Search Results
You are looking at 1 - 4 of 4 items for
- Author or Editor: Judit Berta x
- Refine by Access: All Content x
A Huntington-betegség autoszomális domináns módon öröklődő, felnőttkorban kezdődő, progresszív lefolyású, neurodegeneratív kórkép. Preszimptómás tesztelésére (genetikai vizsgálat elvégzésére a tünetek megjelenése előtt) nemzetközi ajánlásokat dolgoztak ki. A tesztelés előtti felkészítő folyamatban genetikus, neurológus, pszichológus vesz részt. Célkitűzés: A szerzők azt vizsgálták, hogy a nemzetközi ajánlások az általuk vizsgált tíz esetben mindig követhetők voltak-e, illetve mennyire kellett személyre szabottan végezni a felkészítést. Módszer: A szerzők az irodalmi adatokra támaszkodva protokollt dolgoztak ki a tájékoztatáson alapuló döntéshozatal elősegítésére, amelyben fontos része van a pszichológiai felkészítésnek. Tíz olyan személy esetét mutatják be, akik a családban előforduló Huntington-betegség miatt kérték a preszimptómás vizsgálatot. Eredmények: A vizsgálatot kérő tíz személy közül négyen a pszichológiai felkészítés elvégzése után, két személy már a felkészítés befejezése előtt kérte a genetikai vizsgálat elvégzését. Négy személy a pszichológiai felkészítés során elállt eredeti szándékától. Következtetések: A protokoll lépéseinek követése mellett egyéni tényezőket is figyelembe kell venni a személyre szabott preszimptómás tesztelés során. Az irodalmi ajánlások kiegészítéseként a szerzők javasolják a genetikai teszt elkészülte utáni kapcsolattartást is.
A COVID–19-járvány hatása a leggyakoribb légzőszervi megbetegedések lefolyására
The impact of the COVID–19 epidemic on the course of the most common respiratory diseases
Bevezetés: A SARS-CoV-2 által okozott fertőzés az elmúlt három évben meghatározta mindennapi életünket, és nem várt terhet rótt az egészségügyi ellátórendszerre, többek között azáltal, hogy komoly kockázati tényezőt jelenthet a már meglévő, különböző légzőszervi megbetegedésekkel küzdő betegek számára is. Célkitűzés: A COVID–19 és a fertőzéskor már fennálló légzőszervi megbetegedések, elsősorban a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), valamint az asztma összefüggéseinek feltárása. Módszer: Hazai vizsgálatunkban közel 29 000 beteg adatait dolgoztuk fel retrospektíven. Eredmények: Eredményeink alapján elmondható, hogy a COPD mint társbetegség megléte a nemzetközi megállapítással egybehangzóan összefüggést mutat a COVID–19-fertőzés súlyosságával, illetve enyhén növeli az intenzív osztályos kezelés és a gépi lélegeztetés szükségességének kockázatát a SARS-CoV-2 okozta megbetegedés során. Asztma esetében mindezt nem sikerült kimutatnunk, vagyis sem a SARS-CoV-2-fertőzés súlyosságát, sem az intenzív osztályos kezelés és a gépi lélegeztetés szükségességét nem befolyásolta jelentősen az asztma mint társbetegség megléte. Megbeszélés: Ahogy nemzetközi tanulmányokban is olvasható, a COPD mint társbetegség megléte nem növeli jelentős mértékben a SARS-CoV-2-fertőzés kockázatát. Ugyanakkor kijelenthető, hogy a COPD növeli a COVID–19-pozitív betegek kórházba kerülésének esélyét, és emeli a megbetegedés súlyosabb lefolyásának valószínűségét. Tekintettel a COPD-betegekben a tüdő károsodása során végbemenő szerkezeti átépülésre és rendellenes regenerálódási folyamatokra, e betegek a vírusfertőzés lezajlása után fokozott odafigyelést, valamint személyre szabott rehabilitációt igényelnek. Következtetés: Összességében elmondható, hogy a jövőben a személyre szabott terápiás megközelítés bevezetéséhez elengedhetetlen a különböző COPD-s fenotípusok (valamint egyéb krónikus tüdőbetegségek) és a SARS-CoV-2-fertőzés klinikai megnyilvánulásainak mélyreható vizsgálata. Orv Hetil. 2023; 164(2): 51–56.
Az orvosi kommunikáció oktatásának fejlesztése a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán a „Szimulációs Beteg” program bevezetésével
Enhancing medical communication education through the implementation of the “Simulated Patient” program at the University Medical School of Pécs
Introduction: The use of simulated patients is a widely accepted method for effectively teaching medical communication skills. Simulated patients also contribute to the teaching and assessment of clinical skills. The first institutionalized “Simulated Patient” program in Hungary was launched at the University Medical School of Pécs in 2019 to support the education of medical students. The program provides training and education for lay simulated patients in Hungarian, English and German. Objective: We evaluated the perception of Hungarian and international students four years after implementing the program. In addition to presenting the research results, we briefly describe the theoretical and practical aspects of the program. Method: Research data were gathered with the help of an online cross-sectional questionnaire survey using convenience sampling in the spring semester of 2023. The three scales of the questionnaire consisted of a total of 20 questions. The closed question types included multiple choice questions and ranking. The open-ended questions focused on positive experiences and difficulties. The survey was conducted among Hungarian, English, and German program students. 128 students responded to the survey. Results: Significant differences were found between the students in the three language programs regarding the assessment of the simulated patient consultations and feedback and the method’s effectiveness. Analysis of responses to open-ended questions highlighted the opportunity to practice real-life situations, the importance of feedback, increased confidence, and professional development. Conclusion: Consistent with the results of other studies in the field, our students’ perceptions of the introduction of the new methodology were positive. However, our current study has pointed out that students learning in different languages of instruction weigh the significance and impact of some aspects of the simulation patient program differently on their overall learning process and professional development. Orv Hetil. 2024; 165(33): 1286–1294.
Absztrakt:
Bevezetés és célkitűzés: Budapesti alsó tagozatos gyermekek (n = 165) kézhigiénére vonatkozó ismereteit vizsgáltuk. A kutatás célja: kisiskolások körében új pedagógiai eljárás, a kortársoktatás alkalmazása és optimalizálása a megfelelő kézhigiénia kialakításában. Módszer: A gyermekek szociális helyzetét és előzetes tudását bemeneti kérdőívek kitöltésével egyetemisták mérték fel. A tudásra vonatkozó felmérést négy- (n = 85) és nyolcórás (n = 36) oktatás után is elvégeztük. Emellett a kézmosás helyes gyakorlatának hatékonyságát Semmelweis Scanner segítségével teszteltük közvetlenül a kéz fluoreszkáló krémmel való bedörzsölése után, a négy- és nyolcórás oktatás előtt (n = 166) és után (n = 74; n = 35) is. Eredmények: A kézhigiénére vonatkozó tudás a bemeneti felméréshez képest szignifikánsan nőtt a kortársoktatási program után, a négy- és a nyolcórás képzést követően. A kisebb gyermekeknél a nyolcórás képzés hatása kifejezettebb volt. Hasonló eredményeket kaptunk a kéz felszínének bedörzsölése után a kimaradó területek számának változásában is. Következtetés: A kézhigiéniai tudásra vonatkozó szociológiai felmérések és a közvetlen fizikai mérések egyaránt arra utalnak, hogy a megfelelő pedagógiai eljárásokkal elvégzett képzés eredményes, és hozzájárul a 6–10 éves gyermekek környezettudatos higiéniai kultúrájának kialakításához, átalakításához. Orv Hetil. 2018; 159(12): 485–490.