Search Results
You are looking at 1 - 4 of 4 items for
- Author or Editor: József Hőhn x
- Refine by Access: All Content x
Absztrakt
A máj daganatos áttéteinek kezelése nagy kihívást jelent. Mai ismereteink szerint a colorectalis carcinoma májáttéteinek leghatásosabb kezelési módja a metastasisok sebészi eltávolítása. Összehasonlítottuk a szinkron májmetastasis miatt egyidejű vastagbél- és májreszekción átesett betegek adatait a kétüléses beavatkozásokéval. Dolgozatunkban a szegedi Sebészeti Klinikán 1999. január 1. és 2008. december 31. között vastagbélrák miatt kezelt 1597 beteg adatait retrospektíven dolgoztuk fel. A kezelés eredményét 152 betegen külön vizsgáltuk, akiknek májáttéte volt. A májáttétek aránya 9,52% volt. Az áttétek 40,8%-ban a rectumból és 31,8%-ban a szigmabélből származtak. A 152 májáttétes betegből 109 (71,7%) irreszekábilisnek bizonyult. Szinkron májáttét miatt szimultán májreszekciót 14 (32,6%), kétüléses műtétet 29 esetben (67,4%) végeztünk. Szimultán műtét esetén csak ún. kis májreszekciót végeztünk. Az áttétek átmérője a szimultán műtétek esetében 2,6 cm, a kétüléses műtéteknél 4,6 cm volt. A transzfundált vér mennyisége 0,3 U/beteg volt. A szimultán operáltak esetében csak ún. kis szövődményeket észleltünk. A hospitalizáció 13,1 nap volt a szimultán, és 11,7 nap a kétüléses műtétek esetében. Az átlagos túlélés 37,3, illetve 47,9 hónap volt (p<0,005). A szimultán májreszekció alkalmas módszer a kis, de akár többszörös szinkron májáttétek eltávolítására. Úgy gondoljuk azonban, hogy a betegek szelekciójának kritériumai sem a szinkron, sem az elektív májműtétekre vonatkozóan nem kellően kidolgozottak.
A májsebészet története a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján
Short history of liver surgery in the Department of Surgery of University of Szeged
Introduction
The authors introduce the history of liver surgery in Szeged on the occasion of the 100th anniversary of the Surgery Department's establishment.
Material and methods
After the initiation of liver surgery in Szeged by Professor Karácsonyi 1982 we are treating not only patients with benign and malignant focal liver diseases but also others with surgery required because of complications of portal hypertension. Patients are presented in two periods.
Discussion
We operated on 46.5% of the patients with malignant and 53.5% of the patients with benign diseases between 1981 and 1991. The surgical spectrum extended to trisegmentectomy. There were 14% of minor and 9.9% of major complications, the mortality was 3.23% which meets international standards.
In the second period, 50.5% of the patients were operated on because of malignant and 46.5% of the patients suffered from benign focal diseases from 1992. Among the patients who had been operated on because of liver malignancy, there were 51% metastasis mostly of colorectal cancer, 22% were hepatocellular, 16% were cholangiocellular carcinoma and in 11% were other malignant tumors. In those patients who had been operated on because of benign focal liver diseases, there were 32% cysts, 25% echionococcus cysts, 26% haemangiomas, 8% adenomas, 7% FNH, and 2% because of others. The summarized mortality rate was 1.3%. There were peritoneo-venous shunt implantations in 126 cases because of therapy-refracter ascites. We performed oesophageal transection with a circular stapler after failed endoscopic haemostasis in 50 cases.
Conclusion
Chances of liver surgery have been basically widened because of the financial investment that is connected to the Department of Surgery's move to a new building. The liver unit in Szeged today can take care of patients in a full spectrum of liver surgery.
Absztrakt
Az előrehaladott rectumcarcinoma méretének, stádiumának csökkentése, a reszekabilitás arányának növelése céljából vezettük be az ún. hosszúidejű neoadjuváns radio-kemoterápiát. 2005. VI. 1. és 2008. VII. 31. között 67 előrehaladott rectum-adenocarcinomás (T2–4N1–2M0) beteg neoadjuváns és műtéti kezelését végeztük. A 44 férfi/23 nő átlagéletkora 61,3 év (46–84 év) volt. A neoadjuváns sugárkezelés 25 alkalommal összesen 45 Gy, valamint az első és az utolsó héten, 5–5 napon át 350 mg/m2/nap 5-FU és 20 mg/m2/nap leucovorin kemoterápia, az utóbbi időben kiegészítve célzottan a makroszkópos tumorra biztonsági zónával 3x1,8 Gy előrehozott boost besugárzással. Restaging vizsgálatokat követően átlagosan 8 héttel az onkológiai kezelés után végeztük a műtéteket. 38 (57%) elülső rectumreszekció történt kettős stapler technikával, 18 (27%) abdominoperinealis rectumexstirpációt, 7 Hartmann-műtétet, illetve 4 per anum excíziót végeztünk. A patológiai feldolgozás a preoperatív staginghez képest 6 esetben (11%) teljes (PT0N0) remissziót, 43%-ban parciális remissziót mutatott. A regressziós gradiens alapján TRG 1 11%, TRG 2 25%, TRG 3 32,2%, TRG 4 26,8%, TRG 5 5% volt. Reoperációt igénylő morbiditás 5,9% volt. Varratelégtelenség nem fordult elő. Az onkológiai és sebészi kezelésnek mortalitása nem volt. A hosszúidejű neoadjuváns onkológiai kezelés az esetek többségében a rectumdaganat stádiumát csökkenti, ezzel emeli a reszekabilitást és a jobb életminőséget jelentő reszekciós műtétek arányát.
