Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Károly Fekete x
Clear All Modify Search
Authors: Viktória Szilvási, Károly Vörös, Ferenc Manczur, Jenő Reiczigel, István Novák, Ákos Máthé and Dániel Fekete

The objective of this study was to compare the auscultatory findings using traditional and electronic sensor-based stethoscopes. Thirty-three adult healthy Beagles (20 females, 13 males, mean age: 4.8 years, range 1.4–8 years) were auscultated by four investigators with different experiences (INVEST-1, -2, -3 and -4) independently with both stethoscopes. Final cardiological diagnoses were established by echocardiography. Mitral murmurs were heard with both stethoscopes by all investigators and echocardiography revealed mild mitral valve insufficiency in 7 dogs (21%, 4 females, 3 males). The statistical sensitivity (Se) in recognising cardiac murmurs proved to be 82% using the traditional stethoscope and 75% using the electronic one in the mean of the four examiners, whilst statistical specificity (Sp) was 99% by the traditional and 100% by the electronic stethoscope. The means of the auscultatory sensitivity differences between the two stethoscopes were 0.36 on the left and 0.59 on the right hemithorax, demonstrating an advantage for the electronic stethoscope being more obvious above the right hemithorax (P = 0.0340). The electronic stethoscope proved to be superior to the traditional one in excluding cardiac murmurs and especially in auscultation over the right hemithorax. Mitral valve disease was relatively common in this clinically healthy research Beagle population.

Restricted access
Authors: Andrea Farsang, Viktória Cser, Károly Barta, Gábor Mezősi, László Erdei, Bernadett Bartha, István Fekete and Edina Pozsonyi

Munkánk célja az volt, hogy modellezzük az indukált fitoextrakció alkalmazásának lehetőségét extrém talajszennyezettség esetén. A kutatásunkat több irányvonal köré csoportosítottuk:Különböző fémfeltárási módszerekkel meghatároztuk a talaj nehézfémtartalmát, illetve egy speciális szekvenciális feltárási sorral a különböző mobilitású elemhányadokat elkülönítettük. Ennek segítségével kerestük a legjobban alkalmazható fitoremediációs eljárást.Tenyészedény-kísérlet során különböző arányban (1:1, 1:2, 2:1, 3:1) tavi iszappal kevert szennyezett közeg toxikus anyagait –megfelelően kiválasztott kelátképző segítségével –indukált fitoextrakcióval csökkentettük.Megállapításaink a következőkben összegezhetők:–A kísérleti parcellákon vizsgált hőmérsékleti viszonyok, a talaj–víz–növény kapcsolatrendszer szempontjából fontos talajtani paraméterek szélsőséges élőhelyet, talajviszonyokat tükröznek: magas pH, a fizikai paraméterekből adódóan szélsőséges víz- és hőgazdálkodási tulajdonságok.–A vizsgálati parcellák anyagának királyvíz-oldható ún. „összes” nehézfém-tartalma mind a hét vizsgált elemet tekintve többszörösen meghaladja a 10/2000. KöM–EüM–FVM–KHVM együttes rendeletben megadott szennyezettségi „B” határértéket. A magas nehézfémtartalom a növényi fejlődést gátolta. Ennek kikü-szöbölésére a tenyészedény-kísérlet során különböző arányú hígításokkal dolgoztunk, a szennyezett talajt nehézfém mentes tavi iszappal kevertük.–A különböző mobilitású elemhányadok elkülönítése, valamint az indukált fitoextrakcióhoz szükséges kelátképző mennyiségének meghatározására szekven-ciális feltárást végeztünk. Az extrakciós eljárás során öt fémet vizsgáltunk: Cd, Ni, Zn, Cu és Pb. A fémtartalom felvehetősége alapján mintáinkban a legkisebb (0–5%) arányban mobilis az Pb, 10–20% a mobilis rész aránya a Cu esetében, 20–30% a Ni esetében, és legmagasabb (40–60%) a Zn és Cd esetében.–A kelátkezelés hatására a minták felében megemelkedett a növények által felvett nehézfém mennyisége. A növekedés általában 8–30% között volt, de kimagasló, minden várakozást felülmúlt a nádképű csenkesz 2:1 arányú hígítás melletti 174%-os Cu- és 146%-os Zn-felvétele. Mind a napraforgó, mind a nádképű csenkesz esetében a szennyezett talaj:tavi iszap 1:1, 2:1, 1:2 arányú keverékek bizonyultak a leghatékonyabbaknak. Mivel vizsgálataink a keverési arányokat illetően 4–4, a növényeket illetően pedig 2–2 független párhuzamos mintával zajlottak, eredményeink csak tendencia jelleggel értelmezhetők.–A talajban történő változások nyomon kö_v

Restricted access
Authors: Zsolt Szentkereszty, Péter Horkai, Andrea Furka, Péter Sápy, Sándor Sz. Kiss and Károly Fekete

Absztrakt

Bevezetés: A tompa mellkasi sérülések diagnózisában és kezelésében egyre gyakrabban alkalmazott módszer a video asszisztált thoracoscopia (VATS). Az esetek egy részében csupán diagnosztikai jelentőséggel bír, míg más esetekben végleges ellátást biztosít. A szerzők a VATS diagnosztikus és terápiás alkalmazásának lehetőségeit elemzik 83 haemothorax miatt kezelt betegnél.

Betegek és módszer: Tompa mellkasi sérülés okozta akut haemothorax miatt 83 beteget (60 férfi, 23 nő, átlagéletkor: 54,4 év) kezeltek. A betegek közül 31 (37,3%) esetben kellett mellkas csövezést alkalmazni. Két (2,4%) betegnél végeztek sürgős throracotomiát. Összesen 11 (13,3%) betegnél történt elektív, programozott VATS, 3 esetben diagnosztikus céllal, 8 esetben terápiás beavatkozásként. A három diagnosztikus beavatkozás során baloldali rekeszizom sérülést észleltek, majd thoracotomiát végeztek. Nyolc esetben haematoma evacuatio és 3 esetben arteria intercostalis coagulatio is történt.

Eredmények: A VATS-szal kapcsolatos műtéti és posztoperatív szövődményt nem észleltek. A thoracoto-mia mindhárom rekeszsérülést igazolta. A 8 terápiás VATS után valamennyi beteg gyógyult. A VATS-szal kezelt betegek átlagos ápolási ideje 7,8 nap, a rekeszsérült, throracotomizált betegeké 11,3 nap volt.

Következtetés: A VATS hasznos lehetőség a tompa mellkasi és rekeszizom sérülések diagnózisában. Az esetek egy részében alkalmazásuk végleges gyógyulást eredményez.

Restricted access
Authors: Károly Gábor Szabó, Adrienn Csiszkó, László Sasi-Szabó, Sándor Bányai, Zoltán Szentkereszty, Zsigmond Varga, Károly Fekete, Péter Sápy, László Damjanovich and Zsolt Szentkereszty

Absztrakt

Esetismertetés: A szerzők két sikeresen operált beteg esetét ismertetik. A 79 éves anticoagulált nőbeteg többszörös mellkasi és hasi szúrt sérülést szenvedett, a jobb tüdő IV. szegmentumának és a vena cava inferior retrohepaticus szakaszának szúrt sérülését látták el. Az első műtét során a cava sérülését nem ismerték fel. A második műtét során a máj anterograd, finger-fracture technikával történt szétválasztását követően sikerült a cava sérülését feltárni és elvarrni. A máj állományának sebét perihepaticus packing módszerrel tamponálták. A 3. posztoperatív napon újabb műtét során a tampon eltávolítását végezték. A beteg meggyógyult. Egy másik, 25 éves férfi beteg tompa hasi sérülést szenvedett. Első ellátásként a májruptura tamponálása történt. Ezt követően sorozatos (7×) tamponcserékre került sor. Ismételten jelentkező hasüregi vérzés és epefolyás miatti reoperációkor az epehólyagon lévő kb. 1 mm-es perforatiós nyílás miatt cholecystectomia történt. Két nappal később ismételt vérzés miatt végzett haematomaevakuálás után a vena cava inferior retrohepaticus szakaszán lévő, kb. 3 mm-es sérülés elvarrása történt. Posztoperatív epefolyás miatt EST történt. A beteg gyógyultan otthonába távozott. Megbeszélés: Az áthatoló retrohepaticus vena cava sérülések mortalitása magas, mintegy 78%-ra tehető. A sérülés ellátása nemcsak érsebészeti, hanem májsebészeti jártasságot is igényel. A máj szúrt és tompa sérülésének ellátása során gondolni kell a vena cava inferior retrohepaticus szakaszának sérülésére is. A sérülés elvarrása gyógyuláshoz vezet. A parenchyma szétválasztása utáni vérzés perihepaticus „packing” módszerrel megbízhatóan kezelhető. A posztoperatív epefolyás EST-vel sikeresen kezelhető.

Restricted access