Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: János Máth x
Clear All Modify Search

A családi tapasztalatok kortárskapcsolatokra kiterjedő hatásának kutatásában tradicionálisnak tekinthető alternatíva a kötődéselmélet. A csecsemőkori biztonságos kötődés feltételezhető előnyeit a későbbi társas kapcsolatokra vonatkozóan sok empirikus kutatás választotta tárgyául. Az ilyen jellegű, korai kötődési konstellációból kiinduló vizsgálatok adatai azonban, főleg hosszabb távú előrejelzés esetén, nem voltak mindig konzisztensek, előfordultak ellentmondásos eredmények, és olyanok is, amelyek igen gyenge korrelációt találtak a korai kötődés és a későbbi társas kapcsolatok alakulása között. Az ellentmondásos eredmények a korai kötődési mintázat stabilitásának és folytonosságának problémáját vetik fel. A kötődési biztonság és a társas kapcsolatok azonos életkorban történő vizsgálatával azonban a korai kötődési mintázatok stabilitásának problémája elkerülhető. Jelen vizsgálat célja, hogy azonos idejű méréseket alkalmazva két egymástól független mintán is megvizsgálja a szülőkhöz való kötődési biztonság szerepét az óvodás gyerekek társas kapcsolatainak kialakulásában. Két településen, Nyíregyházán és Tiszaújvárosban végeztünk vizsgálatokat, összesen 143 gyerek részvételével, életkoruk 5, 5 és fél év.  A társas helyzet azonosítására használatos dimenziók közül konkrétan a népszerűség, az elutasítás, a baráti kapcsolatok és a magányosság a vizsgálat tárgya. A kötődési biztonság mérésére a Szeparációs szorongás teszt Seattle verzióját használtuk (Slough, Greenberg, 1988). A gyerekek társas helyzetének azonosítását pedig szociometrikus eljárással végeztük.  Eredményeink mintától függetlenül demonstrálják a kötődési biztonság szerepét a társas kapcsolatok alakulásában. Az elutasítás kivételével minden a társas helyzet mérésére használt változó esetében kimutatható a kötődési biztonság mértéke és a társas helyzet alakulása közötti összefüggés.

Restricted access

A betegségekkel kapcsolatos szakmai és laikus vélemények alakulása nem független a kulturális és társas hatások közvetítette nézetrendszerektől, sztereotípiáktól. Kutatásunk során azt vizsgáltuk, hogy a nemi sztereotípiák miként jelennek meg a tünetértelmezésben orvos- és pszichológushallgatóknál. Mivel a reprezentációk nem közvetlenül fejtik ki hatásukat, direkt módszerekkel kevéssé vizsgálhatók, feltárásukra így projektív technikát alkalmaztunk. Egy szépirodalmi betegség-elbeszélést használtunk projekciós felületként, melynek az eredeti, női főszereplővel (nőbeteggel) játszódó változatát létrehoztuk férfi protagonistával is. A kétféle verzió értékeléséhez kérdőívet szerkesztettünk, melyet 313 pszichológus- és orvostanhallgatóval vettünk fel, és a szöveges válaszok tartalmi kategóriáinak kvantitatív és kvalitatív elemzésével értékeltünk. Megállapítottuk, hogy a hiányos tünetbemutatást tartalmazó történet intenzívebben mozgósította a nőbeteggel kapcsolatos reprezentációkat. A tünetre és a női történetre szomatizációs mechanizmusokat vetítettek a válaszadók. A férfi beteget egysíkúbban jellemezték, tüneteit stresszel és rizikóviselkedésekkel magyarázták. A válaszadók neme sokkal jelentősebb tényező volt, mint a válaszadók szakja. Kutatásunk felhívja a figyelmet arra, hogy a nemi sztereotípiák a diagnózisalkotást is befolyásolhatják, és ezt a hatást erősítheti a tünetek hiányos vagy diffúz prezentációja.

Restricted access

Az interperszonális konfliktusok gyakran eszkalálódnak: az egyik fél ellenséges gesztusát követi a másiké. A tét jellemzően emelkedik, az okozott és viszonzásképp kapott károk egyre nagyobbak. Ez a folyamat mindenkinek árt, s a felek gyakran élik meg azt, hogy szeretnének belőle kilépni, de a folyamatnak olyan sodrása van, ami ezt nem engedi megtenni. Kísérletes vizsgálatunkban, amelyben 90 fő vett részt, azt tanulmányoztuk, hogy az eszkalálódó konfliktusokból való kilépést bizonyos interaktív és személyi változók hogyan befolyásolják. Az interaktív tényezők közül a viszonzatlan békülési gesztus, a személyi változók közül pedig a mentalizációs képesség hatása állt érdeklődésünk középpontjában. Kérdéseink megválaszolására egy olyan kísérletes játékhoz fordultunk, amelyben jól értelmezhetőek voltak az eszkalálódó konfliktus, a békülési gesztus, a viszonzatlan békülési kezdeményezés és a bosszú jelenségei. A kísérletes játékot azért tartottuk megfelelő keretnek, mert a viszonzatlan békülési gesztus hatásának megragadása kontrollált környezetben lehetséges benne, másrészt a mentalizációs képesség feltételezett hatásai a stratégiai játékokban megfelelően kibontakozhatnak. A viszonzatlan békülési gesztus későbbi megegyezést befolyásoló hatásáról felállított hipotézisünk egyértelmű megerősítést nyert: ez az esemény nehezíti a későbbi megegyezést. Normát sért, a kezdeményező felet ezáltal presztízssérelem éri, ami az egyébként is jelenlevő anyagi veszteségekhez adódóan további megtorlásra ösztönöz. A mentalizációs képességgel kapcsolatban pedig sikerült megerősíteni azt a várakozásunkat, hogy konfliktusviselkedés esetén a jobb mentalizációval bíró személyek (esetünkben a Szemből olvasás tesztben jobb eredményt elérő személyek), valószínűleg az empátia közvetítésével, könnyebben békülnek, könnyebben tudnak megegyezésre jutván véget vetni a konfliktusoknak.

Restricted access