Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for

  • Author or Editor: János Strausz x
Clear All Modify Search

A magyar tüdőtranszplantáció 15 éves története magán viseli az elmúlt másfél évtized szakmai, politikai és társadalmi jellemzőit. A nem egyértelműen meghatározott feltételrendszerek között zajló beavatkozás számos jogi, pénzügyi, etikai kérdést hagyott nyitva, amelyek a mai napig sem tisztázódtak. Erre az Állami Számvevőszék jelentése is felhívta a figyelmet. Az Eurotransplanthoz tervezett csatlakozás jelentős előrelépést jelent. Orv. Hetil., 2011, 152, 1772–1774.

Restricted access

A világon évente 8–10 millió új tuberkulózisos beteg és 3 millió haláleset fordul elő, túlnyomó többségük a fejlődő országokban. Magyarországon 2005-ben 2024 új beteget fedeztek fel. A 20 százezrelékes incidencia megközelíti a nyugat-európai országok epidemiológiai mutatóit. Az egyébként eredményes gyógyszeres kezelést nehezíti a multidrugrezisztens és az extensively drug rezisztens törzsek megjelenése. Hazánkban 2005-ben 27 új multidrugrezisztens törzset találtak (incidencia), extensively drug rezisztens törzset pedig 3 esetben azonosítottak. Az Egészségügyi Világszervezet és a Magyar Tüdőgyógyász Kollégium megújított ajánlásai magukban foglalják mindazokat a feltételrendszereket, melyek a tuberkulózis megelőzéséhez, kezeléséhez, illetve az multidrugrezisztens/extensively drug rezisztens törzsek azonosításához és terápiájához szükségesek.

Restricted access
Author: János Strausz
Restricted access

A nem-kissejtes tüdőrákok szövettani alcsoportjai eltérő prognosztikai tulajdonságokkal és terápiás érzékenységgel rendelkeznek. Az egyénre szabott kezelések célpontjainak azonosítása a hagyományos patológiai vizsgálatok mellett új módszerek bevezetését igényli. Az alcsoportok elkülönítésének és a célpontok kijelölésének módszereit sebészi biopsziás anyagon dolgozták ki (erre a tüdőrákos esetek 20%-ában van lehetőség). A tüdődaganatok többsége felfedezéskor már nem operálható, így a diagnózisok többsége lényegesen kisebb, bronchoszkópos, tűbiopsziás mintákon, de döntően citológiai keneteken alapul. A korlátozott nagyságú mintákból a korrekt kezelések érdekében azonban egyre több immunmorfológiai és molekuláris patológiai vizsgálatot szükséges elvégezni. E szemléletváltás miatt a tüdőbiopsziát végző szakemberek mintavételi technikájának súlypontját meghatározóan a szövettani feldolgozásra alkalmas módszerek felé kell áthelyezni. A többféle biopsziás technika kombinálása (szövettan/citológia, illetve hörgőkefe, BAL, TBNA stb.), a citológiai minták sejtblokkokba ágyazása, valamint immunhisztokémiai és molekuláris patológiai vizsgálatokra felkészült patológiai laboratórium biztosíthatja a tüdőrákok megfelelő diagnózisát és a betegek individualizált kezelését. Magyar Onkológia 54: 297–301, 2010

Restricted access

A nem-kissejtes tüdőrákok szövettani alcsoportjai eltérő prognosztikai tulajdonságokkal és terápiás érzékenységgel rendelkeznek. Az egyénre szabott kezelések célpontjainak azonosítása a hagyományos patológiai vizsgálatok mellett új módszerek bevezetését igényli. Az alcsoportok elkülönítésének és a célpontok kijelölésének módszereit sebészi biopsziás anyagon dolgozták ki (erre a tüdőrákos esetek 20%-ában van lehetőség). A tüdődaganatok többsége felfedezéskor már nem operálható, így a diagnózisok többsége lényegesen kisebb, bronchoszkópos, tűbiopsziás mintákon, de döntően citológiai keneteken alapul. A korlátozott nagyságú mintákból a korrekt kezelések érdekében azonban egyre több immunmorfológiai és molekuláris patológiai vizsgálatot szükséges elvégezni. E szemléletváltás miatt a tüdőbiopsziát végző szakemberek mintavételi technikájának súlypontját meghatározóan a szövettani feldolgozásra alkalmas módszerek felé kell áthelyezni. A többféle biopsziás technika kombinálása (szövettan/citológia, illetve hörgőkefe, BAL, TBNA stb.), a citológiai minták sejtblokkokba ágyazása, valamint immunhisztokémiai és molekuláris patológiai vizsgálatokra felkészült patológiai laboratórium biztosíthatja a tüdőrákok megfelelő diagnózisát és a betegek individualizált kezelését. Magyar Onkológia 54: 297–301, 2010

Restricted access

Absztrakt

Az utóbbi években a nem-kissejtes tüdőrák (NSCLC) kezelésében vitathatatlan előrelépés figyelhető meg. A citotoxikus kemoterápia esetében a pemetrexed első- és másodvonalbeli alkalmazhatósága, a célzott terápia mind szélesebb körben, első- és másodvonalban történő bevethetősége (bevacizumab, gefitinib, erlotinib), az adjuváns terápiás lehetőségek bővülése mind-mind a fejlődést reprezentálják. Újabb lehetőség a fenntartó (maintenance) terápia. A pemetrexed fenntartó terápia nem laphámsejtes túlsúlyú patológiai típus esetén bizonyított hatékonyságú. Az erlotinib fenntartó monoterápia, és nem laphámsejtes túlsúlyú betegnél a bevacizumab + erlotinib fenntartó terápia fázis négyes vizsgálatok alapján szintén előnyös hatásúak, statisztikailag szignifikáns túlélési előnnyel járnak. A célzott kezelési lehetőségek különböző terápiás vonalakba való beépülése felborítja a hagyományos citotoxikus kemoterápia kezelési vonalait, módosítva ezzel e szerek törzskönyvi előírásait. E változások irányelvekben való rögzítése és a finanszírozóval való egyeztetése sürgős, elengedhetetlen feladat. Célunk, hogy összefoglaljuk az utóbbi évben az NSCLC diagnosztikájában és kezelésében kialakult változásokat, bemutassuk a megváltozott terápiás algoritmust.

Restricted access
Authors: Mariann Moizs, Gábor Bajzik, Zsuzsanna Lelovics, Marianna Rakvács, János Strausz and Imre Repa

Bevezetés: A fejlett országokban és hazánkban is a daganatos betegségek közül a tüdőrák mortalitása a legmagasabb. Célkitűzés: Az alacsony dózisú CT-alapú tüdőrákszűrés célzott népegészségügyi szűrésként történő alkalmazhatóságának elősegítése és tapasztalatszerzés. Módszer: 40 év feletti panaszmentes önkéntesek (n = 963) digitális alapú mellkasröntgen- és alacsony dózisú CT-alapú vizsgálata. Eredmények: A digitális mellkasröntgenszűrésen megjelentek közül két személy került kiemelésre (0,2%). Minden negatív mellkas-röntgenfelvétellel bíró vizsgáltnak (n = 943) lehetősége volt arra, hogy önkéntesen, tájékoztatás után részt vegyen alacsony dózisú CT-szűrésen, ezzel a lehetőséggel 173-an éltek. Különböző eltérések miatt 65 személy került kiemelésre, további vizsgálatukra az eltérés jellege, nagysága stb. figyelembevételével 3 hónap, illetve 12 hónap múlva került sor. Az alacsony dózisú CT-alapú tüdőrákszűréssel egy beteg (0,6%) került kiemelésre. Következtetések: A népegészségügyi keretek körében szervezni tervezett alacsony dózisú CT-alapú tüdőrákszűrés 50%-kal növelheti az eredményességet (0,2%-ról 0,3%-ra). Az alacsony dózisú CT-alapú tüdőrákszűrést megelőző mellkas-röntgenfelvétellel a költséghatékonyság növelhető. Orv. Hetil., 2014, 155(10), 383–388.

Restricted access