Search Results

Tizenöt pánikbeteg agorafóbiával, tizenöt generalizált szorongó és tizenöt kontrollszemély téri tanulási és emlékezeti teljesítményét vizsgáltuk valós labirintustájékozódási, valamint komputer által létrehozott virtuális téri tájékozódási feladatban. Eredményeink szerint a pániktól és agorafóbiától szenvedő személyek a generalizált szorongókhoz és a kontrollszemélyekhez viszonyítva labirintusséta által kiváltott stresszhelyzetet követően gyengébb teljesítményt mutattak téri tanulási feladatokban. A labirintusban való tájékozódási feladatot követően a pániktól és agorafóbiától szenvedő betegek gyakrabban vétették el a laboratóriumból kivezető útvonalat, és pontatlan térképet rajzoltak a bejárt labirintus szerkezetéről. Nem használták hatékonyan az allocentrikus referenciákhoz kötődő disztális tájékozódási pontokat. Ugyanakkor a labirintus stressze után a virtuális téri tájékozódási feladatban is rosszabbul teljesítettek, annak ellenére, hogy a labirintus bejárása előtt végzett vizsgálatban nem mutatkozott különbség a csoportok között. Az eredményeket a Figyelemáthelyezés-, valamint a Stressz indukálta felidézés modell alapján értelmeztük.

The mental rotation is a classical paradigm in cognitive psychology. Recent tests demonstrate that the linearity coefficient (r2) is an appropriate variable to show the cognitive appearance (cognitive strategy) of mental rotation. It is well documented that males perform better than females on object mental rotation. The present work is the first demonstration of a sex difference of cognitive strategy used during mental rotation. A linearity coefficient of females was higher than the coefficient of males. This result implies that females use a more active and powerful mental rotation strategy. This is very important from the viewpoint of some methodology. In the cognitive neuroscience there are various fMRI and MEG works which measure brain activity during mental rotation. However, beside the demonstration of mental rotation paradigm, it may be very important provide that subjects at whom occur actually the mental rotation during brain scanning. 

A jelen összefoglaló áttekintés a Parkinson-kór biopszichoszociális megközelítésének alapkérdéseit veszi számba, és a fizikális rehabilitáció kimenetelét nagymértékben meghatározó kognitív, affektív és egészségpszichológiai kérdésekkel foglalkozik. A betegek életminőségében bekövetkező változások lélektani terhei, az akadályoztatás, az affektív tónus megváltozása, a társas szerepek ellátásának beszűkülése változatlan kognitív státus ellenére is rontja az életminőséget, amelynek csillapításában az interdiszciplináris megközelítés a leghatékonyabb. Nemcsak a beteget, hanem a családját és a környezetét is súlyosan érintik a betegség tünetei és következményei. Az érintettek életminőségének fenntartásához vagy javításához szükséges kezelési és rehabilitációs alternatívák sokszínűek, amelyeket az egészségügyi ellátórendszer adottságai is jelentősen befolyásolnak. A szerzők meggyőződése szerint az egészségpszichológiai elveket hangsúlyozó nemzetközi áttekintés hozzájárulhat a klinikai és rehabilitációs területeken dolgozó szakemberek munkájához és rajtuk keresztül a betegek és családtagjaik életminőségének javulásához. Orv. Hetil., 2015, 156(12), 472–478.

Véleményünk szerint a különböző szorongásos tünetek jelentős része a környezet neuronális és kognitív reprezentációja során megjelenő zavarokra vezethető vissza. E zavarok térről való élmény és tudás reprezentációjában mutatkozó hibás beállítódásokban is tetten érhetők. A bemutatandó tanulmány a Tárgy Mentális Rotációs Teszt (TMRT), valamint a Kéz Mentális Rotációs Teszt (KMRT) segítségével, a szorongás azon összetevőit tárja fel, melyek összefüggést mutatnak a téri szignálok kezelésének zavaraival. A két teszt hasonló mentális rotációs, döntési és perceptuális folyamatokat igényel. A különbség közöttük a rotáció menetében megalkotott referencia keretek használatában van. Az TMRT esetében allocentrikus, KMRT esetében egocentrikus referencia keret működik aktívabban. A vizsgálatban 38 különböző szorongás értékekkel rendelkező személy vett részt. Eredményeink szerint, az allo cent ri kus és egocentrikus referencia használathoz különböző típusú szimptómák kapcsolódnak. Az allo centri kus referencia domináns használatához a „Mit csinálok a környezetemben?”, míg az egocentrikus referenciákkal dolgozó személyeknél az „Én milyen vagyok, hogyan értékelem magam?” típusú kérdés csoportokban azonosíthatók a szorongásos szimptómák. A mentális reprezentáció biológiai bázisát is be mutató interpretációink jelzik, hogy különböző típusú szorongáshoz különböző típusú téri referenciakeret és a hátterében álló különböző téri reprezentáció áll.Several symptoms encountered in psychological practice, such as anxiety, phobias, depression; they appear to involve abnormalities of the brain’s representation of the outside world. These phenomena undoubtedly include some underlying disturbances of the basic machinery of spatial perception, cognition, and knowledge representation. The aim of the research reported in this paper is to seek anxiety components which may play a role in spatial cognitive functions under different types of dynamic imagery task. The object mental rotation test (MRT) and the hand mental rotation test (HMRT) is frequently used to test the dynamic spatial imagery. The completion of the MRT supported by dominantly allocentric reference frame in contrast the HMRT supported by egocentric references. Studying of anxiety components of allocentric MRT and egocentric HMRT together, the analysis of the items of the anxiety and fear questionnaires show that MRT is connected with those items that give answer to „What does the person do?” question in an allocentric social surrounding. In contrast, at HMRT there are dominantly egocentric questions that show connections with the „What I am like?” type question. Our results demonstrate that different forms of anxiety are connected with preferency of special spatial representation type. We can say, there are a biological based allocentric and egocentric spatial reference balances, which determine the symptoms and cognitive contents of the different kinds of anxiety.

Absztrakt

Az összefoglaló közleményben a szerzők részletesen bemutatják a Parkinson-kórhoz társuló neurokognitív zavarok jellegzetességeit, felmérésük lehetséges módjait és kezelési lehetőségeit. A neurokognitív zavarok meghatározását sokáig nehezítette a diagnosztikai kritériumrendszerek sokszínűsége. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság által a Mentális Rendellenességek Kórmeghatározó és Statisztikai Kézikönyvének ötödik átdolgozása (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, DSM-5) magával hozta a major és az enyhe neurokognitív zavar megnevezéseket a demencia és az enyhe kognitív zavar fogalmát helyettesítendően. A DSM-5 neurokognitív zavarra vonatkozó definíciói a klinikumban jól alkalmazhatóak, ám szükségessé vált a leggyakrabban használt szűrőtesztek, úgymint a Mini-Mentál Státus Vizsgálat, az Addenbrooke Kognitív Vizsgálat, a Montreal Kognitív Felmérés és a Mattis Demencia Pontozó Skála új kritériumrendszerhez való adaptálása. Magyar Parkinson-kóros populáción végzett validálási vizsgálatok alapján a minor neurokognitív zavarra vonatkozóan a legjobb diszkriminációs képességgel rendelkező határértékek az iskolázottság mértékétől függően változnak (Addenbrooke Kognitív Vizsgálat: 0–8 év iskolázottság esetén: 82,5, 9–12 év esetén: 83,5, ≥13 év esetén: 84,5 pont; Mini-Mentál Státus Vizsgálat: 26,5–27,5–28,5 pont; Montreal Kognitív Felmérés: 23,5–24,5–24,5 pont; Mattis Demencia Pontozó Skála: 138,5–139,5–139,5 pont). Orv. Hetil., 2015, 156(23), 915–926.

Absztrakt:

Bevezetés: Az epilepszia krónikus, súlyos neurológiai betegség, mely jelentősen befolyásolja az életminőséget. A megfelelő indikációval végzett epilepsziasebészeti beavatkozás rohammentességet eredményezhet, mely önmagában vagy rehabilitációt követően jelentősen javíthatja az életminőséget. Célkitűzés: Jelen tanulmányunk célkitűzése a Pécsi Epilepszia Centrumban 2005 és 2016 között epilepsziasebészeti beavatkozáson átesett betegek posztoperatív eredményeinek felmérése. Módszer: Az adatgyűjtés a betegek klinikai anyagának áttekintésén túlmenően kérdőívek alkalmazásával történt, a rohamállapot értékelésén kívül a foglalkoztatottsági státuszra mint az életminőség egyik fontos indikátorára is fókuszálva. Eredmények: Reszektív epilepsziasebészeti beavatkozás 72 esetben történt. A betegek 76%-a tartósan rohammentessé vált. A betegek 10%-ánál műtét után csak igen ritkán lépett fel roham, 7%-uknak jelentősen csökkent a rohamszáma, míg 7%-ban nem változott érdemben a rohamállapot. A rohammentes és a nem rohammentes betegek csoportjainak foglalkoztatottsági adatait vizsgálva azt találtuk, hogy a rohammentesség befolyásolja a páciensek elhelyezkedési lehetőségeit. A rohammentes betegek 67%-a állt foglalkoztatottság alatt, míg a nem rohammenteseknek mindössze a 19%-a (p<0,01, Fisher-féle egzakt teszt). Következtetés: Eredményeink a nemzetközi adatoknak megfelelve alátámasztják az epilepszia reszektív sebészi kezelésének klinikai és szociális eredményességét. Orv Hetil. 2019; 160(7): 270–278.