Search Results

You are looking at 1 - 10 of 11 items for

  • Author or Editor: János Mátyus x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

The prevalence of hepatitis C virus infection among patients on hemodialysis is about ten times higher than in the normal population. The infection can induce chronic glomerulonephritis, as an extrahepatic manifestation, which can lead to end-stage renal disease. However, in the majority of patients hepatitis C virus is acquired as a nosocomial infection during hemodialysis. Most of the infected patients have usually normal liver enzymes and need regular screening for hepatitis C antibody to detect the infection. Despite the normal liver enzymes, the liver disease may progress to cirrhosis. Some of the patients are on the renal transplantation waiting list. The immunosuppressive treatment after renal transplantation results in a significantly increased viral replication which might induce further progression of the liver disease. Interferon treatment given after transplantation can induce rejection and graft failure. Therefore the antiviral treatment should be administered during or before the hemodialysis period. Only limited data are available about the treatment of patients with impaired renal function. Alfa-interferon was used mostly in these patients. Due to its impaired renal clearance and higher serum concentration interferon seems to be more effective, but less tolerable in patients with end-stage renal disease than in other groups of patients. Ribavirin is also excreted exclusively by the kidney with anemia being even more pronounced in these patients, and as such is contraindicated in patients on hemodialysis. The pharmacokinetics of the pegylated interferon alfa-2a is very advantageous for patients with end-stage renal disease. The safety and efficacy of peginterferon alfa-2a is now being confirmed in many publications.

Restricted access

A krónikus veseelégtelenségben szenvedő, dialíziskezelésben részesülő betegek körében általában tízszer magasabb a hepatitis C-vírus előfordulási aránya, mint a normál populációban. Néhány betegben a vírus által okozott krónikus glomerulonephritis áll a háttérben, de a betegek nagy részében a művesekezelés során szerzett nosocomiális fertőzésről van szó. A fertőzés csak a rendszeres szűrővizsgálatokkal fedezhető fel biztonságosan, mivel a legtöbb esetben a májenzimek normálisak. Ennek ellenére a folyamat súlyos májbetegségbe progrediálhat. A dializált betegek egy része vesetranszplantációra vár. A transzplantáció után adott immunszuppresszív kezelés mellett azonban a vírus szaporodása jelentősen felgyorsul, mely a májbetegség romlását idézi elő. A kilökődés veszélye miatt a transzplantáció után már nem kezelhetők interferonnal. Emiatt az alkalmas betegekben legkésőbb a művesekezelés időszakában kell a vírusellenes kezelést elkezdeni. A beszűkült vesefunkciójú betegekben kevesebb tapasztalat áll rendelkezésre. A legtöbb beteget interferonnal kezelték. Az interferon, a meglassult kiválasztás miatt ugyan hatékonyabb, mint a normális vesefunkció mellett, de a betegek kevésbé tolerálják. A ribavirin kizárólag a vesén keresztül választódik ki, az anaemiát okozó hatása még kifejezettebb ebben a betegcsoportban, ezért használata jelenleg nem elfogadott. A peginterferon alfa-2a a vesebetegek számára igen kedvező farmakokinetikai tulajdonságokkal rendelkezik. Hatékonyságáról egyre több tanulmány áll rendelkezésre.

Restricted access

A metformin a 2-es típusú diabetes kezelésének első vonalbeli, széles körben alkalmazott gyógyszere, monoterápiában igen ritkán okoz hypoglykaemiát és kedvező hatású a testsúlyra. Egyre több klinikai adat szól a metformin cardiovascularis morbiditást és mortalitást csökkentő, valamint lehetséges tumormegelőző hatásairól. Extrém ritka, de potenciálisan életveszélyes mellékhatása lehet a laktátacidózis, amelytől való félelem miatt alkalmazása 60 ml/perc kreatininclearence alatt jelenleg ellenjavallt. Ennek kialakulásában azonban mindig valamilyen akut állapotromlás, hypovolaemia, légzési-keringési elégtelenség, súlyos szepszis, vese- vagy májelégtelenség, következményes szöveti hypoxia is közrejátszik. Úgy tűnik, hogy a metforminasszociált laktátacidózis gyakorisága érdemben nem különbözik a 2-es típusú cukorbetegek egyébként is fokozott laktátacidózis-hajlamától. Az inzulin és az egyéb, tradicionális antidiabetikumok beszűkült vesefunkció esetén történő alkalmazásakor megnő a súlyos hypoglykaemiás epizódok veszélye. Fentiek alapján mára egyértelművé vált, hogy a mérsékelten súlyos idült vesebetegségben a metformin haszna meghaladja a laktátacidózis kialakulásának minimális esélyét, ezért alkalmazását a legújabb ajánlások is támogatják ebben a betegcsoportban. Az irodalom áttekintése után a szerzők javaslatot tesznek a metformin adagolásának a számított GFR függvényében történő módosítására. Orv.Hetil., 2012, 153, 1527–1535.

Restricted access

Radiojód kontrasztanyagok által okozott vesekárosodás és megelőzése az újabb irodalmi adatok tükrében.

Változtassunk a gyakorlaton!

Occurrence and prevention of iodinated contrast agent-induced kidney injury in light of the newest literature data.

Time to change our clinical practice!
Orvosi Hetilap
Authors: Ágnes Haris and János Mátyus

Összefoglaló. A jelenlegi hazai gyakorlatban sokszor indokolatlanul korlátozzák a vesebetegek kontrasztanyagos vizsgálatát, és halasztódik a metformint szedők vizsgálata is, kontrasztanyag által okozott akut vesekárosodástól (contrast-induced acute kidney injury, CI-AKI) tartva. Összefoglalónk célja az ezzel kapcsolatos újabb ismeretek áttekintése és egy szakmai javaslat ismertetése annak érdekében, hogy a betegellátás szempontjából fontos vizsgálatok ne maradjanak el, ugyanakkor azok a maximális betegbiztonság jegyében készüljenek. Az elmúlt évek tanulmányai alapján a CI-AKI előfordulása a korábbinál kevésbé gyakori, és jelentősen különböző a kontrasztanyag intravénás vagy intraarteriális alkalmazásától függően. Legfontosabb rizikótényezője a csökkent glomerulusfiltrációs ráta (GFR), mely stabil állapotú vesebetegnél, intravénás kontrasztanyag adásakor 30 ml/min/1,73 m2 alatt, intraarteriális alkalmazásakor 45 ml/min/1,73 m2 alatt képez magas rizikót. Proteinuria esetén a CI-AKI és a kontrasztanyaggal társult akut vesekárosodás (contrast-associated kidney injury, CA-AKI) kockázata is nagyobb, ezért a számított GFR mellett indokolt a vizelet albumin/kreatinin vagy fehérje/kreatinin hányados meghatározása is a vizsgálat előtt. Az instabil állapot, az akut veseelégtelenség mindenkor magas kockázatot jelent, ilyenkor a számított GFR pontatlan, nem használható. Csökkent vesefunkció mellett figyelni kell a beadott kontrasztanyag mennyiségére, a vizsgálat 48–72 órán belüli ismétlésének kerülésére, a nemszteroid gyulladásgátlók vagy más nephrotoxicus szerek lehetőség szerinti szüneteltetésére. Prevenciós intézkedés a magas rizikóval bíró betegek esetében javasolt intravénás hidrálás formájában, fiziológiás koncentrációjú nátrium-klorid vagy nátrium-bikarbonát infúziójával. Az egyéb eljárások hatástalanok, és nem indokolt a beavatkozás utáni dialízis végzése sem végstádiumú veseelégtelen betegekben. A metformint 60 ml/min/1,73 m2 feletti eGFR-rel rendelkező beteg vizsgálata kapcsán szükségtelen elhagyni, ettől rosszabb veseműködés esetén kell szüneteltetni. Amennyiben a vizsgálat indikációja sürgősségi, az a metformin egyidejű elhagyásával elvégezhető, de a gyógyszer csak 48 óra múlva, az akut vesekárosodás kizárását követően adható vissza. Orv Hetil. 2022; 163(3): 83–91.

Summary. In the current clinical practice, studies with iodinated contrast agents are often limited in patients with kidney disease and delayed in those on metformin therapy due to fear of contrast-induced acute kidney injury (CI-AKI). We aim to review the most recent information about CI-AKI and provide recommendations in order to avoid cancellation of important contrast-enhanced tests, but maximize safety considerations. According to the most recent findings, CI-AKI occurs less frequently nowadays than previously, and depends significantly on the route of contrast administration (intraarterial or intravenous). The most important risk factor is the decreased GFR, which, in stable patients with intravenous contrast administration provides high risk if the eGFR is less than 30 ml/min/1.73 m2, and with intraarterial contrast is less than 45 ml/min/1.73 m2. In patients with proteinuria, the risk of both CI-AKI and CA-AKI (contrast-associated kidney injury) is increased, therefore urinary albumin/creatinine or protein/creatinine ratios are recommended to measure before the contrast material administration, beside the eGFR determination. Unstable condition, acute renal failure always mean high risk; in these cases, eGFR calculation is imprecise and useless. If renal function is decreased, the amount of contrast material needs consideration, repeated contrast-enhanced studies should be avoided in 48–72 hours, the non-steroidal anti-inflammatory agents and other nephrotoxic drugs have to be discontinued. For high risk patients, preventive intravenous hydration should be given, either by physiologic saline or sodium bicarbonate infusion. Other drugs aiming prevention have proved to be useless; dialysis treatment immediately after contrast administration in end-stage renal disease patients is unnecessary. There is no indication to discontinue metformin if eGFR is higher than 60 ml/min/1.73 m2, but if the patient has less than that value, the metformin needs to be stopped. In urgent studies with contrast agent, metformin administration has to be discontinued simultaneously with the intervention, and this drug can only be readministered after ruling out acute kidney injury in 48 hours following contrast exposure. Orv Hetil. 2022; 163(3): 83–91.

Open access
Hungarian Medical Journal
Authors: Anna V. Oláh, János Mátyus, János Kappelmayer, László Újhelyi, and József Varga

Background: Recently several estimated GFR (eGFR) formulae have been developed and new creatinine methods were introduced to compensate for the effect of “pseudocreatinines”. These methods resulted in lower creatinine and higher eGFRs. Methods: Original 6-v MDRD (Modification of Diet in Renal Disease), 4-v MDRD, Cockcroft-Gault (C-G), Quadratic and the new MDRD-175 formulae were tested in 31 patients. The eGFR based on both Jaffe and compensated-Jaffe creatinine were compared to Tc-99m labeled diethylenetriamine pentaacetic acid clearance (DTPA-GFR). Results: All eGFRs correlated with DTPA-GFR (range 16–104 mL/min/1.73 m 2 ). Original MDRD and C-G showed high correlation coefficients (0.88 and 0.78), but original and 4-v MDRD tended to overestimate GFR below 60 ml/min/1.73 m 2 and underestimate it above 60 mL/min/1.73 m 2 . Using compensated-Jaffe creatinine reduced the underestimation of the original MDRD, but resulted in overestimation of the 4-v MDRD, C-G and quadratic GFR. With the exception of the original MDRD, the correlations between eGFRs and DTPA-GFR were higher using Jaffe method. Applying the new MDRD-175 with compensated Jaffe creatinine resulted in lower bias of GFR. Conclusion: Harmonization of creatinine methods is necessary because it has significant effect on the eGFR. The IDMS-calibrated creatinine in the new MDRD-175 formula provides reliable eGFR in kidney disease.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: János Mátyus, Anna V. Oláh, László Ujhelyi, István Kárpáti, and József Balla

Az idült vesebetegség napjainkban népbetegséggé vált az atherogeneticus nephropathiák számának drámai megemelkedése miatt. A klasszikus vesetünetek hiánya miatt a betegséget legtöbbször csak az előrehaladott, súlyos vagy végstádiumú veseelégtelenség stádiumában ismerik fel, holott laboratóriumi vizsgálatokkal már jóval korábban diagnosztizálható lehetne. Ekkor már nem lehetséges a vesefunkció romlásának megállítása, a vesepótló kezelés elkerülése. Ugyanakkor az enyhe-mérsékelt súlyosságú idült vesebetegség is jelentősen fokozza, megsokszorozza az atherosclerosis kockázatát, így a betegek többsége cardiovascularis betegségekben meghal még a dialízis előtt. Ezek miatt a tünetmentes korai stádiumú vesebetegség szűrése alapvető fontosságú lenne. A glomerulus filtrációs ráta számítása segítheti leginkább a kórkép felismerését, a veseelégtelenség és cardiovascularis betegségek progressziójának csökkentését. A Magyar Nefrológiai Társaság és a Magyar Laboratóriumi és Diagnosztikai Társaság már 2005-ben javasolta a glomerulus filtrációs ráta laboratóriumokban történő kiszámítását és az eredmény automatikus közlését minden egyes szérumkreatinin vizsgálatakor. Ezt a gyakorlatot az országban már egyre több laboratórium alkalmazza. A jelen összefoglaló a számított glomerulus filtrációs ráta alkalmazásában, értékelésében kíván segítséget nyújtani.

Restricted access

Bevezetés: A világirodalomban 1989 óta számolnak be olyan renopulmonalis szindrómás betegekről, akiknél mind az antiglomeruláris bazálmembrán, mind az antineutrofil citoplazmatikus antitest kimutatható. Célkitűzés: A szerzők célja az volt, hogy az intézetükben előfordult „kettős pozitív” eseteket felkutassák, adataikat feldolgozzák és összehasonlítsák az irodalomban leírtakkal. Módszer: Az elmúlt 16 évben 87 antineutrofil citoplazmatikus antitest pozitív vasculitises és 11 antiglomeruláris bazálmembrán antitest pozitív beteget kezeltek, közülük négy betegben (36%) volt az antineutrofil citoplazmatikus antitest is kimutatható (két antimieloperoxidáz-, két antiproteináz-3-pozitivitás). Eredmények: A csak antiglomeruláris bazálmembrán antitest pozitív betegekkel szemben a kettős pozitív betegekre magasabb átlagéletkor (46 vs. 24 év), a férfi dominancia hiánya (50% vs. 71%), megelőző extrarenalis tünetek gyakoribb jelenléte (50% vs. 0%), alacsonyabb antiglomeruláris bazálmembrán antitest szintek (<100 EU/ml: 100% vs. 29%) voltak jellemzőek. A kettős pozitívak között jobb volt az egyéves betegtúlélés (100% vs. 71%) az idősebb kor és a hasonló kezelés ellenére (immunszuppresszió mindkét csoportban 100%, plazmaferézis 75%, illetve 86%), az egyéves vesetúlélés nem különbözött (25%, illetve 14%). Következtetések: A nemzetközi tapasztalatokhoz hasonlóan az antiglomeruláris bazálmembrán antitest pozitív hazai betegek harmadában antineutrofil citoplazmatikus antitest pozitivitás is észlelhető, ami eltérésekkel társul a renopulmonalis szindróma klinikai megjelenésében. Orv. Hetil., 2013, 154, 1696–1701.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Mária Mátyus, István Horváth, János Fehér, Róbert Farkas, Veronika Wolf, Rita Galántai, Andrea Kis, and András Gachályi

Munkánk célja a Guardien Angel (GA, azaz Őrangyal) pezsgőpor véralkoholszintet befolyásoló hatásának vizsgálata volt egészséges önkénteseken. Az összeállított protokoll szerint két méréssorozatot készítettünk, amelynek során (modellezve egy családi vagy társadalmi összejövetel étkezési, ivási szokásait) 70 g tiszta szesznek megfelelő alkoholmennyiséget kellett a vizsgált személyeknek elfogyasztani egy bőséges étkezéssel párosítva. A vizsgálatban részt vevők először nem kaptak GA pezsgőport az étel-ital mellé, míg a második sorozatban közvetlenül a vizsgálat megkezdése előtt és étkezés közben 1-1 tasak, vízben oldott granulátumot ittak meg. Az önkontrollos kísérleti körülmények között végzett vizsgálat során az önkéntesektől óránként, összesen ötször vettünk vért véralkohol-meghatározás céljából. A méréseket gőztérből vett mintavételezéssel, szilárd fázisú mikroextrakciós (SPME) módszerrel, GC-MS eljárással végeztük el. A sorozatmérések eredményei alapján megállapítható, hogy a véralkoholszint a két tasak granulátum elfogyasztása után jóval alacsonyabb volt a pezsgőpor nélküli alkoholfogyasztáshoz képest. A GA pezsgőpor hatására a vizsgálat második órájától kezdve mindenkinek jelentősen csökkent a véralkoholszintje. Ez az eredmény arra utal, hogy a GA pezsgőpor véralkoholszintet csökkentő képességét az egészséges személyek egyéni metabolizmusa csak kismértékben befolyásolta. Az eddigi eredményeink alapján érdemes további vizsgálatokat végezni annak eldöntésére, hogy a GA pezsgőpor hatásmechanizmusában az alkohol felszívódásának vagy/és az alkohol metabolizmusának befolyásolása játszik-e szerepet.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: V. Oláh Anna, János Mátyus, Erika Sárkány, Andrea Horváth, and Bertalan Fodor

Újabb klinikai vizsgálatok szerint az albuminuria a cardiovascularis betegségek korai markere. Míg a proteinuria elsősorban a vesefunkció-romlás, az albuminuria a cardiovascularis rizikó paramétere. A régebbi laboratóriumi tesztek érzékenysége nem megfelelő, és a 24 órás vizeletgyűjtés pontatlansága is sok bizonytalanságot okoz. Ezért a mai nemzetközi irányelvek 24 órás gyűjtés helyett a reggeli első vizeletből az albumin/kreatinin (ACR) és protein/kreatinin (PCR) meghatározását javasolják. Klinikai laboratóriumok számára javasolhatók az újabb, nagy érzékenységű immunkémiai vizeletalbumin-reagensek. Az albuminspecifikus tesztcsíkok az albuminuria fokának meghatározására nem elég érzékenyek. A vizeletfehérje-meghatározáshoz szintén léteznek nagy érzékenységű, széles mérési tartományú reagensek, így erre nem alkalmazhatók a szérumfehérje-reagensek (például Biuret). A módszerválasztás sarkalatos pontja, hogy a kalibrátor nemzetközi referensanyagra visszavezethető legyen. Mindezekből következik, hogy egy beteg ACR- vagy PCR-értéke az adott módszert és döntési határértéket alkalmazó ugyanazon laboratóriumban követhető jól. A laboratóriumi leleten az albumin/kreatinin referenciatartományát nemenként kell megadni.

Restricted access

Az új koronavírus okozta járvány első hullámának jellemzői és esetleges kapcsolata a tuberkulózis elleni oltottsággal

A summary of characteristics of the first wave of new type coronavirus epidemic and potential association with tuberculosis vaccination

Orvosi Hetilap
Authors: Blanka Emődy-Kiss, Ágnes Pataki, Gábor Deli, Sándor Papp, Mária Mátyus, and János Fent

Összefoglaló. Bevezetés: A COVID–19-járvány az egész világon elterjedt. A járvány Európában való első megjelenése során megfigyelhető volt, hogy a terjedés mértéke kisebb azokban az országokban, ahol a tuberkulózis elleni védekezésül kiterjedt BCG-vakcinációt végeznek. Célkitűzés: A jelen munkában olyan összefüggéseket igyekeztünk feltárni, amelyek befolyásolták a járványterjedés paramétereit, különös figyelemmel a BCG-vakcinációs gyakorlatra. Módszerek: A világ összes olyan országára vonatkozóan, ahol megfelelő minőségű statisztikai adatok álltak rendelkezésünkre, vizsgáltuk a járvány terjedésének első hullámát. A mozgóátlagolt járványgörbéken elemeztük a járvány időtartamát, a tetőzés mértékét, a fertőzöttek és a halálesetek egymillió lakosra vetített számát. Figyelembe vettük az országok gazdasági mutatóit (GDP, légi forgalom, a tengeri hajózás mértéke). Statisztikai analízis: A vizsgált paraméterek nem mutattak normális eloszlást, így nemparaméteres próbákkal (rangkorreláció, Kruskal–Wallis ANOVA) statisztikai kapcsolatot kerestünk a járványterjedés mértéke, a BCG-vakcináció és más paraméterek között. Eredmények: A járvány gyorsan elterjedt a világon, de mégis, február első három hetében a terjedésben egy szünet volt megfigyelhető. A járványhullám Európában nagyjából egyszerre ért véget. A járvány által leginkább azok az országok érintettek, ahol nem alkalmaztak rendszeres BCG-vakcinációt, bár a képet bonyolítja, hogy ezek az országok gazdaságilag többnyire fejlettek. A halálozási rátában nem mutatkozott ilyen különbség. Következtetés: Statisztikailag igazolható tény, hogy a vakcinációt végző országokból az első hullám alatt kevesebb fertőzöttet jelentettek; az ok-okozati összefüggés bizonytalan, hiszen az országok múltja, szokásai, társadalmi berendezkedése, gazdasági fejlettsége nem azonos. Eredményeink alátámasztják az összehasonlító kontaktkutatás fontosságát annak tisztázására, hogy a BCG-oltás hogyan befolyásolja az emberek vírussal szembeni érzékenységét, valamint a vírus terjesztésének, továbbadásának képességét. Orv Hetil. 2021; 162(4): 123–134.

Summary. Introduction: The new type of coronavirus (SARS-CoV-2) epidemic is widespread throughout the world. During the outbreak of the pandemic in Europe it was revealed that the rate of spread was lower in countries where extensive BCG vaccination is used to protect against tuberculosis. Objective: In the present work, we sought to explore relationships that influenced epidemic spreading parameters, with particular reference to BCG vaccination practice. Methods: We examined the first wave of the spread of the epidemic for all countries in the world where adequate quality statistics were available. We analyzed the duration of the epidemic, the extent of the peak, the number of infected people, and the number of deaths per million inhabitants with the moving average of epidemic curves. We took into account the economic indicators of the countries (GDP, air traffic and extent of maritime shipping). Statistical analysis: The examined parameters did not show a normal distribution, so we looked for a statistical relationship with non-parametric tests (rank correlation, Kruskal–Wallis ANOVA) between the extents of epidemic spread, BCG vaccination and other parameters. Results: The epidemic spread rapidly around the world, but still, in the first three weeks of February, there was a pause in the spread. The first wave of epidemics ended roughly at the same time in Europe. Those countries are the most affected by the epidemic where regular BCG vaccination has not been used, although the picture is complicated by the fact that these countries are mostly economically developed. There was no such difference observable in the mortality rate. Conclusion: Although this work clearly demonstrates that during the first wave of the pandemic, fewer infections were reported worldwide in countries where BCG vaccination is obligatory, however, the causal relationship is uncertain, as the countries’ past, customs, social organization and economic development are different. Our results support the necessity of comparative contact tracing to clarify how BCG vaccination affects people’s susceptibility to this new type of coronavirus as well as their ability to spread and transmit the virus. Orv Hetil. 2021; 162(4): 123–134.

Open access