Search Results

A rezgéstan egyik klasszikus feladata a gerendatartón egyenletes sebességgel haladó erő okozta dinamikus hatások számítása. Ennek során meghatározhatók a különböző dinamikus hatásábrák és számíthatók a maximális elmozdulások és igénybevételek. Ezek akkor keletkeznek, amikor az erő a tartón tartózkodik. Amint az erő a tartót elhagyja, a rezgések a mindig meglévő szerkezeti csillapítás miatt csökkenni fognak. Ez az oka annak, hogy a rezgés ezen második szakaszával (a szabadrezgéssel) az irodalom kevéssé foglalkozik. Más a helyzet azonban akkor, ha a tartón a már áthaladt erők okozta szabadrezgések és a tartón még tartózkodó erők okozta gerjesztő hatások együttesen megjelennek. A rezgésösszetevők között a szabadrezgésnek megfelelő harmonikus rezgés hullámhossza a rezgés sebességétől függ, és különösen fontos annak az esetnek a vizsgálata, amikor az erők állandó távolságra vannak egymástól, mivel ebben az esetben az egyes erők hatása egymást erősítheti. A geometriai elrendezéstől függően meghatározható egy kritikus járműsebesség, amelyhez a legnagyobb dinamikai hatások tartoznak. A valóságban egy tartón nem erők, hanem tömeggel rendelkező szerkezetek (járművek) mozognak. A mozgó tömeg hatással van a dinamikai rendszer jellemzőire is, különösen akkor, ha a mozgó tömeg a szerkezet tömegéhez képest jelentős. Ez a helyzet a vasúti hidak esetén fennáll. Végül a dinamikai hatást befolyásolhatják a járműrendszer dinamikai paraméterei (merevségi és csillapítási jellemzői) is. A cikk célja a számítási algoritmusok megadásán túl a különböző mechanika modellekkel kapott számítási eredmények elemzése is.

A szerkezetek széldinamikai számítása során – az Eurocode használatakor, a kvázi dinamikai számításoknál – számos, a szabályzatban definiált paramétert kell alkalmazni, amelyek értékére vonatkozóan az egyszerűbb esetekre a szabályzatban, esetleg a szélszámítással foglalkozó irodalomban találunk adatokat. Bonyolultabb esetekben a szabályzat dinamikai analízist ír elő, végső esetben a paraméterek szélcsatorna kísérletekkel való meghatározása válik szükségessé. A szélhatás számításánál alkalmazni kell az ún. erőtényezőket, amelyek bonyolultabb keresztmetszetek esetén már nem találhatók meg az előírásokban. Az aeroelasztikus instabilitások (táncolás, flutter) vizsgálatára is csak bizonyos esetekben találjuk meg a szükséges paramétereket, és sok esetben szükség lehet az igen költséges és időigényes szélcsatorna kísérletekre. A vázolt feladatok megoldásában a jövőben jelentős szerepet kaphatnak az áramlástani feladatok megoldására megjelent szoftverek. A dolgozatban elemezzük az ANSYS-FLUENT programrendszer esetleges alkalmazását a különböző paraméterek meghatározására. Bemutatunk olyan kétdimenziós áramlástani szimulációkat, amelyeket néhányan már alkalmaztak a témában, és egy teljesen új, háromdimenziós számítási eljárás kezdeti eredményeit is közöljük.

Összefoglalás

Kutatómunkánk elsődleges célja a repce és napraforgó tarlómaradvány N-tartalmának Magyarországra jellemző reprezentatív értékeinek meghatározása volt az országos statisztikai termésadatok és a növényminták N-tartalmának laboratóriumi mérése alapján. Továbbá összefüggést kerestünk a talaj és a növény N-tartalma között.

Vizsgálataink során egész Magyarországot reprezentáló mintavételt végeztünk repce és napraforgó állományokból, 126 növény- és mintegy 70 talajmintát gyűjtöttünk be, melyek N-tartalmát laboratóriumban határoztuk meg.

Kiszámoltuk a két növény országos termésátlagával keletkező tarlómaradvány mennyiségét és a mért N-tartalom értékek alapján megbecsültük a tarlómaradványok N-tartalmát. Összefüggést mutattunk ki a talaj és a növény N-tartalma között. Esettanulmány jeleggel kiszámítottuk egy olyan terület N-mérlegét, amelyre vonatkozóan rendelkezésre áltak a számításhoz szükséges adatok.

Eredményeink legfőbb gyakorlati vonatkozása, hogy a növényi maradványok felszecskázása és talajba dolgozása útján visszapótolt N mennyiségének meghatározása hosszabb távon hozzájárulhat a növénytáplálás költségeinek csökkentéséhez, illetve a természeti erőforrásokkal való takarékosabb gazdálkodáshoz.

Kutatómunkák általános célja olyan kísérletek végzése, amelyek feltárják az adott régióban perspektivikusan termeszthető fajták, illetve tájfajták optimális műtrágyázási igényeit. Tanulmányunkban a Karcagon nemesített és fenntartott ’Maxi’ köles tájfajta tápanyagreakciójának vizsgálatából származó eredményeinket mutatjuk be a módosított Országos Műtrágyázási Tartamkísérlet (OMTK) 2017. évi és az annak figyelembevételével 2021-ben beállított Műtrágyázási Kísérleti Kert (MKK) adatai alapján. A kísérleteket Karcagon, a MATE Karcagi Kutatóintézetben, egy mélyben szolonyeces réti csernozjom talajon állítottuk be. 2017-ben a módosított OMTK kezelései 4 nitrogén (40, 80, 120, 160 kg ha^{– 1}), 4 foszfor (0, 40, 80, 100 kg ha^{– 1}) és 3 kálium (0, 60, 90 kg ha^{– 1}) dózis kombinációjából adódtak, illetve volt egy műtrágyázás nélküli abszolút kontroll. 2021-ben az MKK kezelései 3 nitrogén (40, 80, 120 kg ha^{– 1}), 3 foszfor (0, 40, 80 kg ha^{– 1}) és 2 kálium (0, 60 kg ha^{– 1}) dózis kombinációját foglalták magukba, illetve mindegyik parcella felére növénykondicionáló szert juttatunk ki. A termesztett növény mindkét évben a karcagi nemesítésű ’Maxi’ kölesfajta volt. A különböző kezeléscsoportok termésre gyakorolt hatásának statisztikai értékelését egytényezős varianciaanalízissel végeztük el. Mindkét vizsgálati évben a 80 kg ha^{– 1} hatóanyag mennyiségben kijuttatott nitrogén műtrágyázás bizonyult a leginkább megfelelőnek. A magas foszfor dózisok a legtöbb esetben termésdepresszióhoz vezettek. Eredményeink alapján még a közepes – jó kálium ellátottságú karcagi talajokon is hasznos lehet a kálium kijuttatása, bár a káliumtrágyázás termésre gyakorolt hatását a varianciaanalízis nem igazolta. Az Algomel PUSH szerrel végzett növénykondicionálás statisztikailag is igazolhatóan, mintegy 10%-kal növelte a termés nagyságát. Kutatómunkánk folytatásával pontosabban meghatározható lesz számos tájfajta tápanyagreakciója és fajtaspecifikus, a helyi agroökológiai viszonyokat is figyelembe vevő tápanyag dózisok és kombinációk ajánlhatók a gazdálkodóknak.

The general objective of our research is to carry out experiments that are suitable to reveal the optimal fertilization demand of regionally bred or potentially producible crop varieties for a specific region. In our recent study, the results gained from the examination of the nutrient reaction of the regional millet variety ‘Maxi’ bred and maintained in Karcag are introduced based on the data originating from the modified Long-term National Fertilization Experiments (OMTK) in 2017 and from the Fertilization Experimental Garden (MKK) established at Karcag in 2021. Both experiments were set up in the MATE Research Institute of Karcag on a meadow chernozem soil salty in the deeper layers. In 2017, there were 4 nitrogen (40, 80, 120, 160 kg ha⁻¹), 4 phosphorus (0, 40, 80, 100 kg ha⁻¹), and 3 potassium (0, 60, 90 kg ha⁻¹) dosage combinations applied and one unfertilized absolute control in the OMTK trial. In 2021, in the MKK experiment, treatments involved 3 nitrogen (40, 80, 120 kg ha⁻¹), 3 phosphorus (0, 40, 80 kg ha⁻¹), and 2 potassium (0, 60 kg ha⁻¹) dosage combinations, furthermore, on half of the plots a plant conditioner was sprayed. Millet variety ‘Maxi’ bred at Karcag was the indicator crop in both years. For the statistical analysis of the effect of the various treatment groups on yields, One-way ANOVA tests were used. We considered the 80 kg ha⁻¹ nitrogen substance dose the most suitable in both years. High dosage of phosphorus application resulted in yield depression in most of the cases. Based on our results, potassium fertilization can be effective even on the soils of Karcag with medium to good potassium supplies, though the analysis of variance did not justify the effect of K-fertilization on yields. The 10% yields increase due to plant conditioning with Algomel PUSH was statistically proven. By continuing or research, the reaction to fertilization of several regional crop varieties can be determined more precisely, and variety-specific nutrient doses and combinations can be determined and suggested to the local famers taking the regional agri-ecological conditions into consideration.

Összefoglaló. Az Európai Unió ciklusról ciklusra egyre több forrást különít el kutatás-fejlesztés és innováció támogatására. A projektek keretében megalakult munkacsoportok közreműködésével olyan innovatív megoldások születhetnek, amelyek választ adhatnak napjaink sürgető társadalmi kérdéseire. A Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Tanszéke 2014-től vesz részt az Erasmus+ program által támogatott nemzetközi konzorciumokban, amelyek fő célja a sebészeti szakképzés oktatás-módszertani modernizációja, illetve az IT-technológia nyújtotta újdonságok páneurópai szintű integrálása a sebészeti rezidensképzésbe. A közlemény röviden összefoglalja azokat a nemzetközi projekteket, amelyekben a Tanszék az elmúlt 7 évben részt vett.

Summary. The European Union is earmarking more and more resources each cycle to support research, development and innovation, and the projects set up by the working groups are helping to develop innovative solutions to reflecting societal issues of today. Since 2014, the Department of Surgical Research and Techniques of the Cardiovascular Center at Semmelweis University has been participating in international consortia supported by the Erasmus+ programme, which aim to modernise the teaching methodology of surgical training and to integrate IT technology into the training of surgical residents at pan-European level. This paper briefly summarises the international projects in which the Department has been involved over the last 7 years.

Absztrakt

A laparoscopos cholecystectomia gyors elterjedése a világon lényegesen átformálta a sebészi tevékenységet. Az új technika a hasi és a mellkasi műtéteknél egyaránt lehetőséget nyújtott a minimálisan invazív behatolásra, annak valamennyi előnyével. Az ipari alkalmazásokhoz már korábban kifejlesztett robottechnika összekapcsolódott a laparoscopos műtétekkel. A létrejött robotasszisztált sebészet ergonómiailag előnyösebb a műtétet végző sebésznek, ugyanakkor a megőrzött háromdimenziós látásmóddal végzett pontosabb preparálás előnyös a beteg számára. A robotsebészeti rendszerek árának csökkenésével, az újabb generációs, továbbfejlesztett berendezések megjelenésével a napi sebészi tevékenység átalakulása várható.

Absztrakt

A laparoscopos sebészet gyors elterjedése a világon egyúttal az új eljárás oktatásához szükséges módszerek bevezetését is szükségessé tette. Az alkalmazott „gyakorlódobozok” hasznos segítséget jelentettek, majd a „látszólagos valóság” technikája a szimulációs gyakorlás újabb lehetőségét teremtette meg. A sebészet történetében először nyílt rá mód, hogy az orvostanhallgató vagy rezidens kézügyességét mérőszámokkal lehessen jellemezni, a szimulált sebészi beavatkozások mint „komoly játékok” ismerhetők meg. A modern képalkotó eljárások alapján már a műtét előtt megtervezhetők az, egy adott beavatkozás során végzendő mozdulatsorok, melyek ismételhetők, gyakorolhatók, és így a műtét biztonságos kivitelezését is elősegítik. A nyílt műtéteket eljárásspecifikus műanyag táblákon lehet a gyakorlatban elvégezni, illetve interaktív érintőképernyős eszköz használatával és e-learning útján is meg lehet ismerni.

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A világjárványt jelentő 2-es típusú diabetest (2DM) jelző géneltéréseket kerestünk – a mindennapos diagnosztika részére hozzáférhető – keringő fehérvérsejteken. Módszer: Anyagcseréjüket illetően egészséges, elsőfokú, 2-es típusú cukorbeteg rokonokkal rendelkező személyek (n = 6) izombiopsziás mintáinak mRNS-microarray-eredményét hasonlítottuk ugyancsak anyagcseréjüket illetően egészséges, de negatív családi anamnézisűek (n = 6) mintáival. A microarray-eredmények kvantitatív real-time (valós idejű) PCR-rel történő megerősítése után 8 gén expressziója maradt különböző, ezeket ellenőriztük a keringő fehérvérsejteken nagy esetszámú (n = 58 anyagcseréjüket illetően egészséges, nincs cukorbeteg rokon és n = 58 egészséges, cukorbeteg rokonnal rendelkező önkéntes) vizsgálatban. Eredmények: Nők és férfiak esetében is a SERPINF1-gén expressziója volt szignifikánsan alacsonyabb a fehérvérsejtekben a genetikai terhet hordók között (relatív kvantifikáció: FC – nő: = 0,69, p<6*10^–3, FC – férfi: = 0,65, p<2*10^–3). Ez az eltérés nem a romló anyagcsere következménye volt, miután a már diabeteses és még anyagcseréjüket illetően egészséges, de 2DM-rokonnal rendelkezők között nem különbözött. Így feltételeztük, hogy a SERPINF1-gén vérsejtbeli expressziójának eltérése valódi genetikai meghatározottságot jelent. Következtetés: A perifériás fehérvérsejteken mért SERPINF1-expresszió, valamint a lipid- és biokémiai paraméterek segítségével sikerült egy, a betegség jóslására alkalmas matematikai összefüggést találnunk, melyet nagyobb esetszámon történő ellenőrzés után – reményeink szerint – a diabetes „korai markereként” használhatunk. A LAMP2 expressziója nem különbözött a két anyagcseréjüket illetően egészséges csoport között, de az anyai öröklődéssel összefüggő eredményt kaptunk. Az anyai ágon történő öröklődés eseteiben szignifikánsan magasabb expressziós szintet kapunk, ami „parent of origin” hatást feltételez, jelezvén, hogy az anyától öröklött génnek meghatározó szerepe van. Orv Hetil. 2020; 161(18): 738–746.

Absztrakt

Bevezetés: A vékonybél ischaemia-reperfusióval szembeni fokozott érzékenysége a szerv transzplantációjakor is jelen lévő probléma. Ismert a hypophysis adenilát-cikláz aktiváló polipeptid (PACAP) sejtvédő hatása. Munkánkban azt vizsgáltuk, hogy PACAP-38-at tartalmazó University of Wisconsin (UW) oldatban történő konzerválás hogyan befolyásolja a szöveti PACAP- és citokinszinteket. Anyag és módszer: Wistar-patkányokon (n = 56) vékonybél-autotranszplantációt végeztünk. A graftokat 4 °C-os UW oldatban tároltuk 1 (I. csoport), 3 (II.) és 6 órán (III.), illetve 100 μg PACAP-38-at tartalmazó UW oldatban 1 (IV.), 3 (V.) és 6 órán (VI.) át. A reperfusio 3 óra volt. Bélmintákból a PACAP-38- és PACAP-27-szinteket radioimmunassayjel határoztuk meg, míg a citokinexpressiót kemilumineszcens módszerrel és Luminex Multiplex Immunoassayjel mértük. Eredmények: A szöveti PACAP-38-szint a kontrollhoz (57,32 ± 3,5 fmol/mg) képest a konzerválás idejével csökkent, és 6 óra után szignifikáns volt (III.: 32,6 ± 3,9 fmol/mg, p < 0,05), míg a IV–VI. csoportoknál szignifikánsan nőtt. A PACAP-27 szöveti értéke is hasonló tendenciával változott. Az sICAM-1, L-selectin és a metalloproteáz-1 szöveti inhibitorának emelkedett expressióját mértük a III. csoportban, és jelentős csökkenés volt a VI. csoportban. Következtetés: UW oldathoz adott PACAP-38 növelte a szöveti PACAP-38- és PACAP-27-szinteket, és csökkentette a citokinexpressiót. Mindez a PACAP-38 citoprotektív és anti-inflammatórikus hatását jelzi bél-autotranszplantációs modellben. Támogatta: OTKA (PD77474, 104984, CNK78480), MTA Bolyai-ösztöndíj és Lendület program.