Search Results

You are looking at 1 - 10 of 49 items for

  • Author or Editor: József Sándor x
  • All content x
Clear All Modify Search
Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A depresszió korunk egyik legelterjedtebb megbetegedése, jelenleg több mint 300 millió embert érint világszerte. A depresszió kialakulásában és lefolyásában több szociodemográfiai kockázati tényező van hatással. Célkitűzés: A klinikailag diagnosztizált unipoláris major depresszió kezelésében és remissziójában szerepet játszó szociodemográfiai tényezők vizsgálata. Módszer: Az adatgyűjtés 2016-ban történt, a marosvásárhelyi 1. Sz. Pszichiátriai Klinikán, a résztvevők az év folyamán, jelentősebb komorbid fizikai vagy más pszichiátriai zavar nélkül regisztrált páciensek voltak. A szociodemográfiai tényezők vizsgálatára önkitöltős saját kérdőívet alkalmaztunk, amely nem, életkor, lakókörnyezet, iskolai végzettség, családi állapot, foglalkoztatottság és munka nélkül eltöltött időszak változóit mérte fel. Az unipoláris major depresszió diagnózis megállapításában a DSM-5, a súlyosság értékelésében és állapotkövetésre a Hamilton Depresszió Skála 17 tételes magyar változatát alkalmaztuk. A minta életkor szerinti eloszlása 18–65 év közötti felnőtt, 44 férfi (28,9%) és 108 nő (71,1%); 66 fekvő- és 86 járóbeteg. A páciensek 12 héten keresztül gyógyszeres kezelést kaptak, és HAM-D-17-tesztelésen vettek részt beutaláskor, nyolc és 12 hét után. Eredmények: A terápia hatására a depresszióskálán elért pontszámok jelentősen csökkentek a nyolc hét, valamint a 12 hét kezelés után. A nem, az életkor és a lakókörnyezet nem befolyásolta a kezelést, de a felsőfokú végzettséggel rendelkező betegeknél a kezelés végén a depressziós tünetek kisebb mértékben voltak kimutathatóak. A házas betegek depressziópontszámai kisebbek voltak, mint a nem házas betegeké, az alkalmazottaké pedig kisebbek, mint a tartósan munka nélkülieké. Következtetés: Az unipoláris major depresszió SSRI-kezelésének eredményességét a családi állapot és foglalkoztatottság a remisszió prediktoraiként jelentősen befolyásolták, így ezekben az esetekben a pszichoterápiás beavatkozás szükségessége javasolt. Orv Hetil. 2017; 158(43): 1715–1722.

Open access

The conodont fauna published by Bóna (1976) from the Triassic of Villány Hills has been revised. It contains an association of Gondolella bifurcata, G. bulgarica and G. hanbulogi, the same as from coeval basinal deposits of the adjacent Mecsek Hills (Kovács and Rálisch-Felgenhauer, this volume), thus the Upper Pelsonian age assignment by Bóna (1976) is confirmed.

Restricted access

A hajtatás során a túlzott műtrágya-használat problémákat okozhat. Célul tűz-tük ki az Amalgerol talaj- és növénykondicionáló preparátum hatásának feltárását nagy sótartalmú talajon paprikahajtatásban. A preparátumot in vivo (termesztési), valamint in vitro (laboratóriumi) körülmények között vizsgáltuk három éven keresz-tül (2011–2013). Laboratóriumi körülmények között a talaj kémhatását, továbbá, a tápanyag, humusz-, kalcium-karbonát-, só-, valamint nátriumtartalmát vizsgáltuk. Termesztési körülmények között a növényekre gyakorolt hatást értékeltük mono-kultúrában. A kisparcellás kísérlethez két kezelést (kezelt, ill. kezeletlen kontroll) állítottunk be.

A preparátumos kezelések hatására szignifikánsan növekedett a talaj foszfortar-talma, azonban a készítmény nem növelte a talaj kálium-, magnézium-, kén- és kalciumtartalmát. A termék használata feltételezhetően növeli a talaj mikroelem valamint humusztartalmát. Feltételezéseink szerint a preparátum pozitív hatást gya-korol a talaj mikroflórájára, ennek köszönhetően pedig kedvező folyamatok (pl. foszfor feltáródás, humusztartalom növekedés) alakulnak ki a talajban. Úgy véljük, hogy szervestrágyázással kombinálva a preparátum hatékonysága növelhető. A készítmény kedvezően befolyásolta a termések mennyiségét és minőségét, külö-nösen az értékesíthető termések tömegét növelte jelentősen. A preparátum a termé-sek darabosságára is kedvező hatású volt azáltal, hogy növekedett a minőségi extra valamint az I. osztályú termések átlagtömege. A preparátumos kezelések hatására javult a növényi kondíció és az általános ellenálló képesség.

Feltevésünk szerint a termék szinergista módon indukálja a gyökér-gomba ún. arbuszkuláris mikorrhiza (AMF) gomba kapcsolatokat. A mikorrhizáció eredmé-nyeként pedig a növény nagyobb tápanyag- és vízfelvétele képes, ezáltal növekszik a növények termésprodukciója, valamint javul a stressztűrő-képessége. Tapasztala-taink alapján úgy látjuk, hogy a preparátum hatékonyan használható a mezőgazda-sági termelésben.

Köszönettel tartozunk a Cheminova FMC magyarországi vállalatának, amely kísér-letünk lefolytatásához anyagi támogatást és szaktanácsadást nyújtott.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Veronika Gödri, Tamás Haidegger, György Saftics, József Sándor, and György Wéber

Absztrakt

A minimálisan invazív sebészet a nyitott műtéti eljárások népszerű alternatívája. A laparoscopos műtétek nagy gyakorlatot igényelnek, a műtétek sikeres végrehajtásához alapos elméleti és gyakorlati felkészülés szükséges. A laparoscopos készségek fejlesztésének egyik lehetősége a pelvitréneren vagy szimulátoron való gyakorlás. Az Apollo pelvitrénert a Semmelweis Egyetem Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Intézetében a hallgatók oktatására használják. A trénert, a rajta végzett feladatok valószerűségét, időkorlátait mérésekkel validálni kell. A mérési eredmények statisztikai módszerekkel történő kiértékelése lehetőséget ad a sebészi képességek számszerű mérésére, illetve a pelvitréner validálására is. Adatgyűjtéshez a pelvitrénerben történő gumigyűrű-áthelyezést használtuk, a kiértékelés során az átlagos feladatvégzési időt, a hibák számát figyeltük. A feladat végrehajtására adott maximális idő graduális szinten 240 s, posztgraduális szinten pedig 100 s volt. A méréseket a laparoscopiában való jártasság függvényében négy csoportban végeztük el: amatőrök, orvostanhallgatók, rezidensek és tapasztalt sebészek csoportjaiban. Az amatőrök (50 fő) feladatvégzési átlagideje 365,7 ± 130 s (átlag ± szórás) volt, 2,57 átlagos hibával. A 326 orvostanhallgató átlagideje 159,3 ± 61,1 s; 1,21 átlaghibával, a 15 rezidens esetén 257,9 ± 75,7 s; 1,13-as hibaponttal, míg a sebészek (4 fő) átlagideje 117,2 ± 29,1 s volt. Az összehasonlító statisztikai tesztek az orvostanhallgatók és a sebészek eredményeinek kivételével szignifikáns különbségeket igazoltak a csoportok között. Terveink között további mérések elvégzése szerepel, több tapasztalt sebész bevonásával.

Restricted access
Cereal Research Communications
Authors: Borbála Hoffmann, Sándor Hoffmann, József Kruppa, and Dezső Szalay
Restricted access
Restricted access