Search Results

You are looking at 1 - 10 of 21 items for

  • Author or Editor: Károly Varga x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A II. vatikáni zsinat elismeri „az evilági valóságok öntörvényuségét, amik vizsgálatára az egyes tudományok és technikák illetékesek”, és sajnálkozik „bizonyos szellemi irányzatok felett, melyek a tudományok legitim autonómiájának hiányos ismerete folytán valamikor az egyháziak között is elofordultak”. Ezzel a zsinat zöld utat adott a szociológia maxweberi értelemben vett értékmentessége katolikus intézményeken belüli érvényesítésének, így a magyarországi Pázmány Péter Katolikus Egyetem 1993-ban alapított Szociológiai Intézete korszeru tudományos programjának is. (Erre az új szemléletre utal az ismert mottó parafrázisa: „Roma locuta - causa incepta”.) Az Intézet az elso évben négy tanárral és 54 hallgatóval egy, a rendszerváltáskor visszakapott apácazárda egyetlen termében indult. A tantárgystruktúrában a Bochumi Ruhr Egyetem Szociológiai Intézetének tárgyi kínálatát adaptáltuk a magyarországi viszonyokhoz, illetve a rendelkezésre állt emberi eroforráshoz. Például az ebben található egyik tantárgy, „A szociológia szociológiája” olyan témákkal bovült, hogy miként lehet meghaladni a marxista szemléletu „societal” makroközelítést, a közvetlenebbül funkcionális „social” mikro-, illetve mezközelítéssel, illetve az olyan egzisztenciális kérdésekkel, hogy a szociológus szakma a rendszerváltozás nyomán milyen munkapiaci keresletre számíthat. A kutatóegyetem kialakítása kezdettol fogva célkituzésünk volt. Elnyert pályázatok (például PHARE, OTKA stb.) pénzébol olyan „Lehrprojekt”-eket indítottunk (az Erlangen-Nürnbergi Egyetem mintájára), ahol hallgatóink didaktikailag preparált (ál)kutatások helyett élesben folyó projekteken sajátíthatták el az empirikus szociológia mesterfogásait és szellemét. Az Intézet késobbi éveiben a tananyagot az általános alapképzés 5 szemesztere után az utolsó 5 szemeszterben négy szakirányra bontottuk. Ezek: Kultúra és kommunikáció (benne a vallásszociológiával és az értékszociológiával), Politika és jog, Gazdasági magatartás (az underbounded gazdaság és az overbounded szervezet szociológiájával), Szociál­geográfia és regionalizmus. Ezek sikeres elvégzését a szociológus diplomában szakszociológusi betétlappal ismertük el. Szervezetszociológiai profilunk képesített és motivált bennünket arra, hogy részt vegyünk az egyetem minoségbiztosítási (Quality Assurance) programjaiban. Egy másik magyar egyetem, a Budapesti Muszaki és Gazdasági, és egy német, az Erlangen-Nürnbergi összefogásával kidolgoztuk egy szociológiai doktori iskola programját. Ennek akkreditálására azonban az alapító idejében már nem került sor. A „Pázmány Szociológiai Muhely” jellegére az alapító évtizedében az értékszociológiai irányultság nyomta rá a bélyegét. Az ebben a témakörben elért és közben részben munkatársakkal is publikált kutatási eredmények összefoglalva megtalálhatók az intézetvezetonek az alapítás decennáriumára publikált „Értékek fénykörében: 40 év értékkutatás és új országos értékvizsgálat egy nemzetstratégia megalapozásához” címu monográfiájában.

Restricted access

An Oeuvre that Parallels the Genesis of Today’s Psychotherapy

Buda , B. (2004) Pszichoterápia: Kapcsolat és kommunikáció (Budapest: Akadémiai) 524 pp., ISBN: 963 05 8154 X, HUF 4,400.

European Journal of Mental Health
Author:
Károly Varga
Restricted access

A Társadalomkutatás hasábjain az előkészületben lévő Kulcsár–Varga-szerkesztésű Delphi-vitakötet pilot study léptékű „főpróbája” a szenior szerkesztő kutatói életműve egyik fő vonulatából, a modernizációs tematikából hozza a vitaindítót. Erre első válaszként a jelen dolgozat szerzője reagál oly módon, hogy a Kulcsár-tanulmány fogalomtörténetileg előrehaladó perspektíváját megfordítva, a jelen globális válság tényéből visszafelé nyomozva keresi a modernizáció értékrendszeri vetületében megragadható, már eleve krízispotenciált rejtő elemeket. Több szerző idevágó tételeit vizsgálva sorakoztatja fel annak evidenciáit, hogy a modernizáció kétségtelen evolúciós vívmányai parazita mellékhatásaiként kezdettől fogva problematikus tényezők is érlelődtek a folyamat értékkontrolljában. Így egyfelől Hellemans nyomán kimutatja, hogy a hagyományos értékkonzervatív intézmények (pl. a katolikus egyház) kezdeti ellenállásával szemben a modernizáció néhány alapértéke a jövőben is iránymutató marad, miközben másfelől Daniel Bell és Habermas 70-es években folytatott modernizációs vitájából azt emeli ki, hogy a Bell által elítélt „konzumhedonizmusban” implikált bomlási prognózis reálisabbnak bizonyult, mint a Habermas által védett „modernizációs projekt” perspektívája. A két szerző mai nyilatkozatai ezt már vissza is igazolják. A Bell-vonallal összhangban Hofstede az amerikai értékrendszer rövid távú orientációját – a kínai par excellence hosszú távú ellentéteként – teszi alapjában felelőssé a globális krízisért. Wallerstein centrum-periféria elmélete is régi ellentmondásokból eredezteti a jelen krízist. Így a periféria skizofrén helyzetéből, miszerint ez a világgazdaságba való szervesülés előnyére csak emberi tőkéje rohamos amortizációjának árán pályázhat. Schulz emberitőke-modellje ehhez kapcsolhatóan irányítja a figyelmet a hazai férfimortalitás túlélést fenyegető trendjére. A tanulmány itt kapcsolódik Kulcsár vitaindítójának konklúziójához, miszerint a globalizált világ számunkra is élhető modernizációja a társadalom saját feltételei szerinti adaptálódása, együtt e feltételek folyamatos javításával . Így Kosáry Domokos figyelmeztetését követve elkerülhetjük a XX. században elkövetett hibapáros mai megfelelőit: az aktuális világpolitikai mozgástér figyelmen kívül hagyását, illetve a nagyhatalmak és multik „kegyének” való ön-kiszolgáltatásunkat.

Restricted access

A tanulmány első része a Bibó István politikaelmélete központi tételének tartott félelem-koncepcióját szembesíti két kultúrtörténetileg jegyzett gondolkodó, Henri Bergson és Geert Hofstede összemberiség relevanciájú doktrínájával. Rámutat a mindhármuknál közös filozófiai problémafelvetésre: az emberré válás evolúciós lépésével megjelent értelmi előretekintésben adott félelem hogyan játszott közre mind az erkölcsi-vallási, mind a politikai jelenségek megalapozásában. Kimutatja, hogy míg Bergson és Bibó csak a római birodalmi örökségből kifejlődött keresztény kultúrát tartja a társadalomszerveződés összemberiség érvényű megoldásának, Hofstede már soktucatnyi nemzeti kultúra értékrendszerének empirikus vizsgálatából arra következtet, hogy ennek egyenrangú, sőt lehet, hogy a jövőre nézve ígéretesebb alternatívája a kínai kultúratípus a nyugatitól diszparát értékrendszerével. Emlékeztet, hogy míg a római eredetű nyugati értékrendszer egyik fő dimenziója a bizonytalanságkerülés, melynek magas intenzitású változattípusát a mediterrán országok (és mi, magyarok is), alacsony változatát pedig az angolszászok és a skandinávok mellett épp Kína és a jelentősebb kínai populációval rendelkező országok képviselik, addig az utóbbiak empirikus vizsgálatából előbukkant vizsgálati dimenzió, a hosszú távú orientáció (takarékosság és az orto-doxia helyett az orto-praxis általi vezéreltetés) intenzitásfokozataiban az erős Kínával ellentétes póluson az angolszászok gyenge és szélső negatív értékben az Egyesült Államok kultúrája helyezkedik el. A rövid távú orientáció egyik látens (kontra-intuitív és csupán empirikusan felszínre hozhatott) jellemzője a vallási, politikai és gazdasági fundamentalizmus, amely igyekszik elkerülni a jövőért való felelősséget, Isten vagy a piaci erők kezébe helyezve azt. A „három bölcs” egymással való szembesítéséből levonható néhány társadalom- és gazdaságpolitikai következtetést tanulmányunk második felében hozzuk.

Restricted access

Az ezredfordulónak az emberiségen áthullámzó emancipációs trendjeegyfelol a létezett szocializmus nyíltelidegenedettségével (a szabadságtól való megfosztottsággal), más­felol a torz globalizáció álcázottelidegenedettségével (a szabadság manipulatív lefokozá­sával és a konzum-idiotizmus tenyésztésével) szemben újabb kutatási horizontok felé tágítja látóterünket.Az emancipációs eszközértékek fényirányát követve eljutunk odáig, hogy az e szellemi és érzületi felszabadulást igénylo instrumental value-nak megfelelo célérték valószínuleg egy olyan sajátosan értelmezett „funkcionális életminoség”lehet, amilyenbe a Nobel-díjas Amartya Sen koncepciója szerint az elért javak mellett más természetu tartalmak is belefolynak: környezeti, szociális-szolidáris, politikai tényezok, pszichikai, sot etikai jellemzok is, tehát például az egészség testi és lelki tényezoi, sot a teljes képességi és készségi (motivációs) készlet, ahol az élettervek szerves kapcsolatban állnak a személy átfogóbb (a nemzeti közösségben gyökerezo) értékrendszerével. A társa­dalompolitika támadáspontjai így részben áthelyezodnek az értékkultivációcsaládero­sítési, nevelési, tömegközlés-emancipálási, kultúrhorizont-tágítási feladatköreibe.Tanul­mányunk adalék az életminoségnek, illetve az életminoség értékvonatkozásainak orszá­gosan reprezentatív feltérképezéséhez. Ám a „Subjective Well-Being”(SWB) általá­nosabb tematikájának hazai, saját empirikus anyaggal való feltöltését megelozoen egy „ráhangoló”alpontban megvizsgáljuk a hétköznapi emberek közötti szolidaritás élet­minoségre gyakorolt hatását is.

Restricted access

Politikai bojkott hűség és az átpártolás között

A nem választás mint a „kivonulás, tiltakozás, hűség” modellben megragadható politikai üzenet

Társadalomkutatás
Author:
Károly Varga

A rendszerváltás után immár a harmadik parlamenti ciklusban figyelhetjük meg, hogy bizonyos idő után a győztes párt (kormányzati csúcspárt) népszerűségi görbéje ellenzéki kihívójának népszerűségi görbéjével kereszteződik. A kereszteződés a nem szavazók sávjának kiszélesedésével jár egyđt

Restricted access

Esettanulmány jellegűen vállalkozunk egy közvéleményt megosztó probléma – „az őszödi Nagy Testvér” tematika –három egymásra épülő értelmezési kísérletére. Ezek (1) __

Restricted access

A Társadalomkutatás 2009. 4. számában a Kulcsár Kálmán által Varga Károly közreműködésével szerkeszteni tervezett Delphi-vitakötet „főpróbája” a szenior szerkesztő életműve egyik fő vonulatából, a modernizációs tematikából hozta a vitaindítót. Kulcsár Kálmán ebbe a Delphi-számba a szakmai és világnézeti többoldalúság szempontja és a terjedelmi korlátok miatt több adalékból Varga válaszcikke mellett csak két szerző tanulmányát választotta be, akik e mindkét dimenziójában tág spektrum pólusait markánsan kijelölhették: jogszociológiai és progresszív irányokból Ádám Antalét, értékkonzervatív és „inter-science” látószögekből Náray-Szabó Gáborét. Közben azonban a Kulcsár-bevezetőre elkészült még egy jelentős opponencia, Lovas Rezső atomkutatóé, amely a vitaindító halála miatt már csak a folyóirat jelen Kulcsár-emlékszámában jelenhet meg. Erre próbál e sorok írója Kulcsár Kálmán szellemében viszontválaszt adni. Ebben felidézi egyfelől Kulcsár Kálmán „tézisét”, miszerint „a modernizáció a második világháborút követő évtizedekben a mai társadalmi jelenségek, folyamatok megértésében valóságos magyarázó erejű fogalomként használható”, másfelől Lovas Rezső „antitézisét” e kulcsfogalom inkább negatív minősítéséről, miszerint „a modernizáció nem lehet többé vezéreszme, mert nem világos, hová vezet”, harmadfelől Varga „szintézisnek” ugyan nem vehető, de már a Kulcsár-tézist is árnyaló, illetve kiegészítő és Lovas egyes felvetéseit pontosító írását. Megállapítja, hogy míg Kulcsár Kálmán közelítése a modernizáció fogalmának alapjában pozitív ideáltípusával számol, ami az eredeti eszmét és megvalósulásának követelményeit, illetve egyes tényeit öleli fel, addig Lovas Rezső már a parazitizmus Csíkszentmihályi által megfogalmazott törvényei szerint rajta is megjelenő diszfunkcionális kísérőjelenségekre figyel fel, amelyek a rosszul működő szabályozás miatt pusztítják az erőforrásokat. Az új iránymeghatározáshoz szintén Csíkszentmihályitól kölcsönzi a magasabb komplexitás fogalmát, amiben egyensúlyt kell tartaniuk a differenciáltság és integráltság momentumainak. Kimutatja, hogy a modernizációnak e pontosított iránya közelebb hozhatja egymáshoz a Delphi-vitaindító és erőteljes opponense nemzetstratégiát alapozó koncepcióit.

Restricted access

A tanulmány Gibson Passió címu filmje provokatív elemeit és viharos fogadtatását Morris szemiotikai-axiológiai fogalmi készlete segítségével elemzi. Összeveti a film látszatmanipulálását a barokk kupolafreskóknak a fizikai égre és a metafizikai mennyországra nyíló manipulált látványával. Az utóbbiban Küng által kiemelt pia fraus-t a szemiotika pragmatikai szempontjával értelmezi. Zwick ama megállapítását, hogy a filmnek nincs sok köze az evangéliumi szenvedéstörténethez, s foleg meghamisítja a bibliatudomány rekonstruálta kontextust, és inkább a német késoromantika Emmerick-Brentano-féle közös muvének a megfilmesítése, párhuzamba állítja Morel Gyula radikális egyházkritikájával, miszerint a fundamentalista irányzatok nem a tiszta forrásig mennek vissza, hanem csak ama korokig, amikor a vallás befolyása erosebb volt a mainál. A film megtekintése a reflektáló elmét arra - a rendezo által valószínuleg nem szándékolt - meta-szintu felismerésre irányítja, hogy felül kellene vizsgálni az eroszakos tribalizmus olyan istenképét, amely az ember problémáira a „vérmámortól ittas” megoldás példáját állítja.

Restricted access