Search Results
You are looking at 1 - 8 of 8 items for
- Author or Editor: József Baracs x
- Refine by Access: All Content x
Kedvezőbb műtéti eredmények „onlay” hálóval, mint „sublay” helyzetben beültetettel
Varrattal, illetve hálóbeültetéssel történő hasfal-rekonstrukció prospektív, randomizált, multicentrikus vizsgálata – ötéves utánkövetés eredményei
Absztrakt
Bevezetés: A hasfal rekonstrukciójára számos műtéti megoldás ismert, az eredmények azonban meglehetősen szerények és ellentmondásosak. Vizsgálatunk célja a hasfali sérvek varrattal, illetve hálóbeültetéssel végzett műtéti kezelésének valamint az onlay, illetve sublay helyzetben beültetett hálók műtéti eredményeinek összehasonlítása. Anyag és módszerek: A 2002-ben kezdődött multicentrikus, prospektív, randomizált vizsgálatban az ország 20 sebészeti osztályán (lásd Függelék) 953 beteg hasfali rekonstrukcióját végeztük el. A betegeket, a sérv nagysága szerint két csoportba osztottuk: A csoport (n = 494): a sérvkapu nagysága 5–25 cm2 (kis sérv) és B csoport (n = 459): a sérvkapu nagyobb, mint 25 cm2 (nagy sérv). A randomizálásnak megfelelően az A csoportban a hasfal-rekonstrukció varrattal (n = 247), illetve hálóbeültetéssel (sublay n = 247) történt. A 25 cm2-nél nagyobb sérvek esetében (B csoport) hálóbeültetés történt, random módon sublay (n = 235), illetve onlay technikával (n = 224). Az utánkövetés öt évig tartott, és 2009 márciusában fejeződött be. Eredmények: Az ötéves utánkövetés során 219 beteget zártunk ki a vizsgálatból, így 734 beteg (a randomizált betegek 77%-a) adatait tudtuk elemezni. Az A csoport varrattal kezelt 184 betegénél 50 esetben (27%), míg a hálóval kezelt 180 betegénél 15 esetben (8%) találtunk recidív sérvet, a különbség szignifikáns (p < 0,001). A nagy sérvek eseté-ben (B csoport) a 189 sublay meshnél 38 esetben (20%), míg a 181 onlay meshnél 22 esetben (12%) találtunk recidív sérvet, a különbség ugyancsak szignifikáns (p < 0,05). Következtetések: A hálóbeültetés jobb, mint a varrattal történő hasfal-rekonstrukció. A 25 cm2-nél nagyobb sérvek esetében – a szakmai vélekedéssel ellentétben – az „onlay” hálóval szignifikánsan jobbak a műtéti eredmények, mint a „sublay” helyzetben beültetett hálóval.
A randomizált vizsgálat ID száma NCT01018524 (
Absztrakt
Bevezetés: A pancreasresectiókat követő sebészi szövődmények közül a leggyakoribbak a pancreasfistula és a meglassult gyomorürülés. A szerzők célja e komplikációk alakulásának elemzése volt saját gyakorlatukban. Anyag és mód-szerek: A 14 éves periódus során malignus pancreas- vagy periampullaris tumor miatt radikális műtéten átesett 287 beteg főbb klinikai adatait vizsgálták. Leggyakoribb a pancreas-adenocarcinoma volt, ami a pancreas feji részére lokalizálódott. Legtöbbször pylorusmegtartásos pancreatoduodenectomiára került sor. A kezdeti időszakban a rekonstrukció során pancreatogastrostomiát vagy kétrétegű pancreatojejunostomiát végeztek, valamint retrocolicus duodeno-, illetve gastrojejunostomiát. A későbbiekben áttértek az egyrétegű implantációs pancreatojejunostomiára és az antecolicus rekonstrukcióra, az utóbbit Braun-anastomosisszal kiegészítve. Eredmények: A posztoperatív időszakban 39%-ban fordult elő szövődmény, 5,6%-ban történt reoperáció, az operatív mortalitás 3,8% volt. Az egyrétegű pancreatojejunalis anastomosis alkalmazását követően a pancreasfistula aránya 5,9%-ra csökkent, ami a pancreatogastrostoma utáni 17,6%-hoz képest szignifikáns különbség. Az antecolicus rekonstrukció eredményeként a meglassult gyomorürülés gyakorisága 10,2%-ról 2,1%-ra csökkent, az eltérés statisztikailag szignifikáns. Következtetések: A 14 év során végrehajtott műtéttechnikai változtatások következtében a pancreasfistula és a meglassult gyomorürülés előfordulása jelentősen csökkent, ami a sebészi módszerek állandó fejlesztésének szükségességére hívja fel a figyelmet.
Absztrakt
A szerzők ismertetik a 2004-ben a Pécsi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján lágyéksérv miatt operált összes beteg hosszú távú utánkövetési eredményeit. Az értékelés során a feszülésmentes és a feszülés mellett végzett, nyitott herniotomiákat vetjük össze a betegek kérdőívre adott válasza alapján. Eredmények: Eredményeinket 155 beteg adatainak elemzése alapján közöljük. Recidívaarány hálóval (H) 3,4% (4/116), háló nélkül (HN) 12,8% (5/39). Teljesen panaszmentes a betegek 83 (97/116 – H), illetve 89%-a (35/39 – HN). Jelentős krónikus fájdalom 1,7% (2/116 – H), illetve 7,7% (3/39 – HN). Korai aktivitás elérése 34% (39/116 – H), illetve 29% (11/39 – HN). Következtetés: Vizsgálatunk igazolta, hogy Lichtenstein-műtét után alacsonyabb a recidíva, azonban a krónikus fájdalom, illetve az aktivitás visszanyerésének tekintetében vizsgálatunk nem talált lényeges különbséget a feszülésmentes és a feszülés mellett végzett, nyitott herniotomia között.
Absztrakt
Bevezetés: A Pécsi Tudományegyetemen kb. 15 éve vezették be a funkcionális proktológiai vizsgálatokat, és alakították meg a Medencefenék Multidiszciplináris Csoportot, mely több év szünetelés után másfél éve újraalakult. Ennek tárgykörében a szerzők elsősorban a székletinkontinencia és a kimeneti obstructiós székrekedés gyógyításával kapcsolatos tapasztalataikról számolnak be. Beteganyag: Az elmúlt három évben inkontinencia tárgykörében sebészi kezelésre 9 beteg került. Az elmúlt másfél évben 31 olyan beteget kezeltünk, akinél constipatio miatt sebészi kezelés merült fel. Részletes kivizsgálás után 10 beteg került műtétre, a többiek konzervatív kezelésben részesültek. Hét betegnél perinealis rekonstrukció történt hálóbeültetéssel. Három betegnél laparoscopos anterior recto- és levatoropexiát végeztünk. Eredmények: Az inkontinencia miatt operált betegek 78%-a teljes kontinenciáról számol be, 88%-uk javulásról. A kimeneti obstructiós székrekedésben szenvedő betegeink panaszainak objektivizálására egy új funkcionális pontrendszert alkottunk. A maximálisan 20 pontos score-t a műtét előtt és után kikérdezve a 7 perinealis rekonstrukción átesett betegünknél preoperatíve 14 ± 2,83, posztoperatíve 5,4 ± 4,62 pontot találtunk. A különbség szignifikáns (p = 0,0075). Konklúzió: A funkcionális proktológiai betegek szakértelmet igényelnek az anamnaesis felvételétől kezdve a speciális műszeres vizsgálatokon keresztül a kezelésig. A betegek túlnyomó része kellően profitál a konzervatív kezelésből. A sikeres sebészi kezelés fontos előfeltétele a megfelelő betegszelekció. Tüneti pontrendszerek alkalmazásával, megfelelő betegválasztással jó eredmények érhetők el.
Pancreas- és periampullaris tumorok kezelése az elmúlt 10 évben klinikánkon
Treatment of pancreatic and periampullary tumours in our department in the last 10 years
Absztrakt
A szerzők 10 év során operált és kezelt 363 pancreas- vagy periampullaris tumoros beteg kórtörténetét elemzik. 175 esetben a folyamat operábilis, míg 188 esetben inoperábilis volt. Ismertetik a preoperatív adatokat (kor, nem, daganat kiindulási helye, főbb klinikai tünetek), valamint a választott műtéti típusokat. A leggyakoribb kuratív beavatkozás a pancreatoduodenectomia volt, míg palliatiónál főleg kettős bypass történt. Részletezik a posztoperatív szövődményeket, különös tekintettel a pancreasfistulára, mely összefüggött az alkalmazott anastomosistechnikával. A reoperációs és korai posztoperatív mortalitási ráta az operábilis esetekben 5,7%, illetve 4,5% volt, míg palliatiókor 1,6%, illetve 6,9%. A radikális műtét után onkológiai konzíliumra került sor, a kezelés eredményeit is taglalják a szerzők. Összefoglalva megállapítják, hogy törekedni kell a kuratív műtétre és a posztoperatív onkológiai kezelésre, mert csak így van esély a hoszszú távú túlélésre.
Absztrakt:
A rectum jó- és korai rosszindulatú elváltozásainak kivizsgálási, sebészeti kezelési, valamint betegkövetési elveit foglaltuk össze. Célunk a transanalis minimálisan invazív műtéti technika hazai szakmai gyakorlatának egységes szemléletű összefogása (szinopszis), valamint egy közös, hazai transanalis műtéti audit (minőségellenőrzési) rendszer alapjainak a megteremtése.
Absztrakt
Bevezetés: A sebészeti sebgyógyulási zavar (Surgical Site Infection, SSI) a harmadik leggyakoribb nosocomialis fertőzés, az összes infekciót tekintve megközelíti a 14–16%-ot. A jelentős költségvonzattal is járó magas infekciós ráta javítása, valamint a triclosannal bevont varrófonalakról szóló pozitív nemzetközi tanulmányok arra ösztönöztek, hogy randomizált vizsgálat keretében győződjünk meg a triclosan hatásosságáról – a magas infekciós rátájú – colorectalis műtétek kapcsán. Módszer: Hét sebészeti osztály bevonásával indítottuk prospektív, randomizált, multicentrikus vizs-gálatunkat, mely során triclosannal bevont (PDS plus®), valamint azonos anyagból készült, nem bevont varróanyag (PDS II®) hasfali varratként való összehasonlítását végeztük a sebfertőzés gyakoriságát illetően elektív colorectalis műtéteket követően. A vizsgálat alapvető célja a posztoperatív sebinfekció jelenlétének, az azt kiváltó kórokozók törzseinek, valamint az SSI okozta többletköltségeknek a meghatározása volt. Eredmények: 485 beteget randomizáltunk, ebből 47 (12,5%) esetben fordult elő SSI, 23 (12,23%) beteg a triclosanos csoportból (n = 188), 24 (12,18%) beteg pedig a nem bevont csoportból (n = 197) került ki (p = 0,982). 13 (27,66%) betegnél alakult ki késői sebgyógyulási zavar, ebből 4 (8,51%) esetben a triclosanos fonalat és 9 (19,15%) esetben a nem bevont fonalat (p = 0,041) alkalmaztuk. Nem találtunk különbséget a colon- és a rectumműtéteket követő SSI aránya között. Következtetések: A triclosan Gram-pozitív baktériumok elleni, korábbi tanulmányokban bizonyított hatását – a kis esetszám miatt – nem tudtuk bizonyítani. Szintén nem tudtunk igazolni a triclosan hatékonyságát a Gram-negatív colonflóra esetében sem. A retrospektív vizs-gálatunkhoz viszonyítva sebinfekciós eredményeink 50%-os javulást mutattak, függetlenül attól, hogy a PDS loop be volt-e vonva triclosannal, vagy sem. Az SSI előfordulásának szempontjából az operatív faktorok lényegesebbnek bizonyultak, mint a beteg rizikófaktorai/kísérőbetegségei. Tanulmányunk igazolta, hogy az SSI megnyújtja a hospitalizációt, és jelentősen növeli a kezelési költségeket.
