Search Results

Absztrakt

Az egészségügy és a gyógyítóeljárások rohamléptékű fejlődése mellett a XXI. században egyre inkább középpontba kerül az ellátás hatékonysága, az intézményi működés és a biztonságos betegellátás kérdésköre. A betegbiztonság növelésének tudományosan is bizonyítottan eredményes eszköze az akkreditáció, amely bár lassan több mint száz éve jelen levő eszköz az egészségügyben, robbanásszerű terjedése csak az 1990-es évektől indult meg. A közeli jövőben Magyarországon is elinduló, hazai fejlesztésű akkreditációs rendszer működtetésében és sikerében meghatározó tényező lesz az egészségügy szereplőinek támogatása és aktív részvétele – ez azonban nem várható el az alapvető célok és jellemzők ismerete nélkül. Bonyolítja az új rendszerben való eligazodást és ahhoz való viszonyulást a magyar ellátók által már jól ismert ISO tanúsítás jelenléte. Jelen összefoglaló rövid áttekintést kíván nyújtani az egészségügyi akkreditáció fejlődéséről, céljairól, működéséről és jelentőségéről, valamint a tanúsítással való hasonlóságokról és eltérésekről. Orv. Hetil., 2016, 157(4), 138–145.

Absztrakt

Bevezetés: A EuroHOPE kutatás az ellátás elemzésének standardizált módszereit fejlesztette ki. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a hazai akut myocardialis infarctus ellátásának elemzését és a közreműködő országok adataival való összevetését. Módszer: A korai és kései invazív kardiológiai beavatkozások alkalmazását, a gyógyszerek kiváltását és a halálozást elemezték. Az eredményeket finn, norvég, olasz, skót és svéd adatokkal vetették össze. Eredmények: Nemzetközileg is kedvező eredmény, hogy az időszak végére a betegek közel fele részesült korai intervencióban, 90% körüli volt a statinok, az angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók és angiotenzinreceptor-blokkolók kiváltása. Nem magyarázhatóan csökkent a béta-blokkolók alkalmazása. A halálozás javult, de a többi országénál lényegesen kedvezőtlenebb volt. Az egyéves halálozás a korai intervenciós csoportban másfélszerese, a késeiben több mint kétszerese volt az utána következő legrosszabb értéknek. Következtetések: Javasolt az okok vizsgálata a teljes követési időszakban a szakmai tevékenységre és a működési gyakorlatra, illetve a betegek szerepére vonatkozóan. Szükséges a trendek követése és az ST- és nem ST-elevációs myocardialis infarctus kórformák elkülönítő kódolása a mélyebb elemzések elősegítésére. Orv. Hetil., 2016, 157(41), 1626–1634.

Absztrakt:

A perioperatív fájdalomcsillapítás kérdésköre jelentős kihívás az egészségügyi ellátást végzők számára. A nem jól ellenőrzött, műtét utáni fájdalom szövődményekhez vezethet. A világszerte elterjedt szervezési módszer, az ’Acute Pain Service’ teamek kialakítása bizonyítottan növeli a posztoperatív fájdalomcsillapítás eredményességét. Összefoglalónk célja, hogy közlemények alapján leírja az akutfájdalom-kezelő szolgálat fogalmát, szervezeti struktúráját, minőségi kritériumait és a külföldön történt bevezetés modelljeit. Több adatbázisban történt keresés után PICO-technikával szisztematikusan áttekintettük az irodalmat, és 263 absztrakt került értékelésre. A világ számos országában működtetik a szolgálatot, alapvetően háromféle működési struktúrában. A személyzet aneszteziológusból és fájdalomterápiára specializálódott ápolószemélyzetből áll. A teamek működésének leírására 5 minőségi kritériumot hoztak létre, de fontos szerepe van a szolgálatnak a betegek és a személyzet oktatásában és a fájdalomterápiás protokollok kialakításában. Javasoljuk, hogy hazánkban is készüljön felmérés a szolgálatok működéséről és a minőségi kritériumok érvényesüléséről a posztoperatív fájdalomcsillapítási ellátás terén. Orv Hetil. 2020; 161(15): 575–581.

Absztrakt

A European Health Care Outcomes, Performance and Efficiency kutatást az Európai Unió 7. keretprogramja finanszírozta 2010–2013 között. Ennek keretében olyan módszertan került kialakításra, amely lehetővé tette a közreműködő hét országban a regulárisan gyűjtött adatok alapján az ellátás elemzését és az eredmények egymással történő összehasonlítását öt, társadalmilag és gazdaságilag is jelentős teherrel járó diagnóziscsoportban. A szerzők ismertetik a módszertani fejlesztés főbb területeit, így 1. a módszertani alapelveket; 2. az elérhető adatbázisok és az alkalmazott kódrendszerek felmérését; 3. az elemzendő események meghatározását; 4. az elemzések és az indikátorok kialakításának általános szempontjait; 5. a konkrét adatgyűjtési, -feldolgozási és -elemzési módszertan kidolgozását; 6. a kockázatkiigazítási módszereket és 7. a standardizált adatbázis kialakítását. A közfinanszírozott ellátás minden betegére, ellátási eseményére kiterjedő adatbázisok kimeríthetetlen és gazdag adatforrásként szolgálhatnak a döntéshozóknak, ellátóknak, kutatóknak egyaránt. A képzett indikátorok eredményei kiindulópontként szolgálnak a kiváltó okok feltárásához és az ezen okok kezelését célzó intézkedések meghatározásához. Orv. Hetil., 2016, 157(41), 1619–1625.

Absztrakt:

Bevezetés: A betegellátás során bekövetkező nemkívánatos események hátterében a leggyakrabban kommunikációs okok állnak. Az egészségügyi technológiák fejlődése és az ellátás fokozódó specializációja miatt a betegek kezelésében egyre több egészségügyi szakember vesz részt, aminek következtében egyre jelentősebb szerepe és egyben kockázata van a betegátadásoknak. Célkitűzés: A közlemény célja a betegátadással kapcsolatos ismeretek aktuális helyzetének bemutatása egy nemzetközi projekt eredményein keresztül. Módszer: 3 magyar és 3 lengyel kórházban saját fejlesztésű, anonim, feleletválasztós kérdőív segítségével vizsgáltuk a betegátadásokkal kapcsolatos tudást a közvetlen betegellátásban részt vevő egészségügyi dolgozók körében. Mindkét országban elemeztük a válaszok gyakoriságát megfelelőségük mértéke szerint. A hazai mintában többváltozós logisztikus regresszióval vizsgáltuk a kitöltők jellemzőinek szerepét a tudásszint alakulásában. Eredmények: A kérdőívet a megkérdezett 2963 dolgozó 63%-a töltötte ki. A két országban nem volt lényeges különbség a kifogástalan és a hibátlan válaszok arányaiban. A betegátadás definícióját vizsgáló kérdésre a válaszadók közel fele adott kifogástalan választ (49,4–45,7%). A legalacsonyabb hibátlan válaszadási arány a betegátadási technika elemeire feltett kérdés esetén volt tapasztalható (14,4–11,1%). A kérdések nehézségének mintázata is jelentős mértékű hasonlóságot mutatott. Következtetés: A felmérés eredményei alapján megállapítható, hogy a betegátadással kapcsolatos tudás fejlesztendő területnek bizonyul mindkét országban. Az ellátók rendelkeznek ugyan a témakörrel kapcsolatban ismeretekkel, ám tudásuk nem tekinthető pontosnak és teljes körűnek. A betegek és az ellátók biztonságának érdekében fontos az ellátók ismereteinek és betegátadási gyakorlatának összehangolt fejlesztése. Orv Hetil. 2019; 160(44): 1735–1743.

A gyógyszereléssel összefüggő hibák előfordulása igen gyakori. A hozzájáruló tényezők és kockázatok korlátozott ismerete gátolja az eredményes prevenciós stratégiák fejlesztését és kipróbálását. Célkitűzés: Az elrendelt és osztott gyógyszerkészítmények közötti eltérések felmérése és a kockázatok azonosítása a gyógyszerosztás során. Módszer: Prospektív, direkt megfigyeléses vizsgálat két kórházi fekvőbeteg-osztályon. Eredmények: A megfigyelt gyógyszeradagok száma 775, az elrendelt gyógyszeradagoké 806, a maximális hibalehetőségeké 803 volt. A nem megfelelő gyógyszeradagok száma 114, a hibaarány 14,1% volt. Az észlelt hibatípusok közül a nem megfelelő hatóanyag-mennyiség osztása 25,4%-ban, nem felezhető készítmény felezése 24,6%-ban, behozott gyógyszer elmaradt osztása 16,4%-ban, nem az elrendelt hatóanyagú gyógyszer kiadagolása 14,2%-ban fordult elő. A nem megfelelő gyógyszeradagok 87%-át komolyabb következményekkel nem járó csoportba sorolták be, míg a hibák 13%-a minősült potenciálisan súlyosnak. Következtetések: A direkt megfigyeléses módszer alkalmas a kórházi fekvőbeteg-osztályok gyógyszerelési gyakorlatának megismerésére és a kockázatok feltárására. A gyógyszerelés és betegbiztonság javítása érdekében a vizsgálat eredményeit, az azonosított kockázatokat a szerzők továbbgondolásra érdemesnek tartják az ellátói gyakorlatokban. Orv. Hetil., 2011, 152, 1391–1398.

Összefoglaló. Bevezetés és célkitűzés: Az egészségügyi intézmények digitalizációs fejlesztése kapcsán célszerű egy digitális szervezeti stratégia megalkotása a betegbiztonsági és kiberbiztonsági szempontok figyelembevételével. E tanulmány célja az egészségügyi intézményi digitalizáció betegbiztonságra gyakorolt hatásainak átfogó szakirodalmi megismerése és a nemzetközi szakirodalmi közlések tapasztalatai alapján összeállított, a hazai gyakorlatban használható intézményi stratégiai javaslat megalkotása és bemutatása. Módszer: A szerzők irodalomkutatást végeztek, angol és német nyelvű közleményeket kerestek több adatbázisban. A közlemények tartalmát előre meghatározott szempontok szerint gyűjtötték. Eredmények: A szerzők 39 közleményt értékeltek, 12 közleményt részletesen mutatnak be. A digitalizációs fejlesztések gyakorlati tapasztalatait és veszélyeit tárgyalják. Az ajánlások főként stratégiai és kiberbiztonsági szempontokat, oktatás- és kompetenciafejlesztést javasolnak. Következtetés: A szerzők hazai egészségügyi intézmények számára javasolják betegbiztonsági és kiberbiztonsági szempontokat figyelembe vevő digitalizációs fejlesztési stratégia megalkotását, amellyel a betegellátással foglalkozók szakmai szempontjainak érvényesülését segítik. Orv Hetil. 2021; 162(47): 1876–1884.

Summary. Introduction and objective: In connection with the digitalisation development of healthcare institutions, it is desirable to create a digital organizational strategy, which takes into account patient safety and cyber security aspects. The aim of this study is to familiarize doctors with the comprehensive study of the effects of the digitalisation of healthcare institutions on patient safety and to create and present an institutional strategic proposal, which has been compiled based on the experience of international literature publications. Method: A study of the relevant literature was conducted, searching through publications in English and German in several databases. The content of the publications was collected according to pre-defined criteria. Results: 39 articles were evaluated out of which 12 are presented in detail. The practical experiences and risks of the digitalisation developments are discussed. The recommendations principally suggest strategic and cyber security aspects, education and competency improvement. Conclusion: The creation of a digitalisation development strategy, which considers patient safety and cyber security aspects, should be considered also in Hungarian healthcare institutions. This strategy would also help the justification and realization of the professional priorities of healthcare providers. Orv Hetil. 2021; 162(47): 1876–1884.

Bevezetés: A gyógyszerelés biztonságát javító stratégiák közül a gyógyszeres terápia egyeztetése bizonyítottan eredményes, az eltérő ellátórendszerekbe és különböző profilú osztályok gyakorlatába átültethető módszer. Célkitűzés: A gyógyszeres terápia egyeztetési folyamatának alaposabb megismerése, a gyakorlathoz kapcsolódó korlátok és hajtóerők feltérképezése. Módszer: A szerzők irodalomkutatást végeztek. 19 adatbázisban kerestek 7 keresőmotor segítségével. Két független szakértő értékelése után a releváns közleményeket előre meghatározott szempontrendszer alapján dolgozták fel. Eredmények: 230 absztraktot értékeltek. A gyakorlat bevezetésével kapcsolatban talált korlátokat és támogató erőket rendszerezték. Gyakran említett akadályként találták a kommunikációs kérdéseket, a vezetés elhivatottságának hiányát, az előre nem látható forrásigényt és a kompetenciák szabályozatlanságát. A bevezetést támogató ajánlások főként a folyamatok újratervezését, a költséghatékonysági adatok bemutatását, kapcsolódó oktatások szervezését javasolják. Következtetések: A gyógyszerelési folyamat biztonságának javítása érdekében a szerzők hazai kórházakban is javasolják a gyakorlat bevezetési lehetőségeinek vizsgálatát az azonosított korlátok és sikertényezők alapján, a hazai intézményekben jelenleg is zajló terepgyakorlatokra alapozva. Orv. Hetil., 2014, 155(35), 1395–1405.

Absztrakt

Az Egészségügyi Világszervezet nemkívánatos események jelentési és tanulórendszereivel foglalkozó, 2005-ben megjelent irányelve fektette le a betegbiztonsággal foglalkozó jelentési rendszerek kialakításának alapelveit. Mára Magyarországon is egyre több egészségügyi intézményben jelentkezik igény a betegbiztonsági szemlélet és szervezeti kultúra kialakítására. Ebben nyújt segítséget a 2006-ban elindult és a megújult NEVES (NEm Várt ESemények) elnevezésű jelentési és tanulórendszer, valamint a hozzá kapcsolódó Betegbiztonsági Fórum továbbképző és konzultációs sorozat. A program bemutatásának aktualitását az egészségügyi törvény 2016. január 1-jétől hatályos, a betegbiztonság javítását is elváró módosítása adja. Orv. Hetil., 2016, 157(26), 1035–1042.

Absztrakt

Bevezetés: Magyarországon 2012-ben indult az egészségügyi ellátószervezetek akkreditációs programjának fejlesztése, amelynek célja az egészségügyi ellátás biztonságának növelése, eredményességének, hatékonyságának javítása. Célkitűzés: A vizsgálat célja az akkreditációs standardok hatására történő szervezeti változások felmérése a projekt tesztelésében részt vevő intézményekben. Módszer: Hét önkéntes intézményben vizsgálták a szervezeti kultúra változását nemzetközileg validált kérdőív segítségével. A vizsgálatot két körben, az akkreditációs program bevezetésének kezdete előtt és egy évvel később, standardok megismerése, gyakorlatba ültetésének elkezdése után végezték el. A kérdőíveket leíró statisztikai elemzésekkel és logisztikus regressziós modellekkel vizsgálták. Eredmények: A kórházak körében szignifikáns (p<0,05) pozitív változást mutattak a szervezeti tanulás, folyamatos fejlődés, a nyílt kommunikáció és a csapatmunka a szervezeti egységben dimenziók, az önálló járóbeteg-szakrendelők körében pedig az általános felfogás a betegbiztonságról és a betegbiztonság szervezeti egységen belüli észlelése dimenziók. Következtetések: A vizsgált intézményekben a szervezeti kultúra még fejlesztésre szorul, de az észlelt pozitív változások a betegbiztonságot elősegítő irányba mutatnak. Orv. Hetil., 2016, 157(42), 1667–1673.