Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for

  • Author or Editor: József Vitrai x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A szerzők azokat a hazai és nemzetközi kutatásokat tekintik át, amelyek az elmúlt 15 évben készültek, és a halandóságot, valamint az egészséget meghatározó társadalmi-gazdasági tényezők földrajzi megoszlása közötti kapcsolatot elemzik. Az 1990 óta megjelent hazai elemzések számos, a halandóságot befolyásoló területi társadalmi-gazdasági tényezőt azonosítottak, mint a település nagysága, a népsűrűség, a foglalkoztatottság, a jövedelem, az iskolázottság vagy az etnikai összetétel. Ezek az egyszerűbb statisztikai módszereket alkalmazó leíró vizsgálatok általában időben és térben aggregált adatokra épültek. A jelentősebb külföldi kutatásokban a területi mutatók mellé egyéni szintű adatokat is bevontak az elemzésekbe, és gyakran többszintű modellezést használtak. Az összetett elemzések esetenként ellentmondó eredményeit látva a kutatók olyan átfogó egészségkoncepciót hiányoltak, amely külön tudja választani az egészséget befolyásoló tényezők egyéni és populációs szintű hatásait. A legújabb egészségmodellekhez illeszkedő többszintű, szomszédsági információt is hasznosító statisztikai eljárások alkalmazása elvezethet az egészségegyenlőtlenségek okainak és szerepének pontosabb feltárásához.

Restricted access

Az egészségkárosodás társadalmi költségei a munkaképes korú lakosság körében 2019-ben Magyarországon

The social cost of ill health among the working-age population in 2019 in Hungary

Orvosi Hetilap
Authors:
Tamás Joó
,
Petra Fadgyas-Freyler
,
József Vitrai
, and
Zsófia Kollányi

Bevezetés: Hazánkban a várható egészséges életévek száma alacsonyabb, mint a nyugdíjkorhatár, vagyis a 30 és 64 éves kor közötti magyar lakosság megromlott egészségi állapota jelentős termeléskiesést okoz. A gazdasági szempontokon túl a munkaképes korú korosztály romlott egészségi állapotát más társadalmi szereplő nézőpontjából is lehet vizsgálni, a közvetett költségeket az emberitőke-megközelítésnek megfelelően kalkulálva. Célkitűzés: Becslésünk célja az volt, hogy megvilágítsuk, mekkora veszteségeket okoz Magyarország számára évről évre az, hogy lakosai jelentősen rövidebb és betegebb életre számíthatnak, mint más országok hasonló helyzetű lakosai. Módszer: Az elemzés első részében a 30–64 éves korosztályra vonatkozóan 2019-re összesítettük a megromlott egészség és a betegségek okozta korlátozottság miatt elvesztett, egészségben eltöltött időt. A vizsgált korosztályra vonatkozó magyar értékeket a visegrádi országok, Ausztria és az Európai Unió megfelelő értékeivel vetettük össze. Az elemzés második részében a betegségben töltött időhöz kapcsolódó társadalmi költségeket mutattuk be, melyek között megkülönböztettünk közvetlen, pénzmozgással járó költségeket, valamint közvetett, az elmaradt bevételekben vagy termelésben megtestesülő költségeket. Eredmények: Az eredmények alapján megállapítható, hogy 2019-ben Magyarországon a munkanapok egyhetedében az egészségproblémák miatt csökkent a termelékenység és a teljesített munkaidő. Átlagosan 51 naptári nap, ennek megfelelően 35 munkanap elveszett egészséges idő jutott minden 30–64 éves munkaképes magyarra. A közvetlen költségek, vagyis az Egészségbiztosítási Alap természetbeni kiadásainak, valamint a betegek és az önkéntes (magán)biztosítás által finanszírozott kiadásainak összege 1446 milliárd Ft-ot tett ki. A közvetett költségek, amelyek a korai halálozásnak és a betegségeknek betudható munkaévveszteség következtében fellépő kiadásokat jelentik, további 2279 milliárd Ft terhet jelentettek. Következtetés: A 30–64 évesek közvetlen és közvetett kiadásainak összege 2019-ben 3425 milliárd Ft-ot tett ki, a GDP 7,21%-át. Jól ismert, hogy a fejlett országokban, így Magyarországon is azok a nem fertőző, krónikus betegségek okozzák a legnagyobb egészségveszteséget, amelyek egészséges életmóddal megelőzhetők. Az ország versenyképességének javításához emiatt elengedhetetlen az egészséges életmód előmozdítása és az azt elősegítő fizikai és szociális környezet kialakítása. Orv Hetil. 2024; 165(3): 110–120.

Open access

Kiégésszindróma a magyar szülésznők körében 2014-ben és 2022-ben

Burnout syndrome among Hungarian midwives in 2014 and 2022

Orvosi Hetilap
Authors:
Ibolya Lipienné Krémer
,
Mihály Dió
,
József Vitrai
, and
Zsuzsanna Soósné Kiss

Bevezetés: A kiégés jelenségének legtöbbször vizsgált területe az egészségügy, tekintettel arra, hogy az egészségügyi dolgozók lelki egészsége jelentős mértékben befolyással van az általuk gondozott/ápolt személyek lelki egészségére. Célkitűzés: Tanulmányunk célja volt, hogy a 2014-ben és a 2022-ben végzett adatfelvételek alapján megvizsgáljuk, történt-e változás a szülésznők kiégését jellemző dimenziókban, illetve hogyan alakultak a kiégés, valamint az azt befolyásoló egyéni tényezők és munkakörülmények közötti összefüggések. Módszer: Az anonim, önkéntes alapú, kérdőíves felmérésre kizárólag szülészeti osztályokon dolgozó szülésznők körében került sor a kiégést jelző Maslach Burnout Inventory kérdőívvel, illetve a válaszolók demográfiai jellemzőire és munkakörülményeire vonatkozó kérdések felhasználásával. A kiégés és a válaszadók jellemzői közötti összefüggések feltárására többváltozós ordinális logisztikai regressziót alkalmaztunk, az összefüggéseket esélyhányadosokkal jellemeztük. Eredmények: A kiégést jellemző dimenziók közül 2022-ben a deperszonalizációban nem tapasztaltunk változást, de az érzelmi kimerülésben és a személyes hatékonyságcsökkenésben egyaránt szignifikánsan gyakoribb volt a súlyosabb szintű kiégés, mint 2014-ben. 2014-ben 224, 2022-ben 152 szülésznő válaszait értékeltük. A befolyásoló tényezőket vizsgálva a kiégés súlyosabb szintje szignifikánsan összefüggött 2014-ben a rosszabb vélt egészséggel, a társnélküliséggel, a dohányzással, az egészségügyben eltöltött rövidebb idővel, a nagyobb lélekszámú városi munkahellyel, a túlterheltség és az elégedetlenség érzésével. Ettől eltérően 2022-ben a fiatalabb életkorral, a dohányzással, az egészségügyben eltöltött rövidebb idővel, a túlterheltség, az elégedetlenség és a meg nem becsültség érzésével függött össze a kiégés súlyosabb szintje. A tényezők együttes hatását vizsgálva, az egészségfejlesztési előadás meghallgatására való hajlandóság és a mellékállásban dolgozás is szignifikáns hatást mutatott a kiégésre 2022-ben. Megbeszélés: A szerzők megtárgyalják a szülésznők kiégésében bekövetkezett változásnak, valamint a kimutatott összefüggéseknek a lehetséges okait. Következtetés: A szülésznők körében Magyarországon elsőként végzett kiégésvizsgálat eredményei rámutatnak arra, hogy a családbarát szülészet működtetéséhez nélkülözhetetlen a szülésznők munkakörülményeinek javítása. A fentieken túl a kiégés megelőzéséhez a képzésben és a továbbképzésben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a vizsgálatban talált kockázati tényezők prevenciójára. Orv Hetil. 2023; 164(40): 1592–1599.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Katalin Tóth Csabáné Vraukó
,
József Vitrai
,
Gyula Mucsi
, and
Imre Rurik

Bevezetés: A járványügyi surveillance megvalósulásának alappillérét képezi az alapellátásban dolgozó családorvosok fertőzőbeteg-bejelentési kötelezettsége. Célkitűzés: A szerzők annak a kérdésnek a vizsgálatát tűzték ki célul, milyen okai lehetnek annak, hogy a háziorvosok egy része számos infekciós kórképet nem jelent be a népegészségügyi szervek számára, illetve milyen a háziorvosok motivációja, attitűdje a fertőzőbeteg-jelentési rendszert illetően. Módszer: A vizsgálati kérdések megválaszolásához önkitöltős kérdőíves módszert alkalmaztak. A vizsgálati mintába vont 288 családorvos közül 116 fő küldött vissza értékelhető kérdőívet. Az adatok feldolgozását deskriptív statisztikai módszerrel végezték el, különböző gyakoriságokat és arányokat megállapítva. Eredmények: A vizsgált időszakban a bejelentett fertőző megbetegedések közel 50%-át a háziorvosok jelentették be. Az aluljelentések legfőbb oka a háziorvosok ismerethiánya a bejelentési rendszer szabályaival kapcsolatban. Az orvosok többsége úgy gondolja, hogy a papíralapú jelentési rendszer helyett hatékonyabb lenne az elektronikus alapú rendszer. Következtetések: A hazai háziorvosok jelentési fegyelmének javítására a szerzők az oktatást tartják a legfontosabbnak. Orv. Hetil., 2014, 155(31), 1228–1235.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Márta Bakacs
,
József Vitrai
,
Zoltán Várhalmi
,
Csilla Kaposvári
,
Dóra Hermann
,
Sándor Kabos
, and
András Löv

Az informált döntéshozatal nemzetközileg egyre elfogadottabb eszköze az egészség-hatáselemzés. A szerzők olyan statisztikai modellek kidolgozásában vettek részt, amelyek segítséget nyújtanak az egészségügyi szektoron belüli és kívüli döntések egészségre kifejtett hatásainak becsléséhez. Logisztikus regresszióval vizsgálták a mortalitást befolyásoló egyéni tényezők közül a nem, az életkor, az iskolázottság és a gazdasági aktivitás halandóságot befolyásoló szerepét az összhalandóságra, a keringési rendszer betegségei és a rosszindulatú daganatok miatti halandóságra. Az eredmények igazolták, hogy az életkorral emelkedő halandóságra a nem, az iskolázottság és a gazdasági aktivitás egyidejűleg úgy hatott, hogy egymás hatását is módosították, közöttük többszörös interakciók voltak. A halandóságot több tényező összetett hatásrendszere befolyásolja, ezért ennek vizsgálatára csakis többváltozós statisztikai módszerek alkalmasak. A közleményben bemutatott modellek kiindulópontjai lehetnek azoknak a kutatásoknak, amelyek az egyéni tényezők mellett térségi társadalmi-gazdasági tényezőket is bevonhatnak az egészség-hatáselemzésekbe.

Restricted access

A dohányzás és az e-cigaretta-használat epidemiológiája a felnőtt magyar népesség körében 2018-ban

The epidemiology of smoking and e-cigarette use in the Hungarian adult population in 2018

Orvosi Hetilap
Authors:
Zoltán Brys
,
Gergely Tóth
,
Róbert Urbán
,
József Vitrai
,
Gábor Magyar
,
Márta Bakacs
,
Zombor Berezvai
,
Csaba Ambrus
, and
Melinda Pénzes

Összefoglaló. Bevezetés: Nagyszámú kutatás igazolta, hogy a dohányzás növeli a legjelentősebb krónikus betegségek kockázatát. Habár 2009 óta csökkenő tendenciát mutat Magyarországon a hagyományos dohányzók aránya, az e-cigarettát kipróbálóké az utóbbi években folyamatosan növekszik. Célkitűzés: A 2018-ban a felnőtt lakosság körében végzett Népegészségügyi Felmérés dohányzásra és e-cigaretta-használatra vonatkozó eredményeinek bemutatása az előző vizsgálatok tükrében. Módszer: A kérdőíves felmérésben 1586 fő került személyesen lekérdezésre. Az iteratív súlyozás a többlépcsős mintavételi designhatást és a 2016-os mikrocenzus adatait vette figyelembe. Eredmények: 2018-ban a dohányzók aránya a magyar felnőtt lakosság körében 28,7% (95% MT: 26,3–31,1%), az e-cigarettát használók aránya pedig 1,7% (95% MT: 1,1–2,5%) volt. Az iskolai végzettség a 65 év alattiak esetében a dohányzást befolyásoló tényező volt (EH: 3,32; 95% MT: 2,53–4,34), de a 65 éves és annál idősebb korcsoportban már nem (EH: 1,11; 95% MT: 0,59–2,09). Az e-cigarettát kipróbálók és használók között a leginkább említett (54,3% 95% MT: 44,0–64,5%) motivációs tényezőcsoport a dohányzásról való leszokással, az ártalomcsökkentéssel és a visszaesés megelőzésével volt kapcsolatos. A 65 éves és idősebb korcsoportban a dohányzók aránya 2015-höz képest emelkedett. 2018-ban az alapfokú iskolai végzettségűek körében volt a legmagasabb a dohányzók aránya, míg 2014-ben az érettségivel nem rendelkező középfokú végzettségűek körében. Következtetés: Bár összességében csökkent, az alacsony iskolai végzettségűek és az idősek körében emelkedett a dohányzók aránya Magyarországon. Az e-cigarettát kipróbálók és használók száma növekvő tendenciát mutat hazánkban. Eredményeink az alacsony iskolai végzettségűekre kiemelten fókuszáló, megelőző és leszokást támogató népegészségügyi alprogramokat is tartalmazó komplex beavatkozást sürgetnek. Orv Hetil. 2022; 163(1): 31–38.

Summary. Introduction: The body of evidence suggests that smoking increases the risk of the most prevalent chronic diseases. Although the proportion of traditional smokers in Hungary has been on a declining trend since 2009, the proportion of those who tried e-cigarette has been steadily increasing in recent years. Objective: To present – in the light of previous studies – the results of the Public Health Survey among adults in 2018 on smoking and e-cigarette use. Method: 1586 persons were personally interviewed in a survey. The iterative weighting algorithm considered both the design effect of multistaged sampling and the 2016 Hungarian microcensus. Results: In 2018, the proportion of smokers in the Hungarian adult population was 28.7% (95% CI 26.3–31.1%), and the proportion of e-cigarette users was 1.7% (95% CI 1.1–2.5%). Educational level was a predictor of smoking among respondents younger than 65 years old (OR 3.32; 95% CI 2.53–4.34), but not for those aged 65 years or older (OR 1.11; 95% CI 0.59–2.09). Among e-cigarette ever or current users, the most commonly mentioned (54.3% 95% CI 44.0–64.5%) motivational factor-group to try or use e-cigarettes included motivations to quit smoking, to reduce harm, and to avoid relapsing. In the population aged 65 years old or older, the proportion of smokers increased compared to 2015. The proportion of smokers was the highest among those with primary education in 2018, while in 2014, it was the highest among those with secondary education without a graduation certificate. Conclusion: In Hungary, although overall smoking rates are declining, the smoking rate in the low educational group and among the elderly increased. The number of people trying or using e-cigarettes is showing an increasing trend in our country. Our results call for a complex public health intervention program including prevention and smoking cessation supporting subprograms with high focus on those with primary education. Orv Hetil. 2022; 163(1): 31–38.

Open access

A hazai csecsemőhalandóságban 2019-ben tapasztalt emelkedés lehetséges okainak vizsgálata

Investigation of possible causes of increase in Hungarian infant mortality in 2019

Orvosi Hetilap
Authors:
Andrea Valek
,
József Vitrai
,
Lilla Erdei
,
Gabriella Branyiczkiné Géczy
,
Bea Pászthy
,
Attila Szabó
, and
Miklós Szabó

Összefoglaló. Bevezetés: Magyarországon a csecsemőhalandóság 2014 óta folyamatosan javult, azonban 2019-ben az előző évi adathoz képest 11%-kal magasabb érték mutatkozott. Célkitűzés: A vizsgálat célja a 2019. évi kedvezőtlenebb csecsemőhalálozási mutató lehetséges összetevőinek feltárása. Módszer: A 2018. és 2019. évi csecsemőhalálozási adatokat hasonlítottuk össze a csecsemő kora, a halál oka és a gyógyintézeti, illetve nem gyógyintézeti elhalálozás szerint. A vizsgálathoz a Központi Statisztikai Hivatal adatait használtuk. A trendvizsgálatnál 2010-től elemeztük az adatokat. A nem gyógyintézeti haláleseteket 10 évre összevonva járásonként térképesen ábrázoltuk. Eredmények: 2018-ban 304, 2019-ben 335 csecsemő halt meg Magyarországon, a csecsemőhalálozási arányszám 3,4 ezrelékről 3,8 ezrelékre emelkedett. A 2019. évi érték az előző évtizedek trendjére illesztett görbe alapján megfelelt a várható értéknek. 2019-ben a 0–27 napos csecsemőhalálozás alig változott a 2018. évihez képest, a 28–364 napos korban bekövetkezett halálesetek száma viszont növekedett. A vizsgált évben 59%-kal emelkedett a nem gyógyintézeti csecsemőhalálozás. A 2019. évi csecsemőhalálozás növekedéséért 74%-ban a nem gyógyintézeti esetek voltak felelősek. A nem gyógyintézeti halálozás döntő többsége késői csecsemőkorban következett be. A járásonkénti, 10 évre összevont, nem intézményben elhunyt csecsemők számában és 1000 élve születésre vonatkozó arányában ötszörös területi különbségek mutatkoztak. A halálokok közül a perinatalis szakban keletkező bizonyos állapotok miatt meghalt csecsemők száma emelkedett a leginkább, a nem gyógyintézeti halálozás esetében pedig a hirtelen csecsemőhalál szindrómában meghaltaké. Következtetés: 2019-ben kiugróan magas volt a nem gyógyintézeti, késői csecsemőhalálozás száma és részaránya, ezen esetek feltűnő regionális halmozódást mutattak. A csecsemőhalandóság csökkentésének hatásos eszköze lehetne a jövőben minden egyes csecsemőhalál részletes szakmai értékelése. Orv Hetil. 2021; 162(1): 830–838.

Summary. Introduction: In Hungary, infant mortality has been steadily declining since 2014, but in 2019 it increased by 11% compared to 2018.Objective: The aim of our study is to explore the possible components of the above increase. Method: Ten-year trends of infant mortality were analized and compared by age, cause, place of deaths (hospital or non-hospital environment) and location, using Central Statistical Office data. Results: There were 304 infant deaths in Hungary in 2018 and 335 in 2019. Infant mortality rate rose from 3.4‰ to 3.8‰, however, it was in line with the expected value based on the curve fitted to the trend of previous decades. In 2019, 0–27-day infant mortality basically did not change compared to 2018, while the number of deaths at 28–364 days of age increased. Non-hospital infant mortality increased by 59% in 2019 and these cases accounted for 74% of the total increase in infant mortality; the vast majority of these deaths occurred in late infancy. There were fivefold regional differences in the number of non-hospital infant deaths. Among the causes of death, the conditions related to the perinatal period and sudden infant death syndrome increased the most. Conclusion: In Hungary, the number and proportion of non-hospital infant mortality was remarkably high in 2019 compared to previous years. These cases showed a striking regional accumulation. An effective tool for reducing infant mortality could be an appropriate professional assessment of each infant death in the future. Orv Hetil. 2021; 162(21): 830–838.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Zajkás
,
Lajos Bíró
,
Erika Greiner
,
Ildikó Szórád
,
Helga Ágoston
,
Anikó Balázs
,
József Vitrai
,
Dóra Hermann
,
Julianna Boros
,
Renáta Németh
,
Zsuzsanna Kéki
, and
Éva Martos

A harmadik hazai országos táplálkozási vizsgálat az Országos Lakossági Egészségfelmérés (OLEF) keretében valósult meg, ennek megfelelően az adatfelvétel 2003 november–decemberében történt. A vizsgálat 19 éven felüliekre terjedt ki, 1179 fő táplálkozási adatfelvétele volt értékelhető, az energia- és makrotápanyag-beviteli eredmények 2005-ben, az ásványianyag-beviteli adatok 2007-ben az Orvosi Hetilapban kerültek közlésre, ezúttal a vitaminbevitel bemutatására kerül sor. Az eredmények értékeléséhez a szerzők felhasználják a két korábbi hazai és hasonló külföldi vizsgálatok adatait, valamint a magyar és nemzetközi tápanyag-beviteli ajánlásokat. Az eredmények közül kedvezőnek ítélhető az ajánlásoknak mindkét nemben megfelelő retinolekvivalens-, B 1 -, B 6 -, B 12 -vitamin- és niacin-, biotin-, valamint a férfiak esetében emellett az elegendő E-vitamin-bevitel. Kedvezőtlennek minősül a jelenlegi vizsgálatban mindkét nemben elégtelen B 2 -, C- és D-vitamin-, valamint pantoténsav-bevitel, továbbá a folátok ajánlott mennyiségnél kisebb átlagos bevitele és emellett a nők elégtelen E-vitamin-bevitele. Magyarországon először ebben a táplálkozási vizsgálatban került sor D-vitamin, biotin, pantoténsav és folátok bevitelének meghatározására. A szerzők nyomatékosan hangsúlyozzák a kellően változatos és egészséges táplálkozás jelentőségét a lakosság megfelelő vitaminellátottsága érdekében.

Restricted access

Hungarian national dietary survey, 2003–2004

Mikro-tápanyagok: ásványi sók

Orvosi Hetilap
Authors:
Lajos Biró
,
Gábor Zajkás
,
Erika Greiner
,
Ildikó Szórád
,
Anna Varga
,
Andrea Domonkos
,
Helga Ágoston
,
Anikó Balázs
,
Erzsébet Mozsáry
,
József Vitrai
,
Dóra Hermann
,
Julianna Boros
,
Renáta Németh
,
Zsuzsanna Kéki
, and
Éva Martos

A 3. Országos Táplálkozási Vizsgálatban az adatgyűjtésre 2003-ban, az eredmények értékelésére 2004–2005-ben került sor. A 19 éven felüli lakosság 1179 főből álló mintájának energia- és tápanyagbeviteléről az Orvosi Hetilap 2005. év 34. számában jelent meg beszámoló, a jelen közlemény a mikrotápanyagok közül az ásványi sók beviteléről szól. Az eredményeket a szerzők elsősorban a két korábbi hazai táplálkozási vizsgálat adataival összehasonlítva, valamint magyar és nemzetközi ajánlásokhoz viszonyítva értékelték. Az ásványi anyagokat illetően kedvezőnek ítélhető a mindkét nemben megfelelő átlagos magnézium-, valamint a férfiak esetében az ajánlást kielégítő vas-, cink- és rézbevitel. Kedvezőtlen a mindkét nemben elégtelen kalcium- és a túlzott foszforbevitel, valamint a kalcium- és foszforbevitel aránytalansága. A kedvezőtlen eredmények közé tartozik a nők elégtelen vas-, cink- és rézbevitele, valamint a mindkét nemben rendkívül nagy nátriumbevitel. A szerzők hangsúlyozzák az egészséges táplálkozás elterjesztésének és az élelmiszeriparral való együttműködésnek a fontosságát az ásványianyag-hiányok megelőzése érdekében.

Restricted access