Search Results

A tanulmány célja, hogy átfogó történeti áttekintést adjon a Világjáték-teszt kialakulásáról, és bemutassa annak kutatási és diagnosztikai jelentőségét. Az irodalmi összefoglalás egészen a teszt első megjelenéséig, 1937-ig nyúlik vissza. Tárgyalja a teszt kialakulásának elméleti hátterét és annak kritikáit, valamint részletesen bemutatja a teszt sztenderdizálására irányuló vizsgálatokat. A Világjáték-teszt pszichodiagnosztikai eszköz, és megjelenése óta központi kérdés, hogy milyen módon alkalmazható a klinikai munkában. A klaszszikus vizsgálatok leírták a tesztben megjelenő jellegzetes tüneti jegyeket és azokra épülő tüneti mintázatokat, melyek megfelelően differenciálják az egészséges lelki működést a patológiástól. Az egészséges gyermekkori jegyek alapján fejlődési konfigurációkról vagy normákról beszélhetünk, melyek felnőtt mintában is megfigyelhetők. A Világjáték-teszt magyar vizsgálatai nyomán a leíró jegyeken túl mélyebb összefüggések, dinamikai tartalmak is feltárhatóvá válnak, felhívó kérdések és szimbolikus elemzés segítségével. A Világjáték-teszt kutatása az 1970–80-as évekre lecsökkent, s addigi eredményei modern vizsgálati módszertan és friss eredmények hiányában – hasonlóan más projektív tesztekhez – egyre inkább elavultnak tűnhetnek. Emellett azonban a teszt gyakorlati alkalmazása széles körben elterjedt, ezért egységes felvételi és értékelési szempontok kidolgozása szükséges. Ennek alapja az elméleti és módszertani áttekintés.

A jelen tanulmány célja, hogy a gyermek és a serdülő pszichodiagnosztikában használt kérdőíves és projektív eszközök eredményeinek diszkrepanciáját megvitassa. Stephen Finn véleménye szerint mind a két tesztelési forma megbízható, azonban más működési elven alapulnak. Előfordulhat, hogy a két tesztelési forma látszólagosan más eredményt mutat, azonban a diszkrepancia megértése értékes információt adhat a vizsgálni kívánt személyről. Cikkünkben kitérünk arra, hogy a különböző tesztelési eljárások (kérdőívek, projektív tesztek) hogyan működnek, illetve arra is, hogy milyen szerepük lehet a pszichodiagnosztikai folyamatban. Az egyén viselkedésének megértése szempontjából a kérdőívek a laboratóriumi tesztekkel, a projektív tesztek pedig az agyi képalkotó eljárásokkal hozhatók párhuzamba az orvosi diagnosztikában. A projektív eljárások ingeranyagtól függően más módon készítenek „felvételeket” a lélekről, mint ahogy a CT, a PET és az MR a képalkotó diagnosztikában az agyról. A kérdőívek és a projektív eszközök integrált alkalmazása gyakran pontosabb diagnózisalkotást és kezelési terv felállítását tesz lehetővé.

The current study aims to discuss the distinction between the results of various tools used in child and adolescent psychodiagnostic, namely between questionnaires and projective measures. According to Stephen Finn, both methods are reliable but operate based on different principles. It may seem that the two methods of testing present different responses, but understanding discrepancies can provide valuable information about the subject. In our article, we discuss how these various testing methods (questionnaires, projective tests) work, and how they may play a role in the psychodiagnostic process. In our study, we consider for understanding human behaviour, non-projective tests being compared to laboratory tests and projective measures being compared to brain imaging techniques. Projective procedure stimuli elicit different features of the subject’s personality, analogous to imaging diagnostics of medical science (CT, PET and MR). The discrepancy between questionnaires and projective methods can have important indications for both diagnosis and therapy.

Absztrakt:

Az irodalmi áttekintés célja a testkép és a testképzavarra vonatkozó szerteágazó vizsgálatok eredményeinek egységes keretbe emelése. A testkép fogalma összetett, számos aspektusból értelmezhető. A tanulmány első része kitér a testkép fejlődésének életkori sajátosságaira, a testre fókuszált figyelemre, a testnek az identitás kialakulásában játszott korai és fontos szerepére, bizonyos kamaszkori sajátságokra, a nemi különbségekre, illetve a testkép(zavar) stabilitására, amely akár egy életen átívelő vonásként is megjelenhet. A második részben a testkép szerveződése áll a fókuszban. A feldolgozási folyamatokról szóló kutatási eredmények ismertetése mellett helyet kap az érzékelés pontosságának kérdése, és az embodiment, a testi azonosulás fogalma is. Harmadik téma a testképzavar, amely először különböző kontinuumok részeként kerül kifejtésre, majd megjelenik a klinikai értelemben vett testképzavar, illetve az erre irányuló komplex vizsgálatok, a testképzavar esetleges state és trait aspektusai. Orv Hetil. 2017; 158(19): 723–730.

Elméleti háttér: Fogyasztói kultúránkat jelentős mértékben meghatározza, hogy az emberi testnek központi szerepet tulajdonít. Ezen túlmenően a fiatalságot és szépséget tekinti az ideális és kívánt állapotnak. A női test kitüntetett helyet foglal el ebben a rendszerben. A fehérneműreklámokban jellemzően egysíkú nőábrázolással találkozhatunk, amely figyelmen kívül hagyja a fogyasztók életkori heterogenitását, eltérő életciklusát, testalkatát és igényeit. Azt, hogy kire milyen módon hatnak a reklámok, számos tényező befolyásolja. Cél: A 20 és 65 év közötti nők fehérneműreklámokhoz fűződő asszociációinak vizsgálata, továbbá annak körüljárása, hogy a fehérneműmodellek megítélése hogyan függ össze a nők saját testükkel kapcsolatos elégedettségével. Módszer: A feltáró kutatásban 95 nő (átlagéletkor: 40,9 [SD = 12,6] év) vett részt, a népességi adatoknak megfelelő korosztályi arányban. A papír-ceruza teszteken túl a résztvevőkkel készült fehérneműreklámokról szóló interjúkat és reklámképekre adott reakcióikat tartalomelemzéses módszerrel értékeltük. Eszközök: Emberalakrajzok Tesztje, Sziluett-teszt, Képasszociációs feladat, Szituációs feladat, gondolattérkép készítése. Eredmények: A nők 66,3%-a utalt rá, hogy az átlagos nőktől eltérőek a fehérneműreklámokban szereplő modellek. Jelentős együttjárás van abban, hogy milyen testalkatot tartanak a nők ideálisnak saját maguk és a fehérneműmodellek számára (r = 0,56; p < 0,001). A testtömegindex bejósló hatású (ß = –0,16; p < 0,001) a saját testtel (centrális területtel) való elégedettségre. A legtöbben (59%) a bokájukkal voltak elégedettek, míg a legnagyobb számban (37%-ban) a csípőjükkel kapcsolatban fejezték ki elégedetlenségüket. A megkérdezett nők 53,7%-a fejezte ki aktuális testalkatával való elégedettségétől, életkorától, iskolázottságától függetlenül, hogy változatosabb testalkatú nők megjelenítésére vágyik a fehérneműreklámokban. Jelentős arányban (41,1%) jelent meg a változatosabb életkorú modellek megjelenítésére való igény is. A modell testalkatának változására vonatkozó igényt előre jelzi a diszkrepancia élményének kifejezése (OR = 1,95; p = 0,003), a modell életkorának változására vonatkozó igény mértéke, továbbá bejósolható a válaszadó életkora (OR = 1,05; p = 0,008), illetve a diszkrepancia említésének gyakorisága alapján (OR = 1,71; p = 0,009). A modell változatosabb testalkata iránti igény jelentősen összefügg a modell életkorának változását sürgető válaszokkal (rs = 0,58; p < 0,001). Következtetés: A nők jelentős százaléka szóvá teszi, hogy különbséget lát a modellek és a hétköznapi nők testalkata között. A résztvevők nagyobb része nem tartja ideálisnak jelenlegi testalkatát. Többen voltak teljesen elégedettek a „perifériás” testrészeikkel, mint a „centrális” területekkel. A modellek és a hétköznapi nők ideális testalkatának együttjárása utalhat arra is, hogy a modellek által megjelenített testideál fontos a nők saját ideális testalkatának meghatározásában, de az is lehetséges, hogy a nők testalkat tekintetében magukhoz hasonló modelleket szeretnének viszontlátni a reklámokban. A résztvevők jelentős része kifejezte igényét a reklámokban megjelenő fehérneműmodellek változatosabb megjelenítésére mind a testalkatot, mind az életkort tekintve, ami a fehérneműreklámokban megjelenített nőkép újragondolásának igényére hívja fel a figyelmet, különös tekintettel az ideáltól való eltérés esetleges negatív pszichés következményeire.

Background: Our consumer culture is largely defined by the central role it attributes to the human body. Moreover, it views youth and beauty as the ideal and desirable state. Female bodies play a prominent role in this system. Representation of women in lingerie advertisements typically ignores the heterogeneous ages, life stages, body types, and needs of women. How individuals are affected by advertising is influenced by multiple factors. Purpose: Examining the associations of women between the ages of 20 and 65 on lingerie advertisements, and exploring the interaction between the judgement of lingerie models, and women’s body satisfaction. Methods: The pilot study had 95 female participants (mean age: 40.9 [SD = 12.6] years) whose ages reflect a similar age distribution to that of the broader population of Hungary. In addition to analysis of questionnaires, content analysis was applied to interviews and reactions to advertisements. Measures: Fallon-Rozin body shape figure scale (1985), Silhouette-test, Picture association exercise, Situational exercise, Mind Map. Results: 66.3% of women indicated that models featured in lingerie advertisements do not reflect average women. The body size that women saw as ideal for themselves and for lingerie models correlate significantly (r = 0.56, p < 0.001). Body mass index is predictive (ß = –0.16, p < 0.001) of satisfaction with the central areas of the body. Most participants were satisfied with their ankle (59%), and dissatisfaction with hips was most common (37%). 53.7% of participants expressed a desire to have more diverse body types featured in lingerie advertisements. This is independent of their current body satisfaction, body mass index, age or level of education. A significant amount (41.1%) of participants expressed their demand for more diversity in the age of models as well. The frequency of mentioning the demand for changing the body type of models can be predicted based on the expression of discrepancy (OR = 1.95; p = 0.003), and the extent of the demand for changing the age of models can be predicted based on the age of the participant (OR = 1.05, p = 0.008) and the frequency of referring to the discrepancy between models and other women (OR = 1.71, p = 0.009). The demand for more diverse body types strongly correlate with the responses demanding a change of the age of lingerie models (rs = 0.58, p < 0.001). Discussion: A considerable percentage of women point out perceiving a difference between the body types of models and everyday women. Most participants do not regard their current body type as ideal. More women were satisfied with their ‘peripheral’ than their ‘central’ areas. The correlation between the ideal body type that women identify for themselves and for models may indicate that the body ideal represented by models is important in defining women’s body ideals, but it is also possible that women are expressing a wish to see models that are more similar to themselves. A significant number of women expressed a need for more diversity among lingerie models regarding both body type and age, which highlights a need to reconsider the image of women represented in lingerie advertising, especially considering the potential adverse psychological effects of differing from the ideal.