Search Results

A szkizofrénia rendkívül változatos tüneti képpel járó, általában a fiatal felnőttkorban kezdődő, krónikus lefolyást mutató pszichiátriai betegség, amely világszerte a lakosság 0,8–1%-át érinti. Napjainkban intenzív kutatás irányul a szkizofrén betegek körében megfigyelhető emelkedett szomatikus betegségteherre, ezen belül a metabolikus szindróma és a diabetes gyakori előfordulására. Ebben az összefoglaló tanulmányban a metabolikus szindróma, a diabetes és a szkizofrénia kapcsolatának elméleti és gyakorlati kérdéseit tekintjük át. Epidemiológiai vizsgálatok szerint szkizofrén betegekben a metabolikus szindróma előfordulása 22–66% között van, a diabetes prevalenciája minden korcsoportban többszöröse a nem pszichiátriai populációban megfigyelhető értékeknél. Etiológiai szempontból nem választhatók szét egyértelműen a betegséggel összefüggő, direkt genetikai-biológiai hatások, valamint a környezeti hatások. Az utóbbiak közül kiemelendők a szkizofrénia kezelésében alkalmazott atípusos antipszichotikumok. A szkizofréniához társuló prediabetikus állapotok és diabetes klinikai menedzsmentje a pszichiátriai és diabetológiai területen dolgozók szoros együttműködését teszi szükségessé. Ez magába foglalja a metabolikus paraméterek szoros monitorozását, étrendi és életmód-tanácsadást, szükség esetén az antipszichotikus terápia módosítását vagy átállítását. A metabolikus tünetek perzisztálása és diabetes kialakulása esetén alkalmazhatók kiegészítő farmakológiai kezelésként orális antidiabetikumok, fibrátok és statinok. Orv. Hetil., 2011, 152, 505–511.

Absztrakt

A központi idegrendszert érintő betegségek kialakulásának és lefolyásának molekuláris szintű longitudinális nyomon követése évtizedekig nem volt megoldott, a kóros állapotú szerv vagy szövet direkt vizsgálatára általában a betegség késői stádiumában volt lehetőség. A központi idegrendszeri betegségek modellezése jelentős szerepet játszik az egyes kórképek patomechanizmusának megismerésében, azonban az állatmodellek alkalmazása a fajok idegrendszerei között fennálló különbségek miatt a levont következtetések érvényességét, a transzlációt nagymértékben gyengítik. Az ily módon felmerülő problémák részbeni áthidalására lehet alkalmas az indukált pluripotens őssejtek nyújtotta modell, amely az utóbbi években jelentősen hozzájárult a neurodegeneratív és neurodevelopmentális betegségek patogenezisének megértéséhez. Az indukált pluripotens őssejtek a klinikai vizsgálatok előkészítése során még háttérbe szorulnak, azonban a sejtélettani és molekuláris biológiai mechanizmusok tanulmányozásában már ma kiemelkedő szerepük van. Orv. Hetil., 2015, 156(26), 1035–1039.

Az ún. salutogenezis modell olyan keretet kínál, amelyben a koherencia élmény bevezetésével lehetőség nyílik az „egész”-ség dinamikus értelmezésére. Vizsgálatunkban a Richard Rahe-féle, az „élet értelme” koherencia kérdőív összefüggéseit vizsgáltuk az egészségi állapottal. A Hungarostudy 2002 felmérés a 18 évesnél idősebb magyar népességet életkor, nem és terület szerint képviseli. 12 640 személlyel vettünk fel otthoni interjút. Az így vizsgált koherencia mutatót az egészségi állapot igen fontos előrejelzőjének találtuk. Ha az adatokat életkor, nem és iskolázottság szerint korrigáltuk, az egészségi állapot önbecslése mintegy 10-szer, a munkaképesség 8-szor jobb, a depresszió valószínűsége 7-szer alacsonyabb volt. Az „élet értelme” mutató igen szoros kapcsolatban áll az önhatékonysággal, a problémaorientált megbirkózással, a társas támogatással, ezzel szemben kevésbé függ az iskolázottságtól, az életkortól és a nemtől.

A pszichiátriai betegségekkel összefüggő jelentős halálozásért nagy részben a szomatikus betegségekkel való komorbiditás esetén bekövetkező korai halálozás, továbbá részben az öngyilkosság és a balesetek a felelősek. Irodalmi összefoglalónkban bemutatjuk, hogy az autizmusspektrum-zavarral és a szkizofréniával diagnosztizált személyek halálozási kockázata több mint 2-szeres a kontrollcsoportokhoz képest. A szkizofrénia diagnózisát illetően hazai adatok is rendelkezésre állnak, amelyek az emelkedett halálozási kockázat tekintetében megegyeznek a nemzetközi adatokkal. Magyarországon kb. 2,4-szeres a szkizofrénia diagnózisával élő személyek halálozási rizikója a korban, nemben és irányítószám szerint illesztett kontrollcsoporthoz képest. Különösen emelkedett a halálozás kockázata szkizofréniában a fiatalok között (7–10-szeres), és kiemeljük, hogy bár a férfiak halálozási rizikója nagyobb, mint a nőké, a szkizofréniával diagnosztizált nők halálozási kockázata a női kontrollcsoporthoz képest (relatív kockázat) nagyobb, mint a férfiaké. Figyelembe véve a pszichiátriai betegségek magas prevalenciáját, a szomatikus betegségek esetében regisztrált hazai halálozási mutatók javításának fontos feltétele a szomatikus betegségek ellátása során a komorbid pszichiátriai betegségek korai diagnózisa és kezelése. Az itt ismertetett adatok segíthetik a halálozás csökkentéséhez szükséges reformokat az orvosképzésben és a szakképzésben, valamint az egészségügyi ellátás szervezésében. Orv Hetil. 2023; 164(33): 1287–1293.

Tanulmányunkban a Rahe-féle Rövidített Stressz és Megküzdés Kérdőív (Rahe és Tolles 2002) hazai adaptációjának eredményeit szemléltetjük. Vizsgálatunk empirikus hátterét 152 személy alkotta (91 nő és 61 férfi), akiknek az átlagéletkora 29,7 év. A Rövidített Stressz és Megküzdés Kérdőív mellett a Derogatis Tünetlista is felvételre került. A Rövidített Stressz és Megküzdés Kérdőív skáláinak megbízhatóságát összességében jónak tekinthetjük. A stresszre adott válaszok testi és lelki tüneteit meghatározó tényezők vizsgálatakor láthattuk, hogy a kérdőív 8 skálája a pszichológiai tünetek varianciájának a 40%-át, a testi tüneteknek pedig a 23%-át magyarázza. A skálák jelentős mértékű bejósló ereje a mérőeszköz kiváló felépítését és alkalmazásának hasznosságát bizonyítja. A stressz kutatásokban újszerű, a stressz és a megküzdés balanszát jelző Globális Stressz és Megküzdési Index kiváló elemzési és interpretációs lehetőséget biztosít. A mutató szoros együttjárást mutatott a validálásra használt SCL-90R általános pszichiátriai problémákat jelző mutatójával. A Rövidített Stressz és Megküzdési Kérdőív újszerű megközelítése a kutatási alkalmazások mellett kiváló lehetőséget nyújt a különböző stresszkezelő programok hatékonyságának vizsgálatára. A mérőeszköz gyors egyéni kiértékelése lehetőséget teremt a stressz és megküzdési kapacitások mértékének és ezek balanszának visszajelzésére, ami az önsegítés és egészségnevelés fontos eszköze.

Jelen tanulmányunkban a Lazarus és Folkman által kifejlesztett Konfliktusmegoldó Kérdőív, illetve az ebből kidolgozott rövidített változat pszichometriai jellemzőit mutatjuk be. A Konliktusmegoldó Kérdőív 66 tételes teljes változatát 582 személlyel töltettük ki, a kitöltők életkora 18 és 69 év közé esett. A kérdőív tételein végzett feltáró faktorelemzés alapján 7 faktoros struktúra bontakozott ki: Pozitív átértékelés, Menekülés-elkerülés, Szociális támaszkeresés, Távolítás-elfogadás, Konfrontálódás, Tervszerű problémamegoldás-Önkontroll, és Visszahúzódás-Kontrollvesztés-Segítségkérés szakembertől. A hét dimenzió a teljes variancia 41%-át írta le. A kapott faktorok összességében hasonlóak, mint amiről Folkman és Lazarus (1980) beszámolt. A 16 tételből álló rövidített Konfliktusmegoldó Kérdőívet egy országos reprezentatív vizsgálat keretében 12 623 személy töltötte ki. A mérőeszköz tételein végzett faktorelemzés a következő négy dimenziót eredményezte: Kognitív átstukturálódás, Feszültségredukció, Problémaelemzés, Passzív megküzdés. A Konfliktusmegoldó Kérdőív különböző nehéz élethelyzetekre való alkalmazhatóságát, a megküzdési stratégiák stabilitását 94 fős egyetemi hallgatói mintán vizsgáltuk. A hallgatókat két nehéz életesemény felidézésére kértük, majd kitöltettük a mérőeszközt mindkét élethelyzetnek megfelelően. Eredményeink rávilágítottak arra, hogy a különböző élethelyzeteknek megfelelő kitöltés során a megküzdés-faktorok alacsony együttjárást mutatnak (átlag korreláció: 0,33). Több olyan tétel is akadt, amelyek bizonyos megküzdési stratégiák felmérésére nem alkalmasak.

A multifaktoriális betegségek patogenezisének vizsgálata a posztgenomiális éra nagy kihívása. Egyes pszichiátriai kórképek – mint például a szkizofrénia – hátterében erős genetikai determináció figyelhető meg. A pszichiátriai betegségek kezelésére használatos antipszichotikumok és antidepresszánsok gyakran nem kívánt mellékhatásokat eredményeznek, amelyek alapjai szintén genetikailag kódoltak. A krónikus multifaktoriális betegségek vizsgálatában fontos szerep jut a nagyszámú minta tárolására és azok klinikai adatokkal való összekötésére lehetőséget adó biobankoknak, amelyek építése világszerte folyik. Hazánkban is számos ilyen gyűjtemény kialakítása van folyamatban. Az első hazai neurológiai és pszichiátriai biobankhálózat a Magyar Klinikai Neurogenetikai Társaság által működtetett NEPSYBANK volt. A hazai biobankok hálózattá formálása a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal NEKIFUT programjának szervezésében jelenleg zajlik. Közleményünkben egy olyan konzorciális biobankról (SCHIZOBANK) számolunk be, amelynek építését a hazai akadémiai szféra és gyógyszeripar kezdeményezésére a Schizo-08 Konzorcium vezetése mellett öt nagy hazai pszichiátria centrum klinikusai végzik. A SCHIZOBANK felépítése, logisztikája, informatikai háttere ismertetése mellett áttekintjük a biobankok jelentőségét, és számba vesszük a nemzetközi szkizofréniabiobank-kezdeményezéseket. A SCHIZOBANK erőssége a betegek rendkívül részletes fenotipizálása mellett, hogy egyes biológiai minták (RNS és plazma) levétele az akut pszichózis és a remisszió állapotában is megtörténik. Így nemcsak statikus genomikai jellegzetességek, hanem a betegség kórlefolyása során dinamikusan változó génexpressziós, proteomikai és metabolomikai markerek vizsgálatára is lehetőség nyílik. A SCHIZOBANK nemcsak a konzorcium tagjai, hanem külső kutatók számára is elérhető. Célunk a más országok biobankjaival való harmonizálás is.