Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: János Tajti Jr x
Clear All Modify Search
Magyar Sebészet
Authors: János Tajti Jr., József Pieler, Zsolt Simonka, Attila Paszt and György Lázár

Absztrakt

Esetismertetés: A 25 éves primipara, terhességének 32. hetében, önvizsgálat során a bal emlő külső-felső negyedében csomót észlelt. A komplex emlővizsgálat 4 cm átmérőjű területen meszesedést írt le. A finomtű-biopsia malignus ductalis karakterű sejteket, „C5” kategóriát, a core-biopsia III-as gradusú, invasiv ductalis carcinomát véleményezett („B5b”), távoli disseminatio nem igazolódott. A terhesség terminálását követően az elváltozás széles excisióját végeztük sentinelnyirokcsomó-biopsiával, amelynek pozitivitása miatt axillaris blockdissectio történt. A sebészi kezelést adjuváns onkológiai kezelés követte. A későbbiekben a jobb inguinalis régióban lévő angiomyxoma jelent meg, amelyet in toto excindaltunk. Megbeszélés: A terhességgel összefüggő malignus betegségek incidenciája emelkedik, amelyek közül az emlődaganatok kitüntetett helyen állnak. Terhességasszociált emlődaganatról akkor beszélünk, amennyiben annak diagnózisa a graviditas alatt vagy az azt követő első évben történik. A terhességgel járó élettani változások miatt a betegség felismerése nehezebbé válik, s ennek következtében sokszor ezek a betegek elkésve kerülnek látókörünkbe. A betegség terápiája összetett, mivel az anya kezelése mellett a magzat biztonságára is nagy hangsúlyt kell fektetni – mindez a társszakmák fokozott együttműködését igényli. A kezelési stratégia az egyes trimeszterekben eltérő. Sebészi kezelés a terhesség bármely szakában végezhető. A sugárkezelésről, magzatkárosító hatása miatt, megoszlanak a vélemények. A kemoterápia a terhesség második és harmadik harmadában megengedett. Betegünk közel három évvel a műtétet követően panaszmentes, fiúgyermeke egészséges.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: János Tajti jr., Zsolt Simonka, Attila Paszt, Szabolcs Ábrahám, Klaudia Farkas, Zoltán Szepes, Tamás Molnár, Ferenc Nagy and György Lázár

Absztrakt

Bevezetés: A colitis ulcerosa sebészi kezelésében egyre szélesebb körben alkalmazzák a laparoszkópos technikát, azonban hosszú távú magyarországi eredményekkel eddig még nem rendelkeztünk. Célkitűzés: A szerzők célja a hagyományos és a minimálisan invazív módszerrel operált betegek műtéti és 47,8 hónapos utánkövetési eredményeinek összehasonlítása. Módszer: 2005. január 1. és 2014. december 31. között összesen 56 beteg került műtétre colitis ulcerosa diagnózissal, akik közül 20-at sürgősséggel, 36-ot tervezetten műtöttek. Laparoszkópos technikával 33, nyitottan 23 műtétet végeztek. Eredmények: A perioperatív időszakban az ápolási idő, passzázsmegindulás, az intenzív osztályos és transzfúziós igény és szövődmények terén a csoportok között különbséget nem észleltek. Hosszú távú szövődmények tekintetében az intestinalis obstrukció, a szeptikus állapot és az egyéb komplikációk előfordulása szignifikánsan alacsonyabb volt a laparoszkópos műtéten átesett betegek csoportjában. Mindkét csoport életminőségében szignifikáns javulást tapasztaltak a műtétet követően. Következtetések: A colitis ulcerosa kezelésében a laparoszkópos módszer biztonságosan alkalmazható, amely jó életminőséget, kedvezőbb kozmetikai eredményt biztosít és hosszú távon alacsonyabb a szövődmények aránya a nyitott műtétekkel összehasonlítva. Orv. Hetil., 2015, 156(39), 1585–1592.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: György Lázár, János Tajti Jr., Melinda Látos, Attila Paszt, Zsolt Simonka, Szabolcs Ábrahám, Kornél Kovách, Klaudia Farkas and Tamás Molnár

Absztrakt:

Bevezetés: A colitis ulcerosában szenvedő betegpopuláció 20–30%-a szorul élete során sebészi kezelésre. Napjainkban a proctocolectomia ileoanalis pouch képzésével az általánosan elfogadott műtéti módszer, melynél egyre szélesebb körben alkalmazzák a laparoszkópos technikát. Célkitűzés: Az elmúlt 13 évben szerzett tapasztalatainkat mutatjuk be colitis ulcerosa kezelésében a hagyományos és a minimálisan invazív technika vonatkozásában. Módszer: 2005. január 1. és 2018. május 31. között 89 beteg (48 nő és 41 férfi) került műtétre intézetünkben colitis ulcerosa miatt. A betegek átlagéletkora a laparoszkópos és a nyitott csoportban 45,06 ± 14,4, illetve 39,8 ± 13,4 év volt. Vizsgáltuk a műtétre kerülő betegek általános állapotát, a műtéti beavatkozások korai és késői eredményeit, különös tekintettel a szövődményekre és az életminőség változásaira. Eredmények: Perioperatív időszakban a két csoport ápolási napjainak számában (10,3 ± 3,3 vs. 11,2 ± 3,7) és transzfúziós igényében (2,6 ± 2,2 vs. 2,8 ± 1,7) különbséget nem találtunk, azonban a laparoszkópos műtéteket követően az intenzív osztályon töltött napok száma (2,1 ± 0,9 vs. 2,5 ± 1,6) és a passzázs megindulásának napja (1,2 ± 0,5 vs. 1,6 ± 0,7) szignifikánsan rövidebb volt. Hosszú távú szövődmények, mint a passzázszavar, a septicus állapot, a posztoperatív sérvek és az „egyéb” komplikációk száma a laparoszkópos csoportban szignifikánsan kevesebb volt. Az akut műtéteket vizsgálva a laparoszkópia szignifikáns előnye igazolódott a műtét utáni passzázsrendeződés napjainak kapcsán (1,2 ± 0,4 vs. 1,8 ± 0,7). Következtetés: A colitis ulcerosa sebészi kezelésében a minimálisan invazív technika a nyitott műtétekhez képest kedvezőbb perioperatív eredményeket és hosszú távon jobb életminőséget biztosít, a kevesebb késői szövődmény megjelenésének és a betegek stabilabb pszichés állapotának következtében. Orv Hetil. 2020; 161(33): 1363–1372.

Open access