Search Results

You are looking at 1 - 10 of 19 items for

  • Author or Editor: Kálmán Hüttl x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
Attila Doros
,
László Horváth
, and
Kálmán Hüttl
Open access

Thoracoabdominalis aneurysma hybrid megoldása

Thoracoabdominal aortic aneurysm hybrid repair

Magyar Sebészet
Authors:
Csaba Dzsinich
,
Kálmán Hüttl
,
Gaetano Cavarra
, and
Máté Dzsinich

Absztrakt

Az endograftok az aortaaneurysmák sebészi kezelésének lehetőségeit kiszélesítették, alkalmazzák őket az aortaív és a thoracoabdominalis aorta tágulatainak megoldására is. A nagy mellékágak keringését az endograftbeültetés előtt biztosítani kell. Az utóbbi években tapasztalatot szereztünk az aortaív aneurysmáinak hybrid kezelésével. 2007 januárjában egy 79 éves nőbetegnél thoracoabdominalis hybrid műtétre vállalkoztunk. A Crawford IV. típusú aortaaneurysma felső hasi fájdalmat okozott, átmérője 60 mm volt, és 80 mm-es aortaszakaszt érintett, involválta a truncus coeliacus szájadékát is. Megfelelő distalis rögzítési zóna kialakítására szükségessé vált a truncus coeliacus lekötése és keringésének extraanatomicus helyreállítása. Az aorta infrarenalis szakaszáról 8 mm-es PTFE graftot vezettünk antepancreaticus úton az arteria lienalisra. Ezután a truncus coeliacust az aorta szintjében elvarrtuk. Az arteria lienalison át a coeliaca valamennyi ága megfelelő keringéshez jutott. A lép vérellátását a gastroepiploicus arteria biztosította. Négy nappal később a bal arteria femoralison át 34 mm átmérőjű 15 cm hosszú Thoracic excludert vezettünk a thoracoabdominalis aortába és lefedtük az aneurysmát. A distalis rögzítőpont az a. mesenterica szájadékáig ért. A beavatkozást a beteg jól viselte, sebei pp gyógyultak, panaszmentesen távozott. A 12 hónappal később végzett CT-vizsgálat jó coeliacakeringést és az aneurysma involutióját bizonyította. A beteg panaszmentes. Hazánkban ez volt az első thoracoabdominalis hybrid műtét.

Restricted access

A carotis szűkületek stenteléssel történő kezelése

Endovascular treatment of the stenosis of the internal carotid artery

Magyar Sebészet
Authors:
Kálmán Hüttl
,
Balázs Nemes
,
Edit Dósa
,
Dániel Varga
, and
Viktor Bérczi

Absztrakt

Szerzők a carotis stentelés indikációját, technikai részleteit valamint nemzetközi irodalmát foglalják össze. Az elmúlt 3 évben, intézetükben beültetett carotis stentelések adatait ismertetik. 2003. január 1. és 2006. július 31. között 703 betegen végeztek carotis stent beültetést (CAS). Az átlagos életkor 67 év (39–91 év) volt. A vizsgálatban 273 nő (39%) és 430 férfi (61%) vett részt. A beavatkozást megelőző fél évben 154 betegnek (22%) voltak releváns neurológiai tünetei, 549 beteg (78%) tünetmentes volt. A carotis intervenció indikációjánál tünetes betegek esetén a NASCET ajánlásokat vettük figyelembe. Tünetmentes esetben az ACST tanulmány volt a mérvadó. A szűkületek átlagos értéke 87% volt. A 703 beavatkozásból 684 (97,3%) sikeres volt. A 19 sikertelen eset többségében (n = 12) az anonyma vagy a bal a. carotis communis mélyen ülő eredése és/vagy jelentős fokú elongációja akadályozta meg a vezető katéter felvezetését. A beavatkozások során distalis embolisatio ellen védő eszközt minden esetben használtunk. A 24–48 órás perioperatív 3,11% stroke/halálozási ráta megfelel a nemzetközi elvárásoknak.

Restricted access

Abstract

Free-floating thrombus (FFT) of the internal carotid artery, which is almost always symptomatic and is usually discovered by ultrasound or angiography performed after a transient cerebrovascular event, is a highly uncommon diagnosis. Here, we report a case of an asymptomatic freefloating internal carotid artery thrombus most probably caused by an atherosclerotic plaque rupture. It was detected by carotid ultrasound and was treated with eversion endarterectomy without any neurologic complications. Six weeks after surgery, the patient is doing well.

Restricted access

Abstract

Arterioportal fistula — either acquired or congenital — is a rare syndrome, which is a real challenge in gastroenterologic diagnostics. We report a case of a 76-year-old female, who was admitted to the hospital with symptoms of permanent abdominal pain and a bruit in the epigastric region. Twelve years prior she underwent Billroth II gastrojejunostomy due to a perforating duodenal ulcer, followed by cholecystectomy 6 months later. CT and MR angiography showed a fistula between the gastroduodenal artery and the portal vein. Successful treatment of the arterioportal fistula was achieved by intravascular coil embolization resulting in the resolution of the symptoms. After six years of follow-up, abdominal ultrasonography did not show any novel findings and our patient is still doing well with no recurrence.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Márta Kovács
,
Péter Pák
,
Gábor Pák
,
János Fehér
, and
Kálmán Hüttl

Az angiodysplasiák a gastrointestinalis traktus leggyakoribb vascularis anomáliái és a vérzésből eredő mortalitás jelentős tényezői. Az obskúrus gastrointestinalis vérzések (OGIV) hátterében megközelítőleg 40%-ban vékonybél-angiodysplasiák állnak, és ebben a betegcsoportban a leggyakoribb vérzésforrást jelentik. Kialakulásuk oka ismeretlen, valószínűleg dominálóan szerzettek, és korral összefüggő degeneratív folyamatok eredményezik őket. Diagnosztikájuk nehézsége egyrészt multiplex megjelenésükből, másrészt kicsiny nagyságukból adódik. Az eddig elvégzett kapszulás endoszkópos (CE) vizsgálatok azt igazolják, hogy manifeszt vérzés során elvégzett CE szenzitivitása lényegesen jobb, mint lezajlott vagy okkult vérzés esetén. Esetismertetés: 61 éves, 13 éve antikoaguláns terápiában részesülő nőbeteg vizsgálatát végeztük el tisztázatlan eredetű, ismétlődő gastrointestinalis vérzés miatt negatív felső endoszkópiát és kolonoszkópiát követően kapszulás endoszkópiával. A vizsgálat során a gyomor antrumában típusos angiodysplasiát és a jejunum felső harmadában aktív vérzést észleltünk látható vérzésforrás nélkül. Következő diagnosztikus lépésként szelektív mezenteriális angiográfiát végeztünk a diagnózis pontosítására, és egyidejűleg radiológiai intervencióra is sor került. Következtetés: A kapszulás endoszkópia megváltoztatta az OGIV-betegek diagnosztikáját, és negatív felső endoszkópiát és kolonoszkópiát követően elsődleges diagnosztikus eljárássá vált. A vizsgálat kellő időben történő alkalmazása esetén a CE jelentősen lerövidítheti a diagnosztikus ténykedések idejét, definitív terápiát eredményezhet, és számos alacsony diagnosztikus értékű és költséges vizsgálat takarítható meg. A vékonybél-angiodysplasiák sikeres terápiája ma is nehéz; a radiológiai intervenció jelenti a legkisebb megterhelést a beteg számára.

Restricted access

Az arteriaanonyma-stenosisok kezelésében az intervenciós radiológia (ballonkatéteres tágítás, illetve stentbeültetés) beavatkozásai kerültek túlsúlyba a sebészi terápia helyett. A szerzők az anonymaszűkületek kezelése során nyert tapasztalataikat mutatják be az olvasóközönségnek. A nemzetközi irodalomban fellelhető két legnagyobb esetszámú retrospektív analízisük beteganyagából emelnek ki két beteget, akik példáján az arteriaanonyma-laesiók kivizsgálását, kezelését, majd utánkövetését illusztrálják. A megbeszélésben pedig részletes irodalmi áttekintéssel támasztják alá e kezelés eredményességét és biztonságosságát. A 74 éves dohányzó férfi beteg hypertonia, hypercholesterinaemia és alsó végtagi claudicatio korábbi diagnózisaival, szédüléssel és felső végtagi claudicatióval jelentkezett. Kivizsgálása során 30 Hgmm felső végtagi vérnyomáskülönbség, a carotis-Doppler-ultrahangon szignifikáns stenosisra utaló poststenoticus nyomásgörbe, az arteria vertebralisban retrográd áramlás volt kimutatható. Diagnosztikus angiográfia során 80%-os stenosist igazoltak az arteria anonymán, amit egy ülésben primer ballonkatéteres tágítással és stentbeültetéssel oldottak meg. A beteg öt hónapos utánkövetése során neurológiai komplikáció vagy szignifikáns restenosis nem igazolódott. A második beteg 59 éves, szintén dohányzó nőbeteg volt, aki ismert hypertoniában és 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedett. A beteg jobb felső végtagi zsibbadással jelentkezett kivizsgálásra, amely során szubokkluzív arteriaanonyma-szűkület igazolódott. A diagnosztikus angiográfiát megelőző fizikális vizsgálat a jobb felső végtagon radialis pulzus hiányát igazolta, egyidejűleg az arteria carotis communisban proximalis, szignifikáns szűkületre utaló nyomásgörbe volt fellelhető. Primer ballontágítást követően a beteg 15 hónapos utánkövetési idő után is panasz- és tünetmentes, preoperatív tünetei nem tértek vissza, új neurológiai tünetek nem alakultak ki. Az esettanulmány két betegen illusztrálja a szerzők nagy esetszámú retrospektív tanulmányaik során nyert tapasztalatait, melyek szerint a transfemoralis arteriaanonyma-intervenció stentbeültetéssel vagy a nélkül jó sikerrátájú, biztonságos, napjainkban elsődlegesen választandó terápiás beavatkozás. Az irodalmi áttekintés adatai megerősítik, hogy az a. anonyma intervenciós radiológiai kezelése, ballonos tágítása, illetve stentelése eredményes és biztonságos. Orv. Hetil., 2011, 152, 1745–1750.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Zoltán Ruzsa
,
Ferenc Kuti
,
Balázs Berta
,
Károly Tóth
,
Zoltán Bánsághi
,
Zoltán Vámosi
, and
Kálmán Hüttl

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A sebészi tibialis bypassműtétnek kritikus végtagischaemiában limitált a kivitelezhetősége, míg a percutan angioplastica széles körben elérhető és jó rövid távú eredményei vannak. Regiszterünk célja az volt, hogy kritikus végtagischaemiában a térd alatti angioplastica hosszú távú eredményeit vizsgáljuk. Módszer: Prospektíven dolgoztuk fel 2008–2011-ben kritikus végtagischaemia miatt térd alatti angioplasticán átesett 281 betegünk adatait. A beavatkozás célja az egyeres kiáramlás biztosítása volt ballonos angioplasticával. Stentimplantációt csak akkor végeztünk, ha a ballonos tágítás után jelentős residualis szűkület vagy dissectio maradt vissza. A vizsgálat elsődleges végpontja a klinikai siker (a fájdalom enyhülése, sebgyógyulás, végtagmentés) és a major események előfordulása volt. A major események közzé tartozott a halál, a myocardialis infactus, a major nem tervezett amputáció, a sebészi revascularisatio szükségessége és a major vérzés. Másodlagos végpontok voltak a beavatkozás sikere, proceduralis adatok és az eszközfelhasználás. Vizsgáltuk a beavatkozás sikerének és a diabeteses láb szindrómának a végtagmentésre kifejtett hatását. A major amputáció hosszú távú halálozásra kifejtett hatását is vizsgáltuk. Eredmények: Betegeink átlagéletkora 72,5 ± 10,6 év és a vizsgálati periódus átlaga 40,8 ± 9,7 hónap volt. Jó angiográfiás eredményt 255 végtagban (90,7%) értünk el egy egyenes, térd alatti artériában. Ballonos angioplasticát 278 (98,9%) betegnél végeztünk, két betegnél (0,7%) rotációs atherectomiát és 74 betegnél (26,3%) stentimplantációt. Az elsődleges végpontok tekintetében hosszú távú nyomon követés során (klinikai siker) a nyugalmi fájdalom 56,6%-ban szűnt meg, a fekély 73,5%-ban és a gangraena pedis 46,5%-ban gyógyult be. A hosszú távú végtagmentés 73,5% volt; 65,8% diabeteses és 89,6% nem diabetes láb szindrómában (p = 0,001). A major nemkívánatos események előfordulása a hosszú távú kontroll során 122 (43,4%) volt. A hosszú távú nyomon követés során 57 (20,3%) beteg hunyt el: 38 (13,5%) diabeteses és 19 (6,8%) nem diabeteses láb szindróma esetén (p = 0,932). Sikeres intervenció esetén a betegek 72,3%-ában, míg sikertelen intervenció esetén a betegek 84,6%-ában értünk el végtagmentést (p = 0,225). Következtetés: A térd alatti angioplasticának jó hosszú távú klinikai eredményei vannak, azonban a betegekben a major események előfordulása magas. Diabeteses láb szindrómában magasabb a hosszú távú amputációszám és a mortalitás. Orv. Hetil., 2017, 158(11), 418–425.

Open access