most bemutatandó kutatásaink is ráirányítják a figyelmet arra, hogy annak mértékét nem szabad lebecsülni. Erre a problémára jelent megoldást a padkás felszínek kutatása, mely értékelése lehetőséget ad a síkvidéki erózió mértékének a meghatározásához. A szárazodási folyamatokra érzékeny szikes talajoknál az utóbbi évtizedekben talaj- és vegetációs változások is valószínűsíthetők, melyek befolyásolják a sajátos formakincs fejlődését. A padkahátrálás mérésére három fő irányt jelöltünk ki, amikor a GPS-szel és digitális mérőállomással végrehajtott terepi mérésekkel, légifelvételek vizsgálatával, valamint a régi és mai képi-térképi adatokat kezelő, elemző geo-informatikai módszerekkel foglalkoztunk. A Duna menti szoloncsák szikes mintaterületünkön az 1882-2003 közötti időszak alapján határoltuk le a nagy és a gyors talajerózióval jellemezhető helyszíneket. A pusztuló padkák esetében átlagosan 10-15 cm/év (akár 0,75-1 m/év) mértékű padkahátrálás állapítható meg. A területi lepusztulás a III. katonai felméréshez viszonyítva az egyes padkákat nézve átlagosan 40%-os. A fokozódó tájhasználat miatt felgyorsulhat a padkahátrálás, amit jól bizonyítanak az úthálózat-sűrűségi számítások és az aktuális légifotók. Napjainkban újabb és újabb helyeken erősödik az erózió. Méréseinkkel feltérképeztük a leggyorsabban pusztuló szikformákat. Tiszántúli szolonyec szikes mintaterületeinken a padkahátrálás mértéke kisebb: 0-15 cm/6 év, de 25 év terepi megfigyelései szerint a szárazodással együtt járó talaj- és a vegetációs változások rendkívül előrehaladottak. Az éghajlati változásokhoz kapcsolódó táji változások is szerepet kaphatnak az eróziós formák átalakulásában. A 100 éves (hosszú), a 20 éves (rövidebb) és a 3 éves (legrövidebb) időközökben elemzett és további pontosításra szoruló vizsgálatok szerint a degradáció mértéke jelentősen nem változott. Tapasztalataink alapján a padkás talajerózió értékelésénél a mérőállomással, sztereo-képpárokkal 3-évenként ismételt méréssorozatok adhatnak választ a felmérés jelenlegi pontatlanságaira.
Abstract
The Mid-Hungarian Zone is a WSW-ENE trending composite structural unit in the basement of the Pannonian Basin that is made up of displaced crustal fragments (terranes) of South Alpine and Dinaridic origin. In the early stage of the Alpine evolution these fragments were located in various sectors of the NW Neotethys region, representing different paleogeographic settings from passive margin through continental slope to oceanic basement. Middle to Late Jurassic closure of the Neotethys led to the development of a suture zone made up of subduction-related complexes that can be followed all along the strike of the Dinarides. During the Cretaceous compressional stages, nappe stacks were formed from the accretionary complex and the fragments of the previously disrupted passive margin. Eastward extrusion (escape) of the ALCAPA Mega-unit during the Oligocene to Early Miocene led to large-scale displacement of fragments of this nappe stack, transporting them to their present-day position, and resulted in dispersal of the northwestern segment of the suture zone. The paper summarizes the basic characteristics of the dislocated blocks, evaluates their relationships and determines their original setting.
A talaj mikrobiális biomassza mennyiségének ismerete a növényi tápelemek transzformációja, és a talajállapot minőségének jellemzése miatt fontos. Meghatározását leggyakrabban kloroform fumigációs módszerrel végzik. A kloroformkezelés hatására bekövetkező tömeges mikrobapusztulás arányos az összes biomassza mennyiségével, amely a többlet CO 2 -képződés, vagy a talajból kivonható megnövekedett szerves anyag alapján mérhető. Tárgyaljuk az inkubációs és extrakciós módszereket, összehasonlítva más eljárásokkal. A méréseket befolyásoló tényezőket és a különböző sterilizálási eljárásokat is összehasonlítjuk.
The aim of the study was to determine the characteristics of Szabolcs-Szatmár-Bereg county in North-Eastern Hungary and to elaborate an environmentally sound agricultural strategy. 50% of Szabolcs-Szatmár-Bereg county is arable land (303,950 ha). After the change of regime there was no significant decrease in the size of the arable land. Cultivation is still practised on soils of poorer quality. Under the changed production conditions, crop cultivation in its present form does not come up to the economic expectations. The sowing structure is not suited to the regional climate and soil conditions; 75% of the arable land is occupied by only 5 species of plant. A change in the cultivation profile (afforestation) can be expected on connected marginal areas where economic calculations indicate that economical cultivation is not possible. A typical feature of the region's cereal production is that it takes up significantly more arable land than is justified: in recent years the average ratio of cereals was 60–65%. In certain microregions the production of protein fodders is recommended for the economical production of better quality meat. There has been an increase in the area sown to triticale, peas, beans and cucumber for seed production. The production of flowers, vegetables, spices and herbs should be promoted; these plants require manual work, so they could play a significant role in solving employment problems. On more unfavourable areas, suitable for the cultivation of agricultural products, the production of low-input plants (e.g. rye, triticale, sorghum) suitable for extensive cultivation should be considered. In small regions with favourable ecological and infrastructural situations the area sown to crops with greater production value and greater labour requirements can be expected to increase.
The present issue is devoted to the memory of Professor Jakob Pamić, who for a long time, until his death, was a very active member of the Advisory Board of the Acta Geologica Hungarica and provided great efforts toward a better understanding of the geology of the Pannonian Basin and the surrounding mountain ranges.
