Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: József Piffkó x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Bevezetés: A fej-nyak régióban felmerülő feladatok megoldása gyakran társszakmák szoros együttműködését igényli, ahogy az általunk bemutatott kihívást jelentő esetekben is. Betegek és módszer: Az első betegnél bal arcfélen recidíváló basocellularis carcinoma miatt radikális műtét, majd chimera I. típusú anterolateralis thigh (ALT) lebennyel rekonstrukció történt. A második beteg esetében jobb arcfelet érintő laphámcarcinoma miatt végeztünk radikális műtétet és chimera I. típusú thoracodorsalis lebennyel rekonstrukciót. Harmadik betegünknél veleszületett bal oldali hemifacialis microsomia miatt profunda arteria perforator (PAP) lebennyel történt helyreállító műtét. A negyedik betegnél sérülésből fakadó jobb oldali hemimandibula-hiány miatt computer-aided design and computer-aided manufacturing (CAD-CAM) technikával megtervezett rekonstrukciót végeztünk szabadfibula-átültetéssel. Eredmények: Valamennyi választott rekonstrukciós megoldás a problémák kezelésében hatékony és biztonságos lehetőségnek bizonyult. Következtetés: A bemutatott példákon keresztül a maxillofacialis és plasztikai sebészet közötti együttműködés fontosságára, a felhasznált lebenyekkel pedig a rekonstrukciós lehetőségek eszköztárának folyamatos bővülésére szeretnénk felhívni a figyelmet.

Restricted access
Authors: Tamás Vereb, Lilla Éva Augusztin, László Seres and József Piffkó

Absztrakt:

Bevezetés: Napjainkban egyre növekszik a sikeres szervátültetésen átesett páciensek száma. A transzplantációt követően alkalmazott immunszuppresszív terápiának, a korszerű peri- és posztoperatív ellátásnak köszönhetően a páciensek várható élettartama is jelentősen kitolódott. Ennek következtében a fogorvosi-szájsebészeti ellátás során gyakrabban találkozhatunk ilyen betegekkel, jelen ismereteink szerint azonban jelenleg nem áll rendelkezésre széles körben elterjedt, magyar nyelvű kezelési irányelv. Célkitűzés: A 10 000. magyar szervtranszplantáció apropóján munkacsoportunk célul tűzte ki, hogy az egyre növekvő számú beteget érintő, a fogorvosi-szájsebészeti ellátás során sokszor kihívást jelentő témakörben, a nemzetközi szakirodalmat áttekintve, jó gyakorlatokon és evidenciaalapú ellátási protokollokon nyugvó ajánlást ismertessünk a transzplantált betegek perioperatív fogorvosi-szájsebészeti ellátásáról. Anyag és módszer: A 2010. és 2019. év közötti, angol és magyar nyelvű szakirodalom áttekintését és összehasonlító elemzését végeztük el az említett témakörben. Eredmények: A nemzetközi irodalomban kevés és alacsony evidenciájú vizsgálat áll rendelkezésre. Ezeket áttekintve részletesen bemutatjuk a transzplantációt szükségessé tevő kórképek vonatkozó rizikófaktorait, a transzplantált betegek perioperatív, korai, illetve késői posztoperatív fogorvosi-szájsebészeti teendőit, és kitérünk a szervspecifikus megfontolásokra, valamint az alkalmazott gyógyszeres kezelés lehetséges szájüregi manifesztációira. Következtetés: Az élethosszig alkalmazott gyógyszeres kezelés, a mesterségesen gyengített immunológiai status fokozott figyelmet igényel az egészségügyi személyzettől a betegellátás során. A kezelőorvos és a fogorvos együttműködése nélkülözhetetlen a betegbiztonság fenntartása érdekében. A gyulladásos kórképek fokozott veszélyt jelenthetnek a páciensre, ezért a jó szájhigiéné fenntartása nélkülözhetetlen. A rendszeres fogorvosi kontroll, a korai felismerés és az adekvát terápia elengedhetetlen feltételei a hosszú távú szövődménymentes túlélésnek. Orv Heti. 2020; 161(36): 1506–1513.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A multifaktoriális, nem teljesen tisztázott patomechanizmusú, gyógyszer okozta állcsontelhalás kezelése napjainkban is nagy kihívást jelent a maxillofacialis sebészek és fogorvosok, valamint az onkológiai és oszteológiai gyógyszert felíró kezelőorvosok számára. Célkitűzés: Közleményünkben célul tűztük ki, hogy az aktuális szakirodalom áttekintését követően bemutassuk a változásokat a gyógyszer okozta állcsontelhalások patogenezisének, rizikótényezőinek, klinikai megjelenési formáinak, illetve a megelőzési és az új terápiás lehetőségeknek a tekintetében. Az elérhető nemzetközi ajánlások összehasonlításán, a nem sebészi és a sebészi, valamint a stádiumspecifikus kezelési módok evidenciaalapú bemutatásán túl a különböző orvosi-fogorvosi diszciplinákat érintő specifikumok bemutatására is törekszünk. Módszer: Az elmúlt 5 évben – az egyre növekvő számú betegségorientált adatbázisnak köszönhetően – a szakirodalomban megnőtt a szisztematikus szakirodalmi áttekintések (systematic reviews), ajánlások és metaanalízisek száma; ezek áttekintését és összehasonlító elemzését végeztük el a kitűzött célok vonatkozásában. Eredmények: Az American Association of Oral and Maxillofacial Surgeons munkacsoportjának legutóbbi ajánlása óta eltelt 4 évben is számos új gyógyszerhatástani csoport került a klinikusok látókörébe mint osteonecrosist indukáló potenciális ágens, így a betegség nómenklatúrája tovább cizellálódott, a betegcsoportok tovább specifikálódtak. A rizikóbetegek köre kiszélesedett, új betegpopulációknak (reumatológiai-oszteológiai betegek, immunszupprimáltak, transzplantáltak, új onkológiai ’target’ [célzott] terápiában részesülők) kell a súlyos mellékhatás kialakulásával számolniuk. Következtetés: Noha a betegcsoport kezelésében számos kérdés továbbra is nyitva áll, a korábbi empirikus kezelési formák helyett egyre erősebb evidenciákon alapuló, egyénspecifikus, stádiumadaptált terápiás megoldások körvonalazódnak. Orv Hetil. 2020; 161(6): 214–223.

Open access

A várható élettartam hosszabbodásával egyre gyakoribbak a különféle reumatológiai és onkológiai megbetegedések, amelyek csontszövődményeinek csökkentésére széles körben alkalmaznak különböző per os és intravénás antireszorptív hatású készítményeket (például biszfoszfonátok). Ezek a szerek jótékony hatásuk mellett súlyos szövődményeket is okozhatnak, ilyen például a ma még nem teljesen tisztázott patomechanizmusú állcsontnecrosis. A szerzők célja egy átfogó szakmai tájékoztatás nyújtása a gyógyszer indukálta állcsontnecrosis lehetséges megelőzéséről és terápiájáról. A szakirodalmi áttekintés alapján készült dolgozat azokat a szűrőmódszereket ismerteti (előnyeikkel és limitációikkal együtt), amelyek segítségünkre lehetnek a gyógyszer indukálta állcsontnecrosis korai detektálásában. A szerzők a legújabb sebészi és adjuváns terápiás irányvonalakat is ismertetik. Megállapítják, hogy a patomechanizmus ismeretének hiányában jelenleg még hatékony terápiás modalitás nem áll rendelkezésre, és hangsúlyozzák mind a prevenció, mind a terápia során az interdiszciplináris együttműködés szükségességét és annak fontosságát. Jelenleg ez tűnik a gyógyszer indukálta állcsontnecrosis elleni leghatékonyabb eszköznek. Or. Hetil., 2014, 155(49), 1960–1966.

Restricted access

Absztrakt:

A feltételezhetően 2019 végén Kínából indult és világjárvánnyá vált koronavírus-betegség (COVID–19) az egészségügyi ellátórendszer minden szegmensét érinti világszerte, így hazánkban is. Mivel az egészségügyi személyzet számos egészségügyi ellátás során kapcsolatba kerülhet vírusfertőzöttekkel is, járvány idején elengedhetetlenül szükséges, hogy a különböző területen dolgozó hazai szakemberek is naprakész információt kapjanak a vírusról és a fertőzésnek a betegellátást befolyásoló aspektusairól, a javasolt intézkedésekről. A jelen közlemény egy irodalmi összefoglaló, melyben a szerzők a jelenleg elérhető, idevágó hivatkozásokat dolgozták fel, szem előtt tartva a klinikumi ellátás járványügyi vonatkozásait. A feldolgozott publikációk alapján kijelenthető, hogy az elsődlegesen a fej-nyak régiót érintő beavatkozások során, kiemelten a forgó eszköz használatát is igénylő intervenciók esetét, elengedhetetlenül szükséges a beavatkozáskor a helyiségben tartózkodó összes munkatárs teljes védelme, egyszer használatos teljes öltözékkel, szemüveggel és speciális maszkokkal. Ezen felszerelések cseréje és a rendelő tisztítása minden beavatkozás után meg kell, hogy történjen, és erre a teljes ellátóteamet oktatással előre fel kell készíteni. Annak érdekében, hogy megelőzhetők legyenek a kezelések alatti keresztfertőzések és a szakemberek fertőzései, elengedhetetlen a munkaegészségügyi és infekciókontroll-intézkedések szigorú betartása. Orv Hetil. 2020; 161(17): 660–666.

Open access
Authors: Balázs Károly Barna, Gabriella Eördegh, Gyula Iván, József Piffkó, Pálma Silló and Márk Antal

Absztrakt:

Jelen összefoglaló mű célja, hogy útmutatót adjon az epidermolysis bullosa mindennapi ellátásában, a betegek orális egészségének és ezen keresztül életminőségük színvonalának emelésében, valamint támogassa a magyar általános orvosok, bőrgyógyászok és a fogorvosok közötti kooperációt. A nemzetközi irodalom alapján segítséget szeretnénk nyújtani abban, hogy a beteget gondozó bőrgyógyász vagy a háziorvos mikor vonjon be szájüreggel foglalkozó szakembert, illetve a fogorvosnak, hogy milyen fő prevenciós vagy azon túlmutató teendői vannak. A fogorvosi kezelés különböző aspektusain keresztül bemutatjuk, hogy egy fogorvos milyen módon láthatja el a pácienseket további sebek vagy fájdalom okozása nélkül, valamint milyen beavatkozásokat és hogyan tud számukra megvalósítani. Orv Hetil. 2017; 158(40): 1577–1583.

Open access