Search Results
You are looking at 1 - 10 of 25 items for
- Author or Editor: Kálmán Tóth x
- Refine by Access: All Content x
A szív hormontermelő funkciójának felfedezése gyökeresen megváltoztatta a szív szerepének megítélését, amely mechanikus pumpa helyett a szervezet folyadék-elektrolit és hemodinamikai homeosztázisát meghatározó, más szervrendszerekkel együttműködő tényezővé vált. A szív által termelt legfontosabb hormonok a natriureticus peptidek, amelyek elsődleges feladata a volumenterhelés kivédése; ezt szolgálja a natriureticus, diuretikus, vasodilatator és antiproliferatív hatás. Úgy is tekintik őket, mint a cardialis, vascularis és renalis hatások integratív markereit, azaz a cardiorenalis distressz jelzőit. Szerepük ma már messze túlterjed a patofiziológiai jelentőségen, a brain natriureticus peptid és prohormonjának N-terminális része a szívelégtelenség elfogadott plazmamarkerévé vált, amelyek a diagnózis, a prognózis megítélése és a terápia vezetése szempontjából egyaránt hasznosak, s terápiás alkalmazásukra is lehetőség nyílt. Az extraadrenalis aldoszterontermelés kimutatása az elmúlt évek izgalmas felfedezése, de az intracardialis aldoszterontermelés emberben nem tekinthető jelentősnek. Az intracardialis pajzsmirigyhormon-termelést a dejodinázok aktivitásváltozása szabályozza. Az emelkedett trijód-tironin-szint szerepe felmerült a szívizom-hypertrophia kialakulásában, a csökkent trijód-tironin-termelésnek pedig valószínűleg az oxigénhiányhoz való alkalmazkodásban van jelentősége. Az epicardialis zsírszövet és a coronariasclerosis között korábban nem sejtett, sokoldalú kapcsolat mutatható ki, a zsírsejtek citokin- és adipokintermelése része lehet az atherosclerosis önerősítő folyamatának. Orv. Hetil., 2012, 153, 2041–2047.
Absztrakt
Bevezetés/Célkitűzés: Kísérleteink célja a periosteum mikrokeringési változásainak feltérképezése, valamint a velőűrfelfúrás által okozott periostealis mikroér-reakciók modellezése, időbeli változásuk megismerése volt. További vizsgálatainkban jellemeztük és összehasonlítottuk a humán csípőízületi endoprotetikában használatos anyagok mikrokeringési hatásait a csonthártyában. Anyag és módszer: Hím Wistar-patkányok jobb oldali tibiájába endomedullaris titán-, acélötvözet, illetve polietilén implantátumot helyeztünk mikrosebészeti módszerrel. Intravitalis videomikroszkóp segítségével vizsgáltuk a tibia anteromedialis és anterolateralis felszínén a periosteum érstruktúráját (össz-érdenzitás, kapillárisok aránya), valamint mikroszkópos mechanikai teszt segítségével az implantátumok stabilitását. Kontrollcsoportban vizsgáltuk a velőűrfelfúrás hatását a periostealis érstruktúra változásaira a műtét után 6 és 12 héttel. Eredmények: A velőűr felfúrása önmagában szignifikánsan növelte az anteromedialis periosteum érdenzitását, valamint a kapillárisok sűrűségét a beavatkozás után 12 héttel. Mindhárom implantátum fokozta az érdenzitást az anteromedialis oldalon, az anterolateralis oldalon azonban csak a polietilén implantátum esetében észleltünk jelentős periostealis kapilláris- és érdenzitás-fokozódást. A titán- és acélimplantátumokkal szemben a polietilénből készült implantátum nem váltott ki érdemi osseointegrációt. Következtetés: A patkány tibiavelőűr felfúrása kompenzációs érújdonképződést eredményez, amely megnöveli a periostealis érdenzitást 12 héttel a beavatkozás után. A hosszú csöves csontok endostealis mikrokeringésének roncsolása által okozott periostealis érreakciót a teljes osseointegrációval járó implantátumok nem befolyásolják lényegesen, míg az osseointegrációra képtelen implantátum nagyon jelentős érújdonképződést okozhat.
A szerzők egy 83 éves nőbeteg esetét ismertetik, akinél kolonoszkópiás előkészítés során, de a nátrium-foszfát ozmotikus hashajtó bevételét megelőzően, hirtelen eszméletvesztés és epileptiform görcsök jelentkeztek. A laboratóriumi vizsgálat súlyos hyponatraemiát igazolt. Hypertoniás sóinfúzió hatására az elektrolitzavar rendeződött, az eszméletzavar lassan oldódott, és a beteg mentális állapota fokozatosan javulni kezdett. A hyponatraemia hátterében az előkészítéstől és a vizsgálattól való félelem, stressz indukálta ADH-szekréció és a beteg által „félreértett”, túlzott folyadékbevitel állt. Az esetismertetés célja, hogy felhívja a figyelmet a kolonoszkópiás vizsgálati előkészítés veszélyére, ami az orvos utasítását „túlzottan” betartó beteget fenyegeti, továbbá, hogy bemutassa az akut hyponatraemia ellátását.
Absztrakt
Az utóbbi két évtizedben a katéterablatiós technológia és az ablatiós stratégiák fejlődésével jelentős előrelépés történt a kamrai tachycardiák ablatiós kezelésében. Jelen összefoglaló közlemény célja a kamrai ritmuszavarok aktuális katéterablatiós kezelésének áttekintő ismertetése. A szerzők részletezik a katéterablatiós kezelés technikai alapjait, a kamrai tachycardiák ablatiós kezelésének javallatait és ellenjavallatait, a beavatkozás előtti és az azt követő vizsgálatokat. Ezt követően a kamrai tachycardiák csoportosításán keresztül az egyes típusok katéteres ablatiójának jellemzőit ismertetik. Ezzel párhuzamosan kitérnek az adott ritmuszavar kezelésével kapcsolatos eredményekre is. Összegzésképpen kiemelik, hogy a katéteres ablatio sikeresen alkalmazható eszközös beavatkozás a kamrai tachycardiák kezelésében. Megfelelő javallat esetén a kezelést lehetőleg minél korábban be kell iktatni a terápiás stratégiába. Orv. Hetil., 2015, 156(25), 995–1002.
Kutatásunk célja a víztartóképesség-függvény (VKF) paramétereit az átnézetes térképeink adattartalmával becslő módszerek megbízhatóságának összehasonlítása és továbbfejlesztésük vizsgálata a Magyarországi Részletes Talajfizikai és Hidrológiai Adatbázison (MARTHA).Az irodalomban fellehető módszerek közül VKF-becslő módszert hazai átnézetes talajtérképi információkra eddig egyedül a Kreybig térképekre alkalmazták (Bakacsi et al., 2012). Ők a talaj higroszkópossága (hy) alapján becsülték adott talaj FAO (1995) fizikai féleség kategóriába tartozását. Wösten és munkatársai (1999) és Nemes (2003) pedotranszfer-függvényei alapján rendelték továbbá a talajhoz a fizikai féleség kategóriára meghatározott víztartóképesség-függvény (VKF) van Genuchten paramétereit (HYPRES_hy és HUNSODA_hy módszerek).Bakacsi és munkatársai (2012) eljárását követve, a MARTHA adatbázison vizsgáltuk a hy és az ötkategóriás FAO fizikai féleség kapcsolatát. A fizikai féleség becslését az Arany-féle kötöttség (KA) alapján is kidolgoztuk.Wösten és munkatársai (1999) módszerével meghatároztuk a MARTHA adatbázis talajainak a FAO fizikai féleség kategóriákra jellemző víztartóképességfüggvényeinek van Genuchten paramétereit. A meghatározást a pF6,2 értéken felül a legalább három, majd a legalább öt mért víztartóképesség-értékű talajmintákon végeztük.Megállapítottuk, hogy a KA alapján hatékonyabb a talajminták FAO fizikai féleség kategóriába sorolása, mint a hy alapján.Abban az esetben, amikor nem áll rendelkezésre mechanikai összetétel és a fizikai féleség kategóriába történő besorolást a talaj higroszkópossága alapján végezzük, akkor a VKF-becslés megbízhatósága szignifikánsan rosszabb. Hazai talajmintákon vizsgálva a MARTHA adatbázison pontosított VKF-becslő módszerek szignifikánsan megbízhatóbbak a HYPRES és HUNSODA VKF-becslő módszereinél. A hy-ból kiinduló MARTHA VKF-becslések annak ellenére szignifikánsan megbízhatóbbak a WÖSTEN és munkatársai (1999) módszerénél (HYPRES), hogy utóbbit nem rontja a fizikai féleségbe sorolás hibája.A dolgozat az EU FP7/2007-2013 (Nr. 263188) MyWater és a TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0064 projekt keretében készült. A TÁMOP projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
Cerebrovascularis betegekben gyakoriak a haemorrheologiai és haemostaseologiai paraméterek kóros eltérései. A statinok az ischaemiás stroke prevenciójában hatékonyan alkalmazható szerek, kedvező hatásuk hátterében a lipidszint csökkentése mellett egyéb tényezők is igazolhatók. Célok: Tanulmányukban a szerzők áttekintik az atorvastatin stroke-prevencióval, haemorrheologiai és haemostaseologiai hatásaival kapcsolatos irodalmi adatokat, hivatkozva egy korábbi vizsgálatuk eredményeire, mely kis dózisú atorvastatinkezelés rövid távú haemorrheologiai, valamint endothel-diszfunkcióra és a thrombocytaaggregációra gyakorolt effektusait vizsgálta. Módszerek: 27 krónikus, hyperlipidaemiás agyérbetegnél (átlagéletkor: 61 ± 8 év) meghatározták a szérumlipidszinteket, a haemorrheologiai paramétereket (haematocrit, plazmafibrinogén-koncentráció, plazma- és teljesvér-viszkozitás, vörösvértest-aggregáció és -deformabilitás), a thrombocytaaggregációt kiinduláskor, majd 1 és 3 hónappal napi 10 mg atorvastatinkezelést követően. Az endothel-diszfunkciót jelző von Willebrand-faktor aktivitását a kezelés előtt, majd 1 hónap múlva mérték meg. Eredmények: A plazmakoleszterin-szint átlagos csökkenése 1, illetve 3 hónap múlva egyaránt 28% volt ( p < 0,001), az LDL-koleszterin-szint 40%-kal, illetve 38%-kal ( p < 0,001) csökkent a kiindulási értékhez képest. Az atorvastatinkezelés a teljesvér-viszkozitást a 3. hónap végére, míg a vvt-deformabilitást már az első hónap végére szignifikánsan csökkentette ( p < 0,05). A kollagén indukálta thrombocytaaggregáció a kiindulási értékhez képest szignifikánsan csökkent ( p < 0,001) változatlan antiaggregációs kezelés mellett. Szintén szignifikánsan javult a von Willebrand-faktor-aktivitás már 1 hónapos kezelést követően ( p < 0,05). Következtetések: Mind az irodalmi, mind a szerzők saját eredményei az atorvastatin komplex, kedvező hatására utalnak. A lipidcsökkentő effektus mellett a kis dózisban és rövid ideig alkalmazott atorvastatin javítja a haemorrheologiai paramétereket, a thrombocytaaggregációt és az endothel-diszfunkciót.
Absztrakt:
Bevezetés és célkitűzés: A sebészi tibialis bypassműtétnek kritikus végtagischaemiában limitált a kivitelezhetősége, míg a percutan angioplastica széles körben elérhető és jó rövid távú eredményei vannak. Regiszterünk célja az volt, hogy kritikus végtagischaemiában a térd alatti angioplastica hosszú távú eredményeit vizsgáljuk. Módszer: Prospektíven dolgoztuk fel 2008–2011-ben kritikus végtagischaemia miatt térd alatti angioplasticán átesett 281 betegünk adatait. A beavatkozás célja az egyeres kiáramlás biztosítása volt ballonos angioplasticával. Stentimplantációt csak akkor végeztünk, ha a ballonos tágítás után jelentős residualis szűkület vagy dissectio maradt vissza. A vizsgálat elsődleges végpontja a klinikai siker (a fájdalom enyhülése, sebgyógyulás, végtagmentés) és a major események előfordulása volt. A major események közzé tartozott a halál, a myocardialis infactus, a major nem tervezett amputáció, a sebészi revascularisatio szükségessége és a major vérzés. Másodlagos végpontok voltak a beavatkozás sikere, proceduralis adatok és az eszközfelhasználás. Vizsgáltuk a beavatkozás sikerének és a diabeteses láb szindrómának a végtagmentésre kifejtett hatását. A major amputáció hosszú távú halálozásra kifejtett hatását is vizsgáltuk. Eredmények: Betegeink átlagéletkora 72,5 ± 10,6 év és a vizsgálati periódus átlaga 40,8 ± 9,7 hónap volt. Jó angiográfiás eredményt 255 végtagban (90,7%) értünk el egy egyenes, térd alatti artériában. Ballonos angioplasticát 278 (98,9%) betegnél végeztünk, két betegnél (0,7%) rotációs atherectomiát és 74 betegnél (26,3%) stentimplantációt. Az elsődleges végpontok tekintetében hosszú távú nyomon követés során (klinikai siker) a nyugalmi fájdalom 56,6%-ban szűnt meg, a fekély 73,5%-ban és a gangraena pedis 46,5%-ban gyógyult be. A hosszú távú végtagmentés 73,5% volt; 65,8% diabeteses és 89,6% nem diabetes láb szindrómában (p = 0,001). A major nemkívánatos események előfordulása a hosszú távú kontroll során 122 (43,4%) volt. A hosszú távú nyomon követés során 57 (20,3%) beteg hunyt el: 38 (13,5%) diabeteses és 19 (6,8%) nem diabeteses láb szindróma esetén (p = 0,932). Sikeres intervenció esetén a betegek 72,3%-ában, míg sikertelen intervenció esetén a betegek 84,6%-ában értünk el végtagmentést (p = 0,225). Következtetés: A térd alatti angioplasticának jó hosszú távú klinikai eredményei vannak, azonban a betegekben a major események előfordulása magas. Diabeteses láb szindrómában magasabb a hosszú távú amputációszám és a mortalitás. Orv. Hetil., 2017, 158(11), 418–425.
Abstract
Our study examines the development of unemployment data from three strong Asian economies, China, Korea, and Japan. The focus is on the impact of the economic crisis caused by COVID-19, as well as an overview of the possible solutions to combat the impact of similar future crises on the labour market, in the hope of mitigating future economic dislocations. Following an overview of the region's economy and the pandemic, we use stochastic modelling of unemployment data of ten years prior to the pandemic, to estimate counterfactual future data without the pandemic. We then compare this estimate with real data during the pandemic. We did this in order to explore ideas and new solutions that could possibly be applied in Hungary, which is presently burdened by a very significant labour shortage.
