Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for

  • Author or Editor: Jeney András x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A kivéreztetett kísérleti állatok vérregenerációját Whipple a nyers máj, Jeney és Jobling pedig a máj vizes kivonatának adagolásával tudta fokozni. A májetetés terápiás hatékonyságát Minot és Murphy 45, anaemia perniciosás betegen 1926-ban igazolták. Whipple, Minot és Murphy a májterápia sikeres alkalmazásáért 1934-ben Nobel-díjban részesült. A B12-vitaminnak elnevezett hatóanyagot 1948-ban sikerült májból kivonni. Lucy Wills ugyanezen években alultáplált, terhes asszonyok anaemiáját kedvezően tudta befolyásolni élesztőkivonattal, ami a folsav felfedezéséhez vezetett. Mindkét gyógyszer hatásmódjának tanulmányozása jelentősen gazdagította patofiziológiai ismereteinket, továbbá újabb terápiás alkalmazásokat tárt fel. Orv. Hetil., 2013, 154, 1754–1758.

Open access

Freund Vilmos munkássága a Fővárosi Középítési Bizottmányban

A 175 éve született építész életművének egy máig nem kutatott fejezete

The Work by Vilmos Freund in the Metropolitan Commission of Public Architecture

An Unresearched Chapter of the Work of an Architect Born 175 Years Ago
Építés - Építészettudomány
Author: Jeney András

Freund Vilmos (1846 1920), Gottfried Semper tanítványa a dualizmus korabeli Budapest egyik igen termékeny építőművésze volt. Több mint félszáz épületet alkotott a fővárosban. Főleg olasz neoreneszánsz stílusban tervezte meg épületeit. 1900 után már szinte egyáltalán nem alkotott építészként. Építészi tapasztalata megszerzését követően, 1891 körül egyre aktívabb szakmapolitikai tevékenységbe kezdett. Tanulmányunk ismerteti a Fővárosi Középítési Bizottmány szerepét, majd Freund itt végzett munkáját mutatja be, beszédeinek nagyrészt az egykorú Fővárosi Közlönyben megjelent szó szerinti rögzítése alapján. Először a gyakor lati, technológiai ügyek terén tett felszólalásait ismertetjük. Itt többek között kiviláglik Freund útburkolatokkal kapcsolatos komoly tudása, és az, hogy figyelemmel kísérte azon útvonalak állapotát, ahol általa tervezett paloták álltak. Ezt követik a más építészek plánumaival és épületeivel kapcsolatos megszólalásai. A vele egykorú vagy nála fiatalabb alkotók műveivel kapcsolatos javaslatait, illetve véleményét ismerhetjük meg. Végül pedig a „legizgalmasabb” témát, a városrendezés terén elhangzott hozzászólásait tárgyaljuk. Meglepő, hogy néhány, városképileg igen meghatározó épület létrejöttében vagy megépült formájuknak kialakításában is szerepe volt. Például az új tőzsdepalota kezdeményezését és Szabadság térre helyezését két másik építész (Hauszmann Alajos és Quittner Zsigmond) mellett ő kezdeményezte. A piaristák Duna-korzón álló épületének megjelenésére is hatással volt. Freund az igen jelentős építészeti életművén kívül a szakmapolitikai tevékenységével is figyelemre méltót alkotott Budapesten.

Vilmos Freund (1846–1920) was a prominent Hungarian architect who lived during the period of the Austro-Hungarian Empire. He was a student of Gottfried Semper. The majority of the buildings by Freund were built in Budapest. His most preferred style was the Italian Neo-Renaissance. From about 1891 he had an architectural political carrier too. After 1900 he radically reduced the number of his designing work. This study is written about his work in the Metropolitan Commission of Public Architecture (Fővárosi Középítési Bizottmány). His speeches in this commission survived until today as word-by-word recordings published in the old bulletins. The first chapter deals with his speeches in relation to practical, technological affairs for example the paving of the roads of Budapest. He reported his opinion of the designs by other architects, this is the topic of the second chapter. Finally, we can read about his speeches about the great city planning actions. It is interesting that several buildings of Budapest were constructed because he and a few of his colleges initiated them.

Open access