Search Results

Absztrakt

Az aortadissectio a cardiovascularis katasztrófák egyik legveszélyesebb megjelenési formája. Éves előfordulási aránya öt-hat eset 100 000 lakosra számítva. A Stanford-beosztás szerint A típusú dissectióról beszélünk, ha a berepedés az aorta ascendensen, B típusról, ha az aortafal rétegei közé a belépési pont az aorta isthmusa szintjén keletkezik. Az intima berepedése az aortaív és a distalis aorta bármely pontján kialakulhat. A dissectio alaptípusa kiterjedése szerint érinthet rövid és hosszú aortaszegmentumot. Utóbbi gyakorta végigszalad az aorta descendensen, az aorta spinalis, visceralis-renalis ereket adó szakaszán és nemritkán ráterjed az iliaca, sőt a femoralis artériákra is. A zsigeri ereket érintő dissectio az életfontosságú szervek súlyos keringési zavarát – malperfusiót – okozva az aorta megrepedése mellett a leggyakoribb haláloki tényező. A betegség operatív kezelése napjainkban az esetek döntő többségében endovascularis megoldással lehetséges, de a sebészi megoldások ismerete továbbra sem nélkülözhető. Dolgozatunkban e súlyos kórforma sebészi kezelésének javallatával és technikai megoldásával foglalkozunk.

Bevezetés: A társadalom elöregedése és a vizsgálómódszerek javulása következtében az aortabillentyű-szűkület az egyik leggyakrabban diagnosztizált felnőttkori, szerzett szívbetegség. Különböző műtéti technikák alakultak ki, amelyek kivitelezéséhez a standard median sternotomiából végzett feltárás vált gyakorlattá. A kardiológia intervenciós technikáinak gyors fejlődése arra ösztönzi a szívsebészeti tevékenységet, hogy ugyanazt a műtéti minőséget az invazivitás csökkentése mellett nyújtsa. Célkitűzés: Célunk a vizsgált időszakban a teljes, median sternotómiából végzett aortabillentyű-műtét (AVR) és a partialis sternotomiából (mini-AVR) végzett, izolált aortabillentyű-műtétek összehasonlítása a pre-, intra- és posztoperatív eredmények tekintetében. Betegek és módszer: Kutatásunkban a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézetben végzett izolált aortabillentyű-műtéteket vizsgáltuk 2019. január és 2020. március között (99 AVR és 151 mini-AVR). Mini-AVR során a szegycsontot J-ministernotomiával csak a III. vagy IV. bordaközig nyitjuk meg, míg a klasszikus feltárás során a szegycsontot teljes hosszában választjuk szét. Eredmények: A vérfelhasználás (egység) (AVR: 2,90 [2,90]; mini-AVR: 1,85 [2,12]; p<0,05), a kórházban eltöltött napok száma (AVR: 9,75 [2,99]; mini-AVR: 8,85 [2,85]; p<0,05) és a műtéti idő hossza (perc) (AVR: 148,49 [34,4]; mini-AVR: 134,6 [34,8]; p<0,05) tekintetében kedvezőbb volt a mini-AVR-csoport. A preoperatív változók tekintetében nem volt homogén a két csoport, ezért korrigáltuk az erős prediktív változókat. Ezáltal a biostatisztikai értelemben vett szignifikanciaszintek eltűntek, azonban egyértelmű lett a trend a minimálinvazív műtétek javára. Következtetés: Vizsgálatunk során a mini-AVR-műtét költséghatékonyabb beavatkozásnak bizonyult a kisebb műtéti trauma, a csökkent vérfelhasználás és a rövidebb műtéti idő tekintetében a standard beavatkozással szemben. Orv Hetil. 2022; 163(35): 1394–1401.

A korábbi randomizált vizsgálatok rendre azt igazolták, hogy a coronariabypass-műtét előnyösebb a percutan coronariaintervencióval szemben a súlyos, kiterjedt koszorúér-betegség kezelésében. Ezt elsősorban az ismételt revascularisatio ritkább igényével magyarázzák, sőt bizonyos alcsoportokban még mortalitási előnyt és kevesebb szívinfarctust is regisztráltak az operáltak között. A közelmúltban publikált multicentrikus, randomizált FAME (Fractional Flow Reserve Versus Angiography in Multivessel Evaluation)-3 tanulmány 1500 beteg bevonásával azt kutatta, hogy a frakcionált „flow reserve” méréssel vezérelt, újgenerációs gyógyszerkibocsátó stent implantációjával végzett percutan coronariaintervenció non-inferior-e a modern koszorúérbypass-műtéttel szemben az egyéves halálozás, a szívinfarctus, a stroke és az ismételt revascularisatiós igény szempontjából. A FAME-3 vizsgálatban aktívan részt vevő szerzők ismertetik a vizsgálatok, a vizsgált populáció és az elvégzett beavatkozások jellemzőit, illetve az eredményeket. A FAME-3 vizsgálatban nem sikerült igazolni a percutan coronariaintervenció non-inferior voltát a bypassműtéttel szemben a háromér-betegség kezelésében. A szerzők részletesen elemzik ennek lehetséges okait, illetve a vizsgálatból származó egyéb fontos következtetéseket. Idetartozik a „kemény végpontok” tekintetében a szignifikáns különbség hiánya a két kar között, illetve az, hogy a perioperatív morbiditás tekintetében a percutan revascularisatio szignifikánsan jobbnak bizonyult. Bár a primer végpont értékelése meghatározó a klinikai döntéshozatalban, a másodlagos szempontok figyelembevétele is elengedhetetlen a részletes betegfelvilágosításnál és az egyéni revascularisatiós stratégia meghatározásában. Orv Hetil. 2022; 163(26): 1032–1036.

Absztrakt:

Az alacsony perctérfogat szindróma jelentősen emeli a szívműtétek szövődményeit és a halálozást, megnyújtja az intenzív osztályos és kórházi tartózkodási időt. A kezelésére alkalmazott katecholaminterápiának nemkívánatos szisztémás és kardiális mellékhatásai lehetnek. A levoszimendán érzékenyebbé teszi a szívizom kalciumcsatornáit kalciumra, és megnyitja az adenozin-trifoszfát (ATP)-szenzitív káliumcsatornákat (K_ATP) is. Ennek köszönhetően javítja a szív teljesítményét, nem növeli a szívizom oxigénigényét, valamint védőhatást fejt ki a szívre és számos egyéb szervre is. A korábbiakban megjelent irodalom és szakértői vélemények alapján 2015-ben publikálták a szakértői véleményeket tartalmazó európai dokumentumot a levoszimendán szívsebészeti perioperatív alkalmazásáról. Ennek figyelembevételével, továbbá a hét magyar szívcentrum és a gyermekszívcentrum (szívsebész, aneszteziológus és kardiológus képviselőinek) bevonásával kidolgoztuk a magyar ajánlást, melynek két meghatározó pillére van: az irodalmi evidenciák és a magyar centrumok képviselőinek tapasztalatai. Az áttekintett területek: koszorúérműtétek, billentyűműtétek, keringéstámogató eszközök és szívtranszplantáció, mind felnőtt, mind gyermek szívsebészeti beavatkozások vonatkozásában. Orv Hetil. 2018; 159(22): 870–877.