Search Results

You are looking at 1 - 8 of 8 items for

  • Author or Editor: Julianna Csillag x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Restricted access

Concentrations of potentially toxic elements were determined in the soil solution of two soils (acidic sandy and slightly acidic clay loam) treated with phosphate rocks having high Cd content in a pot experiment. Relative concentrations characterizing the mobility of metals (expressed as soil solution concentrations in percentage of their “total” amounts in the phosphate rock-treated soil) decreased with increasing phosphate rock rates in the sandy soil. Mn@Sr>Cd@Co were the most, while Pb and Cr the least mobile elements. The relative concentrations in the clay loam soil were much lower than in the sandy soil and they practically remained constant with increasing phosphate rock rates. It was concluded that in the experimental time frame the environmental risk did not increase with the increase of phosphate rock rate. 

Restricted access

Experiments were carried out on an acidic, clay loam soil (Ragály) to study the release of potassium into the soil solution as affected by soil acidification and soil water content. Two replicates of air-dried samples were acidified with HCl solutions to various water contents: soil suspensions (at 1:10, 1:5, 1:2.5 and 1:1 soil:water ratios) and wet soil samples having water potentials of -0.1 kPa, -20 kPa and -100 kPa were prepared. Constant acid loads, corresponding to 0, 5, 12.5, 25, 37.5, 50 and 62.5 mmol H+/kg soil were applied to each soil water content series. At field capacity acid loads of 75, 87.5 and 100 mmol H+/kg soil were also applied. After one week of incubation the liquid phases were extracted by centrifugation with a rotor speed corresponding to -1500 kPa (equal to the conventional wilting point of plants). At constant soil water content, the potassium concentration in the liquid phase of the soil (cK) increased with decreasing pH according to an exponential relationship (cK = a e-bpH). The slope (b) was higher at low soil water contents. At constant acid load, the potassium concentration in the liquid phase increased with decreasing soil water content (q) according to a hyperbolic relationship cK = a' + b' {1 / (qq-qq')}, where q' denotes the gravimetric soil water content at -1500 kPa water potential. The slope (b') was higher at lower pH values. The combined effect of the matrix of changing acid load and soil water content gave a three-dimensional surface characterizing the plant available potassium concentration over a wide range of these parameters: ln cK (mg/L) = 4.79 - 0.66 pH + 9.79 {1/(qq-qq'); R2 = 0.87. A finely ground (<100 mmm) feldspar mixture (80% orthoclase + 20% albite) was added as potassium source to the air-dried samples of a slightly acidic sandy soil in 0:1, 1:3 and 1:1 feldspar:soil ratios (Somogysárd). Two replicates of the control and feldspar-enriched soil samples were moistened to field capacity with HNO3 solutions of 0, 0.25, 0.50, 0.75 and 1.0 mol/L concentrations (equal to acid loads of 0, 50, 100, 150 and 200 mmol H+/kg soil). The soil solution was extracted with the above centrifugation method. After feldspar application, the potassium concentration in the soil solution increased many times as compared with the control. Due to acid treatment the soil pH decreased by three units and the potassium concentration in the soil solution increased according to a saturation curve. Due to a two-unit decrease in soil pH, the potassium concentration increased threefold in the control and sixfold in feldspar-enriched (1:3) soil. This decrease in pH may take place due to root activity, promoting the dissolution of potassium minerals, and increasing potassium availability in the rhizosphere. The impact of drying-rewetting was also studied at the above feldspar:soil ratios. After one week of incubation the samples were kept in open vessels for one year, irrigated weekly with distilled water to field capacity, then the soil solution was extracted by centrifugation. The concentrations were compared to those measured in a soil solution obtained from soil not subjected to the drying-rewetting procedure. The potassium concentration decreased in the liquid phase of the soil with no added feldspar: presumably it entered more strongly bounded forms during the drying-rewetting cycles. In the feldspar-enriched soil, however, the potassium concentration in the soil solution increased, which may be the consequence of the slow dissolution of the feldspar mineral.

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors:
Erzsébet Osztoics
,
Péter Csathó
,
Krisztina László
,
Julianna Csillag
,
Gyöngyi Baczó
, and
László Radimszky
Restricted access

Nyersfoszfátok agronómiai hatékonyságának vizsgálata tenyészedény-kísérletben. III. A talaj könnyen oldható P-tartalmának meghatározása FeO- és hagyományos módszerekkel

Pot experiments on the agronomic efficiency of rock phosphates. III. Determination of the readily available P content of the soil using the FeO technique and conventional methods

Agrokémia és Talajtan
Authors:
Osztoics Erzsébet
,
Csathó Péter
,
Csillag Julianna
,
Radimszky László
, and
Magyar Marianna

Savanyú homoktalajon (Nyírlugos) és savanyú agyagos vályogtalajon (Ragály) hat, lassan feltáródó nyersfoszfáttal (algériai, floridai, é-karolinai, szenegáli, marokkói nyersfoszfát és hyperfoszfát) beállított tenyészedény-kísérletben teszteltük a vízoldható P-trágyák alkalmazására kidolgozott konvencionális talaj P-vizsgálati módszereket, valamint egy hazánkban kevéssé elterjedt módszert, a FeO (Fe-oxidos papírcsík) eljárást a talajok P-szolgáltatásának becslésére. A módszereket szuperfoszfát-, valamint szuperfoszfát+kalcium-karbonát kezelésekben is értékeltük. Vizsgáltuk a talajok könnyen oldható P-tartalma, a nyersfoszfátok P-tartalmának oldhatósága és a vörös here termése, ill. P-felvétele közötti összefüggéseket.

Eredményeink azt mutatták, hogy a csupán nyersfoszfátokkal kezelt talajokon a FeO módszerrel mért P-tartalom a savanyú homoktalajon az AL-, LE- és H2O-P tartalommal közel azonos, szoros korrelációt mutatott, és legkevésbé az Olsen-P tartalommal korrelált. Az agyagos vályogtalajon viszont a FeO-P tartalom az Olsen-P tartalommal adta a legszorosabb, a H2O-P-vel a leglazább összefüggést.

A nyírlugosi homoktalajon a talaj FeO-P tartalma és a nyersfoszfátok P-tartalmának 2%-os citromsav, 2%-os hangyasav és semleges NH4 +-citrát oldhatósága alapján kiadott P mennyiségei közötti összefüggések szorossága azonos volt. A ragályi talajon a FeO-P tartalom a nyersfoszfátok 2%-os hangyasav és semleges NH4 +-citrát oldható P-mennyiségeivel közel azonos, a vizsgálatok közötti legszorosabb összefüggéseket adta.

A nyersfoszfátkezelésekben a nyírlugosi savanyú homoktalajon a vörös here összes termése, P-felvétele, valamint a talajminták Olsen-, vizes- és FeO-P tartalma között az összefüggések szorossága hasonló volt, de a legszorosabb korrelációt a termésnél az Olsen módszer, a P-felvételnél a FeO módszer adta. A ragályi savanyú agyagos vályogtalajon a vörös here termése és P-felvétele is a FeO-P tartalommal mutatta a legszorosabb összefüggést, de hasonlóan szoros korrelációt kaptunk még az Olsen és a vízoldható P-tartalommal is. A termés és a P-felvétel a nyírlugosi talajon a Bray1-P, a ragályi talajon az AL-P értékekkel adta a leggyengébb összefüggést.

Az összes P-forrás (hat nyersfoszfát, szuperfoszfát, valamint szuperfoszfát+kalcium-karbonát) kezeléseit együttesen figyelembe véve, a vörös here Pfelvétele, valamint a talaj Olsen, vizes és FeO módszerrel mért P-tartalma közötti összefüggések szorossága között nem volt nagy eltérés a nyírlugosi savanyú homoktalajon, de közülük a legszorosabb a FeO módszernél volt. A ragályi savanyú agyagos vályogtalajon mind a termés, mind a P-felvétel tekintetében mindhárom módszerrel közel azonos determinációs koefficienst (r2) kaptunk.

A különböző tulajdonságú ragályi és nyírlugosi talaj együttes értékelése során, az összes P-forrást figyelembe véve, a talaj könnyen oldható P-tartalmak és a vörös here P-felvétele közötti korreláció sorrendje FeO > LE = vizes > AL > Olsen > Bray1 volt. Vizsgálataink megerősítették a FeO módszernek a hagyományos talaj P kivonási módszereknél kevésbé talajtulajdonság-függő voltát: a legjobb összefüggéseket a talajok FeO-P tartalmával kaptuk.

In a pot experiment set up using acidic sandy soil from Nyírlugos and acidic clay loam soil from Ragály, conventional methods of soil P analysis, elaborated for use with water-soluble P fertilizers, were compared with the FeO technique (using paper strips impregnated with iron oxide), which is rarely used in Hungary, for their ability to estimate the P-supplying capacity of soils treated with five types of slowly released rock phosphates (from Algeria, Florida, N. Carolina, Senegal and Morocco) or with hyper-phosphate. The methods were also evaluated for pots treated with superphosphate or superphosphate + calcium carbonate. Correlations were investigated between the readily available P content of the soil, the solubility of the P content of the rock phosphates, and the yield and P uptake of red clover.

The results indicated that on soils treated only with rock phosphates the P content measured using the FeO method exhibited a close correlation with that recorded using the AL, LE and H2O-P methods on acidic sandy soil, while there was little correlation with the Olsen-P content. On the clay loam soil, however, the FeO-P content was most closely correlated with the Olsen-P content, and exhibited the loosest correlation with the H2O-P content.

On the sandy soil from Nyírlugos the soil FeO-P content exhibited an equally close correlation with the P contents of the rock phosphates determined using 2% citric acid, 2% formic acid and neutral NH4-citrate as solvents. On the clay loam soil from Ragály the closest correlations were observed between the FeO-P content and the rock phosphate P contents soluble in 2% formic acid and neutral NH4-citrate.

In the rock phosphate treatments on acidic sandy soil the closeness of the correlations between the total yield and P uptake of red clover and the Olsen-, H2O- and FeO-P contents were all similar, though the closest correlation with the yield was found for the Olsen method and with the P uptake for the FeO method. On the clay loam soil both the yield and P uptake of red clover exhibited the closest correlation with the FeO-P content, but similarly close correlations were also recorded for the Olsen and water-soluble P contents. The weakest correlation with the yield and P uptake was found for the Bray1-P content on the Nyírlugos soil and for the AL-P content on the Ragály soil.

When all the P sources were taken into consideration (six rock phosphates, super-phosphate and superphosphate+CaCO3) the closeness of the correlations between the P uptake of red clover and the soil P content determined using the Olsen, H2O and FeO methods did not differ substantially on the acidic sandy soil, though the closest correlation was recorded for the FeO method. On the acidic clay loam soil very similar coefficients of determination (r2) were obtained with all three methods for both the yield and the P uptake.

A joint evaluation of the soils from Ragály and Nyírlugos for all the sources of P gave the following order for the closeness of the correlation between the readily available P content of the soil and the P uptake of red clover: FeO > LE = H2O > AL > Olsen > Bray1. The experiments confirmed that the FeO method was less dependent on soil properties than conventional P extraction methods, as the best correlations were obtained for the FeO-P content of the soils.

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors:
Erzsébet Osztoics
,
Marianna Magyar
,
Krisztina Rajkainé Végh
,
Julianna Csillag
,
Tünde Takács
, and
Péter Csathó
Restricted access

Nyersfoszfátok agronómiai hatékonyságának vizsgálata tenyészedény-kísérletben

II. Összefüggések a nyersfoszfát-féleségek oldékonysága és a vörös here termése, valamint P-felvétele között

Agrokémia és Talajtan
Authors:
Erzsébet Osztoics
,
Péter Csathó
,
Julianna Csillag
,
László Radimszky
,
Gáborné Baczó
,
Krisztina Rajkainé Végh
,
Tünde Takács
,
Marianna Magyar
, and
András Lukács

Tenyészedény-kísérletben savanyú homoktalajon (Nyírlugos) és savanyú agyagos vályogtalajon (Ragály) hat nyersfoszfát (algériai, floridai, é-karolinai, szenegáli, marokkói nyersfoszfát és hyperfoszfát) hatását vizsgáltuk a vörös here termésére, P-tartalmára és P-felvételére. Standard P-forrásként szuperfoszfátot (SSP) alkal-maztunk. Külön kezelésben a szuperfoszfát mellett adagolt kalcium-karbonát hatását is tanulmányoztuk. A nyersfoszfát-féleségekés a P-adagok átlagában a kolloidszegény savanyú homoktalaj vörös here termésének (7,04 g·edény -1 ) kétszeresét takarítottuk be a nagyobb kolloidtartalmú savanyú agyagos vályog talajon (14,26 g·edény -1 ).A P-felvétel viszont az agyagos vályogtalajon a kísérlet átlagában csak 20%-kal volt nagyobb (36,0 mg P·edény -1 ), mint a homoktalajon (28,8 mg P·edény -1 ). A nyersfoszfát-féleségek függvényében, mindkét talajon, a hatóanyag-azonosság elvén beállított 0-100-400-1600 mg (összes) P 2 O 5 ·kg -1 adagok eltérő P-hatásokat eredményeztek. A hozamtöbbletekben és P-felvételben megnyilvánuló P-hatás különbségek szoros összefüggést mutattak az egyes nyersfoszfátok P-oldékonyságában megnyilvánuló különbségekkel. Így mindkét talajon a kiváló természetes oldékonyságú algériai és é-karolinai nyersfoszfáttal történő kezelés eredményezte a legnagyobb terméstöbbleteket és P-felvételt. A másik végletet a kis fajlagos felülettel, alacsony P-oldhatósággal, kis CaCO 3 -tartalommal rendelkező szenegáli nyersfoszfáttal való kezelés jelentette. A nyersfoszfátok P-oldhatóságában meglévő különbségeket számszerűen a relatív agronómiai hatékonysággal (RAE) is kifejezhetjük, amikor a nyersfoszfát hatását a termésre, ill. a P-felvételre egy vízoldható P-műtrágya - kísérletünkben szuperfoszfát - hatásához víszonyítjuk. Mindkét talajon mindkét paraméter alapján a legnagyobb relatív agromómiai hatékonyságú az algériai és az é-karolinai nyersfoszfát, a legkisebb a szenegáli nyersfoszfát volt. A ragályi talajon a nyersfoszfátok relatív agronómiai hatékonyságának sorrendje (akár a vörös here tömege, akár P-felvétele alapján számítva) megegyezik a nyersfoszfátok semleges ammónium-citrátban mért oldhatósági sorrendjével. A nyersfoszfát oldhatósága és a vörös here termése, valamint P-felvétele közötti összefüggést vizsgálva mindkét talajon a leglazább összefüggést akkor kaptuk, ha az adott P-adagokat az összes-P-tartalom alapján adtuk meg, a legszorosabbat pedig a nyersfoszfátok P-tartalmának semleges ammónium-citrátban történő oldhatóságának figyelembe vételekor. Ez, valamint a nyersfoszfátok relatív agronómiai hatékonysági sorrendje azt jelenti, hogy a semleges ammónium-citrát volt a legjobb kivonószer a vizsgált nyersfoszfátok közötti P-oldhatósági sorrend megállapítására. Az egyes nyersfoszfátok hatását külön-külön vizsgálva a vörös here P-felvételére megá_l

Restricted access

Nyersfoszfátok agronómiai hatékonyságának vizsgálata tenyészedény-kísérletben. IV. A nyersfoszfátok hatása a tavaszi árpa bokrosodáskori tömegére és P-felvételére

Pot experiments on the agronomic efficiency of rock phosphates. IV. Effect of rock phosphates on the shoot yield and P uptake of spring barley at tillering

Agrokémia és Talajtan
Authors:
Csathó Péter
,
Osztoics Erzsébet
,
Csillag Julianna
,
Lengyel Tamás
,
Goda László
,
Radimszky László
,
Baczó Gáborné
,
Magyar Marianna
,
Rajkainé Végh Krisztina
,
Takács Tünde
, and
Lukács András

Tenyészedény-kísérletben savanyú homoktalajon (Nyírlugos) és savanyú agyagos vályogtalajon (Ragály) hat nyersfoszfát (algériai, floridai, é-karolinai, szenegáli, marokkói nyersfoszfát és hyperfoszfát) hatását vizsgáltuk a bokrosodáskori tavaszi árpa hajtástömegére, P-koncentrációjára és P-felvételére. Standard P-forrásként szuperfoszfátot alkalmaztunk. Külön kezelésben a szuperfoszfát mellett adagolt CaCO3 hatását is tanulmányoztuk.

A kísérlet átlagában az árpa hajtástömege csaknem kétszerese volt a kolloidban gazdag ragályi agyagos vályogtalajon (3,69 g•edény-1), mint a kolloidban szegény nyírlugosi homoktalajon (1,90 g•edény-1). P-felvétele viszont az agyagos vályogtalajon a kísérlet átlagában csak 25%-kal volt nagyobb (13,0 mg P•edény-1), mint a homoktalajon (10,4 mg P•edény-1). Ennek oka a ragályi talajhoz képest a nyírlugosi talajon nőtt árpahajtásnak a nyersfoszfátkezelésekben kapott átlagosan csaknem 0,1%-kal nagyobb, a szuperfoszfát- és a szuperfoszfát+CaCO3-kezelésben 0,2–0,3%-kal nagyobb P-koncentrációja volt.

A nyersfoszfátféleségek függvényében, mindkét talajon, a hatóanyag-azonosság elvén beállított 0–100–400–1600 mg összes P2O5•kg-1 adagok hatására eltérő Phatások jelentkeztek. A hozamtöbbletekben és P-felvételben megnyilvánuló P-hatás különbségek szoros összefüggést mutattak az egyes nyersfoszfátok P-oldékonyságában megnyilvánuló különbségekkel. Így mindkét talajon a kiváló természetes oldékonyságú algériai nyersfoszfátkezelés eredményezte a legnagyobb terméstöbbleteket és P-felvételt. Szintén hatékonynak bizonyult a hyperfoszfát, a marokkói és az é-karolinai nyersfoszfát. A másik végletet a kis fajlagos felülettel, alacsony Poldhatósággal, kis mésztartalommal rendelkező szenegáli, és részben a floridai nyersfoszfát jelentette. A nyersfoszfátok közötti különbségek jól jellemezhetők a relatív agronómiai hatékonysággal (RAE%) is, amikor a nyersfoszfát hatását egy vízoldható P-műtrágya – kísérletünkben szuperfoszfát (SSP) – hatásához víszonyítjuk. A két talaj, és az árpa hajtástömege, ill P-felvétele alapján számolt RAE% átlagában, a nyersfoszfátok relatív agronómiai hatékonyságának sorrendje megegyezik a nyersfoszfátok semleges ammónium-citrátban mért oldhatósági sorrendjével.

A nyersfoszfát oldhatósága és a bokrosodáskori tavaszi árpa hajtástömege, illetve P-felvétele közötti összefüggést vizsgálva mindkét talajon a leglazább összefüggést akkor kaptuk, ha a kijuttatott P-adagokat az összes-P-tartalom alapján adtuk meg, a legszorosabbat pedig akkor, amikor a nyersfoszfátok semleges ammóniumcitrát oldható P-frakciójával kijuttatott mennyiségeket vettük figyelembe. Ez, vala-mint a nyersfoszfátok relatív agronómiai hatékonysági sorrendje arra enged következtetni, hogy kísérletünkhöz hasonló körülmények között a semleges ammóniumcitrát a legjobb extrahálószer a vizsgált nyersfoszfátok közötti P-oldhatósági sor-rend megállapításához.

Az egyes nyersfoszfátok hatását külön-külön vizsgálva a tavaszi árpa Pfelvételére megállapítható, hogy a P-hatás különbségek szoros összefüggést mutattak az egyes nyersfoszfátok tulajdonságaiban (P-oldékonyság, fajlagos felület, CaCO3-tartalom) meglévő különbségekkel mindkét talajon.

A pot experiment was set up using acidic sandy soil from Nyírlugos and acidic clay loam soil from Ragály to investigate the effect of five types of rock phosphates (from Algeria, Florida, N. Carolina, Senegal and Morocco) and hyperphosphate on the shoot yield, P concentration and P uptake of spring barley at tillering. Superphosphate was used as the standard P source. The effect of applying CaCO3 in combination with super-phosphate was also examined in a separate treatment.

Averaged over the experiment, the shoot yield of barley was almost twice as high on the colloid-rich clay loam soil from Ragály (3.69 g•pot-1) as on the colloid-poor sandy soil from Nyírlugos (1.90 g•pot-1). The P uptake, however, was only 25% higher on average on the clay loam soil (13.0 mg P•pot-1) as on the sandy soil (10.4 mg P•pot-1). This could be attributed to the fact that on the Nyírlugos soil the P concentration of the barley shoots was almost 0.1% higher on average in the rock phosphate treatments and 0.2–0.3% higher in the superphosphate and superphosphate+CaCO3 treatments.

Diverse P effects were observed on both soils when total P2O5 rates of 0–100–400– 1600 mg•kg–1, adjusted on the principle of active agent equivalence, were applied using the different rock phosphate types. The differences between the P effects manifested as yield surpluses and P uptake exhibited a close correlation with differences in the P solubility of the different rock phosphates. On both soils the Algerian rock phosphate, which had excellent natural solubility, gave the greatest yield surpluses and P uptake on both soils. Hyperphosphate and the rock phosphates from Morocco and N. Carolina were also efficient. The other extreme was represented by the rock phosphates from Senegal and, to a certain extent, from Florida, which had low specific surface area, poor P solubility and low CaCO3 content. The differences between the rock phosphates can also be described in terms of relative agronomic efficiency (RAE%), when the effect of the rock phosphate is compared with that of a water-soluble P fertilizer, in the present case superphosphate (SSP). Averaged over the two soils and over RAE% values calculated in terms of barley shoot yield or P uptake, the ranking of the rock phosphates based on RAE was the same as that based on their solubility in neutral ammonium citrate.

When correlations were analysed between the solubility of rock phosphate and the shoot yield or P uptake of spring barley at tillering, the loosest correlations on both soils were observed when the P rates applied were given in terms of total P content and the closest when the quantities were expressed as the P fraction soluble in neutral ammonium citrate. Together with the ranking of the rock phosphates on the basis of relative agronomic efficiency, this suggests that under conditions similar to those of the present experiments the best extracting agent for determining the P solubility of rock phosphates is neutral ammonium citrate.

When the effects of the individual rock phosphates on the P uptake of spring barley were examined separately, the differences in P effects were found to exhibit a close correlation with differences in the various properties of the rock phosphates (P solubility, specific surface, CaCO3 content) on both soils.

Restricted access