Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for

  • Author or Editor: Judit Stadler x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Abstract

Pitfalls of peroxynitrite (ONOO) formation in diabetic rat aorta on luminol-induced chemiluminescence (LCL) are investigated based on a detailed reaction mechanism in a case where 1.0 × 10−7 M s−1 superoxide formation rate and nitric oxide (NO) formation were measured by electron paramagnetic resonance, while ONOO formation by LCL. Modeling ONOO formation at equimolar reactant ratio at pH 7.4 and 37 °C predicts 2.0 nM ONOO and 2.1 × 10−6 M steady-state NO concentrations, which are both biologically relevant. Comparison of steady-state concentrations to those obtained by modeling the LCL intensity at pH 10 shows that ONOO concentration increases with 10% while peroxynitrous acid (ONOOH) concentration decreases complying with the pH shift. Evaluation of steady-state reaction rates reveals that the contribution of CO3 •− radicals to the formation of luminol radicals is 76%, that of NO2 is 24%, considerable, but that of OH radicals negligible. The contribution of additional superoxide formation by autoxidation of luminol is 13%, not negligible, but that of ONOOH homolysis is negligible. The NO2 is predominantly formed from the decomposition of the ONOO–carbon dioxide adduct and only 0.5% directly from NO oxidized by molecular oxygen. But the contribution of the latter pathway depends strongly on the NO and superoxide formation rate ratio, at a ratio of 2:1, it would increase to 14%. The measured time interval of the initial increase of LCL intensity complies with the time needed luminol aorta outside and inside concentrations in the sample to be equalized by diffusion, the 7 × 10−3 s−1 rate constant obtained by modeling enabled to estimate 5 × 10−7 cm2 s−1 as the diffusion coefficient of luminol in the diabetic rat aorta.

Restricted access

A szenzoros ételelutasítás a kora gyermekkori evészavarok korszerű megközelítésének tükrében

Sensory food aversion in the context of a modern approach to eating disorders in early childhood

Orvosi Hetilap
Authors:
Ágnes Gulácsi
,
Noémi Scheuring
,
Judit Stadler
,
Mónika Siba
, and
Ildikó Danis

A kora gyermekkori evészavarok közé tartozó szenzoros ételelutasítás a válogatósság egy súlyos, perzisztáló formája, melyben a gyermek következetesen és kitartóan utasít el bizonyos ételeket valamely tulajdonságaik alapján, egy vagy több korábbi averzív élményt követően. Kialakulásában biológiai adottságok (szenzoros feldolgozási zavar, fokozott ízérzékenység) és környezeti hatások együttesen játszanak szerepet. A beszűkült étrend miatt egyes tápanyagok abszolút vagy relatív hiánya fordulhat elő, de súlygyarapodási zavar nem jellemző. Az evészavar gyakran társul viselkedésproblémákkal, szorongásos zavarral, autizmus spektrum zavarral. A diagnózis a részletes anamnézis alapján már többnyire valószínűsíthető, a kivizsgálást gyermekorvosi vizsgálat, dietetikai és pszichológiai konzultáció, gyógypedagógiai felmérés egészítheti ki. A terápia alapja a szülők edukációja és támogatása elsősorban az étkezések körüli szorongás csökkentése, másodsorban pedig az ételrepertoár bővítésének és az új ételek elfogadásának lehetőségeiről való közös gondolkodás érdekében. Az interdiszciplináris ellátás keretein belül a társszakmákkal együttműködve a gyermekorvos feladata a gyarapodás és a fejlődés ellenőrzése, a tápanyagok és a vitaminok hiányának kizárása, szükség esetén ezek pótlása. A tanulmányban jó gyakorlatként ismertetjük, hogy a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Koragyermekkori Evés-alvászavar Ambulanciájának protokolljába hogyan épült be a szenzoros feldolgozási zavar szűrése és ellátása az evésproblémák kezelésének részeként. Orv Hetil. 2023; 164(45): 1767–1777.

Open access