Search Results

You are looking at 1 - 10 of 10 items for

  • Author or Editor: Károly Lajos x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Elméleti háttér: A kardiológiai rehabilitációt igénylő betegek száma folyamatosan növekszik. A rehabilitációs folyamat eredményességét és hatékonyságát a kardiológiai betegek pszichés státusza is befolyásolhatja. Cél: A tanulmány célja egy, a kardiológiai betegek pszichés státuszára vonatkozó empirikus vizsgálat eredményeinek bemutatása és a rehabilitáció aspektusából történő elemzése. Módszerek: Kardiológiai rehabilitációs osztályon ápolt betegek körében (49 fő) végzett, nem reprezentatív kérdőíves vizsgálat. A pszichés státusz vizsgálatára a WHO Jól-lét Indexet, a Beck Depresszió Kérdőívet, a Betegségteher Indexet, az Életesemény Hatás Skálát, a Diszfukcionális Attitűd Skálát, a Harag és Düh Kifejezési Mód Skálát, valamint a Megküzdési Módok Kérdőívet használtuk. Eredmények: A kardiológiai betegek szubjektív jólléte szignifikánsan rosszabb (p < 0,001) az országos adatoknál. A depresszió esetében a férfiak átlaga (5,79 ± 5,07) szignifikánsan kedvezőbb (p = 0,007) az országos minta vonatkozó átlagánál (8,51), miközben a nők átlagának (9,25 ± 5,95) eltérése nem szignifikáns. A betegségteher mintánkban közepes mértékű (47,62 ± 15,03) és elsősorban instrumentális formában jelentkezik. A megkérdezettek közel harmadánál (28,9%) mérsékelt vagy erős poszttraumás stresszhatás volt azonosítható. A leggyakrabban azonosítható diszfunkcionális attitűd a „fokozott környezeti elvárások” (férfiak: 35,48%, nők: 52,94%). A Harag és Düh Kifejezési Mód Skála düh-elfojtási dimenziójában magas értékeket mértünk (férfiaknál 25,33 ± 4,34; nőknél 22,56 ± 4,86). A megkérdezettekre a problémaközpontú megküzdési stratégia jellemzőbb, de válaszadóink az országos átlaghoz képest közel háromszoros arányban próbálták a stresszkeltő élethelyzeteket egészségkárosító (pl. szerhasználat) viselkedéssel enyhíteni. Következtetések: A fenti eredmények felhívják a figyelmet arra, hogy a kardiológiai betegek pszichés státuszának javításához érdemes volna pszichológiai, tanácsadási módszereket alkalmazni.

Restricted access

A szerzők 74 éves beteg kórtörténetét ismertetik, akinél kiterjedt szegmentális térdízületi periprotetikus csontvesztés műtéti kezelése során strukturális proximalis tibialis allograftot alkalmaztak és beszámolnak a műtét után kialakult késői szövődmény ellátásáról. Kiemelik, hogy az allograftokkal történő csontpótlás fiziológiás eljárás, amely lehetőséget ad stabil implantátum rögzítésére, lágyrész-rekonstrukcióra, kiterjedt csontvesztés pótlására, és a beavatkozás költsége is kevesebb. A liofilizált allograft albuminnal történő kezelése bizonyítottan javítja azt a képességet, hogy a csontvelő-eredetű mesenchymalis őssejtek az allograft felszínén megtapadjanak, azon proliferáljanak, valamint annak pórusaiba is beterjedjenek és ezáltal a graft mélyebb rétegeibe is eljussanak. Kimutatható osteoblast tevékenység alakult ki a graft felszínén és a belsejében is. Orv. Hetil., 2015, 156(2), 67–70.

Open access

A komposztált szennyvíziszap alkalmas talajjavításra, mivel nagy a szervesanyag- tartalma. A rendszeres komposztkezelés javítja a homoktalaj fizikai tulajdonságait, melyek nagymértékben befolyásolják a talajban lejátszódó kémiai és biológiai folyamatokat (az adszorpciós jelenségeket, az oxidáció-redukció feltételeit, az anyagtranszport lehetőségeit, a biológiai aktivitást, a tápanyagforgalmat), s ezeken keresztül a talaj termékenységét.A Debreceni Egyetem Nyíregyházi Kutatóintézetében 2003-tól vizsgáljuk a szennyvíziszap-komposzt tartamhatását kisparcellás kísérletben, melyben talajfizikai méréseket is végzünk a komposztkezelés hatásainak megállapítására. A komposzt 0, 9, 18 és 27 t·ha−1 dózisban, és a következő összetételben került bedolgozásra a talajba: szennyvíziszap 40%, szalma 25%, riolit 30%, bentonit 5%. A kísérlet vetésforgóban vetett tesztnövényei a tritikále (× Triticosecale Wittmack), kukorica (Zea mays L.) és a zöldborsó (Pisum sativum L.). A talaj térfogattömegének, víztartóképesség-görbéjének és légáteresztő képességének meghatározására bolygatatlan talajmintákat vettünk az 5–10 és 20–25 cm-es talajmélységekből hat ismétlésben. A talajok víztartó képességét homokágy-, homok/kaolinágy-, valamint nyomás membrános készülékkel mértük. A talaj légáteresztő képességének meghatározására Eijkelkamp M1-08.65 típusú készüléket használtunk.A kísérleti parcellák talajainak térfogattömeg-értékeinél tapasztalt nagyfokú heterogenitás megmutatkozik a mért víztartóképesség- és légáteresztőképességértékek — kezelésektől kevésbé függő — nagy szórásában. A térfogattömeg és a légáteresztés között közepesen szoros kapcsolatot (R2 = 0,38) tapasztaltunk. Megállapítottuk, hogy a vizsgált homoktalaj 1,6 g·cm−3 térfogattömeg mellett is — szántóföldi vízkapacitásnak megfelelő nedvességtartalom esetén — „nagyon nagy” légáteresztő képességgel rendelkezik.A kapott terméseredmények alapján, a komposztkezelés hatására a talaj fizikai tulajdonságaiban végbemenő változások kedvezően hatnak a növények fejlődésére, ezáltal a terméshozamra.

Restricted access

Abstract

Defoliation reduces photosynthetic area, negatively effecting overall plant vitality, which at the end, severely impacts seed quality and production. The economic importance of the loss in winter wheat (Triticum aestivum L.) due to larvae of the cereal leaf beetle (Oulema melanopus, CLB) generated studies investigating the significance of the flag leaf. Simultaneously, the role of other leaves remains rather undiscovered. We simulated herbivory caused by CLB larvae in a two-year study between 2017 and 2018. We removed different amounts of leaf material from two winter wheat cultivars, either from the flag leaves only, or from all leaves. The impact of artificial defoliation was measured in grain production per ear, and related to natural CLB larval herbivory. Removing all leaves simulated CLB larval herbivory more closely than the artificial defoliation of flag leaves only. Our results suggest that the relative importance of flag leaves in seed production may be lower than previously assumed. Further studies involving various cultivars are invited to enhance the knowledge on the significance of the damage done by CLB larvae.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Melinda Vanya
,
Károly Szili
,
Szilvia Zámolyi
,
Hajnalka Magyar
,
Gábor Kőrösi
,
Árpád Benkő
,
Anna Hornyák
,
Zsolt Hegedűs
, and
Lajos György

Absztrakt

A szerzők egy 46 éves fogva tartott férfi beteg esetét mutatják be, akinél Coxiella burnetii által okozott atípusos pneumoniát állapítottak meg. A mellkasröntgen-felvétel interstitialis pneumoniát mutatott ki. Western-blot és ELISA-tesztek Coxiella burnetii-antitestre pozitívak voltak. A beteg klinikai állapota 10 napos doxycyclin- és amoxicillin-, valamint B6-vitamin-kezelést követően javult. A szerzők kiemelik, hogy a Q-láz diagnózisának megállapítása specifikus antitestvizsgálaton alapul. Atípusos pneumonia esetén a hasonló tüneteket okozó egyéb baktérium, illetve vírusantitest-vizsgálatnak is fontos szerepe van. Orv. Hetil., 2015, 156(18), 741–743.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
József Attila Szász
,
Szabolcs Szatmári
,
Viorelia Constantin
,
István Mihály
,
Attila Rácz
,
Lajos Csaba Domokos
,
Tamás Vajda
, and
Károly Orbán-Kis

Absztrakt:

Bevezetés: A Parkinson-kór előrehaladásával jelentkező motoros, illetve nem motoros komplikációk jelentősen rontják a Parkinson-kóros betegek életminőségét, behatárolják a terápiás lehetőségeket. Nincs egyértelműen meghatározva az „előrehaladott” Parkinson-kór, sem az invazív terápiák bevezetésének optimális pillanata. Kevés irodalmi adat vonatkozik arra, hogy a mindennapi klinikai gyakorlatban alkalmazott levodopaadagok felső határai hogyan alakulnak előrehaladott Parkinson-kórban, illetve az egyes eszközös terápiák elérhetősége hogyan befolyásolja ezeket. Célkitűzés: A szubsztitúciós terápia elemzése előrehaladott Parkinson-kórban. Módszer: Retrospektív tanulmányunkban 2011. június 1. és 2017. május 31. között minden olyan, Parkinson-kórral kezelt beteget megvizsgáltunk, aki legalább napi 2 óra off állapotról számolt be, dyskinesisekkel vagy ezek nélkül, és legalább napi négyszer kapott különböző kombinációkban levodopát. Elemeztük a levodopaterápia sajátosságait az eszközös, illetve a további konzervatív kezelésre javasolt betegcsoportoknál. Eredmények: Előrehaladott Parkinson-kórt állapítottunk meg 311 betegnél, közülük 125-nél véltük indokoltnak valamilyen eszközös terápia elkezdését, míg 42-nél a levodopa dózisának emelését. Az eszközös kezelésre javasolt betegcsoport és a konzervatív kezelést folytató betegcsoport között különbségek voltak a betegség fennállása, a levodopa átlagadagja és adagolási frekvenciája tekintetében. A 107 levodopa-karbidopa intestinalis gélre tesztelt betegnél az adagolási frekvencia és a levodopa-átlagadagok magasabbak voltak. Következtetés: A vizsgált periódusban előrehaladott Parkinson-kórban az irodalmi adatokhoz viszonyítva kisebb levodopaadagokat találtunk, a kombináció adjuváns terápiával viszont gyakoribb. Előrehaladott Parkinson-kórban érdemes az eszközös terápiát mérlegelni, ha a napi átlagos levodopaadag legalább 750–1000 mg, minimum ötszöri adagolásra elosztva, és kombinált terápia ellenére az életminőséget jelentősen csökkentő motoros komplikációk jelentkeznek. Ezeket a betegeket erre szakosodott központokban multidiszciplináris csapat közreműködésével kell tesztelni, és a legjobb döntést meghozni a további teendőket illetően. Orv Hetil. 2019; 160(17): 662–669.

Restricted access

The 2006 epidemic due to highly pathogenic avian influenza virus (HPAIV) subtype H5N1 in Hungary caused the most severe losses in waterfowl which were, according to the literature at the time, supposed to be the most resistant to this pathogen. The presence of pathological lesions and the amount of viral antigen were quantified by gross pathology, histopathology and immunohistochemistry (IHC) in the organs of four waterfowl species [mute swans (n = 10), domestic geese (n = 6), mulard ducks (n = 6) and Pekin ducks (n = 5)] collected during the epidemic. H5N1 subtype HPAIV was isolated from all birds examined. Quantitative real-time reverse transcriptase-polymerase chain reaction (qRRT-PCR) was also applied on a subset of samples [domestic geese (n = 3), mulard (n = 4) and Pekin duck (n = 4)] in order to compare its sensitivity with IHC. Viral antigen was detected by IHC in all cases. However, the overall presence of viral antigen in tissue samples was quite variable: virus antigen was present in 56/81 (69%) swan, 22/38 (58%) goose, 28/46 (61%) mulard duck and 5/43 (12%) Pekin duck tissue samples. HPAIV subtype H5N1 was detected by qRRT-PCR in all birds examined, in 19/19 (100%) goose, 7/28 (25%) mulard duck and 12/28 (43%) Pekin duck tissue samples. As compared to qRRTPCR, the IHC was less sensitive in geese and Pekin ducks but more sensitive in mulard ducks. The IHC was consistently positive above 4.31 log10 copies/reaction but it gave very variable results below that level. Neurotropism of the isolated virus strains was demonstrated by finding the largest amount of viral antigen and the highest average RNA load in the brain in all four waterfowl species examined.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
László Lakatos
,
Zsófia Czeglédi
,
Gyula Dávid
,
Zsófi Kispál
,
Lajos S. Kiss
,
Károly Palatka
,
Tünde Kristóf
,
Tamás Molnár
,
Ágnes Salamon
,
Pál Demeter
,
Pál Miheller
,
Tamás Szamosi
,
János Banai
,
Mária Papp
,
László Bene
,
Ágota Kovács
,
István Rácz
, and
Péter László Lakatos

Az utóbbi évek tanulmányai a komplementer és alternatív gyógymódok (CAM) egyre gyakoribb alkalmazásáról tudósítanak gyulladásos bélbetegségben (IBD). Ugyanakkor az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a betegek jelentős hányada nem tartja be az orvos előírásait. A tanulmány célja a terápiás nonadherencia és a CAM-alkalmazás gyakoriságának felmérése volt hazai IBD-betegekben. Módszer: multicentrikus vizsgálatban 655 IBD-beteg [Crohn-beteg (CD): 344, átlagos életkor: 38,2 (SD 12,9) év; colitis ulcerosa (UC): 311, átlagos életkor: 44,9 (SD 15,3) év] töltött ki a szokásos szakorvosi vizit során a demográfiai adatokra, gyógyszer-adherenciára és CAM-ra vonatkozó kérdőívet. A klinikai adatokat a kezelőorvos egészítette ki a betegdokumentáció alapján. Amennyiben a beteg az előírt gyógyszerek több mint 80%-át bevette, adherensnek tekintettük. Eredmények: a betegek által önként jelzett nonadherencia (CD: 20,9%, UC: 20,6%) és CAM (CD: 31,7%, UC: 30,9%) használata CD-ben és UC-ben nem tért el. A nonadherencia leggyakoribb okai: feledékenység (47,8%), túl sok/feleslegesnek gondolt gyógyszer (39,7%), mellékhatásoktól való félelem (27,9%), túl gyakori adagolás. A CAM leggyakoribb formája a gyógytea (47,3%), a homeopátia (14,6%), a speciális diéta (12,2%) és az akupunktúra (5,8%) volt. CD-ben a betegségtartam, az utolsó vizittől eltelt idő, az alacsonyabb iskolázottsági szint és a megelőző műtétek voltak a nonadherenciára hajlamosító tényezők. Az alternatív módszerek használata fiatalabb életkorban, magasabb iskolázottsági szint és immunszuppresszív szer szedése esetén volt jellemző. UC-ben ezenfelül a CAM igénybevétele gyakoribb volt nők és pszichiátriai/pszichológiai kezelés alatt állók körében. Következtetés: a nonadherencia és az alternatív gyógymódok igénybevétele gyakori IBD-ben. Az ellenőrző vizitek során különös figyelmet kell fordítani a hajlamosító tényezők feltárására, a betegek együttműködésének és az orvos–beteg kapcsolatnak a javítására.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
András Jánosi
,
Péter Ofner
,
Béla Merkely
,
Péter Polgár
,
Károly Zámolyi
,
Róbert Gábor Kiss
,
István Édes
,
Kálmán Csapó
,
Lajos Nagy
,
Géza Lupkovics
,
Béla Herceg
,
János Tomcsányi
,
Zoltán László
,
András Vértes
,
János Simon
,
András Katona
,
Ferenc Juhász
,
Ferenc Bajkó
,
Imre Varjú
, and
Elek Dinya

Bevezetés: A heveny szívizominfraktust elszenvedett betegek halálozására vonatkozó hazai adatok hiányosak. Célkitűzés: A szerzők a Magyar Infarctus Regiszterben szereplő 8582 infarktusos beteg (4981 ST-elevációval járó myocardialis infarctus) adatainak elemzésével a kórházi, a 30 napos és az egyéves halálozás vizsgálatát tűzték ki célul. Budapest öt kerületében rögzítették a prehospitális haláleseteket. Módszer: A halálozás kockázati tényezőinek vizsgálatára logisztikus regressziós analízist végeztek, majd ellenőrizték a modell illeszkedését. Eredmények: A kórházi, a 30 napos, illetve az egyéves halálozás az ST-elevációval járó infarktusos betegcsoportban 3,7%, 9,5%, illetve 16,5%, a nem ST-elevációs betegcsoportban 4%, 9,8% és 21,7% volt. A nem ST-elevációval járó infarktus miatt kezelt betegek egyéves halálozása szignifikánsan magasabb volt. A halálozás kockázati tényezőit vizsgálva az életkor, a Killip-stádium, a kórelőzményben szereplő myocardialis infarctus, stroke, valamint a diabetes bizonyult prognosztikus jelentőségűnek. A percutan coronariaintervenció mindkét típusú infarktusban nagyon jelentősen javította a betegek rövid és hosszú távú életkilátásait. Következtetések: A prehospitális halálozás igen jelentős volt, a 30 napon belül bekövetkező események 72,5%-a kórházon kívül történt. Orv. Hetil., 2013, 154, 1297–1302.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Lajos Sándor Kiss
,
Tamás Szamosi
,
Tamás Molnár
,
Pál Miheller
,
László Lakatos
,
Áron Vincze
,
Károly Palatka
,
Zsolt Bartha
,
Beáta Gasztonyi
,
Ágnes Salamon
,
Gábor Horváth
,
Gábor Tamás Tóth
,
Klaudia Farkas
,
János Banai
,
Zsolt Tulassay
,
Ferenc Nagy
,
Mária Szenes
,
Gábor Veres
,
Barbara Dorottya Lovász
,
Zsuzsanna Végh
,
Petra Anna Golovics
,
Miklós Szathmári
,
Mária Papp
, and
Péter László Lakatos

Az adalimumab a tumornekrózis-faktor-alfát célzó, teljesen humán monoklonális antitest, amely randomizált klinikai vizsgálatokban hatékonynak bizonyult a Crohn-betegség kezelésében. A jelen tanulmányban a szerzők célja a középtávú klinikai hatásosság és a nyálkahártya-gyógyulás prediktorainak meghatározása volt a magyarországi speciális gasztroenterológiai centrumokban adalimumabkezelésben részesülő Crohn-betegekben. Módszer: A tanulmányba 201 Crohn-beteget vontak be. A klinikai adatok prospektíven kerültek rögzítésre, majd később feldogozásra (férfi/nő arány: 112/89; median életkor: 24 év; időtartam: nyolc év). Korábbi infliximabterápiában 97 (48,3%) beteg részesült, párhuzamosan kortikoszteroidot kapott a betegek 41,3%-a és azathioprint a betegek 69,2%-a (mindkettőt: 26,4%). Eredmények: A klinikai javulás és remisszió aránya a 24. héten 78% és 52%, illetve az 52. héten 69,4% és 44,4% volt. Az endoszkópos kép javulása, illetve a nyálkahártya-gyógyulás a betegek 43,1 és 23,6%-ában volt kimutatható. Logisztikus regressziós modellben a 12 hónapos klinikai kimenetel független prediktorai a klinikai válasz és normális C-reaktív fehérje a kezelés 12. hetében, a kombinált immunszuppresszió szükségessége az indukciós kezelés során, a rövidebb betegségtartam és a dohányzás voltak. A kezelés 12. hetében mért normális C-reaktív fehérje, a 24. héten tapasztalt klinikai remisszió, a korábbi relapsusok gyakorisága és a dohányzás állt összefüggésben a nyálkahártya-gyógyulás mértékével. A dózis emelésére a betegek 16,4%-ának volt szüksége. A párhuzamos azathioprinkezelés és a 12. héten tapasztalt klinikai remisszió csökkentette a dózisemelés esélyét. Következtetés: Az adalimumabkezelés során a középtávú klinikai hatékonyság és a nyálkahártya-gyógyulás előrejelzésében meghatározó tényezők a 12. héten tapasztalt klinikai hatékonyság és normális C-reaktív fehérje, a kombinált immunszuppresszió szükségessége, a luminalis betegség és a dohányzás voltak. A párhuzamos azathioprinkezelés csökkentheti a dózisemelés valószínűségét. Orv. Hetil., 2011, 152, 1433–1442.

Open access