Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: Júlia Hajdú x
  • All content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Ervin Hruby, Júlia Hajdú, Éva Görbe, Petronella Hupuczi, and Zoltán Papp

A hármasiker-fogamzás felismerését követően a várandósok számára részletes felvilágosítást kell nyújtani a hármasiker-terhesség kihordásának kockázatairól, a trigemini terhességből származó újszülöttek esélyeiről, amely alapján valóban körültekintő döntést tudnak hozni a terhesség továbbviseléséről, illetve a redukció lehetőségének igénybevételéről. Célkitűzés: A magyar hármasiker-populáció reprezentatívnak tekinthető, nagy esetszámú mintáján az anyai életkor mint kockázati tényező vizsgálata az anyai szövődmények és a perinatalis eredmények elemzésével. Módszer: Retrospektív kohorsz tanulmányunkban az I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán az 1990. július 1. és 2006. június 30. közötti időszakban szüléssel végződött 114 hármasiker-terhességet vizsgáltuk. Eredmények: A vizsgált hármasiker-terhes populációban 15 beteg volt 35 éves vagy annál idősebb (35–39 éves) a szüléskor (13,2%), 99 várandós pedig 35 évnél fiatalabb (20–34 éves) (86,8%). A terhesség alatt jelentkező anyai szövődmények hasonló arányban voltak megfigyelhetők a két vizsgált csoportban, és nem volt szignifikáns különbség a szüléskor betöltött átlagos terhességi kort tekintve (33,0 ± 2,9 és 32,2 ± 3,3 hét), valamint az igen éretlen (6,7% és 9,1%) és éretlen koraszülések (32,9% és 43,4%) arányában, bár mindhárom jellemző a 35 év felettieknél mutatott kedvezőbb értéket. Az élve született újszülöttek átlagos születési súlya magasabb volt a 35 év feletti betegek csoportjában (1796 ± 492 és 1664 ± 506 g, p = 0,064), és az igen-igen kis súlyú (6,8% és 10,7%), valamint az igen kis súlyú újszülöttek aránya (34,1% és 38,6%) is alacsonyabb volt ebben a csoportban. A 35 év feletti várandósok újszülöttjeinek egyperces és ötperces Apgar-értéke szignifikánsan magasabb volt (8,4 ± 0,5 és 8,0 ± 1,0, p = 0,016, valamint 9,5 ± 0,7 és 9,2 ± 0,8, p = 0,006). A perinatalis halálozási mutatók nem jeleztek szignifikáns különbséget a két csoport között, és a puerperalis szövődmények tekintetében sem volt különbség. Sepsis/pneumonia ritkábban fordult elő a 35 év feletti betegek újszülöttjeinek körében (6,9% és 28,6%, p = 0,011), és ebben a csoportban lélegeztetésre is ritkábban volt szükség (31,0% és 58,2%, p = 0,011). A többi újszülöttkori szövődmény közel azonos arányban fordult elő a két csoportban. Következtetések: Bár a terhesség alatt és a gyermekágyas időszakban bizonyos anyai szövődmények kockázata magasabb idősebb életkorban, a kedvezőbb perinatalis eredmények és neonatalis morbiditási adatok alapján az idős anyai életkor hármasiker-terhességben kockázatot csökkentő (protektív) tényező.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Barbara Pete, Ágnes Harmath, Zsanett Szigeti, Csaba Papp, and Júlia Hajdú

A szerzők az 1976 és 2005 közötti időszakban, az intézetük genetikai tanácsadásán előforduló autoszomális dominánsan öröklődő Holt–Oram-szindrómás esetekről számolnak be. Első betegük, egy Holt–Oram-szindrómás férfi a betegség 50%-os átörökítési esélyét túl magasnak ítélve, lemondott a gyermeknemzésről. Két, Holt–Oram-szindrómában szenvedő nő terhességében történt magzati ultrahangvizsgálat és echokardiográfia. Az egyik esetben kizárták a betegség lehetőségét, a másik esetben diagnosztizálták a magzat Holt–Oram-szindrómáját. Ezenkívül két, genetikai szempontból nem terhelt nő magzatában ismerték fel a Holt–Oram-szindrómát praenatalisan a második trimeszterben. Az egyik esetben a szív- és végtagfejlődési rendellenességek olyan súlyosak voltak, hogy a házaspár a terhesség megszakításához folyamodott. A vetélésindukciót követő fetopatológiai vizsgálat megerősítette a praenatalis diagnózist.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Júlia Hajdú, Barbara Pete, Ágnes Harmath, Artúr Beke, Csaba Papp, Zsanett Szigeti, and Zoltán Papp

Célkitűzés: Tíz, praenatalisan diagnosztizált pulmonalis billentyűagenesia esetében a társuló cardialis, extracardialis és kromoszóma-rendellenességek, valamint a terhesség kimenetelének elemzése alapján a diagnosztikus és prognosztikus tényezők azonosítása. Beteganyag és módszer: A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Magzati Echokardiográfiás Laboratóriumában 1993. január 1. és 2005. december 31. között praenatalisan felismert pulmonalis billentyűagenesia-esetek adatainak retrospektív elemzése. A diagnózis ellenőrzése fetopatológiai, patológiai, illetve postnatalis ultrahangvizsgálattal történt. Vizsgálták a terhességi kort a praenatalis diagnózis idején, a magzati echokardiográfia indikációját, a társuló cardialis, extracardialis és kromoszóma-rendellenességek előfordulását. Eredmények: A pulmonalis billentyű agenesiájának diagnózisát praenatalisan tíz esetben állapították meg. A terhesség kora a diagnózis felállításának idején átlagosan 23,1 hét (18–33 hét) volt. Hat esetben a rendellenességet a 24. hét előtt, négy esetben pedig annál későbbi terhességi korban diagnosztizálták. A szülők kérésére hat esetben került sor a terhesség megszakítására. Négy terhességet viseltek tovább. Egy magzat elhalt méhen belül, két beteg újszülöttkorban halt meg. Egy újszülött sikeres műtéti beavatkozást követően él, és jól van, a közlemény írása idején 5 éves. Öt magzatnál a Botallo-vezeték hiánya társult a pulmonalis billentyű betegségéhez, közülük három magzatnál Fallot-tetralógia, egy magzatnál atrioventricularis septum defectus, egy betegnél pedig subaorticus kamrai septumdefectus volt a komplex cardialis rendellenesség része. Öt betegnél a Botallo-vezeték fejlettsége szabályos volt, közülük egy betegnél az aortabillentyű dysplasiája, egy másik betegnél pedig a tricuspidalis billentyű dysplasiája volt megfigyelhető. Három magzatnál nem volt társuló szívfejlődési rendellenesség. A magzati echokardiográfia indikációja két esetben kóros magzati szívkép, egy esetben magzati hydrops, három esetben mellkasi ciszta gyanúja, egy esetben extracardialis malformatio, három esetben a pozitív családi anamnézis volt. Konklúzió: Az arteria pulmonalis billentyű agenesiája súlyos fejlődési rendellenesség, melynek prognózisa a társuló rendellenességektől függ. Korrekt praenatalis diagnózis lehetséges, melynek birtokában körülhatárolhatók a lehetséges beavatkozások, és véleményezhetők a betegek életkilátásai. Jelen adatfeldolgozás alapján az ismétlődés kockázata egyes családokban autoszomális recesszív öröklődésmenetnek is megfelelhet.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Beáta Szalóczi, Ágnes Harmath, Barbara Pete, Eszter Kovács, János Rigó jr., and Júlia Hajdú

A szerzők egy Basedow–Graves-kór miatt korábban thyreoidectomián átesett, kezeletlen anya koraszülöttjének esetét ismertetik. Gondozatlan terhességből magzati tachycardia, fenyegető intrauterin asphyxia miatt sürgős császármetszéssel született a 33. hétnek megfelelő érettségű, 1350 gramm súlyú, dysmaturus (testsúlypercentil <10), nagy nyaki strumával bíró koraszülött. Az újszülött respiratoricus elégtelenség miatt konvencionális és magas frekvenciás gépi lélegeztetésben részesült, súlyos tachycardia (>180/perc), cardialis decompensatio miatt béta-blokkoló, digoxin- és dobutaminterápiát igényelt. Kivizsgálása során cardiomegalia, pericardialis folyadékgyülem, súlyos tüdőhypoplasia, mitralis és tricuspidalis insufficientia, hepatosplenomegalia igazolódott. A pajzsmirigy-szabadhormonok szintje többszörösen meghaladta a referenciaértéket (fT4: > 6 ng/dl, fT3: > 30 pg/ml), a TSH-szint ugyanakkor 0 volt. Légzéstámogatást 7, keringéstámogatást 10 napig igényelt, propranolol- mellett K-jodid-kezelésben részesült. Tachycardiája mérséklődött, a béta-blokkoló kezelést csökkentett adagban kapta tovább, pajzsmirigyhormonszintjei fokozatosan a normális tartományba kerültek. A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a Basedow–Graves-kórban szenvedő anya újszülöttjénél jelentős súlybeli, növekedésbeli elmaradás, súlyos keringési elégtelenség, thyreotoxicosis tünetei alakulhatnak ki, és hangsúlyozzák az anyai hormon-, valamint antitestszintek nyomon követésének jelentőségét.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Barbara Pete, Júlia Hajdú, Ágnes Harmath, Zsolt Csapó, Csaba Papp, Zsanett Szigeti, and János Rigó jr.

A praenatalis ultrahangvizsgálatok elterjedése óta számos próbálkozás történt a ritka Cantrell-pentalógia (elülső hasfali defektus, sternumdefektus, elülső diaphragmahernia, pericardiumhiány és szívfejlődési rendellenesség) intrauterin felismerésére. Célkitűzés és módszerek: Intézetünkben 1991. január és 2009. június között diagnosztizált Cantrell-pentalógiás magzatok praenatalis ultrahangvizsgálati eredményeit hasonlítottuk össze a boncolás során leírt fejlődési rendellenességeikkel. Saját és a nemzetközi szakirodalomban található Cantrell-pentalógiás magzatok prae- és postnatalis leletei alapján vizsgáltuk a pentalógia részét képező malformatiók és ectopia cordis előfordulási gyakoriságát, és ezek praenatalis felismerési arányát. Eredmények: A fenti időszakban 6 Cantrell-pentalógiás magzatot diagnosztizáltunk. Praenatalisan 3 esetben multiplex, 3 esetben izolált malformatiót észleltünk. A boncolás sternumdefektust minden magzatban igazolt. Összesen 49 Cantrell-pentalógiás eset adatainak elemzése azt mutatja, hogy a praenatalisan leggyakrabban felismert ectopia cordis (91%, 31/34) és hasfali defektus (83%, 38/46) mellett (prevalenciájuk 69%, 34/49 és 94%, 46/49) a pentalógiás magzatok jelentős részében sternumdefektus (80%, 39/49) és elülső diaphragmahernia (73%, 36/49) is megtalálható. Következtetések: A Cantrell-pentalógia részét képező, de izoláltnak vélt malformatio praenatalis észlelésekor érdemes keresni a tünetegyüttes további összetevőit a pontos diagnózis intrauterin felállítása érdekében.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Katalin Kristóf, L. Janik, Kinga Komka, Ágnes Harmath, Júlia Hajdú, A. Nobilis, F. Rozgonyi, K. Nagy, J. Rigó, and Dóra Szabó

The occurrence of Candida spp. was investigated during a three-year period in two neonatal intensive care units, Budapest, Hungary. The species distribution among the 41 analysed cases was the following: C. albicans (30/41, 73%), C. parapsilosis (10/41, 24%) and C. glabrata (1/41, 3%). All of the isolates were susceptible to the tested drugs. There was a significant difference in the birth weight, the gestational age <30 weeks and the occurrence of caesarean section between the C. albicans and the C. parapsilosis groups of the cases. Respiratory tract colonization was the same (76–77%) in the extremely low birth weight (ELBW) and the very low birth weight (VLBW) groups. Comparing the ELBW, VLBW, and >1500 g birth weight groups, significant difference was found in the parenteral nutrition, the gestation weeks <36 or <30, the polymicrobial infection and the transfusion. The ratio of C. albicans, C. parapsilosis and C. glabrata was 9:7:1 in ELBW group; 6:3:0 in VLBW group and 15:1:0 in >1500 g group. The mortality rate for C. parapsilosis was higher than for C. albicans.

Restricted access