Search Results

You are looking at 1 - 10 of 29 items for

  • Author or Editor: Judit Simon x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Abstract

In the Danube Valley, a chain of saline lakes and a salinized area are situated in the discharge zone of two different waters. The two watertype were followed till the near surface by regional chemical and hydraulic investigations (Mádlné Szőnyi and Tóth 2009). The goals of this study were to prove the presence of these different waters in the near surface zone around the Lake Kelemenszék, and allocate their connection to the lake and to the salinized ground surface. Near-surface geophysical measurements (VES, RMT) supported the regional hydraulic and chemical results. The sediments are saturated by saline water down to 110 m beneath the lake, and to the east the fresh water is prevalent. The local chemical investigations strengthened this distribution. Highly saline water with Na-HCO3-Cl-type discharges into and around the lake. To the east there is a continuous change towards a (Ca,Mg)-(HCO3)2-type fresh water discharge. The interface between the two water types is a 2–3 km wide transition zone. The results of the investigations proved that the saline water of the deep flow system rises to the surface and provide salt for the salinization of the area.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Judit Szabó
,
Bernadett Falkus
,
Éva Simon
,
Szilveszter Brünner
, and
Ferenc Baranyay

Az invazív lobularis emlőcarcinomát – amely az emlőcarcinomák mintegy 10%-át teszi ki – szövettanilag, molekuláris genetikailag, klinikumát, metasztatizálási sajátságait tekintve különálló emlőcarcinoma-entitásnak tartják. Szemben a ductalis invazív emlőcarcinomával, késői metasztázisai főként a gyomor-bél traktust érintik. Emlőcarcinoma ritkán metasztatizál a gastrointestinumba. Általában 3–20 évvel a primer tumor felismerése után jelentkeznek a gyulladásos megbetegedést, második malignoma gyanúját keltő hasi tünetek. Az 53 éves korában meghalt emlőcarcinomás nőbeteg esetét mutatjuk be, akinél 8 évi tumormentesség után felhasi görcsös fájdalmak léptek fel, amelyek körkörös jelleggel a hátba sugároztak. A radiológiai vizsgálat Crohn-betegséget véleményezett. Az elvégzett ileumbiopszia negatív volt, a beteg ex juvantibus szteroidterápiában részesült. Mechanikus ileus lépett fel és a terminális ileum, valamint a felszálló vastagbél részleges eltávolítására került sor. Három héttel a műtét után úgynevezett késői varratelégtelenségben, peritonitis szövődményeiben meghalt. A terminalis ileum metszeteiben a beszűkült, megvastagodott bél fali rétegeit kiterjedten infiltráló kis sejtes diffúz carcinomás szövetburjánzás volt megfigyelhető. A metasztatikus carcinomás sejtek immunhisztokémiai vizsgálatokkal breast carcinoma antigénnel (BCA-1) és CA-15-3 savóval reagáltak. A beteg vörösvértest-fenotípusa alapján AB vércsoportú volt, és a carcinomás sejtek ABH vércsoport-specifikus lektinekkel és monoklonális antitestekkel intenzíven reagáltak. Orv. Hetil., 2010, 40, 1666–1671.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Simon
,
Melinda Erdős
,
László Maródi
, and
Judit Tóth

A Gaucher-kór a leggyakoribb lizoszomális tárolási betegség, amelyet a glukocerebrozidáz nevű lizoszomális enzim elégtelen működése okoz. A nemzetközi Gaucher-regiszterben 2006 végén 4584 beteget tartottak nyilván, közülük 34 volt magyar. A betegségnek három típusa van: nem neuropathiás (1. típus), akut neuropathiás (2. típus) és krónikus neuropathiás (3. típus). Ezek közül a nem neuropathiás típus a leggyakoribb, amelynek klinikai megjelenési formái nagy változatosságot mutatnak, és a tünetek a betegek több mint felében tízéves kor előtt jelentkeznek. A gyermekkori manifesztáció rendszerint súlyosabb fenotípusra utal, az irreverzíbilis komplikációk kialakulásának a veszélye nagy. A biztonságos és hatékony enzimszubsztitúciós kezelést 1991 óta alkalmazzák, Magyarországon 1992 óta elérhető. Az optimális dózisban történő korai kezelés megállítja a betegség progresszióját, a korábban kialakult visceralis és hematológiai eltérésekben regressziót idéz elő, megelőzi az irreverzíbilis csontelváltozások kialakulását, és biztosítja a betegek jó életminőségét. A szerzők három, korai gyermekkorban diagnosztizált Gaucher-kóros betegük kórtörténetét mutatják be. Felhívják a figyelmet a korai diagnózis és az irreverzíbilis komplikációk kialakulása előtt elkezdett kezelés fontosságára. A kórkép időben történő felismerése nagy kihívást jelent a gyermekgyógyászok számára.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Ferenc Magyari
,
Judit Bedekovics
,
Judit Décsy
,
Péter Ilonczai
,
Árpád Illés
, and
Zsófia Simon

Absztrakt:

Mérsékelt thrombocytosis számos kórképhez társulhat (vérzés, gyulladás, vashiány, autoimmun betegségek stb.), de tartós, 450 G/l fölötti vérlemezkeszám esetén a beteg hematológiai kivizsgálása javasolt, ha a thrombocytosist egyéb, gyakoribb ok nem magyarázza. Egy 47 éves nő anamnézisében hypertonia, asthma bronchiale, endometriosis szerepel. Kivizsgálása 2015 márciusában fogyás, étvágytalanság miatt indult. Laboratóriumi vizsgálatai közül kiemelhető az emelkedett thrombocytaszám (617 G/l), vashiánya nem volt. 2015. április 7-én jelentkezett bal bordaív alatti akut fájdalom miatt, amelynek hátterében egyszerű képalkotó vizsgálatok eltérést nem mutattak. A hasi CT-vizsgálat az aorta abdominalis szakaszán 4,5 cm-es thrombust írt le, amely beterjedt a bal arteria renalisba, és elzárta azt. Az APTI-hez (aktivált parciális thromboplastinidő) igazított folyamatos nátrium-heparin kezelést indítottunk. A később megérkezett JAK2V617F-mutáció-analízis pozitív lett, majd a csontvelővizsgálat korai/praefibroticus myelofibrosist igazolt, így hidroxiureakezelést is kezdtünk. Az alkalmazott kezelések hatására a beteg panaszai megszűntek, thrombocytaszáma fokozatosan normalizálódott. Bár a mérsékelt thrombocytosis gyakran másodlagos jelenség, ha tartósan fennáll, és főként ha thromboemboliás események is kísérik, vérképző rendszeri betegség, elsősorban Philadelphia-kromoszóma-negatív krónikus myeloproliferativ kórkép lehetőségére is gondolni kell. Klinikailag az essentialis thrombocythaemia és a primer myelofibrosis korai, praefibroticus fázisa nagyon hasonló lehet, így a differenciáldiagnózis csak a csontvelő szövettani vizsgálatával lehetséges, mely az eltérő prognózis és kezelési lehetőségek miatt elengedhetetlenül szükséges. Orv Hetil. 2018; 159(15): 603–609.

Restricted access

Az anti-SARS-CoV-2-IgG-antitest-immunválaszok monitorozása magyarországi egészségügyi dolgozók két kohorszában fertőzést, illetve immunizálást követően

Monitoring of anti-SARS-CoV-2 IgG antibody immune responses in two cohorts of Hungarian healthcare workers following infection or immunization

Orvosi Hetilap
Authors:
Judit Gervain
,
Katalin Szabóné Bartha
,
Erika Bakiné Hodovánszky
,
Lídia Kadlecsik
,
Róbert Herczeg
,
Attila Gyenesei
, and
Judit Simon

Összefoglaló. Bevezetés: A SARS-CoV-2-fertőzések és az anti-SARS-CoV-2-vakcinák által kiváltott immunvédelem tartóssága, nagysága és különbségeinek háttere nem teljesen tisztázott, az oltási protokollok optimális időzítése vitatott. Célkitűzés: A humorális immunválaszok nagyságát, időbeli változását, a reinfekciók gyakoriságát, demográfiai és klinikai paraméterekkel való összefüggését vizsgáltuk magyarországi egészségügyi dolgozóknál. Módszerek: Megyei egyetemi oktató kórházunkban prospektív, longitudinális vizsgálatot végeztünk egészségügyi dolgozók két csoportjában. 1. kohorsz: SARS-CoV-2-fertőzésen átesett, oltatlan 42 dolgozó (nő: 100%) antinukleokapszid-IgG-szintjét mértük 8 hónapon keresztül (2020. június–2021. február). Az immunválasznak a változását és az életkorral, a krónikus betegségekkel, a vércsoporttal és a tünetek súlyosságával való összefüggését vizsgáltuk. 2. kohorsz: két dózis mRNS-vakcinával (Pfizer–BioNTech) végzett immunizálást követően, fertőzésnaiv 49 dolgozó (nő: 73%) anti-spike-RBD-protein-IgG-szintjét monitoroztuk 8 hónapig (2020. december–2021. augusztus). Medián analízis, lineáris regresszió, ANCOVA, Kruskal–Wallis- és Skillings–Mack-teszt-elemzéseket végeztünk. Eredmények: 1. kohorsz: az IgG-szintek átlagosan a betegség 4-es súlyossági kategóriájában voltak a legmagasabbak, a negatív tartományba csökkenés medián ideje 6 hónap volt. 2. kohorsz: a második vakcina hatására az IgG-szint a 25-szörösére nőtt, majd 210 nap után a csúcsszint 6%-ra csökkent. Az ellenanyagtiter negatív összefüggést mutatott az idősebb életkorral és a férfinemmel. Tünetmentes (újra)fertőződést valószínűsítettünk a fertőzésen átesettek 17%-ánál és az immunizált kohorsz 14%-ánál. Az érintettek magas kockázatú osztályokon dolgoztak. Következtetés: 6 hónap után mind a fertőzésen átesettek, mind az immunizáltak jelentősen csökkenő IgG-védelmet mutattak. A (re)infekciók átlagosan 15%-ban, tünetmentesen zajlottak. Az eredmények megerősítik az oltás hatékonyságát a betegség megelőzésében, a harmadik emlékeztető vakcina fontosságát 6 hónap után és az anti-SARS-CoV-2-IgG-monitorozás potenciális értékét. Orv Hetil. 2022; 163(12): 455–462.

Summary. Introduction: The length, level and variation of immune responses to infection with SARS-CoV-2 or following anti-SARS-CoV-2 vaccination remains unclear, optimal (re)vaccination protocols remain debated. Objective: We investigated the magnitude of humoral immune responses, their over-time changes, the frequency of (re)infections and the association with demographic and clinical parameters in Hungarian healthcare workers. Methods: We conducted a prospective, longitudinal study in two groups of healthcare workers of a public, county-level teaching hospital. Cohort 1: The anti-nucleocapsid IgG levels of 42 workers (female: 100%) were followed up over 8 months after SARS-CoV-2 infection (June 2020–February 2021). The change in humoral immune response and its associations with age, existing chronic conditions, blood type and severity of symptoms were investigated. Cohort 2: The anti-spike-RBD protein IgG levels of 49 workers (female: 73%) with no prior COVID–19 infection were monitored over 8 months (December 2020–August 2021) following immunisation with two doses of mRNA vaccine (Pfizer–BioNTech). Analyses included median analysis, linear regression, ANCOVA, Kruskal–Wallis and Skilling–Mack tests. Results: Cohort 1: IgG levels were on average the highest among those in illness severity category 4, the median time of IgG level reduction below the positive test cut-off was 6 months. Cohort 2: The IgG levels increased 25-fold between the first and second immunisations, but decreased to 6% of the peak level after 210 days. They showed an overall negative association with older age and male sex. The suspected levels of (re)infections were 17% and 14% within the infected and the immunised cohorts, respectively, all symptomless. Those affected all worked on high-risk wards. Conclusion: Both the infected and the immunised cohorts showed significantly declining IgG protections beyond 6 months. The average observed rate of (re)infections was 15%, all asymptomatic. Our findings are confirmative of the effectiveness of vaccination to prevent illness, the importance of booster vaccination due to declining humoral immune protection beyond 6 months, and the potential value of anti-SARS-CoV-2 IgG monitoring. Orv Hetil. 2022; 163(12): 455–462.

Open access