Search Results

You are looking at 1 - 10 of 11 items for

  • Author or Editor: Kónya Anikó x
  • All content x
Clear All Modify Search

EMLÉKEZÉS BARKÓCZI ILONÁRA

A kutató manipulációtól az alkotó gondolkodásig

Magyar Pszichológiai Szemle
Author: Kónya Anikó
Restricted access

Levine, Svoboda és munkatársai (2002) olyan félig strukturált Önéletrajzi Interjút fejlesztettek ki az egyedi, specifikus önéletrajzi emlékek vizsgálatára, amely képes kiemelni az emlék elbeszéléséből az eseményspecifikus tartalmakat. Jelen vizsgálat célja e módszer magyar nyelvű adaptációja. Az eljárás segítségével három egészséges életkori csoport került összehasonlításra: fiatalok (20–27 év: 25 fő), középkorúak (45–55 év: 25 fő) és idősek (60–79 év: 16 fő), valamint egy emlékezetsérült klinikai betegcsoport: kezdeti stádiumú Alzheimer-kórban szenvedő betegek (60–80 év: 16 fő). Megerősítést kapott, hogy egészséges személyeknél a kor előrehaladtával romlik az önéletrajzi események elbeszélésének epizodikus gazdagsága. Továbbá, hogy az Alzheimer-kór kezdeti stádiumában sokkal nagyobb mértékben sérül az epizodikus emlékezés képessége, mint hasonló életkorú egészséges idős személyeknél.

Restricted access

Absztrakt

Szakirodalmi eredmények szerint a téri és az idői információk összekapcsolása kognitív erőfeszítéssel jár. Tanulmányunkban a háttérben álló folyamatokat fejlődési megközelítésben elemezzük. A kérdés vizsgálatának érdekében hoztuk létre az alkalmazott tér-idői emlékezeti terjedelmet mérő eljárást, amely által a tér-idői kontextuális összeillesztés (epizodikus binding) fejlődését követtük 6 és 10 éves gyerekek, illetve fiatal felnőttek teljesítményét összehasonlítva. Az egyszerű feladatok elkülönülten mérik a képek téri lokalizációjára (tisztán téri feladat) és a tárgyak fogalmi sorrendjére való emlékezést (tisztán sorrendi feladat). Az összetett feladatok megtervezésénél szem előtt tartottuk az idő kettős természetét: összehasonlítottuk a tételek téri szerveződését (szekvenciális feladat) és az önálló azonosságú tárgyak téri szekvenciális és fogalmi sorrendi szerveződését (szekvenciális-sorrendi feladat). A terjedelem tekintetében folyamatos életkori fejlődés figyelhető meg mind a négy feladatban. Emellett, gyermekeknél az összetett tér-idői feladatokban a téri információk előnye jelentkezik, akár az idői információk figyelmen kívül hagyásának árán is. A mind a négy információt (tárgyidentitás, tárgylokalizáció, szekvenciális és sorrendi szerveződés) magában foglaló komplex feladat esetében a téri és idői hibamutatók különbségére építettük az értelmezést. Az eredmények felhívják a figyelmet az időbeliség kettős természetére: a fogalmi sorrendi és a téri szekvenciális szerveződés elkülönülésére és e kettő integrálásának nehézségére.

Restricted access
Pszichológia
Authors: Ágnes Szőllősi, Kata Fazekas, and Anikó Kónya

Absztrakt

A személyes önéletrajzi emlék élménygazdagságát az emlékezetkutatás két megközelítésben vizsgálja: az élmény és az elbeszélés felől. A felidézés során átélt élményállapot feltárása fenomenológiai ítéleteken alapuló kérdőíves eljárások segítségével történik. Más módszerek az elbeszélt emlékből kiemelhető epizodikus tartalmakra koncentrálnak. Első vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy a felidézést kísérő szubjektív élmény hogyan bontható fel. Az egyik legelterjedtebb élményskála (MCQ; Johnson, Foley és mtsai, 1988) módosított magyar változatának (m-MCQ) tételeit 214 személy adatai alapján a következő öt faktorba soroltuk: (1) Általános élénkség; (2) Idői lokalizáció és idői integráció; (3) Érzelmi intenzitás és személyes jelentőség; (4) Szenzoros részletek; (5) Újraélés gyakorisága. Második vizsgálatunk arra a kérdésre irányult, hogy az emlékezeti élmény mennyiben feleltethető meg az elbeszélt önéletrajzi esemény tartalmának. Ennek feltárásához az m-MCQ faktorait összevetettük az Önéletrajzi Interjú eljárásban (Autobiographical Interview, AI; Levine, Svoboda és mtsai, 2002; Szőllősi, Büki és Kónya, 2011) kidolgozott epizodicitás-mutatókkal. Az összehasonlítás rámutat a fenomenológiai ítéletek, illetve az emlékezeti elbeszélés elemzésén alapuló eljárások hasonlóságaira és különbségeire.

Restricted access

Absztrakt

Kutatásunkban1 egy olyan módszert dolgoztunk ki, ami alkalmas kisiskolások asszociatív emlékezeti fejlődésének vizsgálatához, mely képesség összefügg az epizodikus emlékezettel. A vizsgálathoz páros asszociációs emlékezeti feladatot alkottunk és az elemfelismerést, automatikus asszociatív képességet és rekollekciós teljesítményt mértük. A tanulási fázisban a személyek képpárokat tanultak, majd rövid késleltetés után egy felismerési emlékezeti feladat következett. A felismerési feladat 4 típusú képpárt tartalmazott: új-új, régi-új, régi-régi újrarendezett és régi-régi eredeti pár. A résztvevők feladata az volt, hogy minden egyes képpár eleméről egy régi-új döntést hozzanak, és a régi-régi válaszok után azt is meg kellett mondaniuk, hogy a látott képpárt újrarendezett vagy eredeti párosításban látják-e. A rekollekciós képességet az jelentette, hogy mennyire képesek megkülönböztetni az újrarendezett és eredeti képpárokat. Az automatikus asszociatív hatást az eredeti és újrarendezett képpárok bemutatásakor mért elemfelismerési teljesítmények különbsége mutatta. Kutatásunkban 6 és 10 éves gyermekeket és fiatal felnőtteket vizsgáltunk. Eredményeink szerint a kétféle asszociatív képesség tekintetében jelentős fejlődési különbség mutatható ki. A rekollekció képessége 6 és 10 éves kor között növekedést mutatott, míg az automatikus asszociatív hatás — bár már 6 éves korban kimutatható volt — nem mutatott fejlődést az életkorok között. Vizsgálatunk kimutatja az epizodikus emlékezeti képesség kisiskoláskori fejlődését, és bizonyítékot szolgáltat arra, hogy asszociatív emlékezetünk nem egységes képességeket takar.

Restricted access

A Rey komplex ábrateszt fejlődési és klinikai alkalmazására a szakirodalom széleskörűen hivatkozik. Tanulmányunkban bemutatjuk André Rey genfi pszichológust, akinek neve leginkább Claparède és Piaget nevével társul. A Rey-tesztek arzenálja minden kognitív funkcióra kiterjed, tanulmányunkat a Rey komplex ábrateszt bemutatására korlátozzuk. Fejlődési és klinikai pszichológiai példák és a felnőtt neuropszichológiai példák egymást követik. A Rey-teszt új és új elméleti hátteret kap. Így a komplex ábra feladat a fejlődési megközelítés mellett bevonult a bonyolult és a kognitív folyamatokat tekintve összetett végrehajtó (avagy frontális lebeny) feladatok közé.

Restricted access

A tanulmány azt a kérdést járja körül, hogy élettörténeti szövegekben mennyiben jelenik meg az elbeszélő selfkoherenciája. Bizonyos emlékezeti és narratív koherenciamutatók feltételezhetően szoros kapcsolatban állnak a selfkoherenciával, így a kérdésre segítenek választ adni. Kiindulásunk alapját Fitzgerald (1992, 1996) selfnarratív elmélete képezi, amelyet a reminiszcenciahatás értelmezésére dolgozott ki. Ez az elmélet a személyes integráltságot a felidézett eseményeknek az élettörténeti időben való eloszlási mintázatában keresi. Fitzgerald (1992) eljárását követő, 25 idős személlyel végzett vizsgálatunkban a reminiszcenciagörbe (vagyis az adott életkori szakaszra vonatkozó emlékek relatív gyakoriságának eloszlása) egyértelműen mutatja a reminiszcenciahatást: az emlékek száma 16 és 20 éves kor között tendenciaszerűen emelkedik, majd 21 és 30 éves kor között éri el maximumát, végül a 31-35 éves életkori szakaszban radikálisan csökken.  Az elemzés következő lépcsőjében a narratív koherencia megállapítására K. J. Gergen és M. M. Gergen (1988) jól formáltsági kritériumrendszerét alkalmaztuk. Ennek a mutatónak a használata leszűkíti a reminiszcenciahatás tartományát 21 és 25 év közé. Eredményünk a selfnarratív hipotézis kiegészítéseként értelmezhető: 1. azok a személyek, akik a leginkább jól formált, koherens történeteket idézik fel, elsősorban ebből a szűkebb reminiszcenciacsúcsból választják jelentős életeseményeiket; 2. a jól formált csoporttal szemben a kevésbé jól formált eseményeket elbeszélő személyek egyáltalán nem mutattak reminiszcenciahatást; 3. a szűkebb reminiszcenciaövezet érvényességét, a személyek jól formáltsági csoportjaitól függetlenül, az emlékek kronológiai mintázatának és jól formáltságának összevetése is alátámasztja. Az önéletrajzi narratívumok elemzésében alkalmazott harmadik eljárás a történetek „általánosított tanulságait" kifejező indexelés (Schank, 1990, 1999). Mintánkban nem találtunk összefüggést a reminiszcenciahatás és a történetek indexelhetősége között, annak ellenére, hogy azok a személyek, akik koherens történeteket meséltek, egyben indexelhetőbb emlékekkel is rendelkeztek. Értelmezésünk szerint a jelentős események felidézését irányító általánosított tanulságok explicit használata nem köthető meghatározott életszakaszhoz, a koherens életút felépítéséhez viszont szükség van tanulságos emlékekre.

Restricted access

A tanulmány célja a rövid távú emlékezeti rendszerek mérőeljárásainak és ezek neuropszichológiai alkalmazhatóságának bemutatása. Számos neuropszichológiai kórkép hátterében megtalálható a munkamemória valamely alrendszerének károsodása, éppen ezért a mérőeljárások diagnosztikai jelentőséggel bírnak. A tanulmány kiemelten foglalkozik Daneman és Carpenter „olvasásterjedelmi” eljárásának bemutatásával, amelynek magyar változatával az elmúlt években számos kutatást végeztünk. Részletesen fogunk szólni a munkamemória verbális információkért felelős alrendszerének széles körben használt mérőeljárásáról, a „nemszó-ismétlési” tesztről, amelyről az utóbbi évek kutatásai kimutatták, hogy jól használható az SLI (Specific Language Impairment) kórkép diagnosztizálásánál. A tanulmány a neuropszichológiai vonatkozásokon felül megpróbálja felvázolni a különböző tesztek és a munkamemória alrendszereinek kapcsolatát, a validitási problémákat, valamint bemutatja mind a hazai, mind a külföldi kutatási eredményeket

Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Anikó Kónya, Mihály Racsmány, Balázs Czigler, Emőke Takó, and Péter Tariska

A Wilson, Cockburn és Baddeley által kifejlesztett RVMT azokat az emlékezeti képességeket vizsgálja, amelyekre a mindennapi életben szükségünk van, amelyek emlékezeti problémaként vagy amnéziás tünetként jelentkezhetnek. A személyek nevére, arcára, illetve a mindennapi tárgyakra való emlékezés, a prospektív emlékezet (emlékezés arra, amit majd tenni kell), a rövid publikus történetekre való emlékezés, a téri tájékozódás meghatározott feladathoz kötve, valamint a jelenben való tájékozódás képessége szerepel a próbák közt. A teszt különösen érzékeny a korfüggő feledékenység és a kóros amnézia elválasztására. A forgalomban lévő magyar felnőtt változat a szerzők munkája, amelynek kezdeti klinikai tapasztalatairól beszámolunk. Általános tapasztalat, hogy az amnéziás panaszok jelentős része és az ennek alapján készült amnéziás diagnózis nem esik a kóros tartományba, ugyanakkor az esettanulmányok rámutathatnak egy-egy képesség kiemelkedő gyengeségére. Tájékozódó vizsgálatok egészítik ki beszámolónkat a teszt gyermek változatának használatával kapcsolatban. Adataink lehetőséget kínálnak elméleti kérdések felvetésére: példaként a prospektív és retrospektív emlékek próbáit vetjük egybe neurológiai betegek tesztadatain és helyezzük a kérdést elméleti keretbe.

Restricted access