Search Results

You are looking at 1 - 10 of 70 items for

  • Author or Editor: Judit Kovács x
Clear All Modify Search

Minél többet tudunk egymásról, annál jobban tudjuk intézni közös ügyeinket. E nagyon tág értelmezési kereten belül, melyet stratégiai döntéselméleti és méltányosságelméleti megfontolásokkal pontosítunk, a tanulmány azt a kérdést próbálja megválaszolni, hogy elosztási helyzetek méltányosságában mutatkozó bizonytalanság, illetve annak csökkentése miként befolyásolja az elosztás méltányosságát és hatékonyságát. Elvárásunk szerint összeilleszthető hatékonyság és méltányosság mellett, ha egy kétértelmű elosztási helyzet bizonytalansága megszűnik, az elosztás racionálisabb és méltányosabb is lesz. Ultimátumjáték-forgatókönyvre épülő kísérletünkben az elosztó két készlet elosztásáról dönt közte és a fogadó között. Míg az egyik készlet egységei mindkettejüknek ugyanannyit érnek, a másik készlet egységei az elosztónak vagy kevesebbet vagy többet érnek, mint a fogadónak. Az elosztás eredménye a fogadó számára bizonytalan. A bizonytalanságot eloszlató információt a fogadó pénzért kérheti. Hogy ezt megtette-e, arról az elosztót még elosztási döntése előtt tájékoztatjuk. Miközben a döntésekben logikai alapon a méltányosság és a hatékonyság nem zárja ki egymást, a viselkedésben a két változó negatív összefüggést mutat. Értelmezésünk szerint lehetséges, hogy az információkérés bizalmatlansági üzenetet hordozott, mely kiemelte a méltányos eredmény szempontját, ugyanakkor beszűkítette a hatékony megoldásra mozgósítható figyelmet. A megvitatásban szervezet-lélektani vonatkozások is megjelennek.

Restricted access

A tanulmány az eredmény, a folyamat és a kapcsolatok idői kiterjedésének a szempontjai segítségével veti össze az igazságosságkutatásnak, az együttműködés-versengéskutatásnak és a hatalomgyakorlás kutatásának néhány meghatározó eredményét. Rámutat arra a mindhárom kutatási területen jelentkező összefüggésre, hogy a hosszú időperspektívával rendelkező kapcsolatokban a normatartó folyamatelemeket hordozó viselkedés az eredményes, úgy egyénileg, mint közösségi szinten. A tanulmány elemzi a kutatási stratégiák különbözőségét (strukturális, csereelméleti alapokon nyugvó viselkedéses kutatások versus kérdőívben történő önbeszámolók, illetve reprezentációkat, asszociációkat vizsgáló kutatások), s amellett érvel, hogy a különböző kutatási stratégiákat követő fölfogásoknak érdemes egymásban olyan partnereket látnia, akik a jelenség minél teljesebb megértéséhez visznek közel.

Restricted access

Absztrakt:

A primer immundefektusok (PID) ritka, veleszületett, többnyire öröklődő immunhiányos állapotok. Körülbelül 350 gén érintettsége mutatható ki ezen betegségeknél, amelynek következménye az immunsejtek számbeli és/vagy funkcionális csökkenése. A primer immunhiány gyakorisága napjainkban egyre nő. A PID kezelésében jelentős eredményeket értek el az immunglobulinpótlás és az őssejtterápia bevezetésével, ennek köszönhetően ezen betegek hosszú távú túlélése is megnövekedett. Mivel a PID-es betegek tovább élnek, mint néhány évtizeddel ezelőtt, több rosszindulatú daganatos megbetegedést is diagnosztizálunk náluk. PID-ben szenvedő gyermekek és felnőttek körében is a malignitás áll a fertőzések után a halálokok között a második helyen. Jelen munkánk során bemutatjuk a PID-es betegségekben előforduló gyakoribb rosszindulatú betegségeket és azok klinikai jellemzőit. Orv Hetil. 2018; 159(49): 2073–2078.

Open access

A machiavellista személyek úgy mutatnak kiemelkedő interaktív hatékonyságot, hogy nincs kiemelkedő mentalizációs teljesítményük. Az ellentmondás magyarázatára a szakirodalom a mentalizációs teljesítmény mérésének jellegzetességével (az ösztönzők hiányával) kapcsolatos motivációs érvet, illetve a fejlettebb általános emberismeretre hivatkozó kognitív érvet kínálja.Saját fejlesztésű kérdőívvel végzett kutatásunk, amelyben 399 személy vett részt, a mentalizációval kapcsolatos igényeket, célokat, attitűdöket ragadja meg. A mentalizációval összefüggő önbeszámolóknak három háttértényezőjét azonosítottuk, a mások mentális állapotainak megismerésére irányuló igényt, a zökkenőmentes interakciók igényét és a mentalizáció műveletére irányuló attitűdöt. Eredményeink szerint a machiavellista személyek kevésbé szeretnék mások mentális állapotait megismerni, de a másik két tekintetben nem különböznek a machiavelliánus nézetekkel kevésbé egyetértő társaiktól. Tanulmányunkkal a motivációs magyarázathoz kapcsolódunk, kiterjesztve annak hatókörét, amennyiben bemutatjuk, hogy a machiavellistákat általában véve kevésbé érdekli mások mentális állapotainak megismerése. A kutatásnak a machiavellisták fejlettebb általános emberismeretének irányába mutató implikációi vannak.

Restricted access

Kutatásunk egy közeli kapcsolatban elszenvedett sérelmet megjelenítő hipotetikus helyzetben vizsgálta a személyek (N = 237) becsült megbocsátási valószínűségét a sértő fél jóvátételi törekvéseinek és a válaszadó személyek reményteliségének függvényében. Jóvátételi kezdeményezésként a kapcsolat fontosságát hangsúlyozó szolidaritás-kifejezést, a veszteséget helyrehozni kívánó cselekedetet, valamint a sértett önértékelésének a támogatását különböztettük meg, a megbocsátásnak pedig a jóvátételi igényekről (a bosszúról) való lemondáshoz kötődő aspektusát emeltük ki (vagyis lemondani a kapcsolat meglazításának, a kárpótlásnak és a saját önbecsülés megtámogatásának az igényéről).Manipulált független változóinknak jellemzően az önálló hatását mutattuk ki, melyek közül a szolidaritás kinyilvánításáé fordítottnak, a másik két jóvátételi adományé viszont a megbocsátást valószínűsítőnek mutatkozott. A jóvátételi lépések a reménytelenebb személyek esetében különösen is pozitív hatásúak. Eredményeink gyakorlati implikációi is megjelenítésre kerülnek.

Restricted access

Tanulmányunk a bosszúviselkedés személyi, kapcsolati és szituatív meghatározóit elemzi, áttekintve a vonatkozó, legfőképpen személyiséglélektani és szociálpszichológiai irodalmat. Áttekintésünkben nemcsak azokra a tanulmányokra támaszkodunk, melyek a bosszúállás jelenségét tekintik tárgyuknak, de azokra is, amelyek a megbocsátásét. Tesszük ezt azért, mert a két jelenség igen erősen összekapcsolódik, annak ellenére, hogy nem egymás ellentétei. A bosszúvágy és bosszúállás multifaktoriális természetének bemutatása mellett különös hangsúlyt kap e viselkedés folyamatjellegének és a lelki egészségre gyakorolt hatásainak bemutatása. Az idői lefutás elemzésekor, és a lelki egészségre gyakorolt hatás leírásában is kitüntetett figyelmet szentelünk a bosszúálló viselkedéshez kapcsolódó rágódásnak, a ruminációnak. Kifejtésre kerül, miért is olyan fontos a segítő, illetve terápiás kapcsolatokban a bosszúviselkedés természetének  megismerése.

Restricted access

Jelen tanulmányban magyar egyetemi hallgatók pesszimizmus-szintjét vizsgáltuk. Szerettük volna megtudni, hogy a pesszimizmus a konformitás szintjén jellemző-e ránk vagy intrinzik módon, belülről fakadóan vagyunk ilyen pesszimisták. A tanulmányban bemutatott kutatás itthon és külföldön (Bécsben) tanuló magyar (90 fő, átlagéletkor: 23,3 év; szórás: 2,18 év) és hazánkban és saját országukban (Ausztriában) tanuló külföldi egyetemista diák (60 fő, átlagéletkor: 22,2 év; szórás: 2,32 év) optimizmusának szintjét és szubjektív jóllétét hasonlítja össze. Az optimizmus mérésére indirekt és direkt — önbeszámolós — módszert is alkalmaztunk. Indirekt úton értelmezésekben és tervezett viselkedésválasztásokban való megnyilvánulásként ragadtuk meg az optimizmust, általunk szerkesztett ’félig-üres’ történetek segítségével. Direkt módszerként a Berni Szubjektív Jóllét Kérdőív pozitív attitűdöt mérő skáláját alkalmaztuk. Eredményeink szerint a magyar diákok mind saját [F(1,148) = 77,36; p<0,001], mind idegen környezetben szignifikánsan pesszimistábbnak mutatkoztak külföldi társaiknál. A közvetett optimizmusra vonatkozó eredményekkel szemben a pozitív attitűdre és szubjektív jóllétre vonatkozó önbeszámolókat a vizsgálat kulturális közege befolyásolta: a külföldön tanuló magyarok pozitívabbnak ítélték meg mentális jóllétüket [F(3,146) = 13,77; p<0,001] és pozitívabb élettel szembeni attitűdökről számoltak be, mint itthon élő társaik [F(3,146) = 11,33; p<0,001].

Restricted access

Absztrakt:

Az IgA-nephropathia immunológiai eredetű krónikus glomerulonephritis, amelyet a klinikai kép és a kimenetel nagy változatossága jellemez. A betegség végstádiumú veseelégtelenségig progrediálhat a betegek 25%-ában. Ezért fontos, hogy a progresszióra hajlamos betegeket korán felismerjük. A legfontosabb progressziós rizikófaktorok a perzisztáló proteinuria, hypertonia, csökkent vesefunkció és bizonyos szövettani elváltozások. A jelenleg ajánlott kezelést a 2012-es KDIGO Clinical Practice Guideline foglalja össze. A meglevő rizikófaktorok alapján minden betegnek speciális vesevédő terápiát javasolnak (elsősorban renin-angiotenzin rendszert blokkolókat). A guideline-ban a szteroid/immunszuppresszív kezelés javaslata alacsony szintű evidenciákra alapozott. Újabban három vizsgálatot szerveztek a speciális vesevédő kezelésekkel együtt adott szteroid/immunszuppresszív kezelés előnyével és rizikójával kapcsolatban. A STOP-IgAN vizsgálatban a szisztémás szteroid/immunszuppresszív kezelés szignifikánsan csökkentette a proteinuriát, de nem állította meg az IgA-nephropathia progresszióját. A TESTING vizsgálatban a szisztémás szteroidterápia szignifikánsan csökkentette a proteinuriát és a progressziót is. Azonban a vizsgálatot idő előtt le kellett állítani a számos súlyos mellékhatás miatt. A budesonidkezelést a NEFIGAN vizsgálatban a bélnyálkahártya immunrendszerének az IgA-nephropathia patogenezisében felvetett szerepe sugallta. A budesonid elsősorban a distalis vékonybélben és a colonban felszabaduló szteroid, amely csökkentette a proteinurát, miközben a vesefunkció változatlan maradt. A számos mellékhatás miatt esetenként leállított kezelés a budesonid szisztémás hatását is felveti. További vizsgálatok szükségesek arra vonatkozóan, hogy mely betegeket kezeljünk szteroid/immunszuppresszív szerekkel a specifikus vesevédő kezelés után és mellett. Orv Hetil. 2017; 158(49): 1946–1952.

Restricted access

Az onkológiai ellátás eredményessége szempontjából fontos időszak a késlekedési idő, amely az első tünetek jelentkezése és az orvoshoz fordulás, illetve a diagnózis felállítása között eltelik. Ez függ a betegtől, szociális, gazdasági helyzetétől, iskolázottságától, az orvossal való kapcsolatától és az egészségügyi ellátórendszertől. Célok és módszerek: A szerzők 110, daganatos megbetegedés miatt kezelt betegnél vizsgálták a beteg életkora, gazdasági helyzete, képzettsége és a háziorvosi ellátás igénybevételi gyakorisága, valamint a késlekedési idő kapcsolatát. Eredmények: A betegek 67%-a csak panaszok esetén kereste fel háziorvosát. Tüneteit észlelve a betegek 45%-a azonnal orvoshoz fordult. Daganatra utaló tünetek esetén a férfiak késlekedési ideje kissé hosszabb volt: 44%-uk, míg nőknél 50% jutott egy hónapon belül diagnózishoz. A 60 év fölötti, és a felsőfokú végzettségű betegek egy kisebb részénél találták a leghosszabb késlekedési időket. Az azonnal orvoshoz fordulók között többségben voltak a felső- és középfokú végzettségűek. A nagyon alacsony jövedelműek mindegyik kategóriában többségben voltak. Következtetések: A daganatos megbetegedések primer és szekunder prevenciójában a háziorvosnak fontos szerepe lehet, azonban az orvos-beteg kapcsolat vonatkozásában ezek a lehetőségek nem eléggé kihasználtak. Orv. Hetil., 2011, 152, 1368–1373.

Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Márta Fülöp, Tamás Bereczkei and Judit Kovács
Restricted access