Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for

  • Author or Editor: János Sinkó x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

A humán cytomegalovirus az emberiség 40–100%-ában infekciót okozó DNS-vírus, mely a primer fertőzést követően élethosszig tartó latens formában perzisztál a szervezetben. Valószínű, hogy a megfelelő specifikus immunválaszkészséggel rendelkező személyek szervezete is kölcsönhatásba kerül a jelen lévő vírussal, klinikailag jelentős problémák azonban elsősorban sérült immunitású egyénekben jelentkeznek. Főként a T-sejtes immunválasz károsodása következtében vírusreaktiváció, illetve szervkárosodást okozó cytomegalovirusbetegség léphet fel. A legsúlyosabban érintettek az AIDS-stádiumban lévő HIV-fertőzöttek, valamint a szerv- és őssejt-transzplantációval kezelt betegek. Az egyes csoportokban fontos felmérni a kimutatható kockázati tényezőket, ugyanis a cytomegalovirusreaktiváció és -betegség közvetlen és közvetett módon veszélyezteti az érintettek életműködéseit és túlélését. A vírus reaktiválódásának és szöveti hatásának kimutatására hagyományos és molekuláris biológiai, valamint szövettani módszerek állnak rendelkezésre. Az érintett betegcsoportok korszerű ellátása során fontos a cytomegalovirusinfekció aktuális kockázatának megfelelő értékelése és ennek megfelelő antivirális stratégia kialakítása.Orv Hetil. 2019; 160(3): 83–92.

Restricted access

Absztrakt:

A humán cytomegalovirusinfekció a leggyakoribb emberi vírusfertőzések közé tartozik. Ép immunrendszerű személyekben kezelést rendszerint nem igényel. A T-sejtes immunválasz sérülése esetén ugyanakkor a korábban latens fertőzés reaktiválódik, esetenként súlyos szervi érintettséggel járó vírusbetegség alakulhat ki. A jelenleg elérhető humán cytomegalovirusellenes vegyületek száma csekély, megelőzés, illetve kezelés céljából ganciklovir, valganciklovir, foszkarnet vagy cidofovir adható. A felsorolt szerek klinikai használatát legfőképpen a toxicitásuk korlátozza. Új terápiás alternatívák után kutatva egyedül a terminázkomplex-gátló letermovir hatékonyságát és tolerálhatóságát sikerült bizonyítani. Őssejttranszplantáltak körében végzett klinikai vizsgálatban a letermovir szignifikánsan csökkentette a humán cytomegalovirusreaktiváció arányát, javította a túlélést. Az alkalmazhatóságot korlátozó mellékhatást nem észleltek. A humán cytomegalovirusreaktiváció szempontjából veszélyeztetett betegek körében megfelelő antivirális stratégiát kell követni. A legelőnyösebbnek az antivirális profilaxis, illetve a diagnosztika által vezérelt preemptív terápia tűnik. Orv Hetil. 2019; 160(10): 363–369.

Restricted access

Absztrakt:

Az antibiotikumokkal szemben rezisztens baktériumok okozta infekciók növekvő gyakorisága napjaink egyik legfontosabb közegészségügyi problémája. A Gram-negatív speciesek túlélésük érdekében különféle módokon védekeznek az antibiotikumok hatásával szemben: bontó és átalakító enzimeket termelnek, megváltoztatják permeabilitásukat, illetve eltávolítják magukból a gyógyszermolekulákat. A súlyos, nosocomialis infekciók kórokozói között mind nagyobb arányban fordulnak elő számos fertőzésellenes szerrel szemben ellenálló (multirezisztens, extenzív rezisztens, illetve pánrezisztens) törzsek. A probléma megoldásának egyik útját új antibiotikumok fejlesztése jelentheti. A ceftolozán-tazobaktám olyan új béta-laktám + béta-laktamáz-gátló kombináció, amely ellenáll a széles spektrumú béta-laktamáz enzimek többségének, emellett kiemelkedő Pseudomonas-ellenes hatékonysággal bír. Olyan törzsekkel szemben is alkalmazható, amelyek a porinvesztés vagy az efflux pumpa aktiválódása miatt váltak rezisztenssé a korábban még hatékony béta-laktámokkal szemben. A ceftazidim-avibaktám hatásspektrumából kiemelendő, hogy a karbapenemáz- (KPC-) termelő bélbaktériumokkal szemben is hatásos. Az új szerek bevezetése mellett kiemelt gyakorlati jelentőséggel bír a hatékony infekciókontroll-rendszer működtetése és az antiinfektív szerek szabályozott, körültekintő alkalmazása (antimikrobiális stewardship). Orv Hetil. 2017; 158(39): 1528–1534.

Restricted access

Absztrakt:

Az amfotericin B az egyik legrégebben használt, leghatékonyabb és legszélesebb spektrumú, polién antifungális vegyület, mely alkalmas hematológiai betegekben kialakuló invazív gombainfekciók megelőzésére és kezelésére. Hagyományos kiszerelése az amfotericin B-deoxikolát, melynek biztonságos alkalmazását számos akut és szubakut mellékhatás korlátozza. Ezek mérséklésére fejlesztették ki a vegyület lipid formulációit, melyek közül jelenleg az amfotericin B lipid komplex és a liposzómás amfotericin B van forgalomban. A terápiás fegyvertár egyidejűleg más hatástani csoportba tartozó, új gombaellenes szerekkel is bővült, így sokan az amfotericin B éra végét jósolták. Alkalmazása azonban napjaink klinikai gyakorlatában sem mellőzhető. Szélesebb spektrumot igénylő empirikus terápiában és profilaxisban, rezisztens speciesek felbukkanása esetén, áttöréses gombafertőzésekben és amikor gyógyszerkölcsönhatások vagy toxicitás miatt egyéb vegyületek nem használhatóak, az amfotericin B szerepe változatlan. Mivel a kedvezőtlen tolerancia a hatékonyságot is befolyásolja, a szer lipid formulációinak alkalmazását kell előtérbe helyezni.

Restricted access
Author: János Sinkó
Restricted access

Neutropeniás betegek körében a Gram-negatív baktériumok okozta véráram-infekció ma is jelentős letalitással járó, súlyos szövődmény. Megelőzésére nagy kockázatú betegcsoportokban fluorokinolonprofilaxis alkalmazását javasolják. Célkitűzés: A fluorokinolonprofilaxis Gram-negatív bacteriaemiákra gyakorolt hatásának vizsgálata. Módszer: A szerzők retrospektív tanulmányukban egy hematológiai és őssejt-transzplantációs centrum betegeiben hasonlították össze a profilaxis bevezetését megelőző és az azt követő egy-egy év adatait, az infekciók incidenciája, a kórokozók spektruma, a fluorokinolonrezisztencia aránya és a érintett betegek összhalálozása szempontjából. Eredmények: A profilaxis bevezetése után csak minimális mértékben csökkent a Gram-negatív bacteriaemiák incidenciája (ARR: 0,024). A kórokozó speciesek összetétele érdemben nem változott. Jelentősen (24%-ról 59%-ra, p = 0,001) nőtt azonban a fluorokinolonrezisztens Gram-negatív izolátumok, ezeken belül a fluorokinolonrezisztens E. coli törzsek aránya (16%-ról 75%-ra, p<0,001). A hét-, illetve 30 napos halálozás változatlan maradt, illetve minimálisan növekedett. Következtetések: A megelőzés céljából alkalmazott antibiotikum remélt előnyei az aktuális epidemiológiai körülmények között nem bizonyíthatók, ugyanakkor a fluorokinolonrezisztencia jelentős növekedése mutatkozik. A szerzők megítélése szerint ezért a profilaxis stratégiájának újragondolása szükséges. Orv. Hetil., 2011, 152, 1063–1067.

Restricted access

Absztrakt:

Az Országos Onkológiai Intézet Hematológia Osztályán a 2017. évben hemokultúrákból kitenyészett baktériumok spektrumát, kóroki szerepét, rezisztenciatulajdonságait vizsgáltuk. Összefüggést kerestünk olyan kockázati tényezőkkel, mint az intravascularis kanülviselés, illetve az abszolút neutrophilszám. Értékeltük az egyes baktériumok okozta infekciók letalitását. A kapott eredményeket összevetettük a 2012. év epidemiológiai adataival. 2017-ben összesen 372 palack hemokultúrát vettünk, ezek közül 66 palackból (18%) tenyészett ki baktérium. A kontaminált hemokultúrák kihagyása után, ezek alapján 30 betegben 30 véráram-infekciós epizódot dokumentáltunk. A lymphoma miatt kezelés alatt álló betegcsoportban a Gram-pozitív és Gram-negatív izolátumok aránya egyenlő, míg 2012-ben a Gram-pozitív izolátumok domináltak. A kanült viselők esetében a Gram-pozitív bacteriaemiák kockázata továbbra is nagyobb, ugyanakkor a neutropeniásokban megnőtt a Gram-negatív fertőzések kockázata. Az 5 évvel korábbihoz képest gyakrabban fordulnak elő multirezisztens baktériumok által okozott infekciók. A Gram-pozitív véráramfertőzések 30 napos halálozása 11%, a Gram-negatív bacteriaemiaké 22% volt.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Hematológiai és őssejt-transzplantált betegek véráram-infekcióiról kevés adat áll rendelkezésre. Epidemiológiájuk naprakész ismerete ugyanakkor elengedhetetlen a hatékony terápia megválasztásához. Célkitűzés: Jelen kutatás célja a véráram-infekciók gyakoriságának, a kórokozók megoszlásának és rezisztenciájának elemzése, a 7 és 30 napos halálozás, illetve az ezt befolyásoló rizikófaktorok vizsgálata volt. Módszer: 2016. január és 2017. július között a Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztályon ápolt betegek véráram-infekcióira vonatkozó adatok kerültek feldolgozásra. Az adatokat, az intézményi adatbázisokból gyűjtöttük össze és retrospektív módon elemeztük, leíró statisztikai módszerek alkalmazásával. A rezisztenciára vonatkozó adatokat összevetettük az Országos Epidemiológiai Központ 2016-os adataival. Eredmények: Összesen 362 beteg 624 pozitív vérmintájából 216 kontaminációnak bizonyult. A 408 nem kontamináns izolátumhoz kapcsolódó epizódok száma 353 volt. A monomikrobás (N = 320) epizódok hátterében 149 (47%) esetben Gram-pozitív, 166 (52%) esetben Gram-negatív, 5-ben (2%) pedig gomba kórokozó igazolódott. Gram-pozitív speciesek: koaguláz-negatív staphylococcusok (49%), Staphylococcus aureus (16%), Streptococcus species (15%). Gram-negatív speciesek: Escherichia coli (46%), Klebsiella species (19%) és Pseudomonas aeruginosa (17%). A Staphylococcus aureusok 19%-a, a Staphylococcus epidermidis törzsek 73%-a methicillinrezisztens, az enterococcusok 20%-a vancomycinrezisztens, az Acinetobacter baumannii és Pseudomonas aeruginosa törzsek 40% illetve 11%-a multirezisztens, a Gram-negatívok 27%-a fluorokinolonrezisztens, az Enterobacteriales 14%-a kiterjedt spektrumú béta-laktamáz-termelő volt. A 7 és 30 napos halálozás 12% és 21% volt. Halálozás szempontjából szignifikánsan magasabb kockázatot jelentett a fungaemia (p = 0,007) és a myeloma multiplex mint alapbetegség (p = 0,045). Következtetések: Kutatásunkban a Gram-negatív baktériumok enyhe túlsúlyát és az országos átlagnál kedvezőbb rezisztenciát figyeltünk meg. Halálozás szempontjából kiemelt figyelmet érdemelnek a myeloma multiplexes betegek és a gombainfekciók.

Open access
Authors: Orsolya Horváth, Zoltán Prohászka, Krisztián Kállay, Csaba Kassa, Anita Stréhn, Katalin Csordás, János Sinkó and Gergely Kriván

Absztrakt:

Az őssejt-transzplantációhoz társult thromboticus microangiopathia egy multifaktoriális szövődmény transzplantáció után. Incidenciája a különböző diagnosztikus kritériumrendszerek miatt nagyon eltérő az irodalomban. A thromboticus microangiopathia aktivitását jelző klinikai paraméterek, így a laktátdehidrogenáz-emelkedés, a hematológiai paraméterek és a vesefunkció változásai az őssejt-transzplantáció után nem specifikusak. A patomechanizmusában a klasszikus és az alternatív út diszregulációjának egyaránt szerepe lehet, azonban a komplex patomechanizmus pontosan még nem ismert. A jövőben a komplement paraméterek, köztük a terminális komplement út aktivációs komplex monitorozása segítheti a klinikusokat a gyors és pontos diagnózisban, a kezelésre szoruló betegek optimális kiválasztásában, a terápia várható hatékonyságának előrejelzésében és eredményességének monitorizálásában. A közlemény a thromboticus microangiopathia diagnosztikus kritériumrendszereinek és a terápiás lehetőségeinek változásait, valamint a hazai gyermek betegekben szerzett tapasztalatokat mutatja be. Orv Hetil. 2017; 158(27): 1043–1050.

Open access
Authors: Gergely Kriván, Dolóresz Szabó, Krisztián Kállay, Gábor Benyó, Csaba Kassa, János Sinkó, Vera Goda, András Arató and Gábor Veres

A Crohn-betegség pontos oka ismeretlen, így terápiája sem megoldott. Kezelésében az infliximab jelentős áttörést jelentett, a mindennapi gyakorlatban azonban vannak olyan betegek, akik a kombinált immunszuppresszív, illetve biológiai terápia ellenére sem kerülnek remisszióba. Ezekben az esetekben új esélyt jelenthet az őssejt-transzplantáció. A szerzők egy 15 éves fiúgyermek történetét mutatják be, akinél 2008 februárjában súlyos Crohn-betegséget (aktivitási index [PCDAI]: 82,5 – maximumérték: 100) kórisméztek. Konzervatív kezelésének 3 éve alatt a kombinált terápia (immunszuppresszió, antibiotikum, infliximab) ellenére sem került tartós remisszióba. Az ígéretes külföldi esetközlések nyomán autológ őssejt-transzplantációt végeztek, amely a Crohn-betegség remisszióját eredményezte. Egy évvel az őssejt-transzplantáció után az alapbetegség relapsusa jelentkezett, amely a korábbiakhoz képest lényegesen enyhébb, konzervatív terápiával uralható formában zajlott. A szerzők tudomása szerint hazánkban még nem végeztek őssejt-transzplantációt terápiarezisztens Crohn-betegség kezeléseként, amely – noha végleges gyógyulást nem jelentett – terápiás alternatíva lehet súlyos, refrakter esetekben. Orv. Hetil., 2014, 155(20), 789–792.

Open access