Search Results

You are looking at 1 - 10 of 50 items for

  • Author or Editor: Károly Rácz x
Clear All Modify Search

A szabad oxigéngyökök, a szuperoxid anion, hidrogén-peroxid és a hidroxilgyökök toxikus hatásukkal károsítják a sejtmembránt. A szelén esszenciális nyomelem, amely komplex effektusát szabadgyök-fogó hatása révén fejti ki az endokrin rendszerben. Ebben a mechanizmusban a szelént tartalmazó enzimek: dejodinázok, glutation-peroxidázok és tioredoxinok antioxidáns és pajzsmirigyhormonokat reguláló tulajdonsága játszik szerepet. A szelénkezelés kedvező hatásáról számoltak be Hashimoto-thyreoiditisben és Basedow–Graves-kórban, és az utóbbi időben endokrin orbitopathiában is eredményesnek bizonyult. A gyógyszer szerepe diabetes mellitusban még vitatott, mivel egyesek inzulinszerű hatást figyeltek meg, mások a betegség kialakulásának növekvő kockázatáról számoltak be. Mind a női, mind a férfi autoimmun eredetű meddőségben kedvező eredményt tapasztaltak szelénkezelés után. Orv. Hetil., 2013, 154, 1628–1635.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A makro-TSH szerkezete, incidenciája és klinikai szerepe pajzsmirigybetegekben nem tisztázott. Célkitűzés: A makro-TSH előfordulási gyakoriságának, tulajdonságainak meghatározása Hashimoto-thyreoiditises betegek savójában. Módszer: A Hashimoto-thyreoiditises betegek vérmintáiban a makro-TSH-t meghatározták polietilén-glikol precipitációs módszerrel és protein G agaróz abszorpciós, illetve gélfiltrációs kromatográfiával. A makro-TSH biológiai aktivitását TSH-receptorral transzfektált CHO bioassay módszerével mérték. A betegek L-tiroxin-kezelésben részesültek (átlagosan 66,5 µg/nap), a betegek fele pedig szelént is kapott (átlagosan 60 µg/nap). Eredmények: 880 Hashimoto-thyreoiditises beteget (728 nő, átlagéletkor 44,8 év) vontak be a vizsgálatba. A makro-TSH-t 41 betegben (4,6%) mutatták ki, az átlagos TSH-szint a PEG-precipitáció előtt 185,4 ± 35 IU/l volt, a precipitáció után pedig 5,55 ± 1,8 IU/l. Az anti-TPO-szint 445 ± 51 IU/l volt és fokozatosan csökkent 212 ± 51 IU/l-re egyéves tiroxin- és szelénkezelés után. Mind a PEG-precipitációs, mind a protein G abszorpciós módszerrel, illetve gélkromatográfiás eljárással a TSH elleni antitest jelenlétét mutatták ki a makro-TSH-immunkomplexben. A makro-TSH biológialag inaktívnak bizonyult, mivel a CHO-sejteket nem stimulálta. A makro-TSH a szelénnel nem kezelt csoportban 18 ± 3,2 hónapig, a szelénnel kezeltben 12 ± 1,9 hónapig volt kimutatható. Következtetés: A TSH elleni antitestek fő komponensei a makro-TSH-nak és diagnosztikus, illetve terápiás nehézségeket okozhatnak. A PEG-precipitációs eljárás alkalmas szűrőmódszer a makro-TSH bizonyítására. A szelén képes nemcsak az anti-TPO-, hanem a makro-TSH-szint csökkentésére egyaránt. Amikor a TSH-szint 40,0 IU/l feletti a hypothyreosis jelei nélkül, gondolnunk kell a makro-TSH jelenlétére. Orv Hetil. 2017; 158(34): 1346–1350.

Open access
Authors: Ágnes Bencze and Károly Rácz

Az acromegalia a növekedési hormon túltermelése következtében kialakuló endokrin kórkép, amely jellegzetes külső és szervi elváltozásokkal jár. Az esetek döntő többségét a hypophysis növekedési hormont termelő daganata okozza. A betegek morbiditásában és mortalitásában meghatározó jelentőségűek a cardiovascularis szövődmények, amelyek már a kórkép korai fázisában kimutathatók. A szerzők közleményükben az acromegaliás cardiomyopathia jellegzetességeit tekintik át. Orv. Hetil., 2011, 152, 1875–1878.

Open access
Authors: László Lampé and Károly Rácz
Restricted access
Restricted access

Abstract

The hepatitis C virus (HCV) is a major public health problem in the world. Current standard of treatment with pegylated interferonalpha (PegIFN) and ribavirin (RBV) achieves a sustained virological response in 40–50% of those infected with genotype 1. Host genotyping studies have the potential to identify genes and therefore pathogenic processes important in viral clearance, enabling a rational approach to design new drugs, and to identify patients who will most likely respond to current and new treatments. The polymorphisms in IL28B are highly predictive of response to PegIFN and RBV combination therapy for HCV genotype 1 infection. Possibly combined to other baseline features, such as the measurements of IP-10 and HLA-C as well as on-treatment viral kinetics, should allow for improved prediction of response to HCV combination therapy. Host genetics have significant role in spontaneous clearance of HCV. Genotyping of this polymorphism will aid clinical decision making for both current standard of care and potentially for the integration of other agents in the future, providing an opportunity for clinicians to individualize treatment regimens for hepatitis C patients.

Restricted access

Introduction: Hormonally inactive carcinoids represent a significant proportion of all carcinoids tumours. Classical biochemical and hormonal parameters are not suitable for the diagnosis and follow-up of these tumours. However, the tumour marker chromogranin A that is characteristic for several neuroendocrine tumours and secreted by the majority of these tumours as well, may offer a better means of diagnosis and follow-up. Somatostatin receptors are expressed by hormonally inactive carcinoids and the presence of these receptors has important diagnostic and therapeutic consequences. Case report: The authors present the history of a patient with a hormonally inactive bronchial carcinoid tumour. After surgical removal of the bronchial carcinoid, liver metastases developed which were found to be somatostatin receptor positive. Somatostatin analogue treatment was introduced, followed by Yttrium-isotope labelled somatostatin analogue therapy. Serum chromogranin A was elevated before somatostatin treatment, and gradually decreased in parallel with therapy. The size of liver metastases remained unchanged during treatment. Conclusions: Chromogranin A can be efficiently applied for the clinical follow-up of hormonally inactive carcinoid tumours. Somatostatin analogues may be effective for preventing tumour progression not only in hormone-secreting but also in hormonally inactive carcinoid tumours.

Restricted access

A traumás agysérülés által előidézett hypopituitarismus fontos orvosi és népegészségügyi probléma. Előfordulása gyakoribb, mint korábban feltételezték, míg gyermekekben prevalenciája ismeretlen. A klinikai gyakorlatban a poszttraumás hypopituitarismus a legtöbb esetben diagnosztizálatlan, így kezeletlen marad. Ez a tény hozzájárulhat a traumás agysérülés súlyos morbiditásához. Az agysérülés akut fázisában a nem felismert centrális mellékvesekéreg-elégtelenség életet fenyegető hypadreniás krízist okozhat. Ha a reggeli bazális szérumkortizolszint kevesebb mint 200 nmol/l, a glükokortikoidpótlást meg kell kezdeni. A részletes endokrin átvizsgálás javasolt időpontja a trauma után egy év. A leggyakoribb krónikus hormoneltérés a súlyos növekedésihormon-hiány. A sporttal összefüggő ismétlődő fejtrauma (boksz, kick-box, jégkorong, futball) is előidézhet hypopituitarismust. A kórkép jobb ellátásának előfeltétele az idegsebészek, endokrinológusok, rehabilitációs orvosok és a betegség ellátásában közreműködő más specialisták szoros együttműködése. Orv. Hetil., 2012, 153, 927–933.

Open access

A carcinoid daganatok jelentős hányada hormonálisan inaktív. E daganatok diagnózisára és követésére a klasszikusan alkalmazott biokémiai, illetőleg hormonvizsgálatok nem alkalmasak, de a neuroendokrin daganatok többségére jellemző tumormarkert, a chromogranin-A-t a hormontúltermeléssel nem járó carcinoid daganatok is termelhetik. A hormonálisan inaktív carcinoidokra is jellemző a somatostatin-receptorok expressziója, ami mind a képalkotó diagnózis, mind a kezelés terén nagy jelentőségű. Esetismertetés: A szerzők egy bronchialis kiindulású, többszörös májáttéteket adó, hormonálisan inaktív carcinoid daganatban szenvedő beteg kórtörténetét ismertetik. A bronchus carcinoid műtéti eltávolítását követően kialakult májáttétek somatostatinreceptor-expressziójára alapozva, tartós hatású octreotidkezelést, valamint ittriumizotóppal kapcsolt somatostatin-analóg terápiát alkalmaztak. A kezelés megkezdése előtt jelentősen megnövekedett szérum-chromogranin-A-szint a kezelések hatására fokozatosan csökkent. A 19 hónapos észlelés időtartama alatt a májáttétek mérete és száma nem növekedett. Következtetés: A szérum-chromogranin-A hatékonyan alkalmazható a hormonálisan inaktív carcinoid daganatok klinikai követésére. A somatostatin-analógok nemcsak a hormontúltermeléssel járó, hanem a hormonálisan inaktív carcinoidok esetében is gátolhatják a daganat progresszióját.

Restricted access