Search Results

You are looking at 1 - 10 of 14 items for

  • Author or Editor: Károly Molnár x
Clear All Modify Search

A mouflon showing severe weight loss and cachexia was examined. The animal had horns and a male-like body frame but the preputial fur was missing. The scrotum was completely absent. Both testicles were located next to the inguinal canal under the skin, and appeared only slightly smaller than normal. The prepuce was located in a perianal position under the anus and it resembled a vulva. The penis was underdeveloped and curled up inside the prepuce like an enlarged clitoris. The bulbourethral region and the urinary bladder looked normal. The orifice of the urethra was located in its normal position, but the glans penis appeared deformed. Microscopic examination of the testicles revealed mild degeneration of the seminiferous tubules and a marked proliferation of the interstitial connective tissue with Leydig cells still present. There were no marked changes in the bulbar part of the penis but the apical part exhibited marked interstitial fibrosis. This is the first description of hypospadias and cryptorchidism in mouflon.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Endre Sós, Alexandra Szigeti, Éva Fok, Viktor Molnár, Károly Erdélyi, Edina Perge, Imre Biksi and János Gál

Smaller macropodid species (commonly referred to as wallabies) are extremely susceptible to toxoplasmosis: in most cases, infection with Toxoplasma gondii leads to death within a short time. Between June 2006 and July 2010, T. gondii was detected by immunohistochemical examination in six Tammar wallabies (Macropus eugenii) that died in the Budapest Zoo and Botanical Garden; in another four specimens histopathology revealed T. gondii-like organisms (which could not be differentiated from Neospora caninum solely by morphology), and in another 11 animals toxoplasmosis as the possible cause of death could not be excluded. The current zoo population of 12 Tammar wallabies was tested for T. gondii IgG antibodies by the modified agglutination test (MAT), with negative results. We suppose that most of the deaths were due to acute toxoplasmosis resulting from a recent infection.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Anna Kulcsár, Gábor Mátis, Andor Molnár, Janka Petrilla, Ferenc Husvéth, Korinna Huber, Károly Dublecz and Zsuzsanna Neogrády

The aim of the present study was to investigate the effects of butyrate as a feed supplement on the expression of insulin signalling proteins as potent regulators of metabolism and growth in Ross 308 broiler chickens fed maize- or wheat-based diets. Both diets were supplemented with non-protected butyrate (1.5 and 3.0 g/kg of diet, respectively) or with protected butyrate (0.2 g/kg of diet); the diet of the control groups was prepared without any additives (control). On day 42 of life, systemic blood samples were drawn for analyses of glucose and insulin concentrations, and tissue samples (liver, gastrocnemius muscle and subcutaneous adipose tissue) were taken for Western blotting examinations. The expression of key insulin signalling proteins (IRβ, PKCζ and mTOR) was assessed by semiquantitative Western blotting from the tissues mentioned. The type of diet had a remarkable influence on the insulin homeostasis of chickens. The wheat-based diet significantly increased IRβ and mTOR expression in the liver as well as mTOR and PKCζ expression in the adipose tissue when compared to animals kept on a maize-based diet. IRβ expression in the liver was stimulated by the lower dose of non-protected butyrate as well, suggesting the potential of butyrate as a feed additive to affect insulin sensitivity. Based on the results obtained, the present study shows new aspects of nutritional factors by comparing the special effects of butyrate as a feed additive and those of the cereal type, presumably in association with dietary non-starch polysaccharide- (NSP-) driven enteric shortchain fatty acid release including butyrate, influencing insulin homeostasis in chickens. As the tissues of chickens have physiologically lower insulin sensitivity compared to mammals, diet-associated induction of the insulin signalling pathway can be of special importance in improving growth and metabolic health.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Barbara Ujvári, Levente Szeredi, László Pertl, Gergely Tóth, Károly Erdélyi, Szilárd Jánosi, Tamás Molnár and Tibor Magyar

This is the first report of Pasteurella multocida type B in Hungarian pigs. This disease was observed in backyard-raised pigs in three households within a small area. Neither the source of the infection nor the epidemiological connection between any of the premises could be determined. The most consistent lesion was dark red discolouration of the skin of the ventral neck and brisket, with accompanying oedema and haemorrhages. The morbidity was low and lethality relatively high, with three dead (50%) and two euthanised (33%) out of six affected animals. A total of three isolates of P. multocida (P55, P56 and P57) were cultured from these cases and examined in detail. These were identified as P. multocida ssp. multocida biovar 3. All were toxA negative and belonged to serotype B:2. Multilocus sequence typing was used to assign these to a new sequence type (ST61) that is closely related to other haemorrhagic septicaemia causing strains of P. multocida regardless of the host. M13 polymerase chain reaction and virulence-associated gene typing also show that type B strains form a highly homogeneous, distinct phylogenic group within P. multocida.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: István Zapf, F Tamás Molnár, István Benkő, Károly Kalmár Nagy, Zalán Szántó, László Pótó and Örs Péter Horváth

Absztrakt

A szerzők az utóbbi 5 évben operált colorectalis eredetű tüdő metastasisok sebészi kezelésének retrospektiv értékeléséről számolnak be. Megvizsgálják a colorectalis tumorok pulmonalis áttétképzésének sajátságait és a túlélést befolyásoló prognosztikus faktorokat, valamint összevetik saját tapasztalataikat a nemzetközi szakirodalommal.

2001 és 2005 között 33 betegen 37 műtétet végeztek. A betegek között 14 nő és 19 férfi volt, átlagéletkoruk 61.3 év (49–76 év). A műtéti típust, a betegségmentes időszakot (Disease Free Interval, DFI), az oldaliságot, az áttétszámot, a lokalizációt, a nyirokcsomó érintettséget, valamint a máj metastasisok jelenlétét vizsgálták lehetséges prognosztikus faktorként. A 37 műtét közül 20 szoliter, 17 multiplex elváltozás miatt történt. 25 esetben atypusos resectiot, 12 lobectomiát (melyből 1 sleeve resectio) és 1 esetben pulmonectomiát végeztek. 18 betegnél jobb, 9 betegnél bal oldali, és 6 betegnél kétoldali folyamatot operáltak. Hat páciensnél synchron ill. metachron hepaticus metastasis miatt máj resectio is történt.

A túlélést Kaplan–Meier módszerrel, a tüdő resectio időpontjától kezdődően számították. Az átlagos betegségmentes időszak 27.6 hónap volt. A teljes beteganyagra vonatkoztatott átlagos túlélés 28 hónap volt. Ha csak tüdő metastasis jelentkezett, a 3 éves túlélés 52% volt.

A colorectalis tumor utáni tüdőáttétek resectioja kedvezően befolyásolja a túlélést. A várakozással szemben, az operált szoliter ill. multiplex metastasisok (max. 7 metastasis) túlélési eredményei között nem találtak szignifikáns eltérést. A vizsgált beteganyagban a regionális nyirokcsomó áttétes betegek túlélése átlagosan 12 hónappal rövidebb, mint a nyirokcsomó negatív eseteké. A relatíve alacsony esetszám miatt a statisztikai következtetés korlátozott. A szakirodalom megfigyeléseivel ellentétben nem észlelték, hogy a 24 hónapnál hosszabb DFI után szignifikánsan hosszabb lenne a túlélés. A synchron ill. metachron májáttéttel rendelkező 6 beteg átlagos túlélése 10 hónappal rövidebb a többi betegénél, de az alacsony esetszám miatt ez nem bizonyító erejű. A vizsgált többi faktornak (lokalizáció, áttétszám, oldaliság) analízisük szerint nincs prediktiv értéke.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Károly Könyves, Zoltán Engert, István Molnár, Éva Pánykó, László Varga, József Farkas, Endre Márkus, György Hajós, Sándor Scheid and Ildikó Rajnai

A sebészi kezelés az egyetlen bizonyított kuratív eljárás a vesesejtes rák gyógyításában. A szervmegtartó veseműtétek megfelelő indikáció mellett végezve hasonlóan jó recidívamentes és hosszú távú túlélési arányokat biztosítanak, mint a radikális műtétek. Célkitűzés: Közleményünkben az elmúlt 9 év során végzett szervmegtartó veseműtétekkel szerzett tapasztalatainkat mutatjuk be, meghatározzuk az egyes műtéti indikációk típusát és arányát, a malignus vesedaganatok szövettani megoszlását, a szövődmények és a daganatmentes túlélési arányokat. Módszer: Retrospektív vizsgálattal 1999 és 2008 között, 33, szervmegtartó veseműtéten átesett T1 stádiumú vesedaganatos beteg adatait elemeztük. Az utolsó betegállapot-felmérést 2009 márciusában végeztük. Az átlagos utánkövetési idő 4,64 év volt. Eredmények: A betegek 82%-ánál elektív, 3%-ánál relatív és 15%-ánál abszolút indikációval végeztük a műtétet. Az átlagos vesetumorméret 2,86 cm volt. A malignus szövettani elváltozások közül világos sejtes veserák 94%-ban, papilláris veserák 6%-ban igazolódott. Az 1 és 5 éves daganatspecifikus túlélés esélyét 93,8%-nak találtuk. Posztoperatív szövődmény miatt 3 esetben kellett nephrectomiát végeznünk (vérzés, urinoma). Következtetés: Megállapításunk szerint a szervmegtartó veseműtét aT1a stádiumú vesedaganatok esetében biztonsággal alkalmazható, kiváló hosszú távú daganatspecifikus túlélést biztosít.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: F. Tamás Molnár, Örs Péter Horváth, László Farkas, Imre Gerlinger, László Pajor, Dezső Kelemen, Károly Kalmár Nagy, György Tizedes, Gábor Pavlovics, József Bódis, Péter Gőcze and György Szekeres

Absztrakt

A modern onkológiai sebészetben elengedhetetlen a lokoregionális nyirokcsomók műtéti eltávolítása szövettani vizsgálatra stádiummeghatározás végett, mely a pTNM besorolás egyik feltétele is. Az egyes nyirokcsomók eltávolításának terápiás és/vagy prognosztikus értéke ellentmondásokkal teli, a protokollok pedig szervenként, szubspecialitásonként különböznek. Nemzetközi jelenség, hogy a műtéti területről a mikroszkópig vezető út számos csapdával terhes, az információvesztés veszélye nagy, melynek kiküszöbölése közös érdek. A felhasi, retroperitonealis (urológiai, nőgyógyászati), emlő- és nyaki dissectio során eltávolítandó nyirokcsomók azonosítására dolgoztunk ki egy közös elvű integrált rendszert, az adott régiók anatómiai jellegzetességeinek figyelembevételével.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Szudi, László Székely, Erzsébet Sápi, Zsolt Prodán, Jenő Szolnoky, Ákos Csomós, Noémi Nyolczas, Erzsébet Paulovich, Endre Németh, István Hartyánszky, Endre Zima, Balázs Sax, Andrea Bertalan, László Hejjel, Gábor Bogáts, Barna Babik, Károly Gombocz, Tamás Szerafin, György Koszta and Andrea Molnár

Absztrakt:

Az alacsony perctérfogat szindróma jelentősen emeli a szívműtétek szövődményeit és a halálozást, megnyújtja az intenzív osztályos és kórházi tartózkodási időt. A kezelésére alkalmazott katecholaminterápiának nemkívánatos szisztémás és kardiális mellékhatásai lehetnek. A levoszimendán érzékenyebbé teszi a szívizom kalciumcsatornáit kalciumra, és megnyitja az adenozin-trifoszfát (ATP)-szenzitív káliumcsatornákat (KATP) is. Ennek köszönhetően javítja a szív teljesítményét, nem növeli a szívizom oxigénigényét, valamint védőhatást fejt ki a szívre és számos egyéb szervre is. A korábbiakban megjelent irodalom és szakértői vélemények alapján 2015-ben publikálták a szakértői véleményeket tartalmazó európai dokumentumot a levoszimendán szívsebészeti perioperatív alkalmazásáról. Ennek figyelembevételével, továbbá a hét magyar szívcentrum és a gyermekszívcentrum (szívsebész, aneszteziológus és kardiológus képviselőinek) bevonásával kidolgoztuk a magyar ajánlást, melynek két meghatározó pillére van: az irodalmi evidenciák és a magyar centrumok képviselőinek tapasztalatai. Az áttekintett területek: koszorúérműtétek, billentyűműtétek, keringéstámogató eszközök és szívtranszplantáció, mind felnőtt, mind gyermek szívsebészeti beavatkozások vonatkozásában. Orv Hetil. 2018; 159(22): 870–877.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Pál Miheller, Ferenc Nagy, Károly Palatka, István Altorjay, Gábor Horváth, Katalin Lőrinczy, László Újszászy, Zsolt Virányi, Attila Szepes, Tamás Molnár, Klaudia Farkas, Zoltán Szepes, Tibor Nyári, Tibor Wittmann and Zsolt Tulassay

A gyulladásos bélbetegségben érintett betegek növekvő száma és az új terápiás lehetőségek miatt jelentősen megnőtt az igény a standardizált adatok vizsgálatára. Magyarországon évek óta működik olyan betegregiszter, amelyben lehetőség van a gyulladásos bélbetegek adatainak prospektív gyűjtésére. Cél: Jelen dolgozatban a szerzők colitis ulcerosában szenvedő betegek jellemző adatait ismertetik. Módszerek: A regiszter a Microsoft Access adatbázis-kezelő programján működik. Az adatokat központi szerveren tárolják. Eredmények: Hazánkban is nő a gyulladásos bélbetegség gyakorisága – egyelőre az alacsony előfordulási gyakoriságú országok közé tartozunk. Míg az immunszupprimáló kezelésben nem részesülő betegek aktivitásának megbecslésében szerepe lehet a laboratóriumi paramétereknek és a C-reaktív fehérjének, addig az immunszupprimáló kezelés az aktivitás becslését rontja. Következtetések: 1. Hasznos lenne, ha az ország összes jelentős, gyulladásos bélbeteget gondozó munkahelye csatlakozna az adatközösséghez, és a folyamatos regisztrálással országos képet kaphatnánk. 2. A laboratóriumi paraméterek értékelésekor figyelembe kell venni a beteg aktuális kezelését. Orv. Hetil., 2012, 153, 702–712.

Open access