Search Results

You are looking at 1 - 10 of 22 items for

  • Author or Editor: Kálmán Kovács x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Abstract

As a consequence of the unprecedented labor market circumstances that the prolonged Covid-19 pandemic brought about, organizations have faced challenges never seen before. One such challenge was the sudden ubiquity of working from home, which resulted in an intensive learning experience for employees and employers alike. While there is an increasing body of research on working from home in general, the perceived effectiveness of this mode of working is still under-researched. This niche provided the inspiration for us to investigate what factors might influence employees' self-efficacy in working from home arrangements. We conducted a mixed-methods case study by collecting both qualitative and quantitative data from 24 employees of a division of the Hungarian subsidiary of a chemical and consumer goods multinational. The purpose of our investigation was to gain a deeper understanding of perceived self-efficacy and self-regulation during the learning processes that the participants experienced under the new circumstances. Results suggest that the perceived high level of work-efficiency among the employees of the examined division was based on the firmly controlled work-division, trusting managers, as well as supportive and clear communication, which created space for autonomy in the adaptation process. The findings also revealed that self-reflection acted as a predictor of perceived work self-efficacy.

Open access

Tenyészedény-kísérletben vizsgáltuk, hogy a szárazságstressz és az arbuszkuláris mikorrhiza gomba (AMF) oltás milyen változást okoz a búza gyökérnövekedésében, és ez hogyan követhető nyomon a gyökér–talaj rendszer elektromos kapacitásának (CR) in situ mérésével.

A kísérletet randomizált blokk elrendezésben végeztük két búzafajtával (Mv. Hombár őszi és TC 33 tavaszi), kétféle öntözéssel (optimális és szárazságstressz) és kétféle oltással (oltatlan és AM-gombával oltott), 12 ismétlésben. A tenyészidőszakban monitoroztuk a CR-t, valamint mértük a sztómakonduktanciát és a levelek klorofilltartalmát (SPAD-értékben). A kísérlet végén TTC-teszttel vizsgáltuk a gyökerek életképességét, mikroszkópos vizsgálattal becsültük az AM gomba gyökérkolonizációját, valamint meghatároztuk a gyökér- és hajtástömeget.

A vízhiány szignifikánsan (9–35%-kal) csökkentette a búzafajták gyökértömegét, mely a mért CR-értékekben is tükröződött. A szárazság okozta CRés biomassza-csökkenés jelentősebb volt a TC 33, mint az Mv. Hombár esetében. A CR monitorozásával kimutattuk a növények stressz utáni regenerációját és a fajták eltérő gyökérnövekedési dinamikáját. Az AMF oltás csökkentette a CR-t és a biomassza-produkciót (29–42%-kal), vélhetően az intenzív (84–87%-os) gyökérkolonizáció és a növénynevelés körülményei (erős szárazságstressz) következtében. Az oltás optimális öntözés mellett növelte a sztómakonduktanciát és a gyökér vitalitását. A vízhiány azonban csökkentette a gyökér életképességét. A klorofilltartalom leginkább a búzafajták között mutatott eltérést az Mv. Hombár nagyobb SPAD-értékével. A gyökértömeg és -kapacitás között szoros lineáris korrelációt (R2 = 0,792–0,865) találtunk. A TC 33 fajta regressziós egyenesének nagyobb meredeksége a nagyobb hajtástömegből eredő nagyobb fajlagos vízfelvételre vezethető vissza.

Eredményeink alapján a CR-mérés alkalmas a gyökérnövekedési dinamika monitorozására és a környezeti hatások detektálására. A roncsolásmentes eljárás egyéb növénymorfológiai és -élettani vizsgálómódszerek hasznos kiegészítője lehet.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Márta Kovács, Péter Pák, Gábor Pák, János Fehér, and Kálmán Hüttl

Az angiodysplasiák a gastrointestinalis traktus leggyakoribb vascularis anomáliái és a vérzésből eredő mortalitás jelentős tényezői. Az obskúrus gastrointestinalis vérzések (OGIV) hátterében megközelítőleg 40%-ban vékonybél-angiodysplasiák állnak, és ebben a betegcsoportban a leggyakoribb vérzésforrást jelentik. Kialakulásuk oka ismeretlen, valószínűleg dominálóan szerzettek, és korral összefüggő degeneratív folyamatok eredményezik őket. Diagnosztikájuk nehézsége egyrészt multiplex megjelenésükből, másrészt kicsiny nagyságukból adódik. Az eddig elvégzett kapszulás endoszkópos (CE) vizsgálatok azt igazolják, hogy manifeszt vérzés során elvégzett CE szenzitivitása lényegesen jobb, mint lezajlott vagy okkult vérzés esetén. Esetismertetés: 61 éves, 13 éve antikoaguláns terápiában részesülő nőbeteg vizsgálatát végeztük el tisztázatlan eredetű, ismétlődő gastrointestinalis vérzés miatt negatív felső endoszkópiát és kolonoszkópiát követően kapszulás endoszkópiával. A vizsgálat során a gyomor antrumában típusos angiodysplasiát és a jejunum felső harmadában aktív vérzést észleltünk látható vérzésforrás nélkül. Következő diagnosztikus lépésként szelektív mezenteriális angiográfiát végeztünk a diagnózis pontosítására, és egyidejűleg radiológiai intervencióra is sor került. Következtetés: A kapszulás endoszkópia megváltoztatta az OGIV-betegek diagnosztikáját, és negatív felső endoszkópiát és kolonoszkópiát követően elsődleges diagnosztikus eljárássá vált. A vizsgálat kellő időben történő alkalmazása esetén a CE jelentősen lerövidítheti a diagnosztikus ténykedések idejét, definitív terápiát eredményezhet, és számos alacsony diagnosztikus értékű és költséges vizsgálat takarítható meg. A vékonybél-angiodysplasiák sikeres terápiája ma is nehéz; a radiológiai intervenció jelenti a legkisebb megterhelést a beteg számára.

Restricted access

Abstract

Tanzania’s education system has been passing through different changes in its policies and strategic implementation plans. As a result, improvements in various areas, such as increased students’ enrolment rate, improved pass rates, and improved infrastructure at all levels have been realized. This pilot study aimed at understanding the awareness and perception of policymakers, employers, instructors, and students of the importance of policies in integrating workplace learning and technical higher education. With the main question being, how stakeholders in the education sector perceive the importance of policies in integrating workplace learning and technical higher education. In order to answer the above question, a qualitative study with semi-structured interviews was conducted with policymakers, employers, instructors, and students. Most of the interviewees stated that policies have significant roles in ensuring the smooth integration and implementation of these two learning modes. On the other side, several challenges were mentioned in policy implementation and realization of the strategic plans. These challenges were categorized as those related to the public’s and students’ awareness and readiness, financial constraints, educational institutes’ readiness, and operationalization of the organizations and educational institutes. From this pilot study, insightful information is gained on the importance of having policies that take into account all main stakeholders in higher education.

Open access
Cereal Research Communications
Authors: Krisztina Végh, Kálmán Rajkai, Tibor Szili-Kovács, Imre Cserni, and Tamás Németh
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Kovács, Éva Virágh, Dóra Balogh, Bernadette Kálmán, Zoltán Lőcsei, and Erzsébet Toldy

Bevezetés: Krónikus veseelégtelenségben fontos a parathormon szintek ismerete. Kérdés, hogy több információt nyújtanak-e a biointakt parathormont mérő módszerek. Célkitűzés: Idült veseelégtelen betegek két módon mért parathormonszintjének összehasonlítása a D-vitamin-ellátottság figyelembevételével. Módszer: 104 krónikus vesebetegben (31 vesepótló kezelésben nem részesülő, 36 peritonealis- és 37 hemodializált) mérték meg két módszerrel a parathormon, valamint a 25-hidroxi-D-vitamin-, D-vitamint kötő fehérje-, kalcium-, összfehérje-, albuminszinteket. Eredmények: A két módon mért parathormonértékek jó pozitív korrelációt mutattak, az intakt parathormonszintek szignifikánsan magasabbak a biointakt szinteknél. A betegek 87%-a D-vitamin-hiányos, 13%-a elégtelen ellátottságú volt. A súlyos D-vitamin-hiány szignifikánsan gyakoribb volt a peritoneálisan dializáltaknál, mint a hemodializáltaknál. D-vitamin-hiány esetén a parathormon értékek magasabbak, az eltérés kifejezettebb a biointact módszerrel mérve. A hemodializált csoportban a biointakt parathormon és a 25-hidroxi-D-vitamin-szintek között szignifikáns negatív korreláció igazolódott. Következtetések: A biointakt parathormonszintek jobban tükrözik a D-vitamin-ellátottságot mint az intakt parathormonszintek, ezért alkalmasabbak a csontanyagcsere monitorizálására főként hemodializált betegekben. Orv. Hetil., 2013, 154(51), 2025–2036.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: István Zapf, György Tizedes, Gábor Pavlovics, Gyula Kovács, Endre Kálmán, Gábor Szalai, Erika Kövér, Róbert Farkas, and Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: A műtét előtti onkológiai kezelés az előrehaladott emlőrákok mellett az utóbbi években a primeren operábilis esetekben is egyre nagyobb teret hódít. Retrospektív vizsgálatunk célja volt a primer szisztémás terápián (PST) átesett emlőtumoros betegek radiológiai és szövettani leleteinek kiértékelése az alkalmazott sebészi kezelés tükrében. Anyag és módszerek: Klinikánkon 2007 márciusa és 2010 januárja között 114 esetben előzte meg preoperatív kemoterápia az emlőműtétet, ebből 22 esetben a kezelés indikációja lokális irresecabilitas volt. 92 esetben az onkoteam a beteg fiatal kora, magas gradusú daganat vagy axillaris nyirokcsomó-metastasis miatt döntött a PST mellett. A betegek 6 ciklus 5-Fluorouracil-Epirubicin-Cyclophosphamid vagy Taxotere-Epirubicin kezelésben részesültek, melyet radiológiai kontroll, majd műtét követett. Vizsgálatainkban a preoperatív staging eredményeket hasonlítottuk össze a műtéti specimenből meghatározott patológiai staging eredményekkel. Eredmények: A PST után az operált betegek 17%-nál komplett, 21%-nál jelentős, míg 43%-nál mérsékelt regressziót értünk el. A preoperatív kezelésre 19%-uk nem reagált. A feldolgozás során észlelt T és N stádiumok csökkenése nem minden esetben korrelált egymással, illetve a PST-re adott radiológiai és hisztológiai válasz is eltérő volt. Konklúzió: Az alkalmazott PST a daganat méretének csökkentésére kifejezetten hatásosnak bizonyult, de a nyirokcsomóstátusz változása tekintetében kevésbé volt hatásos. A residualis DCIS miatt gyakran nem tudjuk annyira csökkenteni a resectio volumenét, mint amennyire a daganat méretének csökkenése azt megengedné.

Restricted access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors: Zoltán Ruzsa, Károly Tóth, Zoltán Jambrik, Nándor Kovács, Sándor Nardai, Balázs Nemes, Kálmán Hüttl, and Béla Merkely

Abstract

Introduction

Percutaneous interventional procedures in the renal arteries are usually performed using a femoral or brachial vascular access. The transradial approach is becoming more popular for peripheral interventions, but limited data exists for renal artery angioplasty and stenting.

Methods

We have analyzed the clinical, angiographic and technical results of renal artery stenting performed from radial artery access between 2012 and 2013. The radial artery anatomy was identified with aortography using 100 cm pig tail catheter. After engagement of the renal artery ostium with a 6F Multipurpose or 6F JR5 guiding catheter, the stenosis was passed with a 0.014″ guidewire followed by angioplasty and stent implantation.

Results

In 27 patients (mean age: 65.4 ± 9.17) with hemodynamically relevant renal artery stenosis (mean diameter stenosis: 77.7 ± 10.6%; right, n = 7; left, n = 20), interventional treatment with angioplasty and stenting was performed using a left (n = 3) or right (n = 24) radial artery access. Direct stenting was successfully performed in 13 (48%) cases, and predilatations were required in ten cases 10 (37%). Primary technical success (residual stenosis <30%) could be achieved in all cases. The mean contrast consumption was 119 ± 65 ml and the mean procedure time was 30 ± 8.2 min. There were no major periprocedural vascular complications and in one patient transient creatinine level elevation was observed (3.7%). In one patient asymptomatic radial artery occlusion was detected (3.7%).

Conclusion

Transradial renal artery angioplasty and stenting is technically feasible and safe procedure.

Restricted access
Magyar Onkológia
Authors: Gábor Cserni, Monika Francz, Balázs Járay, Endre Kálmán, Ilona Kovács, Janina Kulka, Zsolt Orosz, Nóra Udvarhelyi, and László Vass
Restricted access