Search Results

You are looking at 1 - 10 of 98 items for

  • Author or Editor: J. Hu x
  • All content x
Clear All Modify Search

The paper proposes a possible method for further developing the theory of the firm in a generalised way. It argues that a more general theory of the firm, called multidimensional theory of the firm, has to be built upon more realistic behavioural assumptions. As such an assumption, the Misesian human action concept is proposed, whose main advantage is that — as an integrated action — it encompasses both the calculative and the entrepreneurial elements in human behaviour. Four dimensions are established, the first three (core, market, entrepreneurial dimensions) represent the essential components of content for the understanding of the firm, and the fourth one (time dimension) makes it possible to consider the firm as something operating in real time. It is also shown how these dimensions are interconnected.

Restricted access

Since the development of young companies with a good growth potential can also be expected to boost economic growth, reduce unemployment and enhance competitiveness, economic policy makers consider it a matter of prime importance that the venture capital industry provide appropriate capital supply for their development. Many countries implement central programmes to promote the venture capital financing of the development of enterprises that would have no access to venture capital on a purely market basis. The experience in Hungary is that state intervention in the venture capital industry mainly has political reasons, it uses budgetary sources sparingly and it is isolated from the private sector. But for its almost complete inefficiency, state activity would have softened the conditions of competition, crowded out the private sector and given preferential treatment to the political clientele. Realizing the abortive nature of its intervention, the state made no effort to identify the causes of failure and the role of supply and demand factors, respectively, hindering the venture capital supply of the small and medium-size enterprise (SME) sector. The intervention practice chosen by the state most recently is contrary to the practice of the European Union in several respects — a circumstance dooming government measures to boost the venture capital industry to failure again.

Restricted access

A főúri lakóhelyek funkcionális rendszerében jól kifejeződik annak a társadalmi kapcsolati hálónak a szerkezete, amelybe a tulajdonosok háza (udvar- vagy háztartása) beágyazódik. A 19. század folyamán a főnemességet ért társadalmi változások (hivatali állások vállalása, politikai működés, részvétel gazdasági vállalkozásokban stb.) a köz- és magánszféra, az intim és a nyilvános funkciók határozott szétválását eredményezték. Ennek leglátványosabb megnyilvánulása, hogy a magánlakosztályok nyilvánossága és közéleti szerepe jórészt megszűnt, és ezt a társasági terek számban jelentősen megnőtt csoportja vette át. A főnemesi réteg ugyanis olyan tágas, külön saját életvitelt lehetővé tevő mozgástérrel rendelkezett, ahol párhuzamosan a férjnek és a feleségnek külön érintkezési körei lehettek. Az illem, a konvenció és a reprezentációs kötelezettségek azonban megköveteltek bizonyos érintkezést a házastársak között is, és a kapcsolatoknak ez a társadalmilag elvárt minimuma szabhatott korlátokat mindkettőjük életének. Ez határozta meg a nemzedékeket átfogó egység, a ház jelentéstartalmában kifejeződő, a férj és a feleség közötti nyilvánosan legitimált társadalmi kapcsolatot. A társasági terek, a fogadóhelyiségek, vendéglakrészek elrendezése, száma és kiterjedése a tulajdonosok rangszerű, a nyilvános közösségbe való beleszövődésének módját és mértékét tükrözi. A társasági terek kialakítása pontosan meghatározott társadalmi jelentéssel bírt, ezek a ház urának és úrnőjének szűkebb érintkezési köre számára voltak fenntartva. Itt fogadták azokat, akik rövid vendégségbe érkeztek, amikor a látogatások nem elsősorban a reprezentációt szolgálták, hanem inkább a kényelmes, bensőséges és az etikett szempontjából kevéssé kötött társasági együttlétet, szalonéletet. Az ebédlő ezzel szemben annak a sajátos, nyilvános társadalmi állásnak a jelképe volt, amelyet a tulajdonosok a főnemesség hierarchiájában elfoglaltak. Az ebédlő és az ehhez kapcsolódó vendéglakosztály lehetett alkalmas a rangban egyenlők vagy a magasabban állók hivatalos látogatásainak fogadására, utóbbi pedig elhelyezésére, elszállásolására. Az 1790-es évektől a számban megszaporodó, funkciójában specializálódó társasági és integrálódó gyűjteményes rendeltetések lineáris sorának differenciált beosztása alakult ki, amely ezeket a lakófunkcióktól a korábbinál jóval karakteresebben elválasztotta. A 19. században így a társasági funkciók teljesen vagy részben a lakófunkcióktól differenciáltan, a példák döntő többségénél a földszintre osztva, gyalogos feltárással jelentek meg. Az 1810-es években, a lineáris struktúrában kialakuló rendeltetéscsoport eredményezte több társasági helyiség egyidejű, központi feltárásának igényét, amely e hagyományos struktúra jelentőségét adta a korszakban. A nagyszámú társasági rendeltetést differenciáltan befoglaló centrális, háromtraktusos térstruktúrák kialakulása az 1850-es évektől volt jellemző, míg a lineáris kétmenetes elrendezések hagyományosnak tekinthetők a korszakban.

Open access

Abstract

Functional responses measure the trophic interactions between species, taking into account the density and behavior of the interacting species. In predator-prey interactions, the prey preference of the predator and the antipredator behavior of the prey together determine the feeding rate of the predator and the survival rate of the prey. Consequently, the behavior dependent functional responses make it possible to establish dynamic ecological models providing insight, among others, into the coexistence of predator and prey species and the efficiency of agents in biological pest control. In this paper the derivation methods of functional responses are reviewed. Basically, there are three classes of such methods: heuristic, stochastic and deterministic ones. All of them can take account of the behavior of the predator and prey. There are three main stochastic methods for the derivation of functional responses: renewal theory, Markov chain and the Wald equality-based method. All these methods assume that during the foraging process the prey densities do not change, which provides a mathematical basis for heuristic derivation. There are two deterministic methods using differential equations. The first one also assumes that during the foraging process the prey densities do not change, while the second one does not use that assumption. These derivation methods are appropriate to handle the behavior dependent functional responses, which is essential in the derivation of ecological games, when the payoff of prey and predator depends on the strategies of the prey and predator at the same time.

Open access

A főúri palota mint sajátos épületfajta rendeltetéséből következően azon túl, hogy egy-egy család lakóhelyéül szolgált, az arisztokrácia társadalmi helyzetét, rangját is reprezentálta. A palota az ókor óta a legvagyonosabb és uralkodó társadalmi réteg városi lakóhelye, hatalmának, jelenlétének reprezentatív szimbóluma volt. A város társadalmi életének újkori fejlődése az arisztokráciát vidéki birtokairól a sűrűbb városi tartózkodásra ösztönözte. A politikai és hatalmi életben való részvétel mellett a városi tartózkodás együtt járt a „szezon” (báli szezon, színházi évad, lóverseny) eseményein való személyes reprezentálással is. Az arisztokrácia városi lakóhelyeinek a településen belüli elhelyezése, rendeltetéselemeinek építészeti diszpozíciója (elrendezése), az építtetők sajátos életmódjával összefüggésben, elsősorban viselkedésszociológiai szempontú megközelítéssel válik igazán értelmezhetővé, mert az elhelyezés és az elrendezés változatai a jellegzetes életforma reprezentatív „építészeti leképezéseként” tűnnek fel a nagyvárosi szövetben. A 18–19. században a főúri életforma változása az arisztokrácia társadalmi osztályában a főnemesség történeti-jogi és viselkedésszociológiai értelemben is vett elválását, rétegképző hatását mutatja. Ez a városi környezetben a palotáknak a városi központ köré centralizálódó, ide csoportosuló, illetve koncentrálódó vagy a városfalakon kívüli, elkülönült térbeli elhelyezkedésében és sajátosan izolált építészeti kialakításában jelent meg hazánkban, valamint a hazai előképül szolgáló – példaként kiemelt – jelentős európai nagyvárosokban is. Pozsony és Pest-Buda esetében a 18–19. században kialakított hatalmi központok – a királyi várpalota és az országgyűlés üléstermei – voltak a főúri politizálás és hatalomgyakorlás elsődleges helyszínei. A magánpaloták nagy számban ezért ezek köré rendeződtek, ugyanakkor kedvelt volt a városfalakon kívüli, de ahhoz közeli terület is, amely a 17. század végétől alkalmasnak bizonyult tágas kertekkel övezett paloták felépítésére. A palo-tákhoz kapcsolódó kertek kialakítására a sűrű városi szövetben csak igen korlátozott lehetőség volt, amely alól szinte páratlan kivétel a prágai várhegy déli lejtőit elfoglaló, teraszos kialakítású főúri magánkertek pompás csoportja. A paloták térbeli elrendezésének előzményei már a 13–14. századi itáliai városokban megtalálhatók. A típusalkotó épületek Firenzében jelentek meg a 15. század közepén, a hazánkban mintaadó változataikat a 16–17. században Rómában, a 17–18. században pedig Párizsban és Bécsben érlelték ki.

The noble palace as a special type of building – due to its function – served as the residence of a family, and also represented the social position and the rank of the nobility. Since the ancient times the palace was considered as the urban residence of the wealthiest and ruling social class and as the representative symbol of its power and presence. The development of the social life in the city in modern times encouraged the nobility to stay rather in urban areas than in rural estates. In addition to participating in political and executive functions, the stay in the city was considered also as a personal representation at the events of the “season” (ball season, theater season, horse racing). The disposition (location) within the city and the architectural arrangement and design of the urban residences of the nobility, i. e. the palaces are related to the specific lifestyle of the builders. It can be interpreted and understood from a sociological point of view, because the palaces appear as the representative “architectural depiction” of a characteristic way of life in the urban area. In the 18th and 19th centuries the change in the way of noble life within the social class of the aristocracy indicates the separation and the stratifying effect of the nobility in historical-legal and sociological meaning. In the urban environment this is reflected either in the centralized location of the palaces around the city center or in the separate spatial location outside the city walls which was applied in Hungary as well as in the major European cities which served as role models for the Hungarian towns. As for Pressburg and Pest-Buda, the seats of ruling power – namely the royal palace and the rooms of the parliament – which were established in the 18th and 19th centuries, were the primary sites of noble politics and exercising power. Therefore a large number of private palaces were arranged around them. At the same time there were popular areas outside the city walls, but close to them, too, which proved to be suitable for building palaces surrounded by spacious gardens from the end of the 17th century. In the dense urban areas there were only very limited opportunities to create gardens connecting directly to the palaces. An almost unique exception for that is the group of the terraced private noble gardens occupying the southern slopes of Prague Castle Hill. The forerunners of such spatial arrangements of the palaces can be found in the Italian cities in the 13th and 14th centuries. The type of these buildings emerged in Florence in the middle of the 15th century, their first versions in Hungary were based on the buildings in Rome in the 16th and 17th centuries, and in Paris and Vienna in the 17th and 18th centuries.

Der Adelspalast als besonderer Gebäudetyp diente aufgrund seiner Funktion als Wohnsitz einer Familie und repräsentierte auch die soziale Lage und den Rang des Adels. Seit der Antike galt der Palast als städtische Residenz der reichsten und herrschenden sozialen Klasse und als repräsentatives Symbol ihrer Macht und Präsenz. Die Entwicklung des gesellschaftlichen Lebens in der Stadt ermutigte den Adel in der Neuzeit, sich eher in Stadtgebieten als in ländlichen Gebieten aufzuhalten. Außer der Teilnahme an politischen und exekutiven Funktionen wurde der Aufenthalt in der Stadt auch als persönliche Vertretung bei den Veranstaltungen der „Saison“ (Ballsaison, Theatersaison, Pferderennen) angesehen. Die Disposition (Lage) innerhalb der Stadt und die architektonische Anordnung und Gestaltung der städtischen Residenzen des Adels, d.h. der Paläste beziehen sich auf den spezifischen Lebensstil der Bauherren. Es kann unter soziologischen Gesichtspunkten interpretiert und verstanden werden, daß die Paläste als repräsentative „architektonische Darstellungen“ einer charakteristischen Lebensweise in dem großstädtischen Gefüge erscheinen. In 18. und 19. Jahrhunderten zeigte die Veränderung der Art des Hochadelslebens innerhalb der sozialen Klasse der Aristokratie eine Trennung und Schichtung des Hochadels in historisch-rechtlicher und soziologischer Bedeutung. Im städtischen Umfeld spiegelt sich dies entweder in der zentralisierten Lage der Paläste rund um die Innenstadt oder in der getrennten räumlichen Lage außerhalb der Stadtmauern wider, das wurde auch in Ungarn sowie in den europäischen Großstädten, die als Vorbilder für Ungarn dienten, angewendet. Was Preßburg und Pest-Buda betrifft, da wurden die im 18. und 19. Jahrhunderten errichteten Regierungssitze – nämlich der königliche Palast und das Parlament – die Hauptorte der edlen Politik und der Ausübung von Macht. Daher wurden eine große Anzahl privater Paläste um diese Gebäude angeordnet. Zur gleichen Zeit gab es beliebte Gebiete außerhalb der Stadtmauern, aber in ihrer Nähe, die sich ab dem Ende des 17. Jahrhunderts als geeignet erwiesen, Paläste, die von weitläufigen Gärten umgegeben waren, zu bauen. In den dichten städtischen Gebieten gab es nur sehr begrenzte Möglichkeiten, Gärten, die mit den Palästen verbunden waren, zu schaffen. Eine fast einzigartige Ausnahme bildet die Gruppe der terrassierten privaten Hochadelsgärten an den Südhängen des Prager Burgbergs. Die Vorläufer solcher räumlichen Anordnungen der Paläste konnten in den italienischen Städten in 13. und 14. Jahrhunderten gefunden werden. Der Typ der Paläste entstand in der Mitte des 15. Jahrhunderts in Florenz. Die ersten Versionen der Paläste in Ungarn basierten auf der Struktur der Gebäude in Rom aus den 16. und 17. Jahrhunderten sowie in Paris und Wien aus den 17. und 18. Jahrhunderten.

Open access

Drought is a severe abiotic stress that affects wheat production worldwide. In order to identify candidate genes for tolerance to water stress in wheat, sequences of 11 genes that have function of drought tolerance in other plant species were used to identify the wheat ortholog genes via homology searching in the wheat EST database. Atotal of 11 primer pairs were identified and amplified PCR products in wheat. Of them, 10 STS markers were mapped on 11 chromosomes in a set of nulli-tetrasomic lines of ‘Chinese Spring’ wheat; six were mapped on chromosomes 1A, 1B, 4B, 7A, 2B and 5D, respectively, in a spring wheat mapping population (POP1). The marker XTaABH1 mapped on 7A in POP1 was the only one mapped but characterized in a winter wheat mapping population (POP2) for grain yield, kernel weight and diameter, and height in four-field trials applied different water stress or irrigation. The marker XTaABH1 was significantly associated with grain yield under rainfed condition, with kernel weight under terminal stress and non-irrigation conditions, with kernel diameter and height under non-irrigated condition. The STS primers, map information and marker-trait association produced in the currently study would be of interest to researchers working on drought tolerance.

Restricted access

The collection of epiphyllous bryophytes in the lowland rainforests of Phang-Nga province and in the neighbouring Phuket and Surat Thani provinces resulted in 54 liverwort and one moss species, of which 14 are new records for the bryoflora of Thailand. Epiphyllous bryophyte assemblages from nine localities are evaluated for species richness and beta diversity, as well as for their phytogeographical status.

Open access

In the present paper, CFD simulation is used to perform the numerical calculation of behaviours of multi-blade drag typed VAWT. The sliding grid technology, FLUENT software and PISO algorithm are involved. By taking wind power efficiency C p as the goal function, the optimal situations of multi-blade drag typed VAWT with 4 and 6 blades are conducted by CFD simulation. In this investigation, the variable parameters include the rotation rate of wind-mill ω, the blade installation angle θ and the blade width d. The results show that: the optimal working conditions for the 4-blade wind mill at the inlet wind speed 8 m/s are ω = 18 r/ min, θ = 28°, and d = 0.83 m, which induces an optimal wind power efficiency rate C p = 27.127%; the optimal working conditions for the 6-blade wind mill at the inlet wind speed 8 m/s are ω = 18 r/min, θ = 27°, and d = 0.67 m, which leads to an optimal wind power efficiency rate C p = 30.404%.

Open access

The biochemical characteristics and antibiotic susceptibility of 12 Ornithobacterium rhinotracheale strains isolated from chickens and turkeys suffering from respiratory clinical signs and the survival of some isolates on egg-shell and within chicken eggs during hatching were examined. All O. rhinotracheale strains showed typical biochemical characteristics. Among the 16 drugs examined, penicillin G, ampicillin (MICs ranging from ≤ 0.06 μg/ml to 1 μg/ml), ceftazidim (with MICs from ≤ 0.06 μg/ml to 0.12 μg/ml), erythromycin, tylosin, tilmicosin (with some exceptions MICs ranged from ≤ 0.06 μg/ml to 1 μg/ml) and tiamulin (MICs varied from ≤ 0.06 μg/ml to 2 μg/ml) were the most effective. Lincomycin, oxytetracycline and enrofloxacin also gave good inhibitions, but with most strains in a higher concentration (MICs ranged in most cases from 2 μg/ml to 8 μg/ml). The other antibiotics inhibited the growth of O. rhinotracheale only in very high concentrations (colistin) or not at all (apramycin, spectinomycin, polymyxin B). At 37 °C, O. rhinotracheale did not survive on egg-shell for more than 24 hours, while upon inoculation into embryonated chicken eggs it killed embryos by the ninth day, and from the 14th day post-inoculation no O. rhinotracheale could be cultured from the eggs at all. These results suggest that O. rhinotracheale is not transmitted via eggs during hatching.

Restricted access