Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: Kálmán Benke x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Magyar Sebészet
Authors: János Imre Barabás, Miklós Pólos, László Daróczi, Tivadar Hüttl, Kálmán Benke, Ferenc Horkay, Zoltán Szabolcs, and István Hartyánszky

Absztrakt:

Bevezetés: A sebészi diszciplínákban a műtétetek megtervezése statikus modelleken alapulnak. Azonban a számítástechnikai fejlődése lehetőséget nyitott a dinamikus modellek preoperatív megtervezésére és intraoperatív alkalmazásukra. Célunk volt, olyan döntéstámogató rendszer megalkotása a szívsebészeti gyakorlatban, melynek segítségével az áramlástani, kamramorfológiai, térfogat és posztoperatív kamrafunkció predikcióját végezhetjük kamrarekonstrukciós műtéteknél. Módszerek: Saját fejlesztésű szoftver használatával DICOM fájlok importálását követően a dilatált bal kamrát három dimenzióban modellezzük. Ezt követő áramlástani modellezések segítségével az idővel és a kamratérfogat változásával dinamikusan változó paramétereket: az áramlástani profilt, turbulenciát és a bal kamrában fellépő nyíróerők hatását a myocardium funkciójára kiszámítjuk. In silico modellben – a prediktált adatokat felhasználva – megtervezzük a balkamra-rekonstrukciós műtét egyes lépéseit. A tervezés alapján a kiszámított rezekciós vonalak hosszát alkalmazva történtek a műtétek. Eredmények: Összesen 50 esetben történt 3D tervezés. A bal kamra geometriáját jellemző konicitási és sphericitási indexek szignifikánsan javultak a műtétet követően (0,42 vs. 0,67 és 0,36 vs. 0,72, p < 0,05). A bal kamra izomzatára ható nyíróerő szignifikánsan 83%-kal csökkent, illetve a kamra turbulens áramlásprofilja szignifikánsan javult (2712 vs. 1823, p < 0,05). Következésképpen a szív pumpafunkciója javult a műtétet követően. Konklúzió: Technikánk alkalmazásával a balkamra-rekonstrukciós műtétek egyes lépéseinek standardizálásával és e lépések intraoperatív alkalmazásának kidolgozásával sikerült egy új sebészi döntéstámogató rendszert létrehoznunk. Az így megtervezett és személyre szabott műtétekkel növelhettük ezen magas kockázatú betegcsoport posztoperatív életminőségét és túlélését.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Annamária Ágota, Bence Ágg, Kálmán Benke, József Gábor Joó, Zoltán Langmár, Krisztina Marosi, Zsuzsanna Lelovics, Kitti Deé, Péter Nagy, Bernadett Köles, Endre Horváth, Zsuzsanna Crespo, Zoltán Szabolcs, and Zsolt B. Nagy
Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Annamária Ágota, Bence Ágg, Kálmán Benke, József Gábor Joó, Zoltán Langmár, Krisztina Marosi, Zsuzsanna Lelovics, Kitti Deé, Péter Nagy, Bernadett Köles, Endre Horváth, Zsuzsanna Crespo, Zoltán Szabolcs, and Zsolt B. Nagy

A Marfan-szindróma a szervezet kötőszöveti állományát érintő öröklődő betegség, amely Magyarországon hozzávetőleg 2–3000 személyt érint. A betegség manifesztációi multiszisztémásak, ezért a kórismézés sokszor nehézségekbe ütközik. Az „Országos Marfan Regiszter” jelenleg közel 250 Marfan-szindrómában szenvedő beteg adatait tartalmazza, s ez a szám dinamikusan növekszik. Célok: A Marfan-szindrómás magyar személyek biológiai mintáinak, klinikai adatainak és életmódfelmérőinek összegyűjtése. Módszerek: A szelekció során olyan betegekre esett a választás, akiknél a cardiovascularis és a szisztémás érintettség, illetve a családi kórelőzmény alapján az átdolgozott Gent-nozológia értelmében egyértelműen megállapítható a Marfan-szindróma fennállása. Eredmények: Az adatbázis alapján 102 Marfan-szindrómában szenvedő személyt tartalmaz a biobank, amely 55 személy cDNS-mintáját, 102 személy genomi DNS- és szérummintáját foglalja magába. A biológiai minták mellett minden személyről nemzetközileg validált fizikai aktivitási, táplálkozási és pszichológiai kérdőívek alapján gyűjtött adatot is tartalmaz a biobank. Következtetések: A Marfan Biobank genetikai, génexpressziós és fehérjeszintű kutatások gyors megtervezését teszi lehetővé. A biobank hozzájárul a kórkép alaposabb megismeréséhez és a hazai betegek ellátásához egyaránt. Orv. Hetil., 2012, 153, 296–302.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: István Hartyánszky, Ádám Koppányi, Zoltán Szabolcs, Ferenc Horkay, Levente Fazekas, Tivadar Hüttl, Miklós Pólos, László Daróczi, Andrea Kőszegi, Kálmán Benke, Roland Tóth, Péter Kovács, János Imre Barabás, Endre Németh, István Ferenc Édes, and Béla Merkely

Absztrakt:

A mechanikus keringéstámogatás az elmúlt 5 évben programmá fejlődött a Városmajori Szív-és Érgyógyászati Klinikán. Mindehhez szükséges volt a megfelelő Szívtranszplantációs és Szívelégtelenségi Intenzív Osztály kialakítása, valamint a megfelelő eszköz- és humánerőforrás-fejlesztés. Jelenleg már a teljes mechanikus keringéstámogatási arzenállal rendelkezünk, aminek köszönhetően minden indikációban és minden stratégiában ellátást tudunk biztosítani mind rövid, mind közép-, mind pedig hosszú távon a végleges műszívbeültetéssel bezárólag. Munkánkban megvizsgáltuk az elmúlt 5 évben végzett extracorporalis membránoxigenátor (ECMO-) beültetéssel szerzett eredményeinket. Klinikánkon 2012 és 2017 között összesen 140 betegnél alkalmaztunk mechanikus keringéstámogatást, valamennyi esetben konvencionális terápiával nem stabilizálható szívelégtelenség esetén. ECMO-terápiát 111 alkalommal végeztünk: szívátültetést követően 33 alkalommal, 18 alkalommal szívműtét utáni postcardiotomiás szindróma miatt, 37 esetben akut myocardialis infarctus utáni akut keringési elégtelenség miatt, 14 alkalommal végstádiumú szívelégtelen betegek akut keringésmegingása miatt, 4 esetben súlyos légzési elégtelenség, 1 esetben gyógyszermérgezés miatti malignus ritmuszavar, 3 esetben szövődményes katéteres aortaműbillentyű-implantáció állt a háttérben. A 2018. első félévi adataink a korábbi adatok és indikációk tendenciáját tükrözik, az esetszám jelentős emelkedésével. Eredményeink szerint a terápia összesített mortalitása 46% volt. A mechanikus keringéstámogatás eredményeinek vizsgálatakor elengedhetetlen a paradigmaváltás. A mortalitási adatokat nézve betegeink felét elveszítettük, ugyanakkor ebben a betegcsoportban a betegek 100%-a meghalt volna a konvencionális terápia mellett, vagyis az ECMO-terápia sikerességének megítélésekor nem a mortalitási, hanem a túlélési adatokat kell tekinteni. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1876–1881.

Open access

Stratégiai szemléletváltás a Marfan-szindrómás betegeken végzett aortagyök-rekonstrukciókban

Changing strategies in aortic root reconstruction in Marfan syndrome

Orvosi Hetilap
Authors: Miklós Pólos, Roland Stengl, Cristina-Maria Şulea, Kálmán Benke, Elektra Bartha, Bence Ágg, Ádám Koppányi, István Hartyánszky, Andrea Székely, Endre Németh, Attila Kovács, Béla Merkely, and Zoltán Szabolcs

Összefoglaló. Bevezetés: A Marfan-szindróma autoszomális domináns módon öröklődő, szisztémás kötőszöveti betegség. A hosszú távú túlélés szempontjából fontos a nagyérkatasztrófák megelőzése. Szívsebészeti szempontból a legfontosabb elváltozás az aortagyök tágulata. Aortagyök-rekonstrukciós beavatkozásaink Bentall–DeBono-, David I. és módosított Yacoub-műtétek, melyek mind preventív jelleggel, mind dissectio esetén jó eredménnyel végezhetők. Célkitűzés: A marfanos betegeknél eltérő technikával végzett aortagyök-rekonstrukciós műtéteink összehasonlítása. Módszer: A Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján 1993 és 2020 között Marfan-szindrómásoknál elvégzett Bentall–DeBono-, David I. és módosított Yacoub-féle aortagyök-rekonstrukciókat elemeztük. A műtét szerinti csoportok életkora a beavatkozás idején 29,69 (21,98–41,25) év, 29,15 ± 11,99 év és 35,29 ± 14,14 év volt, a fenti sorrendben. Az adatok forrásául a Magyar Marfan Regiszter és az Aortagyök-rekonstrukciós Regiszter szolgált. Eredmények: Az utánkövetési idő 132 ± 81,04 hónap volt a Bentall-, 76 ± 27,77 hónap a David-, valamint 4,5 (0,75–11,75) hónap a Yacoub-műtét esetén. A David- és a Yacoub-beavatkozások gyakrabban voltak profilaktikusak, mint a Bentall-operációk (p = 0,0153; p = 0,0085). A Bentall-műtéteknél ritkább volt a primer műtét esetleges későbbi elégtelenségéből fakadó reoperáció, mint a David-operációknál (p<0,001). David-beavatkozásnál a Bentall-műtéthez képest hosszabb volt a cardiopulmonaris bypass (p = 0,0013) és az aortalefogás ideje (p = 0,0048), valamint David- és Yacoub-műtét esetén gyakrabban lépett fel korai posztoperatív szövődmény, mint Bentall-operációnál (p = 0,0005; p = 0,0037). A késői szövődmények és a túlélés tekintetében a csoportok nem különböztek. Következtetés: Marfan-szindrómában a leggyakrabban halált okozó szövődmény az akut aortaruptura, illetve akut aortadissectio. Eredményeink alapján mindhárom profilaktikus aortagyök-rekonstrukciós műtéti típus jól reprodukálható és jó eredménnyel végezhető Marfan-szindrómában. Orv Hetil. 2021; 162(18): 696–704.

Summary. Introduction: Marfan syndrome is an autosomal dominant, systemic connective tissue disorder. Preventing vascular complications is essential for long-term survival. Aortic dilation is the main cardiac surgical manifestation. Bentall–DeBono, David I and modified Yacoub aortic root reconstructions treat and prevent aortic dissections with great outcomes. Objective: Comparing results of aortic root reconstructions in Marfan syndrome. Method: We analysed the data of Bentall–DeBono, David I and modified Yacoub operations performed in Marfan syndrome at the Heart and Vascular Center, Semmelweis University between 1993 and 2020. Ages of surgical groups at the time of operation were 29.69 (21.98–41.25) years, 29.15 ± 11.99 years and 35.29 ± 14.14 years, respectively. Data were obtained from the Hungarian Marfan Register and the Aortic Root Reconstruction Register. Results: Follow-up time was 132 ± 81.04 months for Bentall, 76 ± 27.77 months for David and 4.5 (0.75–11.75) months for Yacoub groups. David and Yacoub operations were prophylactic more frequently than Bentall ones (p = 0.0153; p = 0.0085). Freedom from reoperation after primary surgery insufficiency was more common for Bentall than for David procedure (p<0.001). Compared to Bentall, David surgeries required longer cardiopulmonary bypass (p = 0.0013) and aortic cross clamp time (p = 0.0048), more early postoperative complications occurred after David and Yacoub, than after Bentall operations (p = 0.0005; p = 0.0037). Late complications and survival did not differ among the groups. Conclusion: In Marfan syndrome, acute aortic rupture and dissection are the main contributors to mortality. Based on our results, the prophylactic aortic root reconstructions are reproducible and can be performed with great outcomes. Orv Hetil. 2021; 162(18): 696–704.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Ilona Szentmihályi, János Imre Barabás, Ágnes Bali, Gábor Kapus, Csilla Tamás, Balázs Sax, Endre Németh, Miklós Pólos, László Daróczi, Andrea Kőszegi, Chun Cao, Kálmán Benke, Péter Barnabás Kovács, Levente Fazekas, Zoltán Szabolcs, Béla Merkely, and István Hartyánszky

Absztrakt

A szívtranszplantáció kiemelt projekt lett a Semmelweis Egyetemen belül. Ennek megfelelően a szívátültetés és a mechanikus keringéstámogatás finanszírozása is rendkívüli jelentőséget kapott. A szerzők a transzplantációs és műszíves betegek költségeinek összehasonlításáról végzett költséghatékonysági számítási modell felépítéséről számolnak be. A modell megalkotásánál direkt allokációs költségszámítást, döntésifa-modellt, inkrementális költséghatékonysági rátát és költséghatékonysági térképmódszert használtak. Módszerükkel össze tudják hasonlítani a műszívbeültetésen átesett és a szívtranszplantációs betegcsoportok kezdeti, perioperatív és utókezelési költségeit. Modelljük alkalmas lehet hosszú távú utánkövetés és kellő elemszámú beteg bevonásával költséghatékonysági elemzések elkészítésére, gazdasági döntéstámogató következtetések meghozatalára.

Restricted access