Search Results
You are looking at 1 - 10 of 10 items for
- Author or Editor: János Nagyillés x
- Refine by Access: All Content x
The research interprets the textual references of Pharsalia based on the presupposition that the epic aims to emulate and reinterpret (in an anti-Virgilian and anti-Ovidian way) Virgil’s Aeneid _
A Pharsalia szövegszerű utalásait a kutatás abból az előfeltevésből kiindulva értelmezi, hogy az eposz egyfelől Vergilius Aeneisét (esetenként Georgicáját és eclogáit is), másfelől Ovidiust (különösen Ovidius Metamorphosesét) akarja felülmúlni és átértelmezni (antivergiliánus és antiovidiánus). A költeményben utalások tárhatók fel a magasabb szerkezeti egységek és a szavak szintjén egyaránt. Az első csoport allúziói úgy is felhívhatják a figyelmet az Aeneis előszövegére, hogy ugyanabban a sorszámú Pharsalia-könyvben kerülnek elhelyezésre. Az előszövegek ugyanakkor maguk is utalhatnak más szövegekre, s felvetik a problémát, hogy a költő csak egyik vagy másik, esetleg mindkét előszövegre akart-e utalni, s ha igen, miben látta a két előszöveg viszonyát. A dolgozat a Pharsalia 9, 1—108. sorokban lévő Vergilius-allúziókat tárja fel és kommentálja, a vizsgálódásba bevonva más feltételezhető előképeket is.
Lucanus Cornelia-alakja a nyelvi és motivikus utalások szerint Vergilius és Ovidius mitikus nőalakjainak rokona, de motivikus szinten sokat köszönhet Propertiusnak és Seneca tragédiáinak is. Lucanus Cornelia-narratívájában meglehetős bizonyossággal tételezhető tudatos nyelvi és motivikus utalás egyrészt Catullus Ariadnéjára, másrészt Ovidius több, hosszabb-rövidebb Ariadne-narratívájára. A tanulmány áttekinti az Ariadne-történetre való lehetséges utalásokat Lucanus eposzában. Rómában, ahol az Ariadne-történet legtöbbet emlegetett része a naxosi epizód volt, a krétai királylány alakjához kapcsolódott a katastérismos képzete: az ’Ariadne Naxoson’-történet Corneliával való összekapcsolása ezért mitológiai metaforája lehet a megistenülés képzetének. Cornelia tehát erényes asszonyként éppúgy kiérdemeli a megistenülést a férjével kapcsolatban, mint Pompeius a maga férfiúi állapotában.
Lucanus epikus technikájának jellemző jegye az istenapparátus hiánya. A jelenség magyarázatára az utóbbi bő évszázadban számos magyarázat született. Egy részük nem annyira az istenapparátus hiányáról beszél, mint inkább arról, hogy a költő az epikus narratíva e transzcendens aspektusát a hagyományos istenek helyett a teljesen személytelen fatum mal s a hol filozófikusan (fortuna), hol mintegy istenségként felfogott Fortuná val helyettesíti. A modern elméletek már Lucanus költői látásmódjának újszerűségével magyarázzák a jelenséget. Az istenapparátus hiánya azonban csak egyike azon tüneteknek, melyeknek mindegyike jól magyarázható a szónoki munkamódszerrel, a retorikai narratio szabályainak követésével.
Elisabetha Johanna Westonia was a poet with a hard life at the beginning of the 17th century. In the court of Rudolph II, her knowledge and education was recognised by the poet Georg Carolides von Karlsberg or Georg Martin von Baldhoven, who even helped to publish her poems. Her poetry, which has often been compared to the works of Olympia Fulvia Morata, is very complex, and the ancient patterns in her genres are clearly detectable. This study intends to analyse these poetic prototypes, as well as to investigate the question whether they were only crucial as poetic tools, or whether it is possible — when interpreting Westonia’s poems — to consider them as allusions, which may recall the (ancient) original context and are used for the self-reflection of the poet.
The Cornelia-figure of Lucan is a relative of the female figures of Virgil and Ovid according to linguistic and motivic references, however, on a motivic level, it should be grateful to the tragedies of Propertius and Seneca. In the Cornelia-narrative of Lucan we can assume, on the one hand a conscious linguistic and motivic reference to Ariadne of Catull with a reasonable certainty, and on the other hand to many other longer or shorter Ariadne-narratives of Ovid. The study reviews the possible references to the Ariadne-story in the epic of Lucan. In Rome, where the Naxos-episode, the most frequently mentioned part of the Ariande-story was set, the image of katasterismos was linked to the figure of the princess of Crete: which means that the connection of the ‘Ariadne in Naxos’-story with Cornelia can be a mythological metaphor of the image of becoming god. So, as a virtuous woman, Cornelia does deserve becoming a god in connection with her husband, just like Pompey as a man.
Valerius Flaccus Argonauticája 5, 142 ruricolae, Gradive, tui kifejezésének értelmezése vitatott: az apollóniosi eredeti mögött valószínűleg egy a görög költő által még ismert, a vasérc mosására vonatkozó forrás állt. Apollónios Rhodios Chalybsökről adott, általa még szó szerint értett információit Valerius Flaccus fordítása a vaskorhoz kapcsolódó római képzetek jegyében romanizálva, metaforikus értelemben adja vissza.
