Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: János Sarkadi† x
Clear All Modify Search

Martonvásáron, erdomaradványos csernozjom talajon beállított trágyázási tartamkísérlet 28 évének eredményei alapján, a muvelt réteg eltéro mésztartalma szerint elemeztük a vizsgálatokat megelozo 16 évben mutrágyákkal talajba juttatott, de a növények által fel nem vett foszfor utóhatását.  A vizsgálatok kezdetén a meghatározott AL-P2O5-tartalom a közepesen meszes talajokban 92-138, az erosen meszes parcellákon 127-152 mg×kg-1 volt. 12 év után a koncentráció 47-64, illetve 70-83 mg×kg-1-ra csökkent, majd ezeken a szinteken stabilizálódott.  A kumulált termések alapján az eltéro karbonátosság a korábbi PK-kezelés utóhatását tekintve volt a legkifejezettebb, amelynél a kevésbé meszes parcellákon a kontrollhoz viszonyított átlagos évenkénti utóhatás 0,64 t×ha-1-ral volt több, az erosen meszeshez viszonyítva. A négyéves periódusokra bontott kísérlet varianciaanalízisének eredményei szerint az elso három ciklusban a növekvo mésztartalom negatívan, a P-trágyák utóhatása pozitívan és közel azonos mértékben igazolhatóan befolyásolta a termoképességet. A talajban maradt foszfor termésnövelo hatása a negyedik trágyázási ciklustól kezdodoen a termesztett növények átlagában azonban már nem különbözött statisztikailag igazolhatóan az 1958 óta P-trágyázatlan parcellákétól. Az ún. vertikális összehasonlítás módszerét alkalmazva, a relatív termések idobeli változása alapján növényfajonként is elemeztük a P-utóhatásokat. A regresszió analízis alapján elkészített becslések szerint erosen meszes erdomaradványos csernozjom talajon a kukorica termése dikultúrában a termesztés 14., az oszi búza mennyisége a termesztés 23. évét követoen csökkent a P-trágyázatlan kontroll szintjére. Közepesen meszes erdomaradványos csernozjom talajon a kukorica P-reakciója a vizsgálatok 22. évében mérséklodött a kontroll szintjére. Oszi búzában az utóhatás teljes megszunése a relatív termésekhez illesztett logaritmusfüggvény paraméterei alapján a 36. évre prognosztizálható.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsolt Tidrenczel, Erika P. Tardy, Edina Sarkadi, Judit Simon, Artúr Beke and János Demeter

Absztrakt:

A Pallister–Killian-szindróma egy ritka, sporadikusan előforduló genetikai rendellenesség, amelynek hátterében a 12-es kromoszóma rövid karjának mozaiktetraszómiája áll. A kórkép jellemzői a szellemi fogyatékosság, craniofacialis dysmorphia, idegrendszeri tünetek, epilepszia és egyéb szervi rendellenességek. Praenatalis diagnózisa nehéz, az ultrahangvizsgálaton észlelt magzati eltérések alapján elvégzett invazív citogenetikai és molekuláris genetikai vizsgálatok igazolhatják a kórképet. Közleményünkben egy 36 éves primipara esetét mutatjuk be. A 19. terhességi héten, a II. trimeszteri rutin-ultrahangszűrés során a magzaton többszörös minor jelek ábrázolódtak (mérsékelt polyhydramnion, rövid csöves csontok, craniofacialis eltérések, borderline agyi oldalkamrák). Az elvégzett magzatvíz-mintavétel a sejtek közel 50%-ában szám feletti marker kromoszómát igazolt. A klasszikus G-sáv-technika alapján felmerült, hogy a marker a 12-es kromoszóma rövid karjának izokromoszómája. Az alkalmazott FISH-próbák (21-es, 18-as, 13-as, X-, Y-kromoszóma) az észlelt marker eredetét nem tudták meghatározni, ezért multicolour FISH-technikával vizsgáltuk a mintákat. Az elvégzett módszer segítségével igazoltuk a szám feletti kromoszómadarab 12-es kromoszóma rövid karjának mozaiktetraszómiáját (46,XY[13]/47,XY,+i(12)(p10)[12].ish i(12)(p10)(wcp12+). A praenatalisan felállított diagnózis tehát a magzat Pallister–Killian-szindrómája. A vetélésindukciót követően elvégzett vizsgálatok (fetopatológiai feldolgozás, köldökzsinórvér, magzati fibroblast) megerősítették a diagnózist. A nemzetközi adatok szerint a fenti ritka betegséggel eddig körülbelül 200 megszületett ember él, a praenatalisan igazolt és közölt esetek száma mintegy 100. Tudomásunk szerint a fenti magzat az első, praenatalisan diagnosztizált eset Magyarországon. Orv Hetil. 2018; 159(21): 847–852.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsolt Tidrenczel, Erika P. Tardy, Henriett Pikó, Edina Sarkadi, Ildikó Böjtös, János Demeter, P. János Kósa and Artúr Beke

Absztrakt:

Az invazív mintavétel kapcsán elvégzett hagyományos magzati kromoszómavizsgálat a mai napig a praenatalis diagnosztika alapvető vizsgálómódszere. Felhasználásának a fénymikroszkópos vizsgálat felbontási képessége szab határt. A kariotipizálással nem felismerhető, szubmikroszkópos kromoszóma-rendellenességek, microdeletiók és microduplicatiók, kópiaszám-variációk (CNV-k) vizsgálatára a nagy felbontású molekuláris vizsgálóeljárások biztosítanak lehetőséget. A kromoszomális összehasonlító microarray-vizsgálat (array-komparatív genomhibridizálás – arrayCGH) alkalmas az anyai életkortól függetlenül előforduló kópiaszám-variációk prae- és postnatalis kimutatására. A módszer a fejlett országok orvosi gyakorlatában rutinszerűen alkalmazott eljárás a magzati diagnosztikában. Az elmúlt egy évtized külföldi eredményei alapján alkalmazása ultrahangeltérést nem mutató magzatok esetén körülbelül 1–2%, strukturális ultrahangeltérést mutató magzatoknál körülbelül 5–7% többlet genetikai információval szolgál a hagyományos kromoszómavizsgálattal szemben. Közleményünkben áttekintjük az arrayCGH módszerét, praenatalis alkalmazásának nemzetközi gyakorlatát, s javaslatokat és indikációs kört fogalmazunk meg a módszer praenatalis használatának magyarországi bevezetésére. Orv Hetil. 2019; 160(13): 484–493.

Open access