Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: János Pósán x
Clear All Modify Search
Authors: Róbert Kotán, János Pósán, Péter Sápy, László Damjanovich and Zsolt Szentkereszty

Az akut pancreatitis viszonylag gyakran előforduló betegség. Évenként 5 és 80 közötti új megbetegedés esik 100 000 lakosra, és ez a szám az utóbbi években növekedést mutat a különböző tanulmányok szerint. A két fő etiológiai faktor az alkohol és az epekövesség. Az alkoholos eredetű hasnyálmirigy-gyulladás a férfiak körében, a biliaris pancreatitis a nők körében gyakoribb. Célkitűzés: a szerzők súlyos akut pancreatitis miatt kezelt betegek adatait elemezik, arra keresve a választ, hogy milyen eltérő sajátságokkal rendelkezik a biliaris és a más etiológiájú pancreatitis. Betegek és módszer: a szerzők 139, súlyos akut pancreatitisben szenvedő beteget kezeltek, akiket etiológiai szempontból két csoportra osztottak: az epeköves (A csoport) és a nem epeköves (B csoport) talajon kialakult súlyos hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedők csoportjára. Összehasonlították a két csoport nem és kor szerinti sajátosságait, a mortalitási és a morbiditási adatokat, a műtétek és az ápolási napok számát. A statisztikai analízishez a χ 2 -tesztet alkalmazták. Eredmények: a szövődmények az epés (A) csoportban súlyosabbak voltak, mint a nem epés (B) csoportban. A halálozás az A csoportban 17,8%-nak, a B csoportban 13,8%-nak bizonyult, míg az átlagos 15,1% volt. A mortalitás a nők körében az A csoportban szignifikánsan magasabb volt. Következtetések: a súlyos epés akut pancreatitisben szenvedő nőbetegek esetében súlyosabb lefolyással, magasabb halálozási aránnyal kell számolnunk. A szerzők az idős, egyéb betegségekkel terhelt epeköves nőknél még a szövődmények jelentkezése előtt elektív cholecystectomiát javasolnak.

Restricted access
Authors: Zsolt Szentkereszty, János Pósán, Katalin Pető, Péter Sápy, Miklós Boros, István Takács and Sándor Sz. Kiss

Absztrakt

Bevezetés: A sternoclavicularis ízület pyogen fertőzése ritka kórkép, melynek kezelése lehet konzervatív (antibiotikumok), vagy sebészi (az ízület feltárása és drainage-a, illetve annak resectioja). A szerzők elemzik a sternoclavicularis ízület pyogen fertőzése miatt kezelt betegek oki és predisponáló tényezőit, tüneteit, a diagnózis és a műtéti kezelés kérdéseit és annak eredményességét.

Betegek és módszer: A 6 betegnél (5 férfi, egy nő, átlagéletkor: 56, 8 év) a kiváltó ok 2-2 esetben trauma, illetve távoli szeptikus góc, 1-1 esetben intraarticularisan adott injekció, illetve korábbi sugárkezelés volt. A betegségre hajlamosító tényező (diabetes mellitus, köszvény, krónikus alkoholizmus és májcirrho-sis) 2 betegnél volt kimutatható. A leggyakoribb tünet az ízület duzzanata, a bőrpír, a láz, a fájdalom és a váll mozgáskorlátozottsága volt. Valamennyi betegnél a CT-vizsgálat igazolta az ízület destructioját. Konzervatív terápiát egy esetben alkalmaztak, de ennek eredménytelensége miatt radikális resectiot végeztek. Egy-egy betegnél a többszörös szeptikus góc és a kísérő mediastinitis miatt először debridement és drainage műtét, később második ülésben resectio, a többi három betegnél első ülésben az ízület resectioja történt.

Erdemények: A konzervatív, illetve drainage kezelés mindhárom esetben eredménytelen volt, ezzel szemben az ízület resectioja valamennyi betegnél gyógyulást eredményezett. Műtéti szövődményt nem észleltek. Radikális műtét után átlagosan 28,2 hónappal a funkcionális eredmények kiválóak voltak.

Következtetések: A konzervatív kezelés és a drainage csak akkor ajánlott, ha súlyos szövődmények társulnak a betegséghez. Ilyenkor második ülésben érdemes resectiot végezni. A legeredményesebb kezelési módnak a radikális resectiot tartják.

Restricted access
Authors: Szentkereszty Zsolt, Trungel Enikő, Pósán János, Sápy Péter, Szerafin Tamás and Sz. Kiss Sándor

Absztrakt

Bevezetés: Az áthatoló mellkasi sérülések sikeres kezelése a korrekt, gyors diagnózisban és az adekvát sebészi kezelésben rejlik. A szerzők 109 mellkassérült beteg kapcsán értékelik a diagnózis és a kezelés aktuális kérdéseit a szövődmények és az eredmények tükrében.

Betegek és módszerek: A 82 férfi és 27 nő sérült átlagos életkora 37,8 év volt. A sérülést 104 (95,4%) esetben szúrás, 4 (3,7%) esetben lövés és 1 (0,9%) esetben robbanás okozta.

A 41 szív- és szívburoksérültnél 19 (46,3%) mellkas-rtg, 9 (22%) echocardiographia és 2-2 CT-vizsgálat, illetve diagnosztikus VATS történt. A 41 beteg közül 40-et megoperáltunk.

A 68 nem szívtáji sérültnél minden esetben készült mellkas-rtg. 6 (8,8%) betegnél echokardiographia, 4-nél (5,9%) diagnosztikus VATS és 3-nál (4,4%) hasi UH készült. A betegek közül 13 (19,1%) esetben mellkas-drainage, 51 betegnél nyitott műtét és 4 betegnél VATS történt.

Eredmények: A szív- és szívburoksérülteknél a mellkas-rtg, az echocardiographia és a VATS szenzitivitása 57,9%, 88,9%, illetve 100%, specificitása 26,3%, 88,9%, illetve 100% volt. A nem szívtáji sérülteknél a mellkas-rtg szenzitivitása 100%, a VATS szenzitivitása és specificitása egyaránt 100% volt.

A posztoperatív szövődmények aránya 12,6% volt, mely a szívsérülteknél 15%, a nem szívtáji sérülteknél 10,9% volt. Halálozás csak a szívsérülteknél (7,3%) volt. Az átlagos halálozás 2,8% volt.

Következtetés: Az áthatoló mellkasi sérültek életesélyei a gyors és célzott diagnosztikus tevékenységet követő korrekt kezelésnek köszönhetően biztatóak.

Restricted access