Search Results

Összefoglaló. Vizsgálatunk célja, hogy összehasonlítsa az edzők, a sportolók és a szülők nézeteit és tapasztalatait arra vonatkozóan, hogy az edzők mennyire foglalkoznak a fiatal játékosok sporttevékenységen kívüli életvitelével. A vizsgálatot egy magyar kiemelt labdarúgó akadémián végeztük el, a zárt végű kérdőívet edzők (n = 18), utánpótlás korú labdarúgók (n = 87) és szüleik (n = 80) töltötték ki. Az egészséges életmód, az edzők nevelői attitűdje és az iskolai oktatáshoz kapcsolódó terület tekintetében bizonyos hasonlóság mellett különbség is mutatkozott az alminták között, hasonlóan, a különböző korosztályt képviselő labdarúgók között is. Fontos az edzők azon ismerete és tevékenysége, mely a játékosok sportoláson kívüli életére vonatkozik, mivel ez fejlesztheti az együttműködést és kommunikációt a szülőkkel és a játékosokkal is, így jótékony hatású a közösségre és a teljesítményre is.

Summary. The aim of our study is to compare the views and experiences of coaches, athletes and parents about the extent to which coaches deal with young players’ non-sporting lifestyles. The study was carried out in a Hungarian elite soccer academy, closed-ended questions were answered by coaches (n = 18), young soccer players (n = 87) and their parents (n = 80). In addition to some similarities in terms of healthy living, educational attitudes of coaches, and the area related to school education, there were also differences between the subsamples, as well as between soccer players of different ages. The knowledge and activity of coaches regarding the non-sporting lives of players is important as it can improve collaboration and communication with parents and players as well, thus benefiting the community and performance as well.

Absztrakt

Elméleti háttér: A fiatal labdarúgók motoros képességei mellett a pszichés-szociális faktorok is összefüggésben vannak a pályán mutatott teljesítménnyel. Mivel az utánpótlás korú sportolók esetében ezek korosztályos jellemzőket mutatnak, érdemes az ez irányú ismereteket tovább bővíteni és a tehetséggondozás folyamán kiemelten kezelni. Cél: Jelen kutatásunk célja, hogy kollégiumban lakó fiatal elit labdarúgók pszichés tulajdonságainak korosztályos jellemzőit megismerjük. Módszerek: A minta hazánk egyik elit labdarúgó-akadémiájának kollégiumban lakó fiú növendékei voltak (n = 72), akik a Sportolói Megküzdési Stratégiák Kérdőívet (ACSI-28), a Sport Motivációs Kérdőívet (SMS), a Versenyszorongás Skálát (CSAI-2) és az Érzékelt Motivációs Környezet a Sportban Kérdőívet (PMCSQ-2) töltötték ki. A játékosok pszichés jellemzőit együttesen és korosztályos összehasonlításban is vizsgáltuk (U16, U17, U18 és U21). Eredmények: Az eredmények alapján elmondható, hogy a minta magas értékű belső motivációt, a fejlődésre való törekvést, kooperatív tanulást, csúcsteljesítményt téthelyzetben, illetve önbizalmat mutat. Az egyszempontos varianciaanalízisek eredményei alapján elmondható, hogy U16-os korosztály szomatikus szorongása magasabb, mint az U17-es és U18-as korosztályoké, ugyanakkor az U18-as játékosok alacsonyabb célkitűzéssel és mentális felkészültséggel rendelkeznek, mint az U16—U17 játékosok. Emellett az U21-es korosztály magasabb értékeket mutat a hibázástól való félelem és az egyenlőtlen elismerés területein, mint az összes többi korosztály (mind p < 0,05). Következtetések: Az edzőknek és a segítő szakembereknek érdemes figyelembe venni mindezeket a tényezőket, amikor bentlakó sportolókkal dolgoznak.

Absztrakt

Bevezetés: A fej-nyak régióban felmerülő feladatok megoldása gyakran társszakmák szoros együttműködését igényli, ahogy az általunk bemutatott kihívást jelentő esetekben is. Betegek és módszer: Az első betegnél bal arcfélen recidíváló basocellularis carcinoma miatt radikális műtét, majd chimera I. típusú anterolateralis thigh (ALT) lebennyel rekonstrukció történt. A második beteg esetében jobb arcfelet érintő laphámcarcinoma miatt végeztünk radikális műtétet és chimera I. típusú thoracodorsalis lebennyel rekonstrukciót. Harmadik betegünknél veleszületett bal oldali hemifacialis microsomia miatt profunda arteria perforator (PAP) lebennyel történt helyreállító műtét. A negyedik betegnél sérülésből fakadó jobb oldali hemimandibula-hiány miatt computer-aided design and computer-aided manufacturing (CAD-CAM) technikával megtervezett rekonstrukciót végeztünk szabadfibula-átültetéssel. Eredmények: Valamennyi választott rekonstrukciós megoldás a problémák kezelésében hatékony és biztonságos lehetőségnek bizonyult. Következtetés: A bemutatott példákon keresztül a maxillofacialis és plasztikai sebészet közötti együttműködés fontosságára, a felhasznált lebenyekkel pedig a rekonstrukciós lehetőségek eszköztárának folyamatos bővülésére szeretnénk felhívni a figyelmet.

Összefoglaló. Bevezetés: A szociális szférában dolgozók túlterheltsége jelentős, és munkakörülményeik többnyire kedvezőtlenek. Bizonyított, hogy az életcélok meghatározzák a karrier, az egészségtudatosság és az életminőség területeit, de ez utóbbi a szociális dolgozók mintáján még nem került bizonyításra. Célkitűzés: A kutatás célja, hogy bemutassa egy szociális és egészségügyi szolgáltatóintézmény női dolgozóinak (n = 127) tápláltsági és fittségi állapotát és életminőségét, valamint az életcélok meghatározó szerepét ezekre a mutatókra. Módszer: Kérdőív, teszt, testösszetétel-vizsgálat és fittségiállapot-felmérés segítségével gyűjtöttünk adatokat, amelyeket különbözőségvizsgálattal és regresszióelemzéssel elemeztünk. Eredmények: A minta tápláltsági mutatója túlsúlyra utal, míg a fittségi állapot, az életminőség és az életcélok még elfogadható tartományban vannak, de a szélsőértékek jelentősek. A magasabb életcélokkal rendelkezők jobb fittségi mutatókkal és életminőséggel jellemezhetők. Az ülőmunkát és a fizikai munkát végzők között minimális különbség volt kimutatható a tápláltsági mutatók, a fittség és az életminőség tekintetében. A táppénzt igénybe vevők gyengébb fittségi és életminőség-mutatókkal rendelkeznek, mint akik nem voltak betegszabadságon. Az életkor előrehaladtával romló testösszetételt és fittségi állapotot detektáltunk. Következtetés: A korábbi kutatási eredményeket megerősíthetjük abban, hogy a szociális dolgozók tápláltsági és fittségi mutatói, valamint életminőségszintje nem optimális. Az életcélok meghatározó szerepe a vizsgált területek számottevő részében bizonyítást nyert. A dolgozói életcélok megerősítésének egyik fontos színtere a munkahely, ahol számos pozitív hatás érhető el a testi-lelki egészség, a jóllét és a munkateljesítmény területein is. Orv Heti. 2021; 162(27): 1089–1098.

Summary. Introduction: Professionals working in the social sector typically do significant overwork in rather unfavourable working conditions. Although the purpose in life is proved to determine the areas of career, health awareness, and the quality of life, the latter has not yet been confirmed among social workers. Objective: The purpose of this research is to demonstrate body composition and fitness status as well as the quality of life of female employees (n = 127) at a social institution, furthermore the decisive role purpose of life plays in these indicators. Method: Data were collected through questionnaires, tests, body composition analyses, and fitness status tests, and were assessed by t-test, analysis of variance and regression analysis. Results: Body composition of the participants indicates a generally overweight status, while fitness status, quality of life, and purpose of life are within the acceptable range, however, all with notable range values. Those with a higher-level purpose of life demonstrate better fitness indicators and higher quality of life. In terms of body composition, fitness, and quality of life, only a minor difference was found between those who do intellectual and physical type of work. Those who took sick leave demonstrated a lower level of fitness and quality of life compared to those who did not take any sick leave. Body composition and fitness status have proven to deteriorate with age. Conclusion: Previous research findings can be confirmed by stating that neither the body composition and fitness indicators, nor the quality-of-life level of social workers are optimal. The determining role of purpose in life has been proven in substantial aspects in this study. One of the focus areas of enhancing purpose in life is the workplace, where major positive impacts can be achieved in terms of the physical and mental health, well-being, and work performance. Orv Hetil. 2021; 162(27): 1089–1098.

Bevezetés: A hazai morbiditási és mortalitási statisztikák szerint a megbetegedési struktúrában átrendeződés mutatkozik. Napjainkra azok a betegségek lettek egyre gyakoribbak, amelyek kialakulásában az életmód szerepe jelentős. Ezért az egészségkockázati tényezők detektálása a különböző életkori, nemi és egyéb csoportok mentén kiemelt feladat. Célkitűzés: A kutatás célja férfi fizikai dolgozók egészségi állapottal összefüggő antropometriai változóinak életkori csoportok szerinti bemutatása és a kritikus életkori szakaszok kijelölése. Módszer: Vizsgálatunkba önkéntes alapon férfi fizikai dolgozókat vontunk be (n = 179 fő). A testösszetételt Inbody 720 eszközzel vizsgáltuk. A mért és a számított jellemzők közül a testtömegindexet, a relatív izom- és zsírtömeget, a derék-csípő arányt és a zsigeri zsírt vontuk be. A vizsgált változók korfüggését lineáris regressziós analízissel, a változók közötti kapcsolatot korrelációs együtthatóval jellemeztük. Eredmények: Az antropometriai változók jelentős része nem az egészséges tartományon belül helyezkedik el. A változók mindegyikénél kimutatható a korfüggés, kritikusnak mondható életkort vagy életkori szakaszt azonban nem tudtunk kijelölni. Az alkalmazott antropometriai módszerek kapcsolata szignifikáns. Megbeszélés: A férfi fizikai dolgozók között az életkortól függetlenül nagy számban detektálhatók olyanok, akiknek a testösszetétele egyértelmű egészségi kockázatot jelent. Következtetés: A kockázat csökkentése érdekében komplex munkahelyi egészségfejlesztő programok indítása szükséges. A megvalósítás során minden korosztálynál fontos szempont az aktív és egészségtudatos életmód kialakítása. Orv Hetil. 2023; 164(3): 96–103.

Absztrakt

Bevezetés: Bár a stomaképző műtétek száma napjainkban egyre csökken, azonban amennyiben valamilyen oknál fogva mégis erre kényszerülünk, akkor akár 50%-ot elérő gyakorisággal számolhatunk parastomalis sérv kialakulásával. Az esetek mintegy harmadában ezek műtéti korrekcióra szorulnak, gyakran sürgősséggel, ügyeleti körülmények között. Az alkalmazott műtéttípusok nem egységesek és a nemritkán nagy kihívást jelentő eljárások komplikációrátája magas. Osztályunkon 2003 óta alkalmazunk speciális háromdimenziós hálókat a parastomalis sérvek megelőzésére és megoldására. Betegek és módszerek: 2012. január 1-jétől 2016. június 1-jéig prospektív, kontrollált, randomizált vizsgálat keretében abdominoperinealis exstirpatióval egyidejűleg 38 esetben végeztünk preventív hálóbeültetést, illetve 14 esetben már meglevő parastomalis sérvet korrigáltunk hálóbeültetéssel. A kontrollcsoportokban eddig 46, illetve 18 beteg szerepel a preventív, illetve rekonstrukciós ágon. A bevonást 2017-ig végezzük. A preventív csoportban 22 esetben laparoszkóposan, 62 esetben nyitottan végeztük a Miles-műtétet. A rekonstrukciós csoportban hat esetben laparoszkóposan, 26 esetben nyitottan végeztük a különböző típusú hasfal-rekonstrukciókat. A vizsgált időszakban az átlag utánkövetési idő 19,2 hónap volt a hálós és 22,6 hónap volt a nem hálós alcsoportokban a preventív ágon, és 25,9 hónap, illetve 20,4 hónap volt a hálós, illetve háló nélküli alcsoportokban a rekonstrukciós ágon. Eredmények: Az eredmények részletes statisztikai analízisét a vizsgálat lezárultával fogjuk elvégezni. Az interim eredmények alapján a komplikációarányok nem különböznek számottevően a hálós, illetve a nem hálós csoportok között. Az eddig vizsgált időszakban a preventív vizsgálati ágon parastomalis sérv kialakulását a nem hálós csoportban 18 esetben (39.1%), a hálós csoportban három esetben (7,8%) észleltük. A rekonstrukciós ágon rekurrenciát a nem hálós csoportban nyolc esetben (44%), a hálós csoportban pedig egy esetben (7,1%) észleltünk. Következtetések: Eredményeink korrelálnak az irodalomban egyre szaporodó különböző hálóbeültetéses eljárásokkal. Ezt elsősorban a parastomalis sérvek kialakulási patomechanizmusának megértésén alapuló egyedi hálókonstrukciónak tulajdonítjuk.

Absztrakt:

Bevezetés: Osztályunkon 2017-ben két esetben is a végleges szövettani feldolgozást követően idiopátiás granulomatózus mastitis diagnózisa született. Az idiopátiás granulomatózus mastitis az emlő ritka, jóindulatú, gyulladásos elváltozása, mely klinikai képében malignitást utánozhat.

Osztályunkon előforduló esetek kapcsán szeretnénk felhívni a figyelmet erre a differenciáldiagnosztikai problémát jelentő kórképre.

Absztrakt

Célkitűzés: Akár colitis ulcerosa (CU), akár familiaris poliposis (FAP) miatt történik a J-pouchcsal rekonstruált proctocolectomia, a késői komplikációk vonatkozásában lényeges a colonnyálkahártya teljes eltávolítása, ugyanakkor a hosszú távú funkcionális eredmények érdekében nagy jelentőségű a minél kisebb traumával járó műtéti technika. Mindkét szempontnak megfelelni látszik az általunk 2000 óta alkalmazott, procedure for prolaps and haemorrhoids (PPH) géppel készített ileoanalis anastomosis. Betegek és módszer: 1990. márciustól 2016. szeptemberig 117 beteg került osztályunkon CU vagy FAP miatt J-pouchcsal készített és ileoanalis anastomosissal rekonstruált proctocolectomiára. Az első időszakban kézi anastomosist készítettünk (29 beteg), majd 2000-től használtuk rutinszerűen a PPH-gépet (88 beteg). Tehermentesítő ileostomát többnyire alkalmaztunk. A 117 beteg adatait kórházunk adatbázisából dolgoztuk fel, közülük 45 jelent meg kontrollvizsgálaton és további 31-et telefonon értünk el, így 76 beteg (65%) volt utánkövethető. Detektáltuk a székletürítés gyakoriságát, a loperamidszedést, az inkontinencia fokát (Wexner-score), valamint a perianalis dermatitist. Az átlagos követési idő a kézi varrattal készített anastomosis csoportban 18,6 év, a PPH-géppel készített csoportban 7,6 év volt. Eredmények: A kézzel varrt anastomosis csoportban 4/29 betegnél (13,8%) kényszerültünk a pouch exstirpatiójára és végleges ileostoma készítésére (két pouchitis, egy pouchelhalás és egy recidív rectumtumor), a napi átlagos székletürítés száma: 4,3, a Wexner-score 8,5 volt, 2/15 beteg él (13,3%) inkontinencia miatt ileostomával. A PPH-géppel készített anastomosis csoportban 4/88 betegnél (4,5%) távolítottuk el a pouchot (pouchitis), átlagosan 4,0 alkalommal volt naponta székletük, az inkontinenciascore 7,6 volt, 4/61 betegnél (6,6%) maradt inkontinencia miatt az ileostoma végleges. Konklúzió: Tapasztalataink alapján a PPH-géppel készített anastomosis technikailag jól kivitelezhető, elvi okok miatt a rectumnyálkahártya eltávolításának vonatkozásában hatékony, a funkcionális eredmények szempontjából pedig jobb eredményt észleltünk, mint a kézzel varrt anastomosis esetén. Adataink a kis esetszám miatt további megerősítésre szorulnak.

Absztrakt

Célkitűzés: A nyelőcső-reszekció többnyire rossz állapotú betegeken végzett, két testüreget megnyitó műtét, ennek megfelelően magas mortalitási és morbiditási adatokkal. Ennek javítása érdekében kerültek bevezetésre a kisebb megterhelést jelentő, minimálisan invazív módon végzett beavatkozások. A torakoszkóposan és laparoszkóposan végzett McKeown-műtét közvetlen posztoperatív szakra kifejtett hatását tanulmányoztuk 20 esetünk kapcsán, továbbá közlésre kerül az általunk alkalmazott műtéti technika. Betegek és módszer: Osztályunkon az elmúlt négy évben 20 torakoszkópos oesophagusreszekciót végeztünk laparoszkópos gyomorcsövesítéssel és nyaki anastomosissal. Egy beteg strictura, a másik 19 carcinoma miatt került műtétre, közülük 11 volt T4 stádiumú. 17 betegnél történt neoadjuváns kemoradioterápia előrehaladott stádium miatt. A rendszeres kontrollvizsgálatokat az onkológiai ambulancia végezte. Eredmények: Átlagosan 25 hónapos követési idő után nyolc betegünk van életben, közülük kettő áll kezelés alatt ismert recidív tumor miatt. 19 beteg a műtétet követően 12 órán belül extubálásra került, az intenzív osztályon töltött idő egy-két napra rövidült. A műtéti idő átlagosan 320 perc volt. Nyolc betegnél összeejtett tüdő mellett végeztük a mellkasi dissectiót, közülük három esetében alakult ki pneumonia, míg a ventilált tüdő mellett operált 12 beteg esetében egy alkalommal. Egy betegnél kényszerültünk sürgős konverzióra aortasérülés miatt, amit azonnali thoracotomia után sikerült ellátnunk. Egy beteget veszítettünk el 30 napon belül nyaki anastomosiselégtelenség, mediastinitis, oesophagotrachealis fistula miatt. Két betegnél kellett a posztoperatív szakban retorakoszkópiát és a ductus thoracicus lekötését elvégeznünk chylothorax miatt. Konklúzió: Megfigyelésünk szerint a minimálisan invazív nyelőcső-reszekció lényegesen alacsonyabb mortalitás és morbiditás mellett vezet azonos onkológiai eredményre a nyitottan végzett beavatkozással összehasonlítva. Ventilált tüdő mellett végzett mellkasi dissectio után a légúti komplikációk aránya tovább csökkent. Aorta-, illetve tracheaérintettség esetén mérlegelendő a thoracotomiából végzett exploráció és esetleges reszekció. Tapasztalataink az alacsony betegszám miatt további megerősítésre szorulnak.

Absztrakt

Bevezetés: A kóros elhízás és az okozott társbetegségek, elsősorban a 2-es típusú diabetes prevalenciája az elmúlt évtizedekben rohamos növekedésnek indult. Miután a konzervatív kezelési módszerek (diéta, tréning) legtöbbször nem hoznak megoldást, egyre nagyobb az igény a metabolikus sebészeti beavatkozásokra. Módszer: Osztályunkon az elmúlt hat és fél évben 514 laparoszkópos Roux Y gyomorbypassműtétet (LRYGB) és 54 laparoszkópos gyomorsleeve-reszekciót (LGSR) végeztünk. Random kiválasztott 40, gyomorbypassműtéten és 15 sleeve-reszekción átesett beteg adatait dolgoztuk fel. Ismertetésre kerülnek az alkalmazott indikációs kritériumok, a pre- és posztoperatív rutineljárások, az elért eredmények, illetve a komplikációk típusa és aránya. Eredmények: Tapasztalataink alapján mindkét műtéti beavatkozás relatív alacsony szövődményráta mellett végezhető és hosszú távon is hatékony mind a testsúlycsökkenés, mind a társbetegségek javulásának vonatkozásában. Gyomorbypass után nagyobb mértékű fogyást (testsúlyfelesleg-csökkenés 88% vs. 68%) és a 2-es típusú diabetes, a hypertonia és a gastrooesophagealis reflux magasabb arányú javulását tapasztaltuk a sleeve-reszekcióhoz viszonyítva. Konklúzió: Eredményeink alapján az LRYGB-t részesítjük előnyben, sleeve-reszekciót akkor indikálunk, amikor bypass végzésére nincs, illetve csak magas rizikó mellett volna lehetőség, természetesen figyelembe véve a beteg ez irányú, egyénre szabott igényeit is.