Absztrakt

Bevezetés: A gastrointestinalis metántermelődés élettani és kórélettani jelentősége nem világos. Célunk az exogén metán hatásainak vizsgálata volt a reoxigenizációt követő gyulladásos folyamat során, mesenterialis ischaemia-reperfusio (I/R) modellkísérletében. Anyag és módszer: Na-pentobarbitállal altatott beagle kutyák (n = 18) egyedeit álműtött és I/R csoportokba osztottuk. Az arteria mesenterica superiort 1 órán keresztül elzártuk, majd az ischaemiát 3 órás reperfusio követte. Az ischaemia vége előtt 5 perccel kezdtük az állatok lélegeztetését normoxiás levegővel vagy normoxiás, 2,5% metánt tartalmazó gázkeverékkel. Monitoroztuk a macrohaemodynamica és a vékonybél-mikrokeringés (pCO₂-gap) változásait, vékonybél-biopsziából szöveti szuperoxid- és nitrotirozin-szintet, valamint mieloperoxidáz enzimaktivitás-változást mértünk; a strukturális nyálkahártya-károsodást fénymikroszkópos szövettani vizsgálattal (HE-festés) jellemeztük. Eredmények: A normoxiás metáninhaláció javította a macrohaemodynamicai változásokat, szignifikánsan csökkentette a pCO₂-gap és a szövetkárosodás mértékét a reperfusiót követően. A vékonybél leukocyta-akkumulációt jelző mieloperoxidáz-aktivitása, a szuperoxid- és a nitrotirozin-szint csökkent. Konklúzió: Adataink a metán gyulladáscsökkentő hatását bizonyítják. Exogén normoxiás metán alkalmazásával a leukocyta-aktiváció modulálható, és az I/R által okozott oxidatív és nitrozatív stressz kóros következményei hatékonyan befolyásolhatók.

Absztrakt:

Bevezetés: A nem okkluzív mesenterialis ischaemia (NOMI) anatómiai okok nélkül alakul ki, korai diagnosztizálása nehéz, terápiája sem megoldott. Modellkísérleteinkben a komplement C5a gátlásán keresztül a komplementaktiváció szerepét vizsgáltuk a kórfolyamatban. Anyagok és módszerek: A NOMI rövid és hosszú távú hemodinamikai és gyulladásos következményeinek jellemzéséhez Sprague–Dawley patkányokban (n = 28) 60 perces parciális aortaokklúziót (PAO; hasi aorta, truncus coeliacustól proximálisan; arteria femoralis középnyomása: 30–40 Hgmm), míg vietnami törpesertésekben (n = 19) 60 perces pericardialis tamponádot (artériás középnyomás: 40–50 Hgmm) hoztunk létre. A PAO, valamint a tamponád 45. percében komplement C5a-gátló kezelést alkalmaztunk (acetil-peptid-A; 4 mg/kg iv.). Az állatokban monitoroztuk a makro- és mikrokeringést, mértük a leukocytainfiltrációt, a gyulladásos mediátorok (endothelin, HMGB-1) plazmaszintjét. Eredmények: Patkányokban a PAO megszüntetése után 24 órával a C5a gátlása csökkentette a szisztémás gyulladásos válasz részeként megemelkedett perctérfogatot (203,1 ± 5 vs. 269,6 ± 8,1 ml/‌min/‌kg) és arteria mesenterica superior (AMS) áramlását, fokozta az ileum mucosa mikrokeringését (833,5 ± 33,8 vs. 441,9 ± 22,4 μm/s). Az acetil-peptid-A sertésekben átmenetileg növelte az AMS áramlását és tartósan az ileummucosa-kapillárisáramlást (648,1 ± 45,4 vs. 329,8 ± 12,6 μm/s). A kezelt állatoknál alacsonyabb gyulladásos mediátorszintet és szöveti leukocytainfiltrációt mértünk mindkét NOMI-modellben. Következtetések: A komplementaktiváció jelentős szerepet játszik a NOMI alatt bekövetkező makro- és mikrokeringési zavar kialakulásában, a C5a gátlása a gyulladásos folyamat mérséklése mellett befolyásolja a NOMI hemodinamikai következményeit is.

Absztrakt

Bevezetés: A gyulladásos bélbetegségek következménye a citokinek közvetítésével kialakuló súlyos lokális szöveti károsodás. Kutatásunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk a trinitro-benzol-szulfonsavval (TNBS) kiváltott kísérletes colitis subacut fázisára jellemző gyulladásos válasz és a morfológiai elváltozások befolyásolhatóságát oralis foszfatidil-kolin (PC) és N-metil-D-aszpartát (NMDA) receptor-antagonista kinurénsav-terápia után. Módszerek: Kísérleteinket Sprague–Dawley-patkányok kontroll-, kezeletlen colitis (ic TNBS), 2%-os PC-vel dúsított táppal kezelt colitis (3 nap előkezelés + 3 nap TNBS indukció utáni kezelés) és a 6. napon kinurénsavval kezelt colitis csoportjain végeztük (n = 7). A gyulladás mértékét a colon-mieloperoxidáz- és a plazma-TNF-α-szintek mérésével jellemeztük. A szöveti károsodást hagyományos szövettani (haematoxylin-eosin) vizsgálattal, valamint in vivo konfokális laser scanning endomikroszkóppal (Optiscan Five1, Australia) vizsgáltuk. Meghatároztuk a microvascularis reakciót (FITC-dextrán-festés) és a nyálkahártya-struktúra változásait (akridin orange-festés) a colitis 6. napján. Eredmények: A kezeletlen colitises állatokban szignifikáns mieloperoxidáz- és TNF-α-emelkedést, valamint az epithelialis struktúra jelentős károsodását figyeltük meg. Mindkét kezelési mód jelentősen csökkentette a gyulladásos markerek szintjét, azonban az epithelialis struktúra megőrzésére csak a PC-előkezelés volt alkalmas: szignifikánsan csökkentette a kapillárisok és kripták károsodását, és növelte a kehelysejtek számát. A kinurénsav-kezelés nem befolyásolta a morfológiai elváltozásokat. Következtetés: Oralis PC-előkezeléssel a gyulladásos reakció csökkenthető a vastagbélben. A kehelysejtek számának növelése révén ez ígéretes lehetőség lehet a gyulladásos bélbetegségek kezelésére.

Absztrakt

Bevezetés: A sepsis és a septicus shock megoldatlan terápiájának egyik fő oka, hogy a komplex patológia megfigyelésére alkalmazott állatkísérletek és a klinikai valóság között jelentős az eltérés. Célunk olyan kísérletes modell kialakítása volt, ami megfelelően leképezi a humán intraabdominalis sepsis jól ismert klinikai lefolyását. Anyag és módszerek: Törpesertésekben 0,5 gr/kg autofaeces intraperitonealis injektálásával peritonitist indukáltunk (n = 9), majd a beavatkozást követő 16. órától elkezdtük a ketamin-propofollal altatott állatok invazív haemodynamicai monitorozását (PiCCO monitor, pulmonalis katéter). A megfigyeléseket további 8 órán keresztül folytattuk, artériás és vénás vérgázanalízis mellett regisztráltuk az extravascularis tüdővíz (EVLWI) változását. A sublingualis régió mikrokeringését orthogonalis polarizációs spektrális képalkotó módszerrel vizsgáltuk, a microperfusiót a vörösvértestek áramlási sebességével és a kapillárisok perfusiós arányával jellemeztük. Plazmamintákból big-endothelin (big-ET) és high-mobility group box protein-1 (HMGB1) szinteket határoztunk meg ELISA módszerrel. Az eredményeket álműtött kontrollcsoport (n = 6) párhuzamos adataihoz hasonlítottuk. Eredmények: A septicus csoportban az artériás középnyomás fokozatosan 70 Hgmm alá csökkent, miközben a perctérfogat szignifikánsan emelkedett. A hyperdynamiás makrokeringés ellenére az EVLWI, a big-ET és a HMGB1 plazmaszintek jelentős növekedését és a sublingualis microperfusio szignifikáns csökkenését detektáltuk a kontrollcsoport adataihoz képest. Következtetés: A törpesertésmodell jól tükrözi a humán sepsis kóros keringési és biokémiai jellegzetességeit, így alkalmas lehet új terápiás eljárások vizsgálatára.

Bevezetés: Súlyos rövidbél-szindrómában, a természetes adaptáció következtében, a megmaradt vékonybél annyira kitágul, hogy a béltartalmat nem képes továbbítani, ez stasishoz, bacterialis translocatióhoz, majd sepsishez vezethet. A passzázs javítására jelenleg alkalmazott műtétek közül a Bianchi-műtét igen bonyolult, a serial transverse enteroplasty (STEP) lényegesen egyszerűbb, de az izomrostok orientációját drámaian megváltoztatva afiziológiás állapotot teremt. Célunk egy új, egyszerű és kevéssé kockázatos bélhosszabbító műtéti technika kifejlesztése volt, amely nem változtatja meg jelentősen a bél mikroszkópos anatómiáját. Anyag és módszer: Az ötlet a bél spirális vonal mentén történő incisióján és kisebb kaliberen történő retubularisatióján alapul. A műtétet spiral intestinal lengthening and tailoringnek (SILT) neveztük el. Elsőként a műtét kivitelezhetőségét és az izomrostok orientációjára gyakorolt hatását vizsgáltuk bélszimulátoron és sertésbélen. Az intramuralis keringésváltozásokat in vivo mikroszkópia segítségével elemeztük, majd műtétet túlélő sertésmodellen (n = 6) teszteltük, csak ezek után került sor a klinikai alkalmazásra. Eredmények: A SILT könnyen kivitelezhetőnek bizonyult, az izomrostok orientációja nem változott lényegesen. A műtét nem okozott kritikus változást a bélfal keringésében, és amennyiben a lumen szűkítése nem haladta meg a 75%-ot, nem észleltünk sebészi komplikációt vagy krónikus szöveti ischaemiát sem. Az első klinikai alkalmazás is sikeres volt. Következtetés: A SILT-műtét nem változtatja meg a bél izomstruktúráját, biztonságos és ajánlható módszer a bélhosszabbításra.