A cikk az elmúlt néhány évtized diszlexiakutatásának eredményeit foglalja össze. Már a fejlődési diszlexiaként ismert olvasási zavar meghatározása is komoly vita tárgyát képezi, szembeállítva egymással a kizáró kritériumokat, illetve az inkluzív megközelítést alkalmazó kutatókat. Az olvasási zavarok különböző típusainak meghatározása szintén komoly definíciós problémákat vet fel, amelyek azután a kísérleti eredmények értelmezését is nagymértékben befolyásolják. Mindazonáltal az elmúlt években a viselkedési leírások mellett egyre több anatómiai, neurológiai, kognitív, sőt genetikai megfigyelés is született. Ezen adatok alapján több olyan elmélet is kibontakozni látszik, amely a diszlexiát mint genetikai eredetű, komp­­lex fejlődési zavart tekinti, s a terápiás megoldásokat is több szinten képzeli el. Ezenkívül a diszlexia komputációs és konnekcionista modellezése is számottevő eredményeket tudott felmutatni.

Variation in empirical data has been a perseverant problem for theoretical linguistics, especially syntax. Data inconsistencies among authors allegedly analyzing the same phenomenon are ubiquitous in the syntactic literature (e.g., literature on focus-raising in Hungarian; É. Kiss 1987 vs. Lipták 1998), and partly result from the highly informal methodology of data collection. However, even if adequate controls are used to exclude potential biases, variation might remain. The general practice in syntactic research has been to ignore these „microvariations”-mainly in the lack of any systematic empirical method to detect them. The present paper shows that this practice leads to serious theoretical problems and proposes a new empirical method, cluster analysis, to discover, explore and systematize these variations. It also illustrates how this richer empirical basis gives rise to a more fine-grained theoretical analysis.

A hepatitis C-vírus-fertőzés sikeres gyógyításához kiemelten fontos, hogy a betegség még a máj szerkezeti átépülése előtt felismerésre kerüljön. A kivizsgálás lépcsőzetes: szűrés, a diagnózis felállítása és az antivirális terápia követése. A vizsgálatokhoz biokémiai, szerológiai, hisztológiai és molekuláris biológiai módszerek alkalmazhatók. Szűrésre az alanin-aminotranszferáz és az anti-HCV mérése javasolt. A fertőzés fennállásának igazolása a vírusnukleinsav real-time polimeráz láncreakció módszerével történik. A terápia megkezdése előtt a máj szöveti átépülésének meghatározására májbiopszia javasolt, ennek alternatívájaként tranziens elasztográfia vagy vérből mért biomarkerek alkalmasak. Differenciáldiagnosztikai vizsgálatokkal tisztázni kell egyéb vírusfertőzések vagy más etiológiájú krónikus hepatitis együttes fennállását, kiemelt figyelemmel az autoantitestek pozitivitására. Az antivirális terápia eredményét, a kezelés időtartamát döntően befolyásolja a vírus genotípusa. Magyarországon a betegek dominálóan 1-es típusú vírussal, ezen belül 1/b szubtípussal fertőzöttek. Terápiás prediktív marker a beteg 19. kromoszómáján az interleukin 28B régió mellett található egyszeres nukleotidpolimorfizmus típusa és 1/a vírusfertőzés esetén a vírus Q80K polimorfizmusának jelenléte. Az antivirális terápia követése hazai és nemzetközi protokollok alapján a vírusnukleinsav mennyiségi monitorozásával történik, amelyet a kezelés teljes ideje alatt minden betegnél azonos módszerrel és ugyanazon laboratóriumban végeznek. Orv. Hetil., 2014, 155(26), 1019–1023.

Új gyógyszerek kifejlesztésével az utóbbi öt évben jelentős előrelépés történt a B-vírus hepatitis terápiájában. Jelenleg két különböző hatásmechanizmusú gyógyszercsoport – interferonok, nukleoz(t)idanalógok – hét készítménye van forgalomban. A terápiás lehetőségek bővülése ellenére a tartós vírusmentesség még ma is csak ritkán érhető el. A hosszan tartó inaktív stádium elérésének esélye azonban megnőtt a megfelelő gyógyszertípus kiválasztásával, hatástalanság esetén mielőbbi módosításával, a kezelés optimális időpontjának és időtartamának a meghatározásával. Ehhez noninvazív eljárással kimutatható, a kezelés eredményét előrejelző, úgynevezett prediktív biomarkerek monitorozása szükséges. A terápia megkezdésekor az „e”-antigén státusa, a vírus genotípusa, az alanin-aminotraszferáz-aktivitás és a B-vírus-nukleinsav-szint a legfontosabb markerek. A kezelés alatt a HBV-DNS és a HBsAg mennyiségi monitorozásával lehet megkülönböztetni a gyorsan reagálókat, a hosszabb kezelést igénylőket és a nem reagálókat, akik alternatív gyógyszerre állíthatók. Interferonterápia alatt a HBsAg gyors csökkenése vagy korai negatívvá válása mutatja a sikeres gyógyulást, a nukleoz(t)idanalóg-kezelés alatt a HBV-DNS-szint változásának követése informatívabb. Az interferon és nukleoz(t)idanalóg kombinációs terápia hatékonysági vizsgálatai folyamatban vannak, az eredmények várhatóan módosítani fogják a hepatitis kezelési és monitorozási protokollját. Orv. Hetil., 2011, 152, 866–868.

A hepatocellularis carcinoma korai stádiumában tünetszegény betegség. A daganatszövet növekedése és az erekbe történő betörése okoz általános és lokális tüneteket. Hasi diszkomfort, cachexia, az addig kompenzált cirrhosis terápiarezisztens dekompenzációja, súlyos esetben a vena portae vagy a hepaticus vénák thrombosisa jelzi a betegség progresszióját. A laboratóriumi leletek közül a vérkép a májfunkció, a haemostasis, a szénhidrát- és a kalciumanyagcsere eredmények gyors romlása jellemző. Az etiológia tisztázásához és a magas rizikójú betegek kiszűréséhez az alkohol, a gyógyszer- és a vegyszerártalom, a B-, C-, delta vírushepatitisek, az anyagcsere-betegségek és a nem alkoholos steatohepatitis vizsgálatai vezetnek. Májgóc esetén diagnosztikus értékű a perzisztálóan magas alfa-foetoprotein, 200 ng/ml felett >90% a pozitív prediktív értéke. A mindennapi gyakorlatban ritkábban mért biomarkerek a glikozilált alfa-foetoprotein-L3 és a K-vitamin-hiány indukálta des-gamma-karboxi-protrombin. HBeAg-pozitív krónikus B-hepatitises betegekben többszörös a tumormegjelenés valószínűsége, ha C genotípusú, a precore régiójában az 1762 és az 1764 helyen kettős mutációt tartalmazó B vírussal fertőzöttek. A magas rizikójú betegeknél 6 havonta, tisztázatlan dignitású, 1 cm alatti májgóc esetén 18–24 hónapon keresztül 3-4 havonta hasi ultrahangvizsgálat és alfa-foetoprotein-mérés javasolt.

Absztrakt

Bevezetés: A hepatitis C-vírus (HCV) nagy szerkezeti variabilitást mutat. A genom szekvenálása és filogenetikai analízise alapján 7 típusa és 67 szubtípusa különíthető el, melyek földrajzi megoszlása különböző. A 2014-ben bevezetett direkt ható antivirális terápia (DAA) alkalmazása óta meghatározásuk kiemelten fontossá vált, mivel a gyógyszerek típusa, dózisa, a kezelések optimális időtartama genotípus/szubtípus függő. Célkitűzés: Magyarországon 1992-ben kezdődött a krónikus C-vírus-hepatitises betegek kezelése, az ehhez szükséges speciális diagnosztikát Molekuláris Diagnosztikai Laboratóriumunkban vezettük be. Meghatároztuk a magyarországi HCV1b NS5A/PKR-BR régiójának nukleotidszekvenciáját és a magyarországi betegekből izolált vírustípus- és szubtípus-előfordulást. A jelen összefoglalóban 6092 krónikus C hepatitises beteg (175 szerotípus, 5917 genotípus) 1996 és 2017 közötti eredményét elemezzük típus/szubtípus, életkor, nem és a magyarországi régiókon belüli megoszlás alapján, valamint követjük a genotípusarányok két évtized alatti változását. Módszer: Szerotípusvizsgálat (1996–1999). Genotípusvizsgálat: hibridizáció (2000–2016), real-time PCR-módszer (2016–; Cobas 4800 HCV GT). Eredmények: A genotípusmegoszlás átlaga: GT1a: 5,6%; GT1b: 84,6%; GT1a + 1b: 5,1%; GT2: 0,1%; GT3: 1,8%; GT4: 0,1%; vegyes: 1,6%; GT1 (szubtípusa nem differenciált): 1,1%. Nő : férfi = 52% : 48%. A víruspozitív betegek 37%-a az 50–60 éves korosztályba tartozott. A négy magyarországi régióban, valamint Budapesten és környékén jelentős genotípusaszimmetria nem igazolódott. A 3-as genotípus prevalenciája az utóbbi években 1,6%-ról 2,8%-ra emelkedett; a 40 év alattiakban megduplázódott a számuk. Következtetés: Hazánkban 20 év alatt a HCV típus/szubtípus megoszlásában jelentős változás nem történt, jelenleg is az 1/b a leggyakoribb. Minőségi előrelépést hozott a real-time PCR-genotípusmódszer bevezetése, a kapott eredmények letisztultak, kevés közöttük a vegyes szubtípusú, ami a hatékonyabb gyógyszerválasztást segíti. Orv Hetil. 2018; 159(Suppl 2): 2–8.

Noam Chomsky's early work was at the core of the “cognitive revolution” in the 1950s-60s, leading to a paradigm shift from a behavioralist to a mentalistic approach to human psychology. Central to this revolution has been the question of how infants learn language. Here, we provide an overview of how the generative enterprise has shaped research on language acquisition over the last decades. We argue that a large body of empirical knowledge about infants' representation of grammar has accumulated. Many of these questions would most likely not have been investigated empirically without the impetus of such a mentalistic approach.

Magyarországon 70 000 egyén lehet fertőzött hepatitis C-vírussal, többségük nem tud fertőzöttségéről. A fertőzés időben történő felfedezése és meggyógyítása a beteg szempontjából a munkaképesség megőrzését, az életminőség javulását, a májzsugor és a májrák megelőzését, valamint a betegségmentes várható élettartam meghosszabbodását, míg a beteg környezete és a társadalom szempontjából a továbbfertőzés veszélyének megállítását, a későbbi súlyos májbetegségekből adódó egészségügyi ráfordításigény jelentős csökkenését jelenti. A 2003 óta alkalmazott pegilált interferon+ribavirin kettős kezeléssel a korábban terápiában nem részesült betegek 40–45%-a, a sikertelenül kezeltek 5–21%-a gyógyítható meg. 2011-ben a korábbiaknál lényegesen hatékonyabb, két új, direkt antivirális hatású proteázgátló szer került forgalomba (boceprevir és telaprevir). A két új szer jelentősen növeli a fertőzés sikeres gyógyításának esélyét, mindkét fenti betegcsoportban (63–75%, illetve 59–66%). A készítmények – a legrászorultabb beteg számára – 2013. május 1. óta hazánkban is finanszírozottá váltak. A kezelés indikációja – az ellenjavallatok kizárása után – a vírusnukleinsav és a májbetegség kimutatása. Utóbbit a gyulladásos aktivitás és/vagy a májfibrosis mértéke (stádium) jellemzi. A kivizsgálás és a kezelés során fontos a virológiai vizsgálatok gyors és megbízható elvégzése. A stádium meghatározására az invazív májbiopszia mellett a nem invazív tranziens elasztográfia és validált biokémiai fibroteszt módszerek alkalmazhatók. A szakmailag indokolt kezelés finanszírozási korlátok figyelembevételével, a rászorultság sorrendjében kerül engedélyezésre. Ennek alapja az úgynevezett Prioritási Index, amely a májbetegség stádiuma mellett figyelembe veszi a betegség aktivitását, a kezelés sikerességének várható esélyét és további meghatározott speciális szempontokat is. Hazánkban a korábban még nem kezeltek terápiájában továbbra is a pegilált interferon és ribavirin kettős kombináció, míg a korábban sikertelenül kezelt, 1-es genotípussal fertőzött betegek proteázgátló alapú hármas kombinációban részesülnek. Nem 1-es genotípus esetén a proteázgátlók nem használhatók. A terápia időtartama 1-es genotípus esetén általában 48 hét, megfelelő vírusválasz mellett, cirrhosis hiányában rövidebb kezelés is elegendő lehet. 2-es és 3-as genotípus esetén a kezelés időtartama leggyakrabban 24 hét, míg 4-es vagy ismeretlen genotípus esetén a gyógyszerek adásának időtartama 24/48/72 hetes, a terápiás válasz függvényében. Fokozott figyelmet kell fordítani a mellékhatásokra, a gyógyszerkölcsönhatásokra és a rezisztencia lehetőségére. Orv. Hetil., 2014, 155(Szuppl. 2), 3–24.

A vékonybél stromatumorai az összes vékonybél-stromatumor 35%-át alkotják. A SIST-tumorok egyik vezető klinikai tünete a gastrointestinalis vérzés. A kapszulás endoszkópia forradalmasította a vékonybél-diagnosztikát, mivel a módszer alkalmas a teljes vékonybél vizualizálására, a betegek számára jól tolerálható, és a szövődmények száma alacsony. Tisztázatlan eredetű, obskúrus gastrointestinalis vérzések esetén negatív felső endoszkópiát és kolonoszkópiát követően következő diagnosztikus lépésként javasolt módszer. Esetismertetés: 2 beteg (58 és 69 év, egy férfi és egy nő) vizsgálatát végeztük el tisztázatlan eredetű gastrointestinalis vérzés miatt negatív felső endoszkópiát és kolonoszkópiát követően kapszulás endoszkópiával. A videofelvételeket mindegyik esetben két független vizsgáló értékelte. Mindkét esetben a kapszula a 8 órás vizsgálati idő alatt elérte a Bauchin-billentyűt, a teljes vékonybél jól vizualizálható volt. A vizsgálatok értékelése során a vékonybél vérzésének hátterében egyik esetben a makroszkópos kép alapján tumort véleményeztünk, a másik esetben a vérzésforrás magasságát tudtuk kijelölni, az észlelés alatt is aktívan vérző laesio típusát azonban nem. A vérzésforrás pontosítása miatt a második esetben kettős ballonos enteroszkópia történt. A sebészeti beavatkozásokat követő hisztológiai és immunhisztokémiai vizsgálatok során orsósejtes GIST-tumorok igazolódtak. A Fletcher-klasszifikációt alapul véve, a tumorméret és a mitotikus index alapján mindkét eset alacsony rizikócsoportba sorolható. Következtetés: A kapszulás vékonybél-endoszkópia korai diagnózist és definitív terápiát eredményez, és ezzel a betegek túlélése jelentősen javulhat.

Összefoglaló. Bevezetés: A SARS-CoV-2-fertőzések és az anti-SARS-CoV-2-vakcinák által kiváltott immunvédelem tartóssága, nagysága és különbségeinek háttere nem teljesen tisztázott, az oltási protokollok optimális időzítése vitatott. Célkitűzés: A humorális immunválaszok nagyságát, időbeli változását, a reinfekciók gyakoriságát, demográfiai és klinikai paraméterekkel való összefüggését vizsgáltuk magyarországi egészségügyi dolgozóknál. Módszerek: Megyei egyetemi oktató kórházunkban prospektív, longitudinális vizsgálatot végeztünk egészségügyi dolgozók két csoportjában. 1. kohorsz: SARS-CoV-2-fertőzésen átesett, oltatlan 42 dolgozó (nő: 100%) antinukleokapszid-IgG-szintjét mértük 8 hónapon keresztül (2020. június–2021. február). Az immunválasznak a változását és az életkorral, a krónikus betegségekkel, a vércsoporttal és a tünetek súlyosságával való összefüggését vizsgáltuk. 2. kohorsz: két dózis mRNS-vakcinával (Pfizer–BioNTech) végzett immunizálást követően, fertőzésnaiv 49 dolgozó (nő: 73%) anti-spike-RBD-protein-IgG-szintjét monitoroztuk 8 hónapig (2020. december–2021. augusztus). Medián analízis, lineáris regresszió, ANCOVA, Kruskal–Wallis- és Skillings–Mack-teszt-elemzéseket végeztünk. Eredmények: 1. kohorsz: az IgG-szintek átlagosan a betegség 4-es súlyossági kategóriájában voltak a legmagasabbak, a negatív tartományba csökkenés medián ideje 6 hónap volt. 2. kohorsz: a második vakcina hatására az IgG-szint a 25-szörösére nőtt, majd 210 nap után a csúcsszint 6%-ra csökkent. Az ellenanyagtiter negatív összefüggést mutatott az idősebb életkorral és a férfinemmel. Tünetmentes (újra)fertőződést valószínűsítettünk a fertőzésen átesettek 17%-ánál és az immunizált kohorsz 14%-ánál. Az érintettek magas kockázatú osztályokon dolgoztak. Következtetés: 6 hónap után mind a fertőzésen átesettek, mind az immunizáltak jelentősen csökkenő IgG-védelmet mutattak. A (re)infekciók átlagosan 15%-ban, tünetmentesen zajlottak. Az eredmények megerősítik az oltás hatékonyságát a betegség megelőzésében, a harmadik emlékeztető vakcina fontosságát 6 hónap után és az anti-SARS-CoV-2-IgG-monitorozás potenciális értékét. Orv Hetil. 2022; 163(12): 455–462.

Summary. Introduction: The length, level and variation of immune responses to infection with SARS-CoV-2 or following anti-SARS-CoV-2 vaccination remains unclear, optimal (re)vaccination protocols remain debated. Objective: We investigated the magnitude of humoral immune responses, their over-time changes, the frequency of (re)infections and the association with demographic and clinical parameters in Hungarian healthcare workers. Methods: We conducted a prospective, longitudinal study in two groups of healthcare workers of a public, county-level teaching hospital. Cohort 1: The anti-nucleocapsid IgG levels of 42 workers (female: 100%) were followed up over 8 months after SARS-CoV-2 infection (June 2020–February 2021). The change in humoral immune response and its associations with age, existing chronic conditions, blood type and severity of symptoms were investigated. Cohort 2: The anti-spike-RBD protein IgG levels of 49 workers (female: 73%) with no prior COVID–19 infection were monitored over 8 months (December 2020–August 2021) following immunisation with two doses of mRNA vaccine (Pfizer–BioNTech). Analyses included median analysis, linear regression, ANCOVA, Kruskal–Wallis and Skilling–Mack tests. Results: Cohort 1: IgG levels were on average the highest among those in illness severity category 4, the median time of IgG level reduction below the positive test cut-off was 6 months. Cohort 2: The IgG levels increased 25-fold between the first and second immunisations, but decreased to 6% of the peak level after 210 days. They showed an overall negative association with older age and male sex. The suspected levels of (re)infections were 17% and 14% within the infected and the immunised cohorts, respectively, all symptomless. Those affected all worked on high-risk wards. Conclusion: Both the infected and the immunised cohorts showed significantly declining IgG protections beyond 6 months. The average observed rate of (re)infections was 15%, all asymptomatic. Our findings are confirmative of the effectiveness of vaccination to prevent illness, the importance of booster vaccination due to declining humoral immune protection beyond 6 months, and the potential value of anti-SARS-CoV-2 IgG monitoring. Orv Hetil. 2022; 163(12): 455–462.