Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for

  • Author or Editor: Judit Domány x
Clear All Modify Search

Theokritos 13. idillje Nikiashoz címzett vigasztalás: maga a „Hylas-történet” paradeigma, mely a közösség (az Argó) célratörő, fegyelmezett rendjét és az érzéki, pusztító erőket állítja szembe egymással. A hősi magatartásra egyrészt a meghatározott cél felé tartó mozgás (Argó), másrészt a mozdulatlanság jellemző (Telamón; a hős Héraklés). A Hylast kereső Héraklés az Argótól elszakadva görbe vonalú pályán jut el Kolchisba, de közben nem hagyja el a halandók szféráját. Hylas a racionális cselekvés szférájából kilépve, a körtáncot lejtő - egy képzeletbeli középpont körül forgó - Nymphák szenvedélyének tárgyaként lép át az irracionális szférába, a föld alatti világba, és halála után az égi (isteni) szférába jut fel.

Restricted access

Az ének, a dal Theokritos idilljeiben kellemes, jóleso érzést vált ki a befogadóból, de nem ébreszt azonnali kielégítést igénylo vágyat, mintHomérosnál. Theokritosnál témává válik a dalverseny, a költemények szépségének megítélése, a költoi, eloadói teljesítmények összehasonlítása. Az 1., 5., 7., 8., 9. és 10. idill olyan jeleneteket tartalmaz, ahol az alakok egymásnak énekelnek, tehát eloadómuvészek vagy költok is és hallgatók is egy személyben, kifejezve, hogy a befogadói és eloadói szerepek felcserélhetok, vagyis az eloadónak muérto közönséggel van dolga, aki maga is alkot, s a költo (eloadó) és a befogadó egyenrangú.

Restricted access

Theokritos XXII. idillje a Dioskurosok tiszteletére írt himnusz, amelybe mint keretbe van beágyazva a Polydeukés-, illetve Kastór-történet. Polydeukés és Amykos párbaját dialógus előzi meg, Kastór és Lynkeus párbaját Lynkeus tanácsadó beszéde, amellyel megpróbálja lebeszélni a Dioskurosokat a nőrablásról és a vérontásról. Lynkeus szavaira Kastór hallgatása és a nyers erőszak alkalmazása a válasz. Lynkeus beszédének rétorikai elemzése újabb bizonyítéka a költemény egységének és szövege teljességének.

Restricted access

Theocritus’ Idyll 7 informs us about the sources of Theocritus’ poetry and about his set of artistic values. Simichidas and Lycidas are allegorical personae representing the sources and themes of Theocritus’ poetry. The singing contest in Id . 7 can be interpreted as an ironical self-appreciation of Theocritus’ poetical work.

Restricted access

A structural analysis of Menander's Dyskolos reveals that the various scenes are linked by a series of recurring literary motifs (phrases, objects and actions) that also contribute to the characterization of the various actors, and especially to that of Rnemon. The final scene of this drama appears to be ironically ambiguous: the 'happy end' includes Dyskolos' punishment who must attend a meeting of the very crowd that he hates.

Restricted access