Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: József Szalma x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

Az alsó bölcsességfogak coronectomiája a bölcsességfog részleges eltávolításával hivatott az esetleges nervus alveolaris inferior sérüléseit kiküszöbölni. Az eljárásnak van néhány sarkalatos pontja, úgymint a fog pulpalis, periapicalis preoperatív állapota, a koronai sectio és koronaeltávolítás, illetve a sebzárás mikéntje, valamint a páciens posztoperatív követése és az esetlegesen felmerülő szövődmények ismerete és kezelése. Szakirodalmi adatok szerint a coronectomia kevesebb szövődménnyel bír, mint a hagyományos, teljes fogeltávolítások, és a nervus alveolaris inferior sérülések szempontjából a coronectomia egyértelműen és kifejezetten a biztonságosabb eljárás. A szerzők célja volt a szakirodalmat áttekintve, az eljárás indikációiról és kontraindikációiról, korrekt kivitelezéséről és az esetleges sikertelenségének okairól, gyakoriságairól átfogó képet adni, előmozdítva az eljárás hazai népszerűsítését. Orv Hetil. 2017; 158(45): 1787–1793.

Restricted access

Absztrakt

Napjainkban egyre gyakrabban találkozunk biszfoszfonátok, illetve egyéb, nem biszfoszfonát típusú antireszorptív, illetve angiogenezis-gátló gyógyszerek által indukált állcsont-osteonecrosissal. E betegkör kezelése komoly szakmai kihívást jelent a fogorvosok, dentoalveolaris és maxillofacialis sebészek számára. Kiemelkedően fontos a megelőzés, aminek alapja a gyógyszereket elrendelő szakorvosok felkészültsége, általuk a betegek fogorvosi vizsgálatra irányítása, a kezelést megelőzően fogászati gócszanálás kérése, orális higiénére nevelés, edukáció, majd a szoros fogorvosi ellenőrzés, illetve a már kialakult állcsont-osteonecrosis esetén a beteg maxillofacialis szakrendelésre irányítása. A szerzők egy sunitinib és zoledronsav kombinált terápiában részesülő állcsont-osteonecrosisban szenvedő nőbeteg konzervatív, később sebészi kezelésének nehézségeit mutatják be. A hat és tizenkét hónapos kontrollon a beteg panasz- és tünetmentesnek mutatkozott, az operált terület gyógyult. A hosszú távú sikeresség megállapításához a beteg további követésére lesz szükség. Orv. Hetil., 2015, 156(46), 1865–1870.

Restricted access
Authors: Bálint Tordai, Nóra Stáczer, László Vajta and József Szalma

Absztrakt

A nyálkövesség az egyik leggyakoribb meszesedés a fej-nyaki régióban. Tünetekkel járó gyakorisága 0,45% körüli a populációban, míg a tünetmentes esetek gyakorisága az 1%-ot is meghaladhatja. A maxillofacialis terület nagyobb kiterjedéseit ábrázoló képalkotó eljárások (például: panorámaröntgen, komputertomográfia) a kövesség diagnosztizálását hatékonyan segítik. A nyálkövek mérete általában 1 cm alatti, míg 15 mm legnagyobb átmérő felett óriáskövekről beszélhetünk, amelyek leggyakoribb előfordulási helye a submandibularis mirigy vagy annak kivezető csöve. A szerzők célja volt két óriásnyálköves eset bemutatása (27 és 34 mm), ahol az egyik esetben a kő fejlődésének hét évvel korábbi szakaszát is sikerül prezentálniuk. További céljuk volt betekintést nyújtani a nyálkövesség diagnosztikájába és hatékony terápiájába, tárgyalva az esetleges differenciáldiagnosztikai eshetőségeket. Orv. Hetil., 2016, 157(49), 1967–1972.

Restricted access
Authors: Zsuzsanna Gurdán, Gábor Gelencsér, Zsuzsanna Lengyel and József Szalma

Absztrakt:

A Gorlin–Goltz-szindróma autoszomális dominánsan öröklődő kórkép. Vezető tünetei az állcsontok keratocystái, a multiplex basaliomák, csontvázfejlődési rendellenességek, intracranialis calcificatio és tenyéri, talpi dyskeratosis. A szindróma egyik leggyakoribb és sokszor először észrevehető tünete az állcsonti keratocysta. A szerzők munkájukban egy fogszabályozó osztályon diagnosztizált és kezelt gyermek esetét mutatják be. A betegség ritka előfordulása ellenére fontos a korai, fiatalkorban történő felismerés. A betegek rendszeres gondozásával megelőzhetők az akár életet veszélyeztető elváltozások és a radikális műtéttel járó kezelések. Orv Hetil. 2020; 161(2): 67–74.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Retrospektív keresztmetszeti vizsgálatunk célja az occlusiós megtámasztás és az alsó bölcsességfog szerepének vizsgálata volt az angulus- és condylustöréseknél. Módszer és eredmények: Egyoldali, izolált angulus- vagy condylustörött betegeket vizsgáltunk. Az adatgyűjtés betegkartonok és panoráma-röntgenfelvételek segítségével történt. Vizsgálatunkban az elsődleges prediktor változó az occlusiós megtámasztás minősége, a másodlagos prediktor a bölcsességfog jelenléte vagy hiánya volt. A kimeneti változó a törés típusa, illetve az egyéb prediktorok a demográfiai adatok voltak. A prediktorok és a kimeneti változók közti összefüggéseket khi-négyzet-teszttel és logisztikus regressziós analízissel vizsgáltuk. Az angulustörött csoportot 43 (átlagéletkor: 29,9 ± 12,8 év; 98,4% férfi), míg a condylustörött csoportot 37 beteg (átlagéletkor: 46,8 ± 20,2 év; 62,2% férfi) alkotta. Angulustörés esetén 81,4%-ban, míg condylustörés esetén 51,3%-ban láttunk kétoldali occlusiós megtámasztást (p<0,001). Kétoldali occlusiós megtámasztás esetén az angulustörés esélyhányadosa 4,2 volt (p<0,006). Az angulustörések 86%-ában, a condylustörések 43,2%-ában volt jelen bölcsességfog a törés oldalán (p<0,001). Azonos oldali bölcsességfog jelenléte esetén az angulustörés esélye a 8,1-szeresére emelkedett (p<0,001). Amennyiben kétoldali occlusiós megtámasztás és törésoldali bölcsességfog is jelen volt, az angulustörés esélye a 15,9-szeresére nőtt (p<0,001). Következtetés: Az occlusiós megtámasztás és a bölcsességfog együttes és külön-külön való jelenléte is egyértelműen fokozta az angulustörés, és csökkentette a condylustörés rizikóját, míg hiányuk a condylustörés rizikóját fokozta, és az angulustörés esélyét csökkentette. Orv Hetil. 2020; 161(28): 1166–1174.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: A Magyar Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Társaság és a Magyar Fogorvosok Implantológiai Társasága által 2015-ben elfogadásra került „A gyógyszer indukálta vérzékeny betegek fogorvosi ellátása” szakmai ajánlás. Célkitűzés: A szerzők célja volt az ajánlásban leírt lokális vérzéscsillapítási módszerek hatékonyságának, megbízhatóságának ellenőrzése. Módszer: Az orális antithromboticus kezelésben részesülő betegeiknél vizsgálták a fogorvosi, szájsebészeti ellátásukat követő utóvérzések előfordulását, retrospektív módon. Eredmények: 263, vérzéssel járó beavatkozás történt (186 betegnél), amelyből 138 K-vitamin-antagonista, 97 thrombocytaaggregáció-gátló és 6, úgynevezett új típusú orális antikoaguláns kezelésben részesülő betegeknél. Összesen 6 (2,3%) esetben tapasztaltak utóvérzést az egyórás kontrollnál, míg ügyeletbe 1 beteg jött vissza utóvérzés miatt (0,5%). Ezzel szemben 86-an jelentkeztek ügyeletükön, akiknél az ajánlást nem vették figyelembe, közülük K-vitamin-antagonista gyógyszert szedett 3 beteg, alacsony molekulasúlyú heparinkezelésben részesült 24 beteg, thrombocytaaggregáció-gátló szert szedett 30 beteg és új típusú orális antikoaguláns kezelésben részesült 1 beteg. Következtetések: A hazai szakmai ajánlás az ambuláns gyakorlatban biztonságosan alkalmazható az antithromboticus terápiában részesülő páciensek vérzéssel járó fogorvosi/szájsebészeti beavatkozásakor, habár a körzetes fogorvos ellátók sok esetben nincsenek ilyen jellegű ellátásra felkészülve. Orv. Hetil., 2016, 157(43), 1722–1728.

Open access