Search Results

You are looking at 1 - 10 of 11 items for

  • Author or Editor: Károly Kalmár Nagy x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

A szervátültetések utáni immunszuppressziós kombinációs terápia fontos eleme a takrolimusz. A kalcineurininhibitor-csoportba tartozó gyógyszer terápiás tartománya szűk. A vérkoncentráció beállítása esetenként igen bonyolult, a mellékhatások elkerülése, valamint a megfelelő immunszuppresszió elérése érdekében azonban elkerülhetetlen. A cikkben a takrolimusz farmakokinetikai, farmakogenetikai és röviden a farmakodinámiai tulajdonságait foglaltuk össze. Részletesebben a citokróm enzimek egyéni variációit tekintjük át. Az irodalmi adatok áttekintése után egy új, a rizikócsoportba tartozó betegek kiszűrésére alkalmas módszer ismertetése következik. A koncentráció/dózis arány meghatározásával a kutatók megkülönböztetnek gyors és lassú metabolizáló betegcsoportokat. A gyors metabolizálókról általánosságban elmondható, hogy magasabb dózisokat igényelnek, és a szövődmények előfordulása körükben gyakoribb. Hosszabb távon eredményeik elmaradnak a lassú metabolizáló csoportéitól. A vesetranszplantációk hosszú távú jó eredményeihez ma már sokkal inkább hozzájárul a gondozási időszak problémáinak megoldása, mint maga a műtét. Ebbe a csoportba beletartozik az alapbetegségek megfelelő kezelése (magasvérnyomás-betegség, cukorbetegség, endokrinológiai problémák), a szövődmények (például infekciók, malignus betegségek) időben történő felismerése, kezelése, valamint az immunszuppresszió pontos beállítása. Orv Hetil. 2019; 160(30): 1178–1183.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Szakály, Károly Kalmár Nagy and István Wittmann

Az 1-es típusú inzulindependens cukorbetegség veseelégtelenséggel szövődött esetében a kombinált hasnyálmirigy- és veseátültetés az egyetlen olyan rutineljárás, mely inzulin nélkül normoglycaemiássá teszi a beteget jó vesefunkció mellett. A cukorbetegek egy részénél megtartott vesefunkció mellett is kialakulhat számos szövődmény. Ilyen esetben lehet választandó eljárás a hasnyálmirigy önmagában történő átültetése. 6 évvel hasnyálmirigy-transzplantációs programunk elindítását követően elvégeztük az első szóló hasnyálmirigy-átültetést. A beteg egy 40 éves férfi volt. Enterális drenázst alkalmaztunk portális vénás drenázs mellett. Időben kiterjesztett indukciós kezelésre IL-2-receptor-gátlót használtunk. A műtétből eredő technikai és immunológiai nehézségek ellenére szövődményünk nem volt, illetőleg kilökődést nem észleltünk. 3 évvel a műtét után betegünk életminősége jó, vesefunkciója megtartott, és nem szorul inzulinkezelésre. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a szoliter hasnyálmirigy-átültetés rutinszerűen jó eredményekkel használható terápiás lehetőség az I-es típusú cukorbetegség veseelégtelenséggel nem komplikált eseteiben.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Zoltán József Biró, Károly Kalmár Nagy, Eszter Fehér, Éva Gömöri and Örs Péter Horváth

Absztrakt

Esetismertetés: Ismertetjük egy fiatal nőbeteg rendkívül ritka retroperitonealis daganatának, a vena cava inferior primer leiomyosarcomájának (VCI-LMS) tünettanát, diagnosztikáját, valamint sebészi kezelését. Műtét során derült fény a VCI középső szegmensének falából kiinduló, jelentős méretű malignitásra, amelyet cavaresectióval és szintetikusgraft-pótlással lehetett rekonstruálni. 8 évvel később recidíva miatt újabb műtétre került sor, azonban a bal v. renalis érintettsége komoly műtéttechnikai problémákat vetett fel. Újabb cavaresectio és graftpótlásos v. renalis reimplantáció történt. A beteg szövődménymentesen távozott otthonába. Megbeszélés: A VCI-LMS egy rendkívül ritka sebész-patológiai entitás, mely a vénafal mediájából kiindulva terjedhet intraluminalisan, extraluminalisan vagy mindkét irányba egyaránt. Lokalizációjától függően, amennyiben az 1. szegmensben (vv. hepaticae fölött), a 2. szegmensben (vv. renales és vv. hepaticae között) vagy a 3. szegmensben (vv. renales és v. iliaca között) található, kapcsolatban lehet a máj, illetve a vese venáival, azokat infiltrálva. Tünettanilag a felső szegmens tumora a Budd–Chiari-tünetegyüttes (hepatomegalia, hasi fájdalom, sárgaság, ascites) mellett rendkívül rossz prognózisú, míg a középső lokalizációjú jobb felhasi fájdalom mellett epeúti megbetegedés képét utánozza, és jelentősen jobb hosszú távú kimenetellel bír. A tapasztalat azt mutatja, hogy a radio-kemoterápia ezen daganat kezelésében nem járható út. A radikális ‘en bloc’-resectio tumormentes szélek biztosításával, majd az érintett szakasz rekonstrukciója jelenti az egyetlen adekvát kezelési módot.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Adrián Róbert Gál, Károly Kalmár-Nagy, András Fincsur, Örs Péter Horváth and András Vereczkei

Absztrakt:

A szerzők egy 67 éves férfi beteg esetét ismertetik, akinél előzőleg a máj II. szegmentumában képalkotó vizsgálatokkal igazolt térfoglalás miatt II, III szegment teljes és a IV. szegment részleges eltávolítását végezték. Műtét utáni icterus jelent meg, emelkedő tendenciát mutató szérum bilirubin koncentrációval. Képalkotó vizsgálatok elvégzése után reoperatiora került sor. A műtét alatt derült fény a ritka epeúti variánsra. A primér műtétnél a rezekció során lekötésre került a jobb oldali ductus hepaticus, ami intraparenchimálisan ömlött a bal oldali ductus hepaticusba. Az érintetlenül hagyott hílusban nem tűnt fel a jobb extrahepaticus epeút hiánya. Az epeelvezetés Roux-Y-kaccsal végzett hepatico jejunostomiával került megoldásra.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Balázs Nemes, Réka P. Szabó, László Bidiga, Károly Kalmár Nagy, Lóránt Illésy and Anikó Szilvási

Absztrakt:

A veseátültetés utáni hosszú távú túlélést befolyásoló tényezők egyike az antitestmediált rejekció (ABMR). A szerzők áttekintést nyújtanak az ABMR jelenleg ismert diagnosztikai és kezelési hátteréről. A Debreceni és a Pécsi Egyetem transzplantációs központjainak együttműködése alapján áttekintik a 2013 és 2017 közötti időszakban végzett veseátültetések után kialakult korai ABMR-eseteket és a releváns közleményeket. A két központban összesen 454 veseátültetés történt. ABMR-diagnózist összesen 18 esetben állítottunk fel (4%). Minden esetben perkután biopszia történt. A betegek közül 22% volt primer, 78% retranszplantált eset. Az átlagéletkor 51,2 ± 6 év volt. A veseátültetés után az ABMR diagnózisáig eltelt idő 15,4 ± 22,1 hónap volt. A C4d-pozitivitást 7 esetben sikerült igazolni, ami az összes ABMR-eset 39%-a. Összesen 16 betegnél történt szteroidbolus + intravénás immunglobulin (IVIG) + plazmaferézis (PF) kezelés, a 6 debreceni beteg közül 5 kapott ezenfelül rituximabot és 1 alemtuzumabot. 9 (47,4%) beteg él működő beültetett vesével, 4 beteg meghalt (21%), és 5 került vissza művesekezelésre graftvesztés miatt (31%). Az ABMR veszélyes szövődmény a veseátültetés után. A diagnosztikus kritériumok sokáig változtak. A gold standard a szövettan. A C4d-esetekben is lehet akcelerált ABMR. A retranszplantáción átesett fiatalabb, preformált donorspecifikus antitesttel (DSA) jelentkező betegek és azok, akik EC-donorból kapnak vesét, kockázati csoportot jelentenek. A de novo DSA megjelenése, az átlagos fluoreszcenciaintenzitás (MFI) kinetikája lehet az a pont, amely felhívja a figyelmet az akut ABMR veszélyére. A rituximab hatékonyságát megkérdőjelezik, az új gyógyszerekkel (belatacept, bortezomib vagy ekulizumab) még nincs elég tapasztalat, vagy rendkívül drágák. Saját anyagunkban a 40% feletti gyógyulási arány kiemelkedően jó eredmény. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1913–1929.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Edit Szederkényi, Pál Szenohradszky, Ernő Csajbók, Ferenc Perner, László Asztalos, Károly Kalmár Nagy and Róbert Langer

Ötven évvel ezelőtt történt Magyarországon az első veseátültetés, amelyet 1962-ben Németh András végzett Szegeden. 2012-től Magyarország részlegesen csatlakozott az Eurotransplant szervezetéhez, amely – úgy hisszük – ismét korszakváltást jelent a magyarországi szervátültetés történetében. Ennek kapcsán a szerzők áttekintik az elmúlt 50 év eseményeit, fordulópontjait, felelevenítve az első veseátültetés hátterét, körülményeit. Az első veseátültetés során a donor a recipiens testvére volt, a műtét technikailag sikeres volt, azonban immunszuppresszió hiányában 79 nap után kilökődés következtében és dialíziskezelés hiányában a beteget elvesztették. A donor 50 év után is jó egészségnek örvend, és mindenkit a donációra biztat. Egy évtizeddel az első veseátültetés után, 1973-ban Budapesten elkezdődött a szervezett veseátültetési program, most már minisztériumi támogatással. A programhoz 1979-ben csatlakozott Szeged, 1991-ben Debrecen, majd 1993-ban Pécs is. Hazánkban jelenleg is ez a négy vesetranszplantációs központ működik, ahol 2012. december végéig összesen 6611 veseátültetés történt. Orv. Hetil., 2013, 154, 846–849.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Károly Kalmár Nagy, Szabolcs Horváth, Péter Szakály, László Piros and Róbert Langer

A veseelégtelenséggel szövődött 1-es típusú diabetes mellitus esetében a betegek életkilátása rosszabb, mint néhány rosszindulatú betegségben szenvedő betegé. A vesepótló kezelések minden formája közül a szimultán hasnyálmirigy-vese transzplantáció biztosítja a legjobb betegtúlélési eredményeket. A műtéti technika és az immunszuppressziós kezelés az elmúlt évtized során egyre inkább egységesült. Bár a transzplantálható szervek száma messze elmarad az igény mögött, a szimultán hasnyálmirigy-vese átültetés a legeredményesebb kezelési alternatívaként ajánlható az arra alkalmas betegeknek. A hazai két hasnyálmirigy-transzplantációs programban elvégzett több mint 100 szimultán hasnyálmirigy-vese transzplantáció eredményei összhangban vannak a nemzetközi eredményekkel. Orv. Hetil., 2013, 154, 850–856.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Tamás Fekecs, Zsolt Kádár, Zita Battyáni, Károly Kalmár-Nagy, Péter Szakály, György Wéber, Örs Péter Horváth and Andrea Ferencz

Absztrakt

Bevezetés: Transzplantációt követően kialakuló leggyakoribb tumorok a non-melanoma bőrtumorok (Non-Melanoma Skin Cancer, NMSC). Klinikai kollaboráció keretein belül – Magyarországon elsőként – bevezettük a transzplantált betegek rendszeres bőrgyógyászati szűrővizsgálatát, valamint vizsgáltuk kialakulásuk gyakoriságát és kiváltó tényezőit. Betegek és módszerek: A pécsi Sebészeti Klinika gondozásában álló vese- és hasnyálmirigy-vese transzplantáción átesett betegek közül 2008 szeptemberétől 116 beteget (70 férfi, 46 nő) vontunk be. Ez a beteg teljes testfelületének bőrgyógyászati vizsgálatából és a rizikófaktorokat felmérő kérdőív kitöltéséből állt. Eredmények: A szűrővizsgálat során 11 betegnél 16 NMSC-t találtunk (13,8%, átlagéletkor: 49,3 év, férfi : nő = 1 : 1), melyek kialakulásának átlagideje a transzplantációt követően 4,1 év volt. A szövettani vizsgálat 13 basocellularis carcinomát (BCC) és 3 squamocellularis carcinomát (SCC) igazolt. A tumorok BCC : SCC aránya 4 : 1 volt. A NMSC-ok előfordulása szignifikánsan magasabb volt azoknál a betegeknél, akik cyclosporint szedtek, valamint akiknek életük során 2-nél több napégésük volt, vagy tartósan kültéri munkát végeztek (p < 0,05). Következtetések: Eddigi adataink igazolják a transzplantált betegek rendszeres bőrgyógyászati szűrésének jelentőségét, valamint a szorosabb együttműködés fontosságát a transzplantációs sebészek és bőrgyógyászok között. Eredményeink a nemzetközi adatoknak megfelelnek, kivéve a BCC : SCC arányt. Ennek a különbségnek a tisztázásához további vizsgálatokat tervezünk.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: István Zapf, F Tamás Molnár, István Benkő, Károly Kalmár Nagy, Zalán Szántó, László Pótó and Örs Péter Horváth

Absztrakt

A szerzők az utóbbi 5 évben operált colorectalis eredetű tüdő metastasisok sebészi kezelésének retrospektiv értékeléséről számolnak be. Megvizsgálják a colorectalis tumorok pulmonalis áttétképzésének sajátságait és a túlélést befolyásoló prognosztikus faktorokat, valamint összevetik saját tapasztalataikat a nemzetközi szakirodalommal.

2001 és 2005 között 33 betegen 37 műtétet végeztek. A betegek között 14 nő és 19 férfi volt, átlagéletkoruk 61.3 év (49–76 év). A műtéti típust, a betegségmentes időszakot (Disease Free Interval, DFI), az oldaliságot, az áttétszámot, a lokalizációt, a nyirokcsomó érintettséget, valamint a máj metastasisok jelenlétét vizsgálták lehetséges prognosztikus faktorként. A 37 műtét közül 20 szoliter, 17 multiplex elváltozás miatt történt. 25 esetben atypusos resectiot, 12 lobectomiát (melyből 1 sleeve resectio) és 1 esetben pulmonectomiát végeztek. 18 betegnél jobb, 9 betegnél bal oldali, és 6 betegnél kétoldali folyamatot operáltak. Hat páciensnél synchron ill. metachron hepaticus metastasis miatt máj resectio is történt.

A túlélést Kaplan–Meier módszerrel, a tüdő resectio időpontjától kezdődően számították. Az átlagos betegségmentes időszak 27.6 hónap volt. A teljes beteganyagra vonatkoztatott átlagos túlélés 28 hónap volt. Ha csak tüdő metastasis jelentkezett, a 3 éves túlélés 52% volt.

A colorectalis tumor utáni tüdőáttétek resectioja kedvezően befolyásolja a túlélést. A várakozással szemben, az operált szoliter ill. multiplex metastasisok (max. 7 metastasis) túlélési eredményei között nem találtak szignifikáns eltérést. A vizsgált beteganyagban a regionális nyirokcsomó áttétes betegek túlélése átlagosan 12 hónappal rövidebb, mint a nyirokcsomó negatív eseteké. A relatíve alacsony esetszám miatt a statisztikai következtetés korlátozott. A szakirodalom megfigyeléseivel ellentétben nem észlelték, hogy a 24 hónapnál hosszabb DFI után szignifikánsan hosszabb lenne a túlélés. A synchron ill. metachron májáttéttel rendelkező 6 beteg átlagos túlélése 10 hónappal rövidebb a többi betegénél, de az alacsony esetszám miatt ez nem bizonyító erejű. A vizsgált többi faktornak (lokalizáció, áttétszám, oldaliság) analízisük szerint nincs prediktiv értéke.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: F. Tamás Molnár, Örs Péter Horváth, László Farkas, Imre Gerlinger, László Pajor, Dezső Kelemen, Károly Kalmár Nagy, György Tizedes, Gábor Pavlovics, József Bódis, Péter Gőcze and György Szekeres

Absztrakt

A modern onkológiai sebészetben elengedhetetlen a lokoregionális nyirokcsomók műtéti eltávolítása szövettani vizsgálatra stádiummeghatározás végett, mely a pTNM besorolás egyik feltétele is. Az egyes nyirokcsomók eltávolításának terápiás és/vagy prognosztikus értéke ellentmondásokkal teli, a protokollok pedig szervenként, szubspecialitásonként különböznek. Nemzetközi jelenség, hogy a műtéti területről a mikroszkópig vezető út számos csapdával terhes, az információvesztés veszélye nagy, melynek kiküszöbölése közös érdek. A felhasi, retroperitonealis (urológiai, nőgyógyászati), emlő- és nyaki dissectio során eltávolítandó nyirokcsomók azonosítására dolgoztunk ki egy közös elvű integrált rendszert, az adott régiók anatómiai jellegzetességeinek figyelembevételével.

Restricted access